Jövőnk, kilátásaink az újabb kétpólusú világrendben

Egyetemikurzus-záró interjú dr. Szapáry György közgazdásszal

A Neumann János Egyetemen formálódó MNB Tudásközpont professzoraként tartott előadássorozatot a Gazdaságtudományi Kar hallgatóinak dr. Szapáry György közgazdász, volt washingtoni magyar nagykövet, korábbi MNB-alelnök. Angol nyelven tartott kurzusán a főbb témák között – például az Európai Unió gazdaságpolitikája, az IMF és a nemzetállamok kapcsolata mellett – szóba kerültek az unortodox gazdasági irányzatok is. A múlt csütörtöki záróeseményen készítettünk interjút az előadóval.

Tanár úr, hogy sikerült a kurzus, milyenek voltak a viszonylag új kecskeméti kar hallgatói, hogy érezte magát?

Úgy érzékeltem, hogy a hallgatók nagyon érdeklődőek, figyelmesen követték az előadásaimat, látom, hogy érdekelték őket a felvetett témák, remélem tanulnak belőle.

Milyen témákról esett szó az előadáson?

Beszéltem az Európai Unió történetéről az euró bevezetéséig, az aktualitásokról, az euró válságáról, valamint a felszínre került centrifugális erőkről és az általuk okozott problémákról az Európai Unión belül. Szóba került a Nemzetközi Valutaalap története, a szervezet válságkezelési módszerei, a válságok, illetve a világ nagy jegybankjai és a fiskálispolitika által a recessziók ellen tett gazdaságpolitikai lépések. Végül beszéltünk a geopolitikáról, hogy milyen jellemzők kísérik egy ország nagyhatalommá válását, illetve melyek azok az országok, s milyen ambíciókkal rendelkeznek, hogy jutottak el idáig, és hogyan alakul majd véleményem szerint az új világrend a jövőben.

Hova csúcsosodott ki az előadása, mi volt a konklúziója az új világrenddel kapcsolatban?

Egy kétpólusú világrend felé haladunk, az Egyesült Államok és Kína főszereplésével. Európa relatív ereje visszaesik, Oroszországról pedig nem lehet pontosan tudni, hogy hol fogja elfoglalni a helyét ebben a nagyhatalmi versenyben. Az biztos, hogy velük is számolni kell, nagy ország, nukleáris hatalom. A kérdés, hogy a nagyhatalmi rivalizálás milyen formát fog ölteni. Lesz „nukleráris béke”? Az ember reméli, hogy a nukleáris háborúnak már nincs perspektívája, ha pedig ez így van, akkor nukleáris békéről beszélhetünk. Ezen belül azonban kialakulhatnak komoly regionális konfliktusok, amelyekben a nagyhatalmak összeütköznek. Akár – mint már most is látjuk – Közel-Keleten, lehet továbbá Ázsia egyes részein, de Afrikában is. Reméljük, hogy nem így lesz, de bizony számolni kell ezekkel a lehetőségekkel.

Az nem lehet, hogy Oroszország teljes értékű harmadik pólusként helyet követel magának a saját katonai erejére, nyersanyagbázisára támaszkodva? Mindenképp kétpólusúnak kell lennie ennek a rendszernek?

Oroszországgal mindenképpen számolni kell továbbra is. Egyelőre nagymértékben támaszkodik a nyersanyagaira, főleg az olajra és a gázra. Hiányzik esetében a magas színvonalú technológia és az innováció, pedig minden adottsága megvan hozzá. Viszont katonai nagyhatalom és látjuk, hogy nem adta fel nagyhatalmi ambícióit.  Még nem lehet tudni, hogy hova futhat ki az ország fejlődése és milyen szerepe, befolyása lesz a kialakuló új világrendben.

A másik oldalon az is tisztán látszik, hogy Amerikának csökken a relatív gazdasági súlya, és ez a jövőben is folytatódik majd. Nincs ebben semmi különös, hiszen közben Kína és egyéb fejlődő országok pedig a felzárkózás útjára léptek. Az afganisztáni vagy a szíriai háború ráadásul olyan helyzetet teremtett, amely miatt Amerikába vetett bizalom is csökkent.

A szövetségesekkel nem egyeztetett kivonulás miatt?

Az Egyesült Államok nagyhatalmi politika szerint működik, a saját érdekeiket védi tűzön-vízen át. Ebben nincs nagy különbség republikánus vagy demokrata adminisztráció között. Egyes külpolitikai kérdésekben lehetnek különbségek egy adott időben, de a cél mindig az USA nagyhatalmi pozíciójának  megőrzése vagy éppenséggel megerősítése.  Ha az ember ezzel tisztában van, akkor megérti Amerika nagyhatalmi ambícióit és gesztusait is azt, hogy például miért nem konzultáltak kellő mértékben a NATO tagországaival az afganisztáni kivonulásról, vagy miért nem konzultáltak Franciaországgal, amikor most megalakult az Ausztráliával és az Egyesült Királysággal közös katonai megállapodás. Látjuk, hogyan viselkedik az európai szövetségeseivel, és ebből le kell szűrnünk a tanulságokat: Európának meg kellene találnia az alternatíváját a teljes mértékben az Egyesült Államokra támaszkodó védelmi függésnek. Viszont Európának nincs egy egységes katonasága. Most ugyan beszélnek arról, hogy egy gyorstelepítésű hadsereget állítanának fel, de ez nem tud versenyezni az Egyesült Államoknak, Kínának vagy Oroszországnak a nagy hadseregeivel, azonban kisebb, regionális háborúkban értékelhető erőt képviselhetne. Viszont véleményem szerint Európa biztonságának továbbra is a NATO a legjobb alternatívája.

Most ebben a nagyhatalmi konstellációban – áttérve a gazdasági dolgokra – hogyan értékeli a világgazdaság állapotát, hova futhat ki a jelenlegi helyzet? Két válság között vagyunk? Vagy ez már maga válság az energiaár-robbanással, nyersanyaghiánnyal, Covid által kiváltott recesszióval? Merre tartunk?

A 2008-ban kirobbant a nagy pénzügyi válságból lassan-lassan kezdett a világ kilábalni, különböző sikerességgel ugyan, de már-már kilábalt, amikor megérkezett a Covid-járvány. A nagy különbség a kettő között, hogy amíg az egyik egy pénzügyi válság volt, aminek negatív hatásai fokozatosan jelentkeztek és terjedtek az országok között, addig a koronavírus-járvány hirtelen jött, és az egész világot szinte azonnal érintette.

Azt mondták az elején, hogy valószínűleg lesz egy V-alakú válság, majd, hogy lehet, hogy W lesz, vagy éppen hullámzás következik…

Ha aránylag gyorsan sikerül legyőzni a járványt, akkor gyorsan visszatérhet a világgazdaság a rendes kerékvágásba és beszélhetünk egy V vagy mondjuk U alakú válságról.  Minden attól függ, hogy milyen gyorsan tudjuk leküzdeni a járványt. Mert addig senki sincs biztonságban, amíg mindenki nincs biztonságban. A vírus ugyanis nem ismer határokat, és nem ismer életkort sem. Ugyanúgy megtámadja a gyerekeket, mint az idősebb embereket, bár kevesebb a haláleset a fiatalabbak körében. Azonban nem csak a járványt kell leküzdeni, hanem az emberek félelmét is a járványt illetően. Nem tudjuk, mikor fogják az emberek úgy érezni, hogy győzedelmeskedtünk a pandémia felett. Ugyanis ez jelentősen befolyásolja az emberek magatartását: fogyasztanak-e vagy inkább kivárnak és többet takarítanak meg, ha erre van lehetőségük.  A járvány növelte a jövedelemkülönbségeket. A tehetősebb rétegek, akik a bizonytalanság miatt elhalasztották a tartós fogyasztási cikkek vásárlását megtakarításaikat a tőzsdén vagy az ingatlan piacon fektették be. Az árak ezeken a piacokon szárnyaltak és a gazdagok még gazdagabbak lettek, miközben a bérből élőket sújtotta a munkanélküliség. Egy kiegyensúlyozottabb jövedelemelosztást mindenképp el kell érni. Az ehhez vezető út az oktatás, ami a szegényebb rétegeknek is megadja azt a szükséges tudást, amivel be tudnak illeszkedni azokba a munkakörökbe, amelyeket a jövő kihívásai jelenteni fognak.

A járvány egy sor új igényt előtérbe hozott. Egyértelműen felértékelődött a kreativitás, innováció, digitalizáció és robotizáció. A jövőbeni járványok korai felismerésére és kezelésére az orvostudomány és az egészségügyi rendszerek fejlesztése szükséges. A klímaváltozásra adott válaszok új technológiai megoldásokat igényelnek.  Ezekre a kihívásokra kell felkészülni a társadalmaknak. 

.

Mondja, hogy a változó világban nagyon fontos szerepe lesz az oktatásnak. A kecskeméti egyetem is részese, sőt talán zászlóshajója az új egyetemi fenntartói modellnek. Hogyan látja most a Neumann János Egyetemet ilyen szempontból?

Én úgy gondolom, hogy a kecskeméti egyetem kiváló perspektívával rendelkezik. Hozzátenném, komoly segítség ebben, hogy a magyar jegybank is szerepet vállal a működtetésben. A Magyar Nemzeti Bank Tudásközpontja fontos hátteret biztosít. Kecskemét elhelyezkedése is kedvező az intézmény beiskolázási szempontjából, hiszen két nagy város, Budapest és Szeged között helyezkedik el. Tulajdonképpen mindkét város vonzáskörzetéhez hozzátartozik, így várhatóan tehetséges hallgatók jönnek majd Kecskemétre is. Virágzó jövőt látok a Neumann egyetemen!

Látjuk, specializálódnak a nagy oktatási intézmények. Ebben a kiválasztódásban jó eséllyel orientálódik például a gazdasági terület felé ez az egyetem?

Természetesen. A gazdaságpolitika – ami tartalmazza a monetáris, fiskális és -pénzügypolitikát, valamint a menedzsmentet – rendkívül fontos és tegyük hozzá népszerű terület is, sok  diák  választja  ezt a szakmát , hiszen aránylag jól el lehet helyezkedni ezzel végzettséggel, szükség is van az ilyen szakemberekre. Ez egy jó irány.

A Magyarország által képviselt unortodox gazdaságpolitikáról mi a véleménye? Ebben hogyan állunk most? Milyen jövőképet lát? Mekkora az „ellenszél”, s mekkora támogatók tábora? Mára bebizonyosodott, hogy sok minden működött, amire korábban az unió vagy az IMF azt mondta: „ez így nem lesz jó”.

Az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetően a járvány Magyarországot a nagy pénzügyi válsághoz képest sokkal kevésbé sebezhető állapotban érte. A külső adósság nagymértékben csökkent, kisebb volt a költségvetési hiány, gyorsabban növekedett a gazdaság, és a bankrendszer is megerősödött. Így Magyarország jó eséllyel átvészelheti ezt a recessziót akár egy gyors V- alakú visszapattanással. Persze ennek eredményességét nagyban befolyásolják a világ történései, az energiaárak, hogy mikor jön el a járvány fölötti globális győzelem, mennyire kell korlátozni az utazásokat, az emberek mozgását stb. Tehát gazdaságilag jó helyzetben vagyunk, de függünk az energiaárak alakulásától és a járvány lefutásától.

A külföldi médiában mennyire jelennek meg hazánk gazdaságban elért sikerei?

Az unortodox gazdaságpolitikának a sikereit természetesen elismerik külföldön, így az IMF és az EU Bizottság is. Magyarország azonban egy kis ország, és a világ a nagy országokra tekint: az számít, hogy mi történik például az Egyesült Államok, Kína, Németország gazdaságában. Így a mi gazdaságpolitikánk érthetően nem kap akkora figyelmet a külföldi médiában, mint a nagyobb országoké, de nem vitatják a gazdasági eredményeinket, hiszen a statisztikák világosan beszélnek.