KTE Kosárlabda Klub KTE-Duna Aszfalt Mészáros Máté férfi kosárlabda interjú

Interjú Mészáros Mátéval

Mészáros Máté új kihívásokra vágyva tavaly nyáron nyolc év után távozott Kecskemétről. A 2017/2018-as szezont a Sopron KC-nál töltötte, alapemberként számítottak rá, 34 bajnoki mérkőzésen 18 perc alatt 5 pontot, 3 lepattanót és 1 gólpasszt átlagolt. Nyár óta viszont ismét a lila-fehér mezben pattogtat. Ezúttal a 26 éves hátvédet szólaltattuk meg.

– Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a kosárlabdával?

– Ez egy nagyon régi sztori, még Hódmezővásárhelyen kezdtem kosarazni. Az egy nagyon véletlenszerű dolog volt. Barátaimmal lementünk az újonnan megnyíló pályára, és nagyon megtetszett a játék. Ott elmentem egy-két edzésre a Vásárhelyi kosársulihoz, és ott kezdtem el játszani, majd jöttek a további események. De az alapok vásárhelyen kezdődtek egy betonozott pályán.

– A kosárlabdán kívül sportokat is kipróbáltál?

– A kosárlabda mellett atletizáltam.  Egyszer behívott a testnevelő tanár, hogy mivel kosarazom, próbáljam meg a  magasugrást, és hirtelen egészen az országos versenyig vittem, amit meg is nyertem. Pedig akkor szöges cipőm sem volt, úgyhogy ez egy filmekbe illő siker sztori volt. Ez az egy nyári kalandom a magasugrással az itt kezdődött. Mondták egész nyáron, hogy lehetne ezzel kicsit komolyabban foglalkozni, úgyhogy utána elkezdtem edzésre is járni. A felnőtt országos bajnokságon is elindultam, ott hetedik helyen végeztem, de utána jött a kecskeméti lehetőség a kosárlabdában, úgyhogy ez be is fejeződött.

– Hogyan kerültél Kecskemétre?

– A Diákolimpián Kecskemét ellen játszottunk, és a meccse után megkeresett Ábel József,  kecskeméti testnevelő tanár,  hogy lát bennem fantáziát, és ha szeretném, akkor felvenné a kapcsolatot Forray Gáborral, és még azon a nyáron jöhetnék  próbajátékra. Én pedig éltem a lehetőséggel. Pont abban az évben jött Stojan Ivkovic is, és ő is ragaszkodott hozzám. Akkor töltöttem a 17. életévemet. A közös munkánk akkor kezdődött el, és azóta is tart.

– Milyen volt ilyen fiatalon elszakadni otthonról?

– Nehéz volt, de úgy gondolom, hogy egy nagyon jó döntést hoztam. Minden ember életében ez el fog jönni előbb-utóbb. Azért volt egy kicsit nehéz, mert egyrészt, fiatal voltam, másrészt pedig elég hirtelen jött a döntés. De úgy voltam vele, hogy ha valamit szeretnék ettől a sporttól, akkor muszáj meglépnem ezt. A dolgot nehezítette, hogy a testvérem akkor ment egyetemre. Pont abban az évben költözött fel Pestre, úgyhogy azon a nyáron augusztusban-szeptemberben mind a ketten eljöttünk otthonról. De szerintem ezt a szüleim is megértették, és én is úgy voltam vele, hogy nincs más választás, ha ezt szeretném csinálni. Én pedig olyan ember vagyok, ha valamit szeretnék, akkor tudok nagyon-nagy áldozatokat tudok hozni ezekért a dolgokért. Ezért is gondoltam azt, hogy ezt meg kell tennem 16 évesen.

– Hol folytattad utána a tanulmányaidat?

– A Bolyai János Gimnáziumban érettségiztem emelt angol tagozaton, majd a Szegedi Tudományegyetemre mentem Gazdaságtudomány szakra, ott két év után befejeztem a tanulmányokat, mivel az nem igazán állt hozzám közel. Nem a tanulmány, hanem a rendszer, és átjelentkeztem a Gazdasági Egyetemre, Budapestre. Sajnos még most is ott van a tanulói jogviszonyom, úgyhogy remélem ennek is minél hamarabb pontot teszek a végére, mert vannak miatta álmatlan éjszakáim. Ez már az ötödik év, hogy csinálom. Nyilván távoktatás keretein belül... most kimaradt szinte egy év, mivel Sopronban voltam az előző évben. Onnan azért elég nehéz volt bejárni. Remélem, itt most a város közelsége azért segít majd a helyzeten.

– Mennyire nehéz összeegyeztetni a sportot és a tanulmányaidat?

– Azt gondolom, hogy teljesen összeegyeztethető. A vezetőség, az edzők, mindenki partner abban, hogy a játékos ne csak a sporttal legyen elfoglalva, hanem a tanulmányra is koncentráljon. Ebben itt végig segítettek, és sulykolták belém, anno, mikor Stojan itt volt, soha nem volt olyan, hogy amikor azt mondtam, hogy mennem kell vizsgázni, azt mondja, hogy nem. Mindig elengedett. És ezzel ugyanígy van Forray Gábor is, úgyhogy én azt gondolom, hogy ha valaki szeretne tanulni, és igenis csinálni szeretné, akkor itt abszolút van lehetőség.

– Az első meccsed milyen volt itt a Kecskemét színeiben?

– Megmondom őszintén nem nagyon emlékszem, akkor az volt a jellemző, hogy a fiatalokat Stojan úgy próbálta beépíteni -  akkor még Pongó Martinnal voltunk itt ketten úgymond a fiatalok közül a felnőtt csapatban, - hogy ha úgy alakult az eredmény a meccs végén akár egy-két percre mindig berakott. Ezért nem nagyon emlékszem, hogy mikor volt ez az első egy-két perc, utána a következő évben, akkor már 19-20 évesen végig a kezdő ötösben voltam, de akkor úgy, hogy játszottam egy öt-hat percet az elején, utána lecserélt. Tehát így is próbált tudatosan szoktatni a közeghez.

– Tavaly Sopronban voltál, milyen volt az az egy év?

– Nagyon jótékony hatással volt rám, a kosárlabdában és a magánéletben is előre tudtam lépni. A kosárlabda részét abszolút nem érzem itt, hogy mennyit segített. Talán most az utóbbi két-három évben érzem magam kicsit magabiztosabbnak. De az tény, hogy ott azért voltak jó meccseim-periódusaim. Ott az önbizalomtól duzzadva léptem pályára, és megvolt sokszor az eredménye. Arra azért jó volt, hogy elhiggyem, hogy sokkal több van bennem, mint mondjuk itt Kecskeméten, mint amit most a szezon elején produkáltam.

– Milyen volt visszatérni ide?

Az-az érdekes, hogy olyan sokat voltam itt, és annyira a saját városomnak tekintem, hogy semmi különleges érzés nem volt mikor visszajöttem. Olyan volt, mint ha hazajöttem volna. Ugyanoda ültem le az öltözőben, ugyanazokkal az emberekkel, mintha nem is történt volna. Sokszor azon gondolkodom, mikor nézzük a másik csapatoknak a meccseit-videóit, hogy látom, hogy Sopronban játszanak, és furcsa belegondolni, hogy egy évet ott voltam. Holott ez nem is olyan régen volt. De már ez is kezd átlagosnak tűnni. Azért is jöttem vissza, mert tudom, hogy itt jól éreztem magam, tudom, hogy a kosárlabdán túl, itt azért nagyon sok barátom van, ismerősöm, ugye iskolába is ide jártam, majdnem itt nőttem fel, úgyhogy nagyon sokat ad nekem ez a város. Amellett, hogy jól érzem magam a kosárlabda pályán is.

– Mik itt a kedvenc helyeid, hova jársz szívesen?

– Ahol ebédelek, az egy nagyon kedves barátomnak az étterme, bent a főtéren, a régi Lordok helyén szinte minden nap ott vagyok. Az edzések miatt nem nagyon szoktam eljárni nem azt mondom, hogy nem szoktam közösségi életet élni, de azért az kicsit korlátozott a szezon közben. Attól függetlenül nyilván szeretem a Vincentet, ugye itt lakom most mellette, és át szoktam járni. De igazából a Malomban valamiért jól érzem magam. Nem tudom miért. A Frei Kávézóba felmegyek. Ezek, talán ha ki kellene párat emelnem. De rengeteget fel tudnék sorolni.

– Milyen hobbijaid vannak?

A kosárlabda. Azért vagyok szerencsés, mert ez a hobbim is. Ha van szabadidőm, nem nagyon vagyok otthonülős típus, de ha otthon vagyok, akkor vagy filmezek, vagy olvasok. Inkább ezekkel töltöm a szabadidőt. Ha meg nem akkor bemegyek azokra a helyekre, amiket mondtam. Olyan őrült nagy programokat nem szoktam csinálni, ráadásul, ha szabadnap van, hazamegyek a családomhoz.

– Van valami rituáléd, babonád meccs előtt?

Megborotválkozom. Mindig megborotválkozom, úgy hogy nincs szakállam és bajszom. Minden meccs előtt ezt a semmit leborotválom. Nem tudom hány éve, de ezt valahogy a fejembe vettem, mivel mindig a szüleim, amikor televíziós meccs volt mondták, hogy de ronda vagy fiam a képernyőn. És akkor elkezdtem minden meccs előtt borotválkozni és ez rám ragadt.

– A kosárlabdán és az atlétikán kívül van olyan sportág, amit szeretsz nézni a televízióban, vagy esetleg űzni is?

Nem nagyon szoktam televíziót nézni. A sporteseményekre maximum itt, amik vannak. Kézilabda, arra ki szoktam menni. Sopronban a női kosarasoknak szurkoltam. De nem vagyok az a nagyon megrögzött sportfanatikus. Nem igazán szoktam követni. A csapatban nagyon népszerű, hogy a focimeccseket nézik, én nem szoktam.

– Szombaton a Pécs ellen játszotok, Pongó Mátéval pedig ismét találkozhattok

Mátéval mi három éven át laktunk együtt, úgyhogy megint, mint ahogy most és az előző szezonban is jó volt ellenfélként találkozni, azt gondolom ez minden játékosnak ad egy kis különlegességet az egész sportban. A meccs biztos nagyon nehéz lesz, főleg most, hogy cseréltek egy játékost, jön egy plusz impulzus nekik, de azt gondolom, hogy ettől eltekintve is, egy nagyon jó csapat a Pécs, és biztos, hogy ha nyerni fogunk, akkor is vért izzadunk, de én azt gondolom, hogy reális esélyünk van, ha olyan játékot mutatunk, mint az Alba Fehérvár ellen, vagy mondjuk a Zalaegerszeg ellen, a legutóbbi meccseken. A Debrecen ellen is jól játszottunk, csak ott volt egy szerencsétlen szituáció.

•