dr. Lukács Pál Neumann János Egyetem GAMF kar

Lukács Pál: Az egyetemnek két ügyfele van; a hallgató és az iparvállalat

Minden egyetem csak arra az autóipari tudományterületre összpontosítson, amely a meglévő hagyományaiból következik, mert csak így van esélye maradandót alkotni, és így tud sikerrel integrálódni a gyártási és K+F szférába. A kecskeméti Neumann János Egyetem GAMF Műszaki és Informatikai Karának járműtechnológiai tanszékvezetője, Lukács Pál szerint a duális képzés modellje bevált, de lehetne még rugalmasabb.

– Az egyetemek, kutatóközpontok közötti versenyben Kecskemét hol áll?
– A régi főiskolai hagyományokra visszatekintve szoros a kapcsolatunk a környékbeli gazdálkodó társaságokkal. 2012 óta igyekszünk kiszolgálni az ipari igényeket és azokra a lehető legrövidebb idő alatt reagálni. Két külső elvárásnak kell megfelelnünk: az egyik a fokozatváltás a felsőoktatásban stratégia, vagyis az oktatási intézmények külső bevételeinek hangsúlyosan meg kell jelenniük a költségvetésükben. A másik, hogy eszközbeszerzésre, infrastruktúra-fejlesztésre igénybe vehető állami pénzeket olyan berendezésekre, fejlesztésekre kell felhasználnunk, amelyek az oktatás, mint fő tevékenység mellett a vállalatok jövőbeni szükségleteit is kiszolgálják. Mi igyekeztünk ilyen befektetéseket megvalósítani, és ezek már kezdik hozni a gyümölcseiket. De ez még önmagában kevés persze, mert a megvalósításhoz tudás is szükséges. Alapot jelent még a 2012-es pannonhalmi megállapodás is. Ez a dokumentum a járműipari egyetemek közötti feladatmegosztást határozta meg, így a győri egyetem a belső égésű motorokra, a BME a robotikára, matematikára, mechatronikára, Kecskemét pedig az anyagtudományra, gyártástechnológiákra és az alternatív hajtásláncra specializálódott. Ma már olyan kritikus tudás-kompetenciákat kell felmutatni, amelynek van nemzetközi beágyazottsága. Viszont olyan területeken meg nem érdemes versenyezni, amelyben tíz évvel előttünk jár bármelyik külföldi egyetem. Most, hogy innováció és technológia néven megjelent a kormányzatban egy új minisztérium, van esély, hogy saját kompetenciáink javításán dolgozzunk. A jelenlegi magyar tudástőke alapján nekünk ott kell lennünk a top 10-ben elektromos hajtáslánc-fejlesztésben, elektromos energia-tárolásban. Abban az országban, amely Oláh György kémikus Nobel-díjast adta a világnak, megvan a sütnivaló ahhoz, hogy a jövő energiatároló rendszerei területén is valami maradandót alkosson. 

– A kecskeméti egyetemnek melyek a fókuszterületei?
– Az anyagtudomány, anyag-megmunkálás, illetve a vezetés automatizálása és alternatív hajtáslánc-fejlesztés. Vannak egyetemi járműépítő csapataink, amelyek főként az energiafelhasználás optimalizálásában járnak élen. Az elektromos autót építő MegaLuxcsapatunk eredményeit jól tükrözi, hogy a 2015-ös World Solar Challenge napelemesautó-versenyen Ausztráliában a hetedik lett, megelőzve a massachusettsi MIT egyetemet is. A fejlesztésre elérhető pénz nyilvánvalóan a töredéke volt az amerikai egyetemekről érkezett autókba fektetett pénzhez képest, de a hallgatóink megállták a helyüket. A Járműtechnológia Tanszék erőssége, hogy iparból érkezett szakemberek oktatnak. Ez onnan ered, hogy a tanszék indulásakor többségében a Knorr-Bremse budapesti K+F központjából érkeztek doktor-tanárok.

– Milyen szakokkal szolgálja ki a Neumann János Egyetem a járműipari igényeket? 
– Az öt kar közül a legnagyobb hagyományokra a GAMF Műszaki és Informatikai Kar tekinthet vissza. Itt gépészmérnöki, anyagmérnöki, műszaki menedzseri, mérnök-informatikusi, járműmérnöki, és legújabban logisztikai szakon oktatunk. A karon általában 7 féléves képzés van, de hamarosan benyújtjuk az akkreditációs kérelmet a gépészmérnök mesterképzésre. Gondolkodunk a járműmérnök mesterszak bevezetésén is, de ez még egy lépéssel távolabb van. 

– A duális képzésbe mindenki bekerül, vagy lehet később is csatlakozni? 
– Az egyetemi elméleti és gyakorlati képzés együtt jár. Az egyetemi jelentkezési határidő előtt már zajlik a cégek több lépcsős kiválasztási eljárása. Így a diákok már úgy tudják benyújtani jelentkezésüket a duális alapszak képzésére, hogy jelzik, hogy őket már beválogatta egy cég a programjába. Az egyetemen közel 300 duális hallgatónk van, de a jármű szakirányra felvettek száma persze mindig a cégek által meghirdetett helyek számától függ.

– Tehát nem is lehet egyetemista az, akivel nem köt szerződést egy cég? 
– Vagy az első félévben elkezdik a duális képzést, vagy semmikor, későbbi csatlakozásra – most még – nincs lehetőség. Ha bármelyik tantárgy kimarad, az illető kiesik a duális képzésből és normál hallgató lesz. Itt nincs félév kihagyás, halasztás, haladni kell, mert a vállalatnak a lehető legrövidebb időn belül képzett szakembert kell kapnia.

– Igaz, hogy nem kéri vissza a cég a duális képzésben részt vevő hallgató után kifizetett összeget, ha az illető nem szerződik velük?
– Nincs ez a fajta röghöz kötés, viszont a céget sem kötelezi arra semmi, hogy a képzés végén fel is vegye a hallgatót. Ez abból következik, hogy sem a munka törvénykönyvében, sem a felsőoktatási törvényben nincs meg a röghöz kötés lehetősége. Erre lenne igény a cégek részéről, ám azért lehet úgy bánni a hallgatóval, hogy végig éreztetik vele, mennyire fontos lesz neki később a tudása. 

– Milyen a konzultáció jellege az egyetem és az adott vállalat között, hogy zajlik az ismeret átadása? 
– A képzés 13 őszi féléve után következik a 8 hetes vizsgaidőszak, amely egyben a duális hallgató számára a szakmai gyakorlatot is jelenti. A 13 hetes tavaszi félév után a duális hallgatónak egy 16 hetes szakmai gyakorlat jön. A legutolsó, 7. félév 15 hét szakmai gyakorlatból áll, ez egyben a szakdolgozat írását is magában foglalja. 

– A duális hallgató akkor nem is nagyon mehet nyaralni egyetemi évei alatt…
– Pro és kontra érvek állnak itt egymással szemben. Ha valaki azért kap egész évben nem elhanyagolható mértékű, egyre növekvő ösztöndíjat, hogy a 7. félév végére kész mérnök lehessen belőle, akit alkalmaz is a cég, akkor az egy nagyon kifizetődő és értékes diploma. 

– A Knorr-Bremse és a Mercedesen kívül még mely gyártó cégekkel van szerződve az egyetem? 
– Ötven vállalattal van duális szerződésünk, például a vasúti szerelvénygyártó Stadlerrel vagy az SMP lökhárítógyárral. Az első duális évünkben a Mercedes 11 helyére 290, a Knorr 14 helyére pedig 160-180 jelentkező volt. A túljelentkezés jelenleg 6-8-szoros. A legjobbak egyúttal – annak ellenére, hogy szinte semmi szabad idejük nincsen – általában a tudományos diákköri konferenciákon, versenyeken is sokkal aktívabbak. Ezt lehet versenyistállónak is hívni, de örömmel tanulnak és dolgoznak. 

– Hogyan hasznosulhat legjobban az oktatásba, kutatásba öntött pénz? 
– Mindig törekedni kell arra, hogy az alapkutatások eredményei felhasználhatóak legyenek az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés területén. Mondok rossz példát. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal annak idején meghirdette a regionális egyetemi tudásközpont pályázatot. 35-40 pályázatra 70 milliárd forint ment el. Ezekből a tudásközpontokból – írd és mondd – ma kettő létezik. Az egyik a győri Járműipari Regionális Egyetemi Tudásközpont, a másik a BME EJJT Járműipari Tudásközpont. Az összes többi az állami támogatási időszak lejárta után elhalt. Három-négy év súlyos állami befektetései után sem hoztak ezek a központok felmutatható eredményt. Túl kicsi ország vagyunk ahhoz, hogy milliárdokat öntsünk olyan rendszerekbe, amelyekből semmi eredmény nem jön ki. Látni kell, hogy most már nem csak az Egyesült Államok, hanem például Kína is elszívja a szakembereket, és akkor még nem is beszéltünk az arab világról.

– Na de úgysem lehet versenyezni az igazán nagyokkal…
– Meg kell vizsgálni, mi miben vagyunk jók. Zseniális fizikusaink és matematikusaink, orvos-kutatóink vannak, és az utóbbi években az autóiparban is jelentős K+F tevékenységet sikerült felmutatni. A rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat koncentráltan oda kell irányítani, ahol azok a legjobban hasznosulnak. Meg kell határozni, mit miért csinálunk, milyen eredményeket várunk. Az összetett műszaki termékek piacán nem fordulhat elő többé, hogy csak az íróasztal-fióknak készülnek a kutatások. 

– Hogyan lehet elérni, hogy az egyetemi szféra erősségeit az ipari szereplők még jobban kihasználják? 
– „Előre menekülve” el kell tudni adni magunkat. Itt nagyon igaz a mondás, hogy néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Az iparvállalat nem nyit be magától az egyetemre. Honnan is tudná, hogy itt a számára szükséges mérést, kutatást el tudjuk végezni? Mert hol is mutattuk meg neki, hogy versenyképes módon, a konkurenciával felvéve a versenyt többlet-értéket tudunk felmutatni? Az akkreditált anyagvizsgáló és mérő laboratóriumunk sok energiát fektet abba, hogy a lehető legtöbb fórumon, helyszínen, cégeknél hirdesse szolgáltatásait. Mi itt az ország egyik legmodernebb anyagvizsgáló eszközcsomagját tudjuk nyújtani.

– Mennyire hajlandóak érvényesíteni az egyetemek a piaci igényeket a tantervben? 
– Az egyetemek többsége szorosabb együttműködést szeretne az iparvállalatokkal. Az más kérdés, hogy a mindenkor aktuális rendszerben ez mennyire lehetséges. A pár éve működő kancelláriarendszer ebből a szempontból egyelőre túlzott bürokráciát hozott. Az iparvállalatnak nem fér bele az időkésedelem, nem tud három hónapot várni egy-egy szerződés aláírására. 

– Akkor mi a megoldás? 
– Meg kell érteni, hogy mi a nehézség, és az egyetemen belül ezeket le kell tudni kezelni. Nem mondom, hogy a kancellária-rendszer alkalmatlan minderre, csak egyelőre nem értettük meg, hogy ha szolgáltatást nyújtunk, akkor abba nem fér bele az időkésedelem. Egy egyetemnek két ügyfele van, az egyik a hallgató, a másik az iparvállalat. Mindkettő a lábával szavaz. Vagyis olyan diplomát kell adni a hallgatóknak, ami versenyképes és piacosítható a tudás. Ha nem szolgálom ki az ipart, mert mondjuk négy hónap alatt nem vagyok képes szerződéstervezetet sem adni, nem jön többet, hanem a konkurenshez megy.

Forrás: Autopro.hu

•