A szexuális nevelés több mint a nemi életre való felkészítés

A szexuális nevelés kifejezés hallatán sokan még mindig elsősorban a szexuális felvilágosításra asszociálnak, pedig ma már a nemiséggel, fertőző betegségekkel, fogamzásgátlással kapcsolatos dolgok mellett fontos részét képezi a felelősségteljes, elkötelezett párkapcsolatra való felkészítés, a konfliktuskezelés, a különböző erkölcsi, lélektani kérdések átbeszélése is. Ennek a holisztikus megközelítésnek a híve dr. Semsey Gábor mentálhigiénés szakember is, akivel a házasság hete apropóján beszélgettünk. 

– A gyerekek, fiatalok egyszerre nevelődnek családban és vesznek részt az intézményes oktatásban. Meg lehet azt határozni, hogy a szexuális neveléssel kapcsolatban mi a család és mi az oktatási-nevelési intézmény feladata? Hogyan tudják a különböző színterek jól kiegészíteni, támogatni egymás munkáját?

– Optimális esetben ugyanazok a témák előjönnek az iskolában is és otthon is, és valamiféle párhuzamosság valósul meg. Már csak azért is jó, ha ez így történik, mert vannak témák, amelyek kapcsán a gyerekek könnyebben beszélgetnek a szülőkkel, míg más dolgokról a pedagógusnak tesznek fel könnyebben kérdéseket. Sok nemzetközi kutatás igazolja, hogy azok az iskolai nevelési programok, amelyeknél a szülőket is bevonják a folyamatba, sokkal hatékonyabbak. Németországban vannak olyan tartományok, amelyekben a tanév elején a szülői értekezlet keretében is egyeztetnek arról, hogy a szexuális nevelés kapcsán milyen témákat fognak érinteni.

– Ami az otthoni nevelést illeti: sokszor elhangzik az a tanács a szülők felé, hogy arra válaszoljanak, amit a gyerek tudni szeretne, és olyan mélységben, amennyire az őt a felvetései tükrében érdekli. Ugyanakkor egy kamasz nem feltétlenül osztja meg a testiséggel kapcsolatos dilemmáit a szüleivel. Hogyan kérdezhet rá mégis a szülő arra, mennyit tud erről a gyereke, mi az, amit hallott a barátaitól, látott a neten?

– Biztos vagyok benne, hogy a szülőnek is érdemes kezdeményezni! Ehhez a legjobb, ha van egy konkrét apropó, aminek a kapcsán fel lehet vetni a témát. Például közösen látnak egy filmjelenetet arról, hogy a szereplő most ismerkedett meg a barátnőjével, és máris az első éjszakát együtt töltik. Ilyenkor megkérdezheti, mit gondol erről. Nagyobb eséllyel kap választ és könnyebben beindul a beszélgetés, mintha erőltetett módon, a hajánál fogva előrángatva hozza szóba ezt a kérdést, és kiselőadást tart a róla. Persze ettől még a gyerek nem fogja rögtön az összes kártyáját kiteríteni, de nem is úgy ül ott, hogy magában azt gondolja, én ezt már mind tudom. Az viszont igaz, hogy minden reakció fényében mérlegelnie kell a szülőnek, merre kanyarodjon tovább a beszélgetés menete. Mindehhez persze az kell, hogy a szülő képes legyen leküzdeni a saját zavarát, és meglegyen benne a nyitottság, a szándék arra, hogy nem menekül el a témától.

– Hogyan küzdhető le ez a zavar?

– Az önismeret ennél a témánál sem megspórolható. Ha valakinek rossz tapasztalatai vannak a szexualitással kapcsolatban, akár a saját fiatalkorából, akár a mostani életében, akkor ez egy megterhelt téma a számára, és sokkal nehezebb erről beszélnie. Szükség lehet arra, hogy először ezeket feldolgozza, rendezze, akár úgy, hogy szakmai segítséget kér ehhez. Tulajdonképpen a szülő szinte akkor teszi a legtöbbet a gyerekéért, ha tisztában van a saját attitűdjeivel. Innentől a többi már csak technikai kérdés, hogy mikor és hogyan beszélget erről.

– Ez nagyon rímel arra a mondásra, hogy a gyereknek azzal adhatom a legtöbbet, ha a másik szülőjét szeretem.

– A párkapcsolati nevelés szempontjából a mintakövetés ugyanúgy fontos, mint más területeken. Szivacsként szívja magába egy gyerek, hogyan viszonyulnak egymáshoz a szülei, mennyire elfogadóak, hogyan oldják meg a konfliktusokat, nézeteltéréseket, milyen testi gesztusaik vannak, hogyan fejezik ki egymás felé a szeretetet, gyengédséget. Mindezek később erős viszonyítási pontot is jelentenek neki. Ilyen értelemben, ha a szülők kapcsolata rendezett, akkor anélkül adnak át egy csomó értéket, attitűdöt, hogy erről külön, tudatosan beszélgetnénk.

– Rátérve az iskolai szexuális nevelésre: milyen módszer válhat be ott a legjobban?

– Ma már általános alapelv, hogy ne csak az információátadás legyen a cél, hanem valamiféle attitűdformálás, értékközvetítés is történjen. Ehhez érdemes minél interaktívabbá tenni ezeket az alkalmakat. Nagyon hasznos lehet a drámapedagógia eszköztára. A szerepjátékok mellett pedig legyen irányított beszélgetés is, amelyben a jelenet során átélt tapasztalataikat is megfogalmazhatják a fiatalok. Egyébként szinte bármelyik művészeti ág is adhat apropót ehhez, például irodalomórán, művészettörténet-órán bizonyos alkotások is jó kiindulópontot jelenthetnek a beszélgetéshez.

A nemzeti alaptanterv meghatározza, hogy milyen alapismereteket kötelező érinteni, de hogy a gyakorlatban ez miként valósul meg, az nagyon változó. Ezért is van nagy jelentősége, hogy a szülőkkel is történjen valamiféle egyeztetés. Hiszen joggal várják el a szülők, hogy az iskola ne gyökeresen más értékrendet képviseljen ebben a kérdésben, mint amit ők tartanak fontosnak továbbadni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az intézményeknek tekintettel kell lenniük a heterogenitásra, ami megjelenik a családokban. Ráadásul vannak világnézetileg semleges, illetve elkötelezett iskolák is, továbbá a pedagógusok személyes meggyőződése is befolyásolja, hogyan közelítenek ehhez a témához.

– Mi az a határ, amit nem léphet át a pedagógus egy ilyen foglalkozáson, beszélgetés során?

– Nagyon fontos, hogy lehetőleg kerülje a megbélyegzést, ne vitassa, hogy más véleménynek is lehet érvényessége, illetve ne akarja mindenáron rákényszeríteni másokra a saját nézeteit. Például függetlenül attól, hogy mi a saját személyes véleménye a válásról, figyelemmel kell lennie arra, hogy egy osztályban nagyon sok diák lehet érintett ebben, és ha ő elítélően beszél erről a kérdésről, akkor az nagyon megterhelő lehet a számukra. Ne megszégyenítően vagy lealacsonyítóan hozza szóba a témát, ne minősítse negatívan a jelenséget. A saját álláspontját úgy is világossá tudja tenni, ha elmondja, milyen előnyei vannak, ha egy szülőpár együtt van és szereti egymást, és milyen nehézségeket, sebzettségeket okozhat a válás.

A tanár-diák viszonyt intimitásában meghaladó, szexuális töltetű közeledés természetesen nem megengedett, ezt a törvény is szankcionálja. De ugyanígy az is határátlépésnek minősül, ha a pedagógus arról kérdezgeti a diákokat, miként élik meg a saját nemiségüket, lefeküdtek-e már a barátjukkal stb., vagy ha ennek fordítottja történik, és a privát életéből oszt meg velük részleteket. Az abúzus kategóriájába tartozik az is, ha szexuális nevelés címszóval pornófilmet vetít nekik az órán, hiszen tulajdonképpen egy ilyen cselekedettel is zaklatja a gyerekeket.

– Ha már a pornót említi: hogyan beszéljen erről akár a pedagógus, akár a szülő a gyerekekkel?

– Megkerülhetetlen kérdés ma már arról beszélni, milyen veszélyei vannak a pornográfia fogyasztásának – és nem csak a függőség kialakulása szempontjából. Azt érdemes világossá tenni a fiatalok számára, hogy elakadásokat, problémákat okozhat a szexuális fejlődésben, és saját maguknak ártanak vele. Természetesen a látókör kitágításaként a társadalmi vonatkozásokról is szót kell ejteni: miként teszi tönkre a szexipar azokat az embereket, akik ebben részt vesznek, hogyan kapcsolódik össze emberkereskedelemmel, prostitúcióval.

– Milyen konkrét elakadásokra, ártalmakra lehet, kell felhívni a figyelmet? Milyen üzenettel lehet jól megértetni ezeket a fiatalokkal?

– A pornográfia leegyszerűsítve azt az üzenetet képviseli, hogy amikor nekem kedvem van szexuális tevékenységbe belemenni, akkor a partnerem rögtön vevő lesz erre, ráadásul mindent pont úgy csinál majd, ahogyan azt én akarom. Az a félreértés erősödik meg így benne, hogy ő diktál a kapcsolatban.

Azt szükséges ennek kapcsán megérteni, hogy a saját vágyaink és elképzeléseink mellett – vagy éppen azokkal szemben! – a másik félnek is vannak vágyai és elképzelései. Az egészséges szexuális kapcsolathoz alapvető fontosságú, hogy tudok-e a sajátjaimból visszább venni vagy lemondani valamiről, ha azt látom, hogy a másiknak nincs kedve valamihez, nem akar részt venni benne stb.

Ideális esetben ahogyan a párkapcsolatnak, úgy a szexuális aktusnak is van egy hosszabb íve, fokozatossága, építménye. A mindkét fél számára örömöt okozó együttléthez szükség van ráhangolódásra, előjátékra, nem lehet egyik pillanatról a másikra rögtön beleugrani. Különösen a fiúk számára kell ezt hangsúlyozni, hogy attól még, hogy ő rögtön készen áll az akcióra, nem jelenti azt, hogy a partnere is.

– A szexuális nevelésnek mennyiben feladata a gyerekeket megerősíteni saját magukban, a nemi identitásukban?

– Az önértékelés erősítése eleve fontos feladat. Akkor tud valaki egy párkapcsolatban kezdeményező lenni, akkor tudja elhinni, hogy ő szerethető, ha helyes az önértékelése. Ha békében van a nemi identitásával, azzal, hogy férfinak vagy nőnek született, és akként él, illetve ha tisztában van a szexuális irányultságával, orientációjával, az nagyban megkönnyíti a párkeresését is.

– A hírek „tele vannak” transznemű, illetve nyíltan a saját nemükhöz vonzódó fiatalokkal…

– A nemi identitás bizonytalansága, az, hogy a serdülő átmenetileg nem érzi jól magát a bőrében férfiként, nőként, előfordulhat kamaszkorban, része lehet az útkeresésnek, a felnőtté válásnak. Ettől sem a fiatalnak, sem a szülőnek nem szabad megijednie. Most formálódik a személyisége, az identitása, a túlzott, elhamarkodott reakciók helyett abban kell segíteni neki, hogy megbarátkozzon a tulajdonságaival, képességeivel, és harmóniába kerüljön önmagával.

Érdemesebb türelmesnek lenni, kivárni, hogy merre alakul a folyamat, mint azonnal nehezen vagy egyáltalán nem visszafordítható lépéseket tenni. A szülő álljon ott a fiatal mellett, beszélgessen vele sokat, ha kell, kérjenek segítséget, ám nemcsak kockázatosnak, de felelőtlenségnek is tartom, hogy például a tengerentúlon 18 év alatti gyermekeknek nemváltoztató műtéteket engedélyeznek.

Akkor sem kell kétségbe esni azonnal, ha a fiatalnak homoerotikus vágyai vannak. Ez nem jelenti azt, hogy ő föltétlenül homoszexuális, hanem csak azt jelzi, hogy a nemi orientációjában van egyfajta képlékenység, valamiféle formálódás. A szülő ezt se tekintse azonnal végleges állapotnak, lezárt történetnek, ilyen értelemben ne „tegye sínre”, hanem hordozza vele a bizonytalanságát, és segítse abban, hogy felnőtt korára megtalálja a saját útját. Ez az állapot nagy valószínűséggel csak egy átmeneti állomás.

Zsolczainé Vitális Judit
(Az interjú eredetileg a Kecskeméti Lapok 2021. február 4-i számában jelent meg.)