Minkó Roland Kecskeméti Első Sor Veloroom-Kecskeméti Első Sor SE veloroom Sáfár Tamás Székely kör Tour de Hongrie kerékpár

Minkó Roland - A Ladánybenei útról a Székely Körre

Volt már a válogatott, rendszeresen szerepel kölcsönversenyzőként egy fővárosi csapatnál, Debrecenben profi szerződést kínáltak neki.  De ő úgy döntött, egy fenékkel két lovat ül meg. Pontosabban, a nyerget és az iskolapadot. Minkó Rolanddal, a Veloroom-Kecskeméti Első Sor kerékpárversenyzőjével beszélgettünk, aki igazi sikernek azt tekinti, hogy Aranykoszorús diákként végzett a Katona József Gimnáziumban, és felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre.

2 kép

- Sokan mondják, hogy a bringázást kiegészítő sportként kezdték, aztán szerelem lett, ami mindent elsöpört. Nálad hogy volt ez?
- Szerelem első látásra. Amikor láttam a kiírást 2014-ben, hogy megrendezik az I. Veloroom Kupát (5 kilométeres időfutam Hetényegyháza és Kerekegyháza között – a szerk.) szereztem egy kölcsön bicajt. Egy acélvázas Csepelt, amivel egyedül kezdtem edzeni. Aztán a verseny alatt annyira megtetszett a közeg, hogy elhatároztam, folytatom.

- És rögtön csapatban csapattad?
- Akkor, ott, sok ismerőst nem szereztem, így továbbra is egyedül edzettem. Én is a Ladánybenei útra jártam ki, ahogy a legtöbb országútis. Tekertem az acélvázassal a kerékpárúton, egyszer csak jött egy sor, Sáfár Tamás, Juhos Geri, Mészáros Máté, akik már akkor is emblematikus figurái voltak a régió országútis életének. Szóltak, hogy csatlakozzak hozzájuk. És mentem, és tudtam tartani a tempót, és nagyon megtetszett a dolog. Azonban eljött a pillanat, amikor vissza kellett adnom a kölcsönbringát. Nem volt mivel tekernem, és hatalmas ürességet éreztem.

- És jött a szülők győzködése?
- Nem kellett őket győzködni, látták rajtam az elszántságot, és segítettek. Vettünk egy használt Corratec-et, ami már egy alu-karbon gép volt, és az első két szezonomat (benne az első igazolt szezonnal) azzal teljesítettem. A Veloroom-Kecskeméti Első Sor tagjaként, Sáfár Tamás irányítása alatt beletekertem 15000 kilométert, aztán 2015 végén lett meg a  karbon GIANT TCR-em, amivel azóta is versenyzem. Abban most körülbelül 24000km van.

- Dobálózunk itt a tízezer kilométerekkel. Sokan még autóba se tesznek évente annyit, amennyit te a bicajodba. Hogy jön ez össze?
- Amikor igazoltként összejött egy 4-5 fős csapat, minden nap volt edzésünk Tamással. Hétvégén pedig önállóan, valamint a környékbeli amatőrökkel tekertünk a „Laza100”-on. Vagyis heti hat-hét edzés volt, 350-450 kilométer hetente. Ma már megyünk 600-700-akat is egy hét alatt.

- Eredmények?
- A 2015-ös szezonban kisebb versenyeken tudtam is nyerni. Aztán 2016-ban az országúti és az időfutam OB-n sikerült megszereznem a harmadik helyet, aminek eredményeként behívtak az U19-es válogatottba, és az „A” keret tagjaként utazhattam Luxemburgba a világkupára, Belgrádba, valamint egy svájci versenyre, a GP Rüebliland-ra. Ez volt a legelső nagy lépcsőfok, amit megléptem, és úgy érzem, azóta is tart a fejlődés. Most U23-as vagyok. Ebben a korosztályban nincs állandó válogatott sor, így most nem vagyok válogatott tag.

- Van viszont más, ami miatt még a televízióban is láthattunk. Nem is egyszer!
- 2017-re a DeGaVi Tipográfia (egy nagy múltú csapat, mely hosszú szünet után most éled újjá – a szerk.) összerakott egy U23-as sort, de hat helyett öten vannak, így engem hívtak meg, hogy kölcsön versenyzőként én legyek a hatodik csapattag. A Tipográfia tagjaként részt vehettem egynaposokon, és többnapos körversenyeken. Ilyen volt a V4 Kerékpárverseny, a Bihari Kör, a Tour de Hongrie és legutóbb a Székely Kör. Utóbbi kettőt a tévé is közvetítette, ez külön élmény volt, és felelősség is. Mert amit csináltunk, azt mindenki láthatta. Furcsa volt, amikor Cegléd felé tekerve a közvetítő helikopter minket vett. Nagyon jó érzés volt, hogy több tucat kecskeméti bringás átjött Ceglédre, hogy lássa a befutót!

- Fizikálisan mennyire vesz igénybe egy többnapos verseny?
- Ezek eléggé megterhelő versenyek, mert több napon keresztül kell a maximumot hozni, vagy a maximum közeli teljesítményt leadni. 160-180 kilométeres szakaszok 1000-2000 kilométeres szintkülönbséggel… Ezeken a lehető legjobb idővel végig kell menni, este pedig regenerálódni, hogy a következő napokban ugyanúgy, vagy még jobban tudjunk teljesíteni.

- Hogyan lehet tanulni a versenyeken az ellenfelektől?
- Ahogy év elején elkezdtük ezeket az elit nemzetközi versenyeket, mindig az volt az érzésem, hogy nem vagyok odavaló. Részben, mert nem voltam elég erős, hogy mindig ott maradjak a főmezőnnyel, másrészt ügyességben sem éreztem azt, hogy nekem ott a helyem. És ahogy haladtunk előre a versenynaptárban, egyre több többnapos versenyen vettünk részt, azt vettem észre, hogy ha egy visszafordítós vagy 90 fokos kanyarhoz érkezünk 55-tel, akkor nem én vagyok az, aki megijed a többiektől, vagy hamar fékez, hanem most már be merek én is menni belső íven, később fékezni, és oda merem rakni a kereket, ahova régen nem mertem. Az ember így a versenyeken tapasztalatot szerez, és beépül a tudatalattijába egyfajta tudatos tudatlanság.

- Vannak mélypontok? Hogy vészeled át?
- Nekem, az alföldi bringásnak, amikor jön egy nagy hegy, már meglátni sem kellemes. Méregetem a távolból, és tudom, hogy nekem oda fel kell tekernem. Aztán, amikor elkezdődik az emelkedő, és őrült tempóval elindulnak a csapatok a hegyi hajrára, nálam akkor jön el a mélypont, és jön ki a max pulzusom. 

- Kecskeméten hogyan tudtok a hegymenésre készülni?
- Sehogy. A hegyek és emelkedők hiánya a környéken, eléggé befolyásolja a teljesítményt. Ha valaki igazán jól akar hegyen menni, akkor hegyen is kell edzenie. Az erő lehet, hogy megvan síkon, lehet, hogy az ember tud gyorsan menni, de hegymenetben más izmok dolgoznak, és rendszeres gyakorlás nélkül egyszerűen nem megy felfelé olyan gyorsan a bicikli. Sajnos erre itt nincs lehetőség. Ha heti egy-két alkalommal, egy-két órára fel tudnánk menni a Vízműdombra, az nagyon sokat segítene nekem és a fiatalabb kecskeméti válogatott társaimnak is.

- Voltál már a magyar válogatott tagja, rendszeresen szerepelsz kölcsönversenyzőként. Egy csapat se jelentkezett még be érted?
- A 2016-os szezon végén Debrecenben a DKSI egy U23-as sort hozott létre, amibe erőteljesen kereste a jó bringásokat. November tájékán felhívtak, hogy lenne-e kedvem hozzájuk csatlakozni. Egy hét gondolkodási időt kértem, ugyanis két dolog között kellett választanom: a jó és a rossz érettségi eredmény közt. Ugyan sok dolgot biztosítottak volna ahhoz, hogy a tanulás folytatódjon, de úgy éreztem, ha Kecskeméten maradok az Első Sorban, biztosan sokkal több időm lesz az iskolára figyelni, mintha minden hétvégén Szlovákiába, Olaszországba, vagy hasonló helyekre járnánk versenyekre.

- ​Megérte?
- Nagyon nehéz döntés volt, de nem bántam meg, hogy a józanész döntött. A Katona József Gimnáziumba jártam, angol-magyar kéttannyelvű képzésre, ahol a matekot, a fizikát, a biológiát, a történelmet angolul tanultuk. Így elég jó angoltudásom van, amit a nemzetközi versenyeken is tudok kamatoztatni. De ami ennél is fontosabb, hogy az érettségim jelesre sikerült. A magyar sosem volt az erősségem, így az négyes lett, a többi mind ötös. Fizikából és angolból tettem emelt szintű érettségit, és eredményeim alapján felvettek a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnök szakára.

- Hogyan éled meg a sikereket?
- Azt gondolom, a sportban nem feltétlenül sikereket érek el. Magamhoz képest fejlődök, és ezt magamban könyvelem el sikerként. Az iskolát valóban sikeresen teljesítettem, Aranykoszorús diákként végeztem. Ehhez a négyes magyar miatt nem lett volna elég az eredményem, de hozzájöttek a sportban elért eredményeim, így az igazgató úr méltónak talált az elismeréshez. Ő sok mindenben támogatott engem és a többi Katonás válogatott bringást, Hakk Bencét és Gulyás Mátét is! De a nagyon jól érezhető, hogy egyre több helyi vállalkozó fedezi fel a kerékpározás rejlő támogatási lehetőségeket, vagy, mert önmaga is rendszeresen sportol valamit, vagy, mert fontos neki az egészséges ifjúság és persze a környezetvédelem is!

- Tehát Budapesten élsz szeptembertől. Kinéz valami szerződés egy fővárosi csapatnál?
- Külföldön már rég elkezdődött az átigazolási szezon, de Magyarországon ez október vége, november eleje. Egyelőre felajánlást nem kaptam, de úgy gondolom, a Tipográfiánál továbbra is szívesen látnának versenyzőként. El tudnám képzelni, hogy az egyetem mellett náluk versenyezzek. Ha alakulna jövőre Magyarországon egy kontinentális csapat, akkor mindenképp szeretnék oda bekerülni. Mindent megteszek, hogy egyre jobb kerékpáros legyek, de a legfontosabb most, hogy megálljam a helyem egyetemistaként.  

(Fotók: Minkó Zsolt, csapatképek: Facebook)

•