Sexpír a porban
2019.03.01. 18:09
Legutóbbi nagyszínházi bemutatóján William Shakespeare egyik legismertebb és talán egyik legjobb drámáját tűzte műsorára a Kecskeméti Katona József Színház, ráadásul a főrendező: Rusznyák Gábor színrevitelében. Az „Othello, a velencei mór” tragédiája az idei színházi évad csúcsdarabja lehetett volna. De nem lett az.
A darab múlt pénteki premierje után eredetileg úgy döntöttem, hogy erről a bemutatóról most nem fogok írni egy sort sem. Egyrészről azért nem, mert nem ér annyit a színrevitel hogy tovább idegesítsem a közönséget; legfőképpen pedig azért nem, mert a szeretetem a színházé és a rokonszenvem a társulaté. De annyian mondták, hogy nem kellene szó nélkül elmenni mellette, hogy mégis rászántam magam; de azzal a kikötéssel, hogy ettől az újabb fiaskótól függetlenül a kecskeméti társulatot továbbra is egy erős, jó színészi gárdával felálló, támogatandó csapatként értelmezem.
Az elején azt is le kell, szögezzem, hogy amit le fogok írni, az én véleményem – volt, akinek tetszett az Othello ilyetén színrevitele: csak a közönség 80-90 százaléka háborodott fel rajta, és csak a nézőtér fele volt üres a darab végére.
Rusznyák főrendező második darabja bukott meg a nagyszínpadon igen rövid időn belül: a novemberi általa írt, de máig Goldoni neve alatt futó Nyaralás után most ez az Othello előadás is széles körben kiverte a biztosítékot. Hát akkor kezdjünk bele azzal a vigasztalással, hogy van olyan barátom, aki azért ment el megnézni a Nyaralást, mert azt írtam róla amit.
Persze az Othello színrevitele akár az idei évad csúcsdarabja is lehetett volna – ehhez képest meg az éved bukása lett: hozzá hasonlítva még a Nyaralás is egy szórakoztató darab. Mert az Othellot egyszerűen csak végiguntam. Bevallom, hogy másokkal ellentétben még csak fel sem háborodtam a puruttya, lepukkant tornatermet idéző díszleten, azon hogy Rusznyák megint önkényesen emelt be szövegrészleteket, hogy olcsó kiszólásokkal próbált hízelegni az ellenzéknek, meg a mindent kisajátító bazáriságon. Még azon sem törtem a fejemet, hogy a stadionépítésnek mi köze Velencéhez meg a mórhoz, vagy - hogy Othello miért pinpongütővel próbál vívni, vagy - hogy minek rohangál mérgezett egérként poroltóval meg hokiütővel a kezében?
Már a legelején levettem, hogy ezt itt mindet: a breakelő Rodrigóval meg a kosárra dobáló Othelloval nem lehet és nem is szabad színházszámba venni: cirkuszi mutatványosság az egész. Megint csak egy üres magamutogatás tetemes közpénzből a nézőtéren ülő rendező haveroknak, akik majd lilára paskolják a rendező vállát, ő meg majd cserébe az övékét. Megint csak egy Shakespeare leporolás, melynek végén Shakespeare ott fekszik a porba taposva. Megint csak egy nagyfokú tiszteletlenség a szerző, a nézők, és színészek ellen.
Mert a színészekről, kegyeletből ne is beszéljünk egy olyan darabban, melynek észrevehetően nincs színészvezetése és koncepciója, és csak négy visszaidézhető pontja van: 1. Decsi Edit tehetségében megalázva: mint szexi mutatvány, bugyiban és magas sarkúban többször is át kell, hogy átsétáljon a játszótéren – nyilván hogy felébressze a szunyókáló nagyérdeműt; 2. Ferencz Bálint gyönyörű bariton hangon, saját zongorajátékkal kísérve a háttérben Elvis klasszikust énekel; 3. Lakatos Máté sportmutatványokkal szórakoztatja az unatkozó publikumot; 4. Zayzon Zsolt háromból kétszer legalább kosarat dob, és emellett bemutat egy valóban megrázóan átélt, nagyszerűen megformált Othello zárójelenetet.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
Ez után a kétórányi nyilvánvaló provokáció után azért megint komolyan elgondolkodtam a színház miértjéről, a színjátszás mibenlétéről, meg a színházi világunkat is átható neoliberális őrjöngésről; és arról az ember jóra vágyó eredendő természetétől idegen ízlésterrorról – amely szemétbe taszít minden értéket, és maga próbál beteg szellemiségével talmi ál-értékeket összetákolni helyette. Elgondolkodtam a „kísérleti színház” üres lózungjáról, meg arról, hogy senki se közpénzből kísérletezzen - hanem inkább otthon kettesben a konyhájában a rántottájával.
Visszagondoltam arra, amikor ugyanezeken a deszkákon a sors kegyeként kisiskolásként Gábor Miklóst láttam Gergely pápát játszani, arra a borzongató nagyságra, arra a pisszenetlen csendre, az őszinte drámai játék meg az Istentől kapott tehetség varázsára - amely délutánonként még a több száz kisgyereket is magával ragadta. Nem kellett külön gyermekszínház: tehetség, tisztesség és igazság kellett csak. Gábor Miklós fenséges volt, és nem volt se görkorcsolya se lila bugyi rajta – mi viszont sokan örökre a színház varázsába kerültünk.
S akkor mi van itt és most egy olyan klasszikus kapcsán a színen, melyre ugyancsak iskolás gyerekek százait lehetne behozni, hogy megismerjék Shakespeare-t, hogy megszeressék a színházat? Erre az Othellora kisiskolásokat behozni? Hogy ez legyen az első élményük, és azt képzeljék, ez a talmi bohóckodás lenne Shakespeare? Még csak az kéne! De közben meg megy a süket szöveg, hogy a mai gyerekek már nem fogékonyak az értékekre – úgy, mintha nem is két szemük, két fülük, egy szájuk meg egy szívük lenne. Mintha nem is emberi lények lennének! Álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el jól a miértekről, a mikéntekről, az eredőről és arról, hová lyukadunk ki a végén és miképpen jutottunk el odáig?
Mit lehet még mondani ezek után? Úgy hírlik, Rusznyák elmegy Kecskemétről – és úgy megy el, hogy semmit sem mutatott abból, amit Miskolcon lehetett látni tőle. Itt van ez a kiváló színészekkel felálló társulat, amely még Shakespeare-t is képes lenne eljátszani - és itt van egy örökké érvényes, klasszikus darab, amelyben akár életre szólón nagyot is alakíthattak volna. Esetleg a pályájukat befolyásoló, életre szóló nagy sikert arathattak volna. Egy felkészült, koncepcióval felvértezett rendezés, egy komoly díszlet, és egyáltalán: Shakespeare-hez és az évszázados színházhoz méltó hozzáállás mellett megmutathatták volna legjobb formájukat. Sajnálom őket. Sajnálom a közönséget. Mindenki jobbat érdemel.
Komlós József JR
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés