erdély kirándulás Mátyás Király Általános Iskola Határtalanul

Határtalanul - A Mátyás Iskola tanulói Erdélyben

A diákok élménybeszámolói

Erdélyben jártak tanulmányi kiránduláson a Kecskeméti Corvin Mátyás Általános Iskola tanulói. A Határtalanul program keretében megvalósuló utazás még áprilisban történt, de az intézmény néhány diákja színes élménybeszámolói most készültek el. Ezekből adunk közre hármat.

Szenti Lilla Csenge 7/a osztályos tanuló beszámolója

Tanulmányi Kirándulás-Erdély

2018.ápr.17-21

1.nap

Reggel 3:00-kor gyülekeztünk az iskola előtt, majd 4:30-kor elindultunk. Később 6:30-kor Nagylaknál átléptük a határt. Legelső állomásunk Déva vára volt. Ahhoz, hogy feljussunk a várhoz felvonóval kellet felmennünk. ezután Vajdahunyadvára következett, majd Gyulafehérvár, ahol Hunyadi János sírját koszorúztunk. 22:00-kor megérkeztünk Gyergyóújfaluba ahol elszállásoltak minket.

2.nap

Első megállóhelyünk Korond volt, ahol rengeteg érdekességet csináltunk. A csoportot két fele osztották, egyik fazekas műhelybe ment, eközben a másik csoport érdekes előadásban vehetett részt a taplógomba felhasználhatóságairól. Én a második csoportba kerültem, ezért mi először tudomást kaptunk a székelykapu felépítéséről, majd megismerkedtünk egy kihaló foglalkozással a taplógomba feldolgozással. A fazekas műhely nekem nagyon tetszett. Sajnos, én egyedül nem tudtam készíteni, ezért Anita anyukája segített nekem, és így közösen készítettünk egy kis tányért. Következő megállóhelyünk Farkaslaka volt. Itt Tamási Áron sírhelyét koszorúztuk meg. Székelyudvarhelyen szintén koszorúztunk. Ezen a Napon korábban hazaértünk, és a lányokkal kimentünk pacspacsozni. Később Zoli bácsi is beállt játszani. Én nagyon élveztem.

3.nap

Napunkat az Elekes Vencel Általános Iskolát látogattuk meg, ahol az ottani focicsapat kihívtak minket egy focimeccsre. Az igazgató azt mondta, hogy aki eddig itt volt azokat mindig megverték labdarúgásban, de nekünk sikerült végett vetnünk a győzelmi szériájuknak. Ezután egy rönkház építészeten vettünk részt. Később meglátogattuk a Súgó Barlangot, ami csodálatos volt. Nekem ez volt az egyik legszebb hely ahol jártunk. Majd a Békás-szoros, a Gyilkos-tó következett. A Gyilkos-tónál kaptunk szabadidőt. Szinte mindenki evett lángost. Én még vettem kürtöskalácsot, és fagylaltot. Fél kilenctől táncházba voltunk ami nagyon tetszett.

4.nap

 Hála most mi szálltunk fel utoljára ezért kivételesen később kelhettünk. Legelőször elmentünk egy kisebb ösvényre ahol megismerkedhettünk a falu polgármesterével. Ő elvitt minket túrázni. Megálltunk egy tisztáson kürtöskalácsozni, majd tovább indultunk. Sajnos én tovább nem mentem, mert már reggel óta rosszul voltam, és ráadásul a hátam is fájt, úgy hogy erről nagyon sokat nem tudok írni. Miután a többiek visszaértek szalonnasütés következett, eközben a fiúk focimeccset játszottak ahova Zoli bácsi is beszállt.

5.nap

Sajnálatos módon ez az öt nap nagyon gyorsan eltelt. 4:30-kor indult a busz. Azonban 3:45 körül Bia, Lilla és a tanárok furcsa zajt és dübörgést hallottak. Bia azt mesélte, hogy azt hitte valaki nagyon forgolódik. Reggel mikor mentem le mosdóba hallotam ahogy Tünde néniék beszélték valószínűleg medve volt a háznál. Kicsit féltem mikor fel kellet mennünk a buszhoz. Hazafele három helyen megálltunk még. Legelső megállónk a Tordai sóbánya volt. Itt izgalmas előadást tartottak nekünk. Később kaptunk egy kis szabad időt hogy körbenézhessünk. Én a barátaimmal felültünk egy óriás kerékre ami a bányában található. Nagyon élveztem. Ezután következett Kolozsvár, ahol megkoszorúztuk Mátyás szobrát és szülőházát. Legutolsó megállóhelyünk Nagyszalonta volt. Itt Arany János szobrát koszorúztuk meg. Én elszavaltam a Toldi Előhangját és sokan megdicsértek, ami nagyon jól esett. Méhkeréknél léptük át a határt és 19:30 körül értünk haza.

Összegzés:

Nekem nagyon tetszett ez a kis kirándulás. Rengeteg új dolgot megtudhattam, új helyeket láthattam, megismerkedtem az ottani szokásokkal. De a legjobb, hogy így mindenki jobban megismerte a másikat. Számomra ez egy felejthetetlen utazás volt.

Barna Lilla írása a kirándulásról:

Ezután elmentünk a Súgó barlanghoz, ami szintúgy gyönyörű volt, mint az odavezető út. Beszéltek nekünk a cseppkövek fajtáiról és láttunk pár denevért is. Aztán elindultunk a következő helyre, a Békás szorosba, ahol sétáltunk és megnéztünk egy vízesést, ahová egy keskeny híd vezetett. Tériszonyosoknak nem annyira ajánlott.

A Gyilkos tónál volt egy kis szabadidőnk, a legtöbb gyerek kürtőskalácsot és/vagy lángost evett, esetleg beszélgetett.

Ezután visszamentünk a szállásra és mindenki elkezdett készülődni a táncházra. A táncház viszonylag jól sikerült, háromféle tánc volt: 2 körtánc és egy páros tánc, amiben én nem táncoltam. Majdnem mindenki élvezte is. Este fél 12 körül értünk „haza”.

Negyedik nap túráztunk. De túra előtt ettünk egy kis kürtőskalácsot, amit ott helyben sütöttek. Odafele láttunk medvelábnyomot.

Amikor mindenki jóllakott, akkor felmásztunk a Csicsaj kősziklára. A kilátás nagyon szép volt, de sajnos nem mentünk el a medvebarlangokhoz. Visszafele az erdőben kerestünk nyársnak valót, hogy visszaérve tudjunk szalonnát sütni, ami az ebéd volt. Mindenkinek nagyon ízlett és ebéd után a fiúk nekiálltak focizni, mi pedig a fűben ülve figyeltük őket…

Az ötödik és egyben utolsó nap hajnali 5-kor indultunk el. A buszon mindenki aludt és csak Torda előtt ébredtünk fel.

Tordán meglátogattuk a Sóbányát, ahol volt egy kis szabadidőnk. Mi a fiúkkal pingpongoztunk és körbe sétáltuk az egész területet. Nekem legjobban a sóbánya aljában lévő csónakázótó tetszett. De ezek mellett volt még egy óriáskerék is!

Torda után, Kolozsvár volt a következő célállomásunk, ahol megkoszorúztuk Mátyás szobrát és szülőházát. Mindemellett felfedeztük, hogy Kolozsváron rózsaszín buszok is járnak.

Nagyszalontán megkoszorúztuk Arany János szobrát, ahol Csenge elszavalta a Toldi előhangját és a lányok pedig felolvastak Aranyról. Szalontán Zoli bácsi észrevette, hogy egy másik buszos csoport is a határra tart, ezért elkezdtünk sietni.

Sikeresen, a másik busz előtt értünk a méhkeréki határátkelőre és sikeresen átléptük a határt. Innen már csak röpke 2 óra volt Kecskemét. Este 7-re megérkeztünk az iskola elé, oda ahonnan indultunk…

Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, igazán jó emlék marad…

Erdélyi kirándulás- Határtalanul

Amikor meghallottam, hogy lesz lehetőségünk Erdélybe kirándulni, nem tudtam, hogy mire számíthatok. Én még nem voltam Erdélyben ezelőtt, úgyhogy úgy gondoltam, jó móka lesz. A kirándulásról sokat beszéltünk előtte, felkészítettek minket az idegen környezetre, a viselkedésre és a programokra.

04. 17. (kedd)

Végre eljött a nap, amikor elindultunk. Reggel négy órakor jött értünk a busz és kb. 6-ra értünk oda a határhoz. Az első megállónk Déva vára volt. Egy érdekes kis felvonóval mentünk fel a hegyre és körülnéztünk a várban. Csodálatos panoráma tárult a szemünk elé a kis lőréseken ketesztül. Furcsa volt a Kőmíves Kelemen monda színhelyén lenni. Ezután továbbmentünk Vajdahunyad várához. Osztozom a barátnőm véleményében, aki régóta el akart jönni ide megnézni ezt a történelmi jelentőségú várat. Továbbmentünk a Gyulafehérvári Székesegyházhoz, ahol egy osztálytársam felolvasott pár tudni valót a templomról. Este kb. 11-re értünk oda a szállásunkra, Gyergyóújfaluban. A vacsora és a szállás olyan jó volt, hogy még a töltött káposztát is megettem, holott azt nem szeretem.

04. 18. (szerda)

Korán reggel indultunk Korondra korongozni. Én egy kis vázát készítettem, nem is volt olyan nehéz. Ezután meghallgattunk egy előadást a székelykapuról és a taplógombáról. Nem is tudtam ezelőtt, hogy létezik ilyen mesterség, hogy taplógomba feldolgozás. A délután további részét koszorúzással töltöttük Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és Székelyudvarhelyen. Ezek nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint a bújócskázás a szálláson az osztályfőnökömmel.

04. 19. (csütörtök)

Csütörtökön meglátogattuk az Elekes Vencel Általános Iskolát. A helyi gyerekek egy előadással készültek nekünk az iskolájukról. Ezután az erdélyi hetedikes fiúk kihívták a mi fiúinkat egy focimeccsre, de a mi csapatunk győzött. Megnéztük a rönkházakat és az osztálytársam megdöntötte a helybőltávolugrás rekordját. Ezután délelőtt ellátogattunk a súgóbarlangba. Vigyázni kellett, hogy nehogy beverjük a fejünket, de egyébként jó élmény volt a lámpák fényében a barlangban barangolni. Megtudtuk még, hogy a barlang a huzatról kapta a nevét. Ez egy túrázós nap volt, mert ezután gyalogoltunk még a Békás-szorosnál és a Gyilkos-tónál. Itt kaptunk szabadidőt szuvenír vásárlásra és lángos evésre. A napot táncházzal zártuk és összebarátkoztam két erdélyi lánnyal.

04. 20. (péntek)

Ez a nap jól kezdődött mert nem kellett korán kelni. Elmentünk a Csicsaj-hegyre túrázni és annyi kürtöskalácsot ehettünk, amennyi csak belénk fért. Gyönyörű volt a panoráma és még „hegymászásra” is volt lehetőség. Visszafelé úton nyársakat gyüjtöttünk, mert délután szalonnát sütöttünk.

04. 21. (szombat)

Szombaton kissé szomorkodva indultunk haza, mert nemsokára véget ér ez a kirándulás. Megálltunk megnézni a Tordai sóbányát, ahol megkóstolhattuk a falon lévő rengeteg sót. Megtanultuk, hogy a só átlátszó és megcsodálhattuk a barlangi óriáskereket. Visszafelé beugrottunk még Kolozsvárra Mátyás szülőházához koszorúzni és megnézni Mátyás király szobrát. Az utolsó megállónk a határ és a hazaérkezés előtt Nagyszalonta volt. Megkoszorúztuk Arany János szobrát és az osztálytársam elszavalta az Előszót. Lassan elbúcsúztunk Erdélytől és hazaérkeztünk.

Az a véleményem így utólag Erdélyről, hogy kár lett volna kihagyni egy ilyen kirándulást. Nem hittem volna hogy ilyen sok magyar, kedves ember él Erdélyben.

•