Fogadalmi körkérdés a kecskemétiekhez – Első rész: a kulturális élet képviselői

A hírös városban tett újévi fogadalmakra voltunk kíváncsiak – vajon a város elismert személyiségei közül ki mit fogad meg, és miért? És ha nincs fogadalma, miért nincs? Van-e jelentősége, hosszú távú hatása, be lehet-e tartani az újévi fogadalmakat? A válaszokban pedig egész mély életfilozófiákkal is találkozhatunk.

Cikksorozatunk első részében a Kecskemét kulturális életében részt vevő művészeket, zenészeket, színészeket, rendezőket, s a kultúrszféra jeles képviselői közül válogattunk.

Balanyi Károly, Ferenczy Noémi-díjas zománcművész:

„Nem szoktam fogadalmakat kötni. Ha valamit elkezdek, azt próbálom hosszú távon, következetesen véghez vinni és építgetni. Nincsenek váratlan fordulatok sem az ünnepekben sem a munkáimban. Az ember minden nap lejátssza saját magában, hogy ha valamit elrontott, akkor azt másnap próbálja jobban csinálni. HHa ésszel elhatározok valamit, az nem működik. Akkor tud működni, ha bennem belül megszületik, mint belső igény.

Ha az ember szellemileg, lelkileg, érzelmileg valamire rá tud hangolódni, akkor ez a ráhangolódás megjelenik a munkájában is. Erőltetve nem szabad - mert nem lesz hiteles.”

Balog Brigi, énekes, a Star Academy felfedezettje:

„Minden évben teszek újévi fogadalmakat, és eddig mindig sikerült is betartanom a magamnak tett ígéreteket. 2017-re azt fogadtam meg, hogy heti három órát járok majd edzeni, ez így a karácsonyi finom ételek után különösen fontos. Ezenkívül az énekesi karrierem is szeretném még jobban elindítani: például heti egy dalt megtanulok és videót készítek majd belőle. Idén nyaralni is szeretnék eljutni és a családommal több időt szeretnék eltölteni. A fogadalmaimat ezúttal cetlikre írtam és felragasztottam a falamra, így mindig szem előtt van és amint az egyiket valóra váltottam, leveszem és írok helyette egy másikat.”

Bozsó János, a Bozsó-gyűjtemény vezetője:

„Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Szeretnék az idei évben egy jelentős időszakos kiállítást megszervezni. Túlzás lenne azt állítani, hogy megfogadtam, de most ez egy fontos cél számomra 2017-ben. Remélem sikerül, és a múzeumlátogatóknak is meglepetés lesz.”

Csík János, Kossuth-díjas zenész, a Csík zenekar vezetője:

„Az új esztendőtől megújulást remélünk a zenekar életében. Megtisztulunk egy kicsit, az új terveink is ezen az elven haladnak. Sok tervünk van, kezdve a Szimfonikus Kamarazenekarral közös koncertünkkel, a Művészetek Palotájában. Igyekszem azonban kicsit testileg-lelkileg is megújulni, jobban odafigyelek az étkezésemre. Remélem egész évben, de egy hónapig biztosan tartom a diétámat.”

Pénzes János – DJ Pénzes, lemezlovas:

„Tettem fogadalmat, csak annyira halkan mondtam, hogy még én se hallottam. Majd vissza kell hallgatnom a magnóról (nevet). Komolyra fordítva: ebben az évben azt fogadtam meg, hogy mindent megteszek azért, hogy az emberek sokkal jobban szeressék egymást, és ragaszkodjanak valós értékeikhez. Ezt a materiális, pénzalapú világot értékeljük át, é s a személyes kapcsolatokra kell helyezni a hangsúlyt, mert csak akkor haladunk előre. Az, hogy mindenki kialakít egy virtuális világot, nem működik. Azt találtam ki, hogy még inkább az emberi kapcsolatokra helyezem a hangsúlyt, és segítek abban, hogy a körülöttünk, bennünk lévő valós értékeket tanuljuk meg megbecsülni.”

Fejős Jenő, nótaénekes:

„19 éve azért dolgozom, hogy a magyar nóta ismerete és szeretete minél több magyar emberhez eljusson. Az újévben sem fogom feladni ezt a szándékot. Még több emberrel szeretném megszerettetni a magyar nótát. A legutóbbi, decemberi összejövetelünk is hatalmas sikert aratott, a teltházas rendezvény sokakat megmozgatott. A legközelebbi nótaestet pedig március 4-én, szombaton tartjuk, a hagyományoknak megfelelően a Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központban. Remélem, ez is olyan népszerű lesz majd, mint az eddigiek.”

Füzi László, a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. igazgatója, a Forrás főszerkesztője:

„Én már nehezen fogadok meg bármit is, mert tudom, hogy az számít, amit valójában megvalósítunk belőle, és lehet, hogy azt, amit megvalósítunk, fogadalmak nélkül is meg tudjuk tenni. Ha mégis fogadalomról kell beszélni, akkor azt mondom, hogy jobban szeretném irányítani a napjaimat az eddigieknél. Bár alapvetően tervező ember vagyok, az elmúlt időszakban néha mégis azt éreztem, hogy a történések magukkal rántottak, és ezért más dolgokra kevésbé tudtam figyelni.

Az elmúlt időszakban kevesebbet foglalkoztam, talán érthető okokból, a szakmai érdekképviseleti munkával. Ezt a tevékenységemet szeretném felerősíteni a különböző írószervezetekben és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében, ahol az irodalmi tagozat elnöke vagyok.

Tavaly lezártam háromkötetes önéletrajzi munkámat. Remélem, hogy a még kéziratban lévő két kötet megjelenik majd, magam pedig szeretnék rátalálni az újabb könyvem témájára, és szeretnék ráhangolódni arra.”

Bahget Iskander fotóművész:

„Az én fogadalmam, ha annak lehet nevezni, mindig, minden évben ugyanaz: szeretnék kilépni abból a körből, ami a rengeteg munkát és feladatot jelenti. De akárhogy is tervezem, az új évet mindig nagy munkával kezdem. Aztán úgy is folytatom. Már most úgy tűnik, hogy a 2017-es év sem a pihenés jegyében fog telni. A január 3-ra tervezett bulgáriai kiállítás például azért nem valósult meg, mert 6-án Gyöngyösön nyílik egy tárlatom, „Íróbarátaim” címmel. Egy-egy esemény nagyon sok munkával jár, így ilyen rövid idő alatt képtelenség felkészülni mindegyikre. Most is dönteni kellett. Amire nagyon készülök még: idén lesz 50 éve, hogy Magyarországra érkeztem. Ezt pedig mindenképp szeretném méltóképpen megünnepelni. Az pedig igen sok munkával jár majd.”

Jámbor Csaba, a Gong Rádió programigazgatója, műsorvezető:

„Nagyon ritkán teszek újévi fogadalmat, részint mert a fogadalmak arra valók, hogy megszegjük őket, részint mert többnyire a pillanat hevében fogannak, és nincs valódi elhatározás mögöttük. Idén kivételesen tettem egy elhatározást, ami minden bizonnyal benne van az "amit január 1-től biztosan megteszek" elhatározás-cunamiban: sokkal okosabban osztom be az időmet és nem forgácsolódom szét. Évek óta hadilábon állok a teendők fontossági sorrendjének megfelelő felállításával - szentül hiszem, hogy idén menni fog. Annak idején egy általam nagyrabecsült és neves üzletember - aki nem hatalmazott fel, hogy megnevezzem - legnagyobb meglepetésemre egy tárgyalás unalmas periódusában elővett zakója zsebéből egy kockás papírt, amire gyöngybetűkkel, fontossági sorrendben felírta reggel a nap teendőit. Kihúzta az abszolvált feladatokat, és megértve csodálkozó tekintetemet azt mondta: így tudja a leghatékonyabban elvégezni azt, amit az adott napra meghatározott magának. Semmi "multitasking", egyszerre egy feladat a legnehezebbtől a rutinteendőkig.”

Mikulás Ferenc, Prima Primissima Díjas, a Kecskemétfilm Kft. ügyvezetője:

„Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, egyszerűen eszembe se jut. Fogadalmam egyszer volt, de az nem újévhez kapcsolódott. A gyermekeim miatt fogadtam meg, hogy leszokom a dohányzásról. Mert szeretném felnevelni őket. Szenvedélyes láncdohányos voltam, napi két dobozzal szívtam harminc éven keresztül. Amikor abbahagytam, még akkor is jó ideig hordtam magammal cigarettát, hogy ha rám tör a nikotinéhség, rá tudjak gyújtani. De erre soha nem került sor. Egy éven keresztül még akkor is lelkiismeret furdalásom volt, amikor álmomban rágyújtottam. Nekem tehát eddigi életem során egyetlen fogadalmam volt, de azt sikerült maradéktalanul betartani. Több fogadalmat pedig nem tervezek.”

Pál Attila, a kecskeméti Katona József Színház színművész

„Mint a népmesében: tettem is és nem is. Olyan, klasszikus értelemben vett fogadalmat, hogy „holnaptól egy deka szénhidrátot sem fogyasztok”, vagy hogy „holnaptól minden nap eljárok edzeni”, nem tettem. Viszont azt megígértem magamnak, hogy megpróbálok egészségesebben élni – minden értelemben. Elhatároztam, hogy az újévben jobban odafigyelek majd erre. Úgy gondolom, hogy az emberi életében a legfontosobb dolog az egészségünk, hatalmas kincs, ezért vigyáznunk kell rá.”

Szilágyi Áron zenész, a Leskowsky Hangszergyűjtemény vezetője

„Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, ugyanis számomra az idő folyásában nem jelent különösebb fordulópontot az, hogy december 31-ről január elsejére vált a naptár. Az iskolával és a munkával kapcsolatos fordulópontok máshol vannak, így a tervezések folynak egész évben, mindenféle sarkalatos pontok nélkül. A magamnak hozott ígéreteimet úgysem tartanám be.

Alapvetően azt hiszem, az ember nem feltétlenül a saját sorsának a kovácsa – persze vannak irányvonalak és elképzelések, amik szerint az élete halad, de a sors úgyis kiválaszt ezek közül egyet, és elrendezi ezeket a döntéseket. Szerintem nem attól fog haladni az élet, hogy az ember tesz egy fogadalmat és ragaszkodik hozzá. Ehelyett inkább rugalmasnak kell lenni. Ha a változásokhoz tudunk alkalmazkodni, az jóval többet ér, mint különböző fogadalmakat tenni, amiket néha még meg is bán az ember, de azért tartja magát hozzá. Nem tervezek nagy változtatásokat, inkább útvonalak vannak felrajzolva előttem, s hogy ennek az útnak a különleges pontjaihoz mikor érek el, azt majd a sors kirajzolja.

A Leskowsky hangszergyűjteményben viszont az idei évben az eddigiekhez képest még több fiatallal és gyerekkel szeretném megismertetni a hangszerek világát. Olyan programokon keresztül, amelyekkel sehol máshol nem lehet találkozni. Több különleges programot szeretnék, mint a tavalyi évben. Újdonság lesz, hogy nem csak a fiatalokat, hanem a családokat is nagy szeretettel várjuk majd a hangszergyűjteménybe.”

Túri Edit, az Otthon mozi vezetője:

„Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, soha nem is próbálkoztam vele. Nem vagyok az a típus, aki fogadkozni szokott. Ha valamit tervezek és teszek, az nem alkalomhoz, időponthoz kötött. Amit viszont mindig megteszek újévkor az, hogy átgondolom mit, hogyan tettem az adott év során. Mi az, ami sikeres volt, amin nem változtatnék, és van-e olyan, amit másképp csinálnék a jövőben. Ezek között általában az szerepel, hogy több időt fordítok magamra, a családomra, barátaimra, ez idő alatt pedig igyekszem azokkal az emberekkel, dolgokkal foglalkozni, akik és amik igazán fontosak számomra.”

Ujvári Sándor, fotográfus

Mostanában látom, hogy az újévben sokan tesznek napi fotózási fogadalmat. Ez felmerült bennem is, aztán elvetettem. Igyekszem minden nap, amikor csak lehet, képet készíteni a telefonommal, vagy a fényképezőgépemmel - amit szívesen publikálok is közösségi oldalakon. De ez a fogadalom egy presszió lenne, hiszen a saját örömömre készítendő, nekem valamiért érdekes képek miatt valószínűleg olyan helyzetekbe is belemennék, képileg, ami lehet, hogy végső soron mégsem fontos nekem. Szinte kártékonyabb is annál, mintha nem is csinálnék képet aznap.

A naptári fordulópontok alkalmasak lehetnek arra, hogy változtatást kössünk hozzá, de sok ilyen pontot lehet találni a szilveszteren kívül is. Én inkább úgy csinálom, hogy először is kitalálom, hogy mi fontos nekem. Hetekkel előtte felkészülök, majd amikor az időpont elérkezik, addigra már nincs is más választásom. A fejemben addigra úgy átállnak a gondolataim, hogy onnantól egyértelműen úgy fogok élni. Én komolyan szoktam böjtölni. Vízböjtöket tartok, hosszabb-rövidebb ideig, ami nagyon jó érzés. A lelki megtisztulás egyik legfontosabb eszköze. Kitisztítja az ember fejét: ha kibírsz valamit, ami kibírhatatlan, az átmos téged. Fejlődni lehet a lemondással. Akkor vagy szabad, hogyha szabadon döntesz arról, hogy csinálod, avagy nem. Nem az a szabadság, hogy bármit megtehetsz, hanem hogy bármikor meg tudod tenni, hogy nem teszed meg – mert akkor a döntés a tiéd. A lemondás nagyon sok mindenben segít nekem. Az erőt, ami itt létrejön, át lehet vinni az élet más területeire is.

Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas animációsfilm-rendező:

„Mivel több évtizede szabadúszó vagyok - a szó jó és kevésbé jó értelmében is - nekem igazából nincsenek hétköznapjaim. Emiatt másképpen viszonyulok az ünnepekhez és a naptári évfordulókhoz is. Nekem egy szeptember hatodikai reggel negyed hét óra is pont annyira fontos és jelentéktelen is lehet, mint egy december 31.-i éjfél. Igazából tettem egy fogadalmat, méghozzá azt, hogy most sem fogok egyetlen fogadalmat sem tenni. A viccet félre téve: idén szeretnék egy jó József Attila verset írni, valamint végre úgy érzem, hogy most majd eljutok a Marsra, de idén végre felfedezem a sertéspestis ellenszerét is. Ráadásul ezt a három dolgot egy műben szeretném valahogy megalkotni. Úgy érzem, hogy jó nyomon vagyok.”