Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színészek vallomások szerelem Házasság hete Kecskeméti Lapok

Szerelmes színház: művészpárok vallanak kapcsolatukról

Múlt héten lezártuk a házasság hete ezúttal online nyilvánosságú rendezvénysorozatát. Aki tehette, a legintimebb körben, személyesen is áldozott a szerelem oltárán. Úgy gondoltuk, lapunk aktuális számában kicsit még megnyújtjuk a bensőséges hangulatot. Ezúttal színészvallomásokat gyűjtöttünk össze a szerelemmel és kiteljesedésével, a párkapcsolattal összefüggésben. A művészek változatosan mesélnek az egyik legerősebb kötődésről, a „világ mechanikájának” talán legfontosabb „rugójáról”… Eredetileg megjelent a Kecskeméti Lapok február 18-i számában.

Nagy kincs számukra otthoni légkörük békéje és harmóniája

A Rómeó és Júlia című előadásnak köszönheti szerelmét Barta Dóra táncművész, koreográfus, Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész, a Kecskemét City Balett művészeti vezetője, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tánctagozatának vezetője és Katonka Zoltán táncművész, fénytervező, a Kecskemét City Balett tagja.

– Megismerkedésünk története hosszú múltra tekint vissza, hiszen a nagy találkozáshoz mérve már évekkel megelőzően is ismertük egymást szakmai berkekből – mesélte nekünk Dóra. – A kapcsolatunk érzelmi kezdete is színházhoz kötődik, mégpedig a Rómeó és Júlia című előadáshoz. Bár éppen nem a címszereplői voltunk az említett műnek, Zoltán Capulet szerepében táncolt, én pedig alkotóként, koreográfusi minőségben voltam jelen, Shakespeare legendás szerelmet idéző légköre bizonyára hatott ránk. Még ezek után is viszonylag hosszú időszak telt el addig, míg összefűztük életünket. A lassú kezdet a későbbiekben markáns módon karaktert váltott, sokat vagyunk együtt, hasonlóan gondolkodunk, szeretjük a közösen eltöltött, minőségi időket.

Állandó megújulást igénylő és sokrétű munkát végzünk mindketten, ami többnyire túlfeszített és nagy tempót is kíván. Az otthoni légkörünk békéje és harmóniája kincs, ami hatalmas segítséget jelent számunkra a hétköznapokban. Erős érzelmi és intellektuális kötődés a mi eddig még nem házasságunk alapja. Némi időhúzással a házasságkötést megelőző izgalmas élettani-lélektani állapotot szeretnénk konzerválni, ami valójában minden házasság eredője, alapja, mégsem kap akkora hangsúlyt általánosan már az együttélések során, az évek múlásával, pedig egy házasság valódi, tartalmi és lényegi összetevőit szinte mind tartalmazza. De biztosak vagyunk abban is, hogy egy napon összeházasodunk majd, függetlenül az életkorunktól, mert a házasság a legszorosabb, legemberségesebb barátság, szétválasztásra nem szánt, örök kötelék.

Inkább a nehéz dolgok tanítanak együtt élni

Danyi Judit és Hegedűs Zoltán, mondhatjuk, hogy „A” színészpárként élnek a kecskemétiek tudatában. Két aktív, népszerű művész, akik több mint negyedszázada kitartanak egymás mellett. Büszkék felnőtt korba cseperedett gyerekeikre, emberi értékeikre – már csak ezért is megérte, vallják.

Házasságuk a szerelem, szeretet, küzdelem és bölcsesség története. Megmutatja, hogy a színész erős „énjében” bőven megfér gyengédség is; s hogy rendkívül ingergazdag élete normális hétköznapokkal is társul. A Danyi–Hegedűs-kettősre, saját bevallásuk szerint, nagyon igaz ez.

Közös útjuk kezdete, a nászutuk nem sikerült valami jól, meséli Judit. Észak-Olaszországi kiruccanásukat ugyanis félbe kellett szakítani egy, az új asszonynál jelentkező, addig soha nem tapasztalt nap-allergia miatt. Az egész élet rendelkezésre áll még a kalandokhoz, legyintettek, nem bánkódva azon, amin nem lehet változtatni.

Azt mondják, kapcsolatukban a sok szépséget – mint mindannyiunknál – sok nehézség keretezte, ám olaszos temperamentumuk mellett is kiegyensúlyozott életet élnek a mai napig, odafigyelve egymásra. Így az olykor heves vitákat nagy kibékülések és nyugodt, szeretetteljes szakaszok követik.

Visszatekintve úgy gondolják, hogy több mint 25 éves házasságuk „vérre menő” vitái soha nem komoly dolgok miatt történtek. – Mindig valami kevésbé fontos ügyek álltak a háttérben, amelyek nem is érdekesek ma már – vélekedik a színésznő. Kapcsolatuk lényegét mindketten abban látják, hogy felismerték: az együtt megélt sok jó és rossz között nagyon lényeges a rossz is – ami a megbocsátás készségét erősíti az emberben. – Ezért a „jóban, rosszban…” üzenete számunkra az, hogy a jót ki kell élvezni, meg kell ragadni, a rossz után pedig tudni kell együtt maradni...

– Ha újra kellene döntenem, ma sem döntenék másképp: kérdés nélkül igent mondanék – fogalmaz Judit. Zoltán csatlakozik hozzá, ő sem tétovázna egy pillanatig sem.

Bor, mámor, Balatonfelvidék - Jövő szép kilátással

Akár egy tündérpár, úgy áll a Balaton felett Orth Péter és Bánovits Vivianne. Mosolyuktól ragyogóan csillog a nagy tó, és zamatossá válik minden szőlőszem. A fiatal színészházaspár Balatoncsicsón mondta ki a boldogító igent.

Megkérdeztük, mennyire lehet messzire látni a Szent Balázs-hegyről. A végtelenségig! Azt mondják, ha évtizedek múlva visszatekintenek erre a képre, erre a pillanatra, melegséggel fogja eltölteni őket. Megmerítkeznek az emlékekben és csillogni fog a szemük. „Ha a képre tekintek, van benne valami stabil magabiztosság, boldogság és önbizalom, ahogy egy háromszög felső csúcsa, azok vagyunk mi, vállt vállnak vetve.” – mondja Péter. De akkor már nem két szempár csillog majd, hanem sokkal több. Azt tervezik ugyanis, hogy minden évfordulón visszatérnek majd ide, és egyre bővülő családjukkal élik meg az újabb élményeket és kalandokat a festői környezetben.

A jó házasság titkát ennyi idő után ugyan még korai lenne firtatni, de arról lehet beszélni, mi kell ahhoz, hogy két, három, sok évtized múlva is vidáman kortyolják a bort a nyári napsütésben a balatoni hegyoldalban. Két ember, akik kölcsönösen tisztelik egymást.

„Peti nagyon empatikus. Ő mindig a másik fél oldaláról közelíti meg a problémát először. Fontosabb neki a másik érzelmi világa, nézőpontja. Meg akarja érteni az álláspontomat egy adott szituációban, hogy mi az, ami nekem rossz, és abból indul ki, utána hoz döntést” – mondja Vivi.

„Rendkívül melegszívű, melegséget és fényt sugároz, amitől az embert minden pillanatban elönti a boldogságérzés” – foglalja össze Péter tömören, férfiasan.

És van még valami, ami mindenen átlendíti őket: a közös cél. Boldog, tisztaszívű, nyitott gyermekeket nevelni, akik számára szeretetet, békességet tudnak biztosítani. Akikkel aztán minden évben felmennek a Szent Balázs-hegyre, hogy feltöltődjenek az emlékekkel.

Sorsszerű találkozás

Kiss Jenő és Réti Erika, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagjai már több mint öt évtizede élnek boldog házasságban. Megismerkedésük történetét így írták le nekünk, az esküvőjükön készült fotó kíséretében. Írásukat kérésükre változtatás nélkül közöljük.

„Hogy egy Baranya megyei mesebeli faluból indulva pont a Miskolci Nemzeti Színházban találja meg első látásra azt a szép lányt, hogy aztán hirtelen több mint ötven évet hagyjanak maguk mögött boldogan, azt csak a Jóisten tudná megmondani, hogy miért éppen ők találtak egymásra, úgymint Erika és Jenő” – fogalmazott a színművész.

„Már több mint egy éve a Miskolci Nemzeti Színház tagja voltam, amikor próbaszünetben egyedül ültem egy „kasírozott” farönkön, amikor megérkezett egy kedves, jókedélyű, jó humorú fiatalember! Mintha csak rá vártam volna! Akkor ott valami végzetesen eldőlt! Ennek már több mint 50 éve! Lehet, hogy ezt nevezik sorsnak vagy elrendeltetésnek. Nincs nagyobb bizonyíték, mint a két csodálatos gyermekünk és a hat szépséges unoka, akikkel megajándékozott bennünket” – írta lapunknak Réti Erika.

Testi, lelki, szellemi partnerei egymásnak

Nagy volt a drukk Szabó Dorottyában (26) az első közös balatoni kiruccanásuk kapcsán. Nem csak egy szép napot készültek eltölteni párjával, Varga-Huszti Mátéval (24) a magyar tenger partján. A fiú egyúttal néhány közeli rokonának is bemutatta a lányt. „Kiderült, hogy ők is Csepelen élnek, és én is pont onnan származom. Azt éreztem, így üzen az univerzum” – emlékszik vissza Dorottya.

Mindketten budapestiek, a kaposvári egyetemen tanulnak színésznek, és onnan kerültek a kecskeméti nemzetibe. Régóta ismerik egymást osztálytársként, illetve kollégaként, de korábban soha nem gondoltak arra, hogy akár egy pár is lehetnének.

A fordulópontot egy közös munka hozta el. A jegesmedve szerelmese című mesejáték írója és dramaturgja, Tóth Kata kérte fel Mátét, szerezze meg az előadás zenéjét. Tudta, Dorottyával lesz benne egy duettjük, és arra gondolt, ha már együtt fogják énekelni, akkor jó, ha eleve közösen találják ki… A többi pedig már a közös történetük része.

„Minden olyan sorsszerű és magától értetődő volt” – fogalmaz Dorottya arról, milyen volt, amikor a köztük lévő barátság hét hónapja átalakult szerelemmé.

Kapcsolatuk erősségét egyébként pont a barátságuk adja. Egyeznek a hobbijaik, sokat zenélnek együtt – ahogy Máté mondja: „jó, hogy van még egy közös nyelvünk” –, emellett hasonló a személyiségük. Ugyanaz a szeretetnyelvük, és a legfontosabb dolgokról egyformán gondolkodnak.

„Dodóban megtaláltam azt a párt, aki testileg, lelkileg, szellemileg is abszolút kielégít” – mondja Máté, aki beszélgetésünk egy pontján úgy fogalmaz: „Szívem szerint akár már három hónappal ezelőtt megkértem volna a kezét (nevet), de végre azt érzem,

 ott tartok az életemben, ahol tartanom kell, azt a pillanatot pedig nem szeretnénk sürgetni, minden eljön majd a maga idejében.” A fiú egyszer akar nősülni, szerinte a házasság nagyon fontos, Isten előtt köttetett szövetség két ember között.

Dorottya úgy érzi, eddigi párkapcsolataihoz képest most kell a legkevesebb kompromisszumot kötnie: „nem azért, mert nem akarunk csiszolódni, hanem mert nincs rá szükség”. Úgy véli, ez jó kiindulópont ahhoz, hogy akár egy életen át Máté mellett maradjon.

•