Kortytárs kornyikák – Megjelent a kecskeméti Resti Kornél Zenekar első lemeze

Az örökkévalóság örömzenéjéből kortyolgathatnak azok a szellemi szesztestvérek, kik veszik a bátorságot és fölszállnak a konflisra, mellyel a titokzatos Resti Kornél belerobog a végeérhetetlen éjszakába. A zenebirodalom sokszínű eszköztárát (szólógitár, mandolin, fuvola, cajon, koboz, ének, szájzongora, cselló, torokének, herfli, gitár, sámándob, tangóharmonika) és műfaji „frontátvonulását” felvonultatva, a századelő irodalmába beleágyazva, sok „sekélységen át, tű fokán egyensúlyozva, létben ténferegve, női fehérneműk tapintásából tájékozódva” vezet el a Resti Kornél zenekar lemeze a „retrospekulatív” rádiószínház atmoszférájába. A kecskeméti kultúrgarabonciásokkal karöltve, a film-szinesztéziák, „asszociációs bakugrások” láncolatában célozva a lécet, mely maga a cél… 

4 kép

A zenekar igazi kultúrmissziót vállalt, s noha immáron 8. éve utaznak Resti Kornéllal karöltve, ez az első lemezük. A Resti Kornél „Eredetimegjelöléssel ellátott Zenekar” tavaly novemberben a Magyar Napló határokon átívelő versenyén dobogós lett, nemrégen pedig Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléjén, a Kaleidoszkóp VersFesztiválon ért el első helyezést. A zenekar két oszlopos tagjával, Papp Mátéval és Lázár Miklóssal beszélgettünk.   

– Immáron 8. éve működtök zenekarként, mégis ez az első lemezetek. Összegzés ez, vagy valami egészen újnak a kezdete?

Papp Máté: – A hét mesebeli évnek el kellett telnie Kornél(küli) életében, hogy összegzésre adja a fejét, amúgy elrestült nagyon sok évet. Most úgy érezte, hogy új kezdete van a zenekar életének, régebbi korszak lezárása is ez. Azért is van ennyi kor-laboráns a lemezen, mert szerettük volna azokat fölvonultatni, akik Kornél életébe valahogy belefolytak. Ezért van rajta a helyi kulturmisszionáriusok közül számos figura, illetve zenésztársak, korábbi tagok és mások, akik bele tudtak muzsikálni muzsikásfiunk életébe mint szellemtestvérek. Kicsit ökumenikus lett végül az összművészeti projekt. Olyan emberek is találkozhattak a házi lemezbemutatónkon, akik egyébként lehet, hogy nem nagyon állnának szóba egymással. Úgyhogy rájöttünk, hogy közben ökumené-szervezetté is alakult Resti Kornél and Co. Például van olyan, aki álnéven szerepel. Ez is a szépségét adja: anarchisták és mérsékelt kultur-polgárok is szerepelnek a lemezen.

– Kortárs és klasszikus költészet, régmúlt és ma ötvöződik zenétekben. Hogyan készül ez a sokrétű vállalkozás, mennyi benne az improvizáció?

P.M.: – Nagyon sok vendégszöveg található benne, sok intertextuális betoldás, ráadásul audiovizuális betétek is, ami azért is jelenthet szinesztézia-élményt a hallgatóknak, mert filmekből vannak átvéve (hangulatok a Szindbád című filmből, vagy Fellini Bohócaiból), tehát kép nélkül is esetleg felidézhetők. Koncerteken korábban nagy százalékban volt improvizáció, most kicsit áttolódott a hangsúly a mérsékeltebb történetvezetésre. Ez az elfogyasztott pálinkamennyiségtől és a kortytársak lendületétől is függ.

Lázár Miklós: – A dalok tehát fixek voltak, és mindegyik dalhoz felvezetőszöveg tartozik.

– Érezhetően örömzenét műveltek, semmi erőszakoltság, burkolt célzatosság nem tapasztalható az előadásotokon. Jó kifejezés lehet a l’art pour l’art – mint megközelítés?

L.M.: – Amit Kornél szokott mondani, a cél az a léc, s ennél a lécnél nem lehet lejjebb adni – úgyhogy megpróbáljuk az örökkévalóságot megugrani.

P.M.: Igen. Megpróbáljuk az örökkévalóságot megugrani, de néha nagyon rezeg a léc, és akkor visszazuhanunk a kortárs posványba, de ezt igyekszünk elkerülni. 

– "Kecskemét is kiállítja..." – idézitek a híres népdalt: mennyiben és hogyan kötődtök a „hírös városhoz”?

– P. M.: – Nagyon fontos, hogy meddig idézzük: „Gyertek ide fiatalok, tessék beállni!”: a szellemi szesztestvéreket hívjuk egyébként, s ez nem holmi alkoholizmusra invitál. A szellemi italfogyasztókat próbáljuk verbuválni, a fiataloktól a nyugdíjaskorig mindenkit. Illetve a Cefrepalota is megidéződik a lemezen. Van egy kecskeméti jelenet, ott pedig olyan arcok tűnnek föl, akik talán csak lokálisan értelmezhetőek. Itt van velünk Libabőr (Libor Zoltán); itt van velünk Komilfó (Turai Kamil); itt van velünk Petőfi Sándor, és itt van velünk Szegedről Petri Csathó Ferenc, illetve Pionyír a mozigépész is, aki korábban az Árpád Moziban teljesített szolgálatot. Mi köt minket Kecskeméthez? Hát, itt született Resti Kornél, Kodály Zoltánhoz hasonlóan, a „kecskeméti restiben” – a legendáriumok szerint. De egyébként: mi is itt születtünk. Lehet, hogy együtt születtünk vele, vagy ő korábban egy kicsit, vagy épp később, azt nem tudjuk, valakinek a fejéből kipattant. Azt szoktuk volt mondani, hogy a kollektív tudatfeletti köpte az éterbe Resti Kornélt.

– Ki is Resti Kornél?

 – Lázár Miklós /alias Mászkál Lóri/: Egyértelmű, hogy Kosztolányi Rezsőből pattant ki Resti Kornél, mi pedig ezt a gondolatot elcsíptük még valamikor, amikor alkalmi zenekarként működtünk és az egyik alkalommal, amikor nyugatosokat hívtunk segítségül a zenéléshez, akkor született ez a megnevezés, hogy Resti Kornél alkalmi zenekar. Azóta már nem alkalmi, azóta „eredetimegjelöléssel ellátott”.

– Mi az eredetiségetek titka?

– P. M.: – Erre nem csak amolyan önhitt válasz adható?… Az „eredetimegjelölést” a boroscímkékből vettük át.

– L.M.: – A boroscímke a titka!

–P.M.: Egyébként „oltalom alatt álló” is voltunk a boroscímkékből kiindulva, de most a MÁV hatására utasellátó zenekar is szeretnénk lenni. Úgyhogy szerintem abban van az eredetiség, hogy ez az utasellátás, ez a korhelykedés –  a kortól és tértől független kalandozás –  mindenki számára nyitott. Nem egy elitkultúrát próbál rátukmálni a közönségre, ugyanakkor nem is dolgozik alá az igényeknek. Egyfajta különutas jelleggel olyan világot próbál a versmegzenésítés szűkebb-tágabb világán belül, a kereteket feszegetve megvalósítani, ami eddig nem nagyon volt a kultúrplaccon.

L.M.: – Olyan kultúrhintőpor, amit bárki felszippanthat és nem fog tőle beállni.

P.M.: – Csak púder, nincs benne semmiféle szintetikus szer; az a púder, amit a bohóc az arcára hint, mielőtt föllép a manézsra.

– Milyen a viszonyotok a valósághoz?

P. M.: – Van egy Resterházy Péter nevezetű írónak egy részlete a lemezen, amikor azt mondja, hogy Kornél a saját életét „a képzelem és a valóság közé” helyezte, mint a szerelmet: hogy ez volt egy ideig a szerelmeseinek az élete, de az övé viszont hosszabban. Mármint Resti Kornélé, vagy Resterházy Péteré. Tehát valahol, ahol mi utazunk, az pont a valóság meg a képzelem között helyezkedik el: félfikció – mondhatnánk…Azért belenyúlik a valóságba is, de inkább az álomvilágba próbálja elkalauzolni a mesékben résztvevőket. El szoktuk mondani kevésbé gyorstalpalt hallgatóinknak, hogy Resti Kornél valóságában – bár ami álomvilág, az belelóg a valóságba –, de azért van egy hétpróbája annak, hogy ki tudja ezt az álomvilágot valóságra váltani. S ez a hétpróba mindig abból áll, hogy túl tud-e lépni önmagán – lásd Resti Kornél; lásd: Resterházy Péter: mind a hét lépcsőfok ugyanaz, és hogyha a hatodikról nem tudsz a hetedikre lépni, akkor megmaradsz a tévképzetek között és nem fog sikerülni – hogy ilyen giccses képpel zárjam:  „az álmaidat valósággá váltani”. Fontos, hogy volt tapasztalatunk olyanokkal, akik félreértették ezt, és nem Resti Kornélnak címezték privát leveleiket, hanem mondjuk nekem. Nagyon zordul hangzott, de ez igaz, arra is, aki csak hallgatja a lemezt. Kicsit kegyetlen történet, de igaz. Ezt még soha nem mondtuk el senkinek.

– Az átvezetőszövegek között található néhány ütős mondat, mely „kilóg az időből” (ld.: A komponensek világában nem létezhet ekvivalencia”). „Érkezhet mondat akárhonnan?” – folyton nyitva kell tartani a szemetek-fületek a hasonló üzenetekre?

– P.M.: – Ad hoc kinyitottunk egy könyvet, ami annyiban célirányos volt, hogy Jerofejev Moszkva-Petuski volt a kezünkben, s az orosz jelenethez kerestünk egy részletet Lórinak, s itt nyílt ki. Keresetlenül, bár találóan próbálunk szemezgetni.

– Kell-e irodalmi műveltség ahhoz, hogy valaki élvezni tudja a számaitokat?

P.M.: – Sokan mondják, hogy kell, de szerintem ez nem így működik: ha valaminek van több rétege és egy réteget érzékelsz intellektuálisan belőle, attól függetlenül ez a szinesztéziaélmény csak érezteti veled a többi öt réteget, amit tételesen nem. Tehát nem kell, nem nagyon kell. Anélkül is élvezhető szerintem. Bár lehet, hogy néha annyira ki(s)zökkenünk az időből, hogy azt sem tudjuk, hol vagyunk, kik vagyunk, történünk-e egyáltalán?

L.M.: – De mi se kapunk mindig választ. 

P.M.: – Az alapkérdésekre mi sem mindig tudunk válaszolni, csak Kornél. Kornél minket is függőviszonyban tart a valósággal és a fikcióval kapcsolatban. A Resti Kornél-szövegekben úgy járnak-kelnek a vendégszövegek, hogy alig lehet szétismerni őket a vonatkozó irodalmi forrásoktól, illetve a Resti Kornél kútfejétől. Minimum ez a lemez körülbelül olyan ötven jogdíjpert is tartalmaz egyben /nevetés/. Kitaláltuk, hogy ha van 13. havi nyugdíj, akkor 13. havi jogdíjat is lehet, hogy majd be kell fizetnünk.

– A bohóc alakja igen erőteljesen jelenik meg a lemezen egy Kecskeméten szintén jól ismert, kiváló színész személyében. Hogyan találtatok rá Váry Károlyra?

– Megnéztük a csodálatos Bohóc-monodrámáját Cegléden, ami egy Joyce-darab, és akkor ott Kornél összekötötte a képzeletében az ő figuráját, illetve a dalt. Terveztünk is a Tintaló Társulattal, illetve Karcsival egy szép videoklippet erről, de itt sikerült végülis összehozni ezt a dolgot, hogy egy Balázs Attila-vendégszöveg segítségével Karcsi játssza a Fellini-troup öreg, de nem vén bohócát. Ő Federico, ő vezeti fel a Weöres Sándor-verset, A paprikajancsi szerenádját. Karcsi tulajdonképp ennek a bohócnak az idősebbik énje.

– Kik a példaképeitek?

P.M.:  – Az biztos, hogy ennek az egésznek a metaformája – úgymond – a Frontátvonulás Cseh Tamástól. Mint egy dalra felfűzött történetmesélő dolog, ami kitágítja az albumok világát. Biztos, hogy ez az egyik.

L.M.: – Mint rádiószínház-rádiójáték az Utas és holdvilág, amit Vajdai Vilmos csinált.

P.M.: – Kicsit próbáltunk elszakadni a sterilebb rádiószínház hangzásától, és azért ott az aranymetszés körül a lemezen megfigyelhetőek bizonyos tripek és pszichedelikus részek. Tulajdonképpen ez egy „retrospekulatív” műfaj, mert nem úgy használtuk fel az eszköztárat, ahogy a szokványos rádiószínháznál szokás. Irodalomból meg nyilván a századelő felhozatala hangsúlyosan meg is jelenik, egy-két igazi kortytárs van a lemezen.

– Exupéry neve is szerepel a borítón, de mintha jobban megbújna. Hol találkozhatunk vele?

– Az egy nagyon trükkös dolog: van az Éjszakai repülés című könyve. Amikor Kornél és Exupéry repülnek azon a bizonyos repülőn, ott az Éjszakai repülésből teljesen random helyekről lett kiemelve egy-egy mondat és egy olyan szöveg összerakva, amit soha nem írt meg Exupéry, de minden egyes mondatát ő írta. Kornél képzeletében kicsit összekeveredtek a könyv sorai. Az Éjszakai repülésnek egy meta-mix változata.

– Hogyan állt össze a lemez? Mennyi benne az improvizáció?

L.M.: – Minden meg volt írva, az átkötőszövegek Mátét dicsérik – a dalok már együtt elkészültek, akik közreműködtek, fölvették a fonalat a felvétel idejére. Ugyanúgy tud egy szomorú dal is vidámnak tűnni, például a Paprikajancsi – volt, hogy vigyorogva játszottuk el, mert olyan fölvezetőkkel jött elénk. Nálunk ez a lemez így hangzik, de lehet, hogy a földdel szembeni, nappal szembeni földön teljesen másképp hangzik az egész. 

Papp Máté: – A Resti Kornél zenekar működésében az a fontos, hogy minden dalnak van abszolút értéke meg helyiértéke. Az abszolút érték az az, hogy meghallgatod és vagy tetszik, vagy nem – vagy átjön, vagy nem, de hogyha ezt az abszolút értékű valamit a történetbe vagy más kontextusba helyezed, akkor egészen más színezetet fog kapni. Általában koncertek közben is változik az, hogy ez a dal hol történt, kivel történt, mi a környezete. Tehát váltogatja Kornél. A dalszerzőnk főként Apró Anna - Annakronisztikusan is tud viszonyulni ezekhez a történetekhez. Bármilyen szerepbe bele tud bújni, a Chat Noir dizőzének szerepét szokta mostanában elővezetni. Szabó Bence pedig a legújabb kor-laboránsunk, ő keverte ezt az anyagot és ő vette föl a felvételeket, a masterelést ő végezte, nagy érdeme van abban, hogy így szól ez az anyag. Egy kimerevített időpillanat és lehet, hogy ezek a dalok teljesen más felhanggal és más szereplőkkel veszik körbe magukat. Most ebben az idősávban, amikor csináltuk, ebben az évben, ilyen hangulatban voltunk: ilyen szempontból mégiscsak improvizatív jellegű szintézis. Mintha Kornél a súgójukból mondaná, hogy éppen most mi az adott córesz.

– Hol, s mikor lesznek további bemutatók?

– P. M.: – A lemezborító képei a kecskeméti színházban készültek Kovács Viktornak köszönhetően, s ott is terveztük a premiert, a színház színészbüféjében.

– L.M. – Bemutatója amúgy kivitelezhetetlen.

– P.M.: – Úgyhogy egy olyan történet lesz, ami megtörténhetett volna és lemezre vehettük volna, de nem biztos, hogy megtörtént, viszont az biztos, hogy nem vettük lemezre. Egyébként lesz Budapesten a Fonóban, illetve február 19-én a Katakomba Színházban. Kecskeméti bemutatót is tervezünk, a korhelykedésből a kor megvan, tehát idén. A helyszín egyeztetés alatt.