Mi van vele? Szepes Lajos
2019.05.11. 09:19
Több mint három évtizedes pedagógusi pályafutása alatt sokat beszélt róla a szakma, mert felkavarta az állóvizet. Új módszereket, tantárgyakat, eszközöket, nézeteket vezetett be. Mindig hitt abban, amit csinált, és azt mindig meggyőződéssel csinálta. A legképtelenebb ötletekhez is csapatot tudott szervezni, utánzók, követők, rajongók csapatát. Rajongó maradt ő maga is, álmodozó, új és új ábrándokat kergető – jellemezte őt korábban az egyik kollégája.
3 kép
Fiatalon, már 57 évesen nyugdíjas lett. Miért?
1995 júliusában lejárt az igazgatói mandátumom. Szerettem volna még egy cikluson keresztül irányítani a „sárga iskola” munkáját, és úgy terveztem, hogy nyugdíjba majd azt követően megyek. Nem így lett: bár csak egyedül én nyújtottam be pályázatot a feladatra, és kinevezésemet a tantestület mellett az iskolaszék és a szakszervezet is támogatta, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főiskolai tanácsától nem kaptam zöld utat. Így azután a következő tanévben még néhány hónapig tanítottam a főiskolán, majd inkább a korkedvezményes nyugdíjat választottam.
Milyen feladatai voltak nyugdíjas éveinek elején?
Abban az időben Kecskemét 24 általános iskolájában és a középiskolákban összesen mintegy 1400 pedagógus dolgozott. Úgy gondoltam, hogy a hírös városban szükség lenne a már működő megyei pedagógiai szolgáltató intézet mellett egy önálló kecskeméti szervezetre is. Elképzelésemet megosztottam az önkormányzat oktatási bizottságával, akik az általam kidolgozott koncepciót támogatásra méltónak találták. Javaslatomat Katona László polgármester is jónak ítélte, ezért 1996 januárjában a csoport kialakításával bízott meg, Nagy elánnal kezdtem meg a szervezést, egyik első és igen fontos feladatunkat, az Oktatási Minisztérium által indított Sulinet-programot örömmel vezényeltem le a közoktatási intézményekben. Mintegy félévvel később azonban egy véletlen találkozásnak köszönhetően egy másik felkérésre mondtam igent: az érsekcsanádi házunknál tett gyakori látogatásaim egyikén, a buszmegállóban találkoztam a település első emberével, aki az ottani általános iskola vezetésére biztatott. Rövid gondolkodási idő után a váratlanul jött kérésre rábólintottam, Egy cikluson át voltam ismét iskolaigazgató, a sok utazás miatt azonban tovább már nem vállaltam ezt.
2002-ben visszajöttem Kecskemétre – bár úgy tartom, el se mentem innét –, és még tíz éven át gyámi gondozói tanácsadóként dolgoztam. Hozzám tartozott az SOS Gyermekfalu, az ottani hivatásos anyák és egy körzet, ahol nevelőszülőknél voltak elhelyezve gyerekek. Őket látogattam rendszeresen, igyekeztem nekik segíteni, tanácsokat adni. Már akkor úgy gondoltam, hogy az intézményes megoldásnál jobb modell a nevelőszülői hálózat, hiszen ott nem csonka családban nőnek fel a gyermekek; örömmel látom, hogy az utóbbi hónapokban a gyermekvédelem ez utóbbi irányba mozdult el.
2012 óta mondhatni főállásban nyugdíjas. Mivel telnek azóta a napjai?
Időm nagy részét természetesen a szeretteimmel töltöm. Vannak, akiknek megadatik, hogy egy életen keresztül szeretetben együtt lehetnek, s vannak, akiknek nem. Én ez utóbbiakhoz tartozom, első feleségemmel immár több mint harminc éve különváltak az útjaink. Jelenlegi páromat, Emőkét még a rendszerváltás körüli években, erdélyi utazásaim egyikén egy baráti társaságban ismertem meg. Akkor már mindketten egyedül voltunk, „összebeszélgettük” egymást. S bár én a jelentős korkülönbség miatt egy kicsit ódzkodtam ettől, ő evvel nem törődve ragaszkodott hozzám, és misztótfalusi otthonát föladva átköltözött Kecskemétre – később idősödő szüleit is idecsábítottuk. Benne kitűnő társra találtam, néhány évvel ezelőtt a polgári esküvőt is megtartottuk.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
Mindig bajainak vallottam magam, s mivel a Dunától sehogy se tudtam elszakadni, negyven évvel ezelőtt vettem egy telket Érsekcsanádon, a Duna-parton, a veránkai befolyással szemben. Idővel egy takaros kis házat építettem ott. A nyári időszakot általában ott töltjük. Szeretek csónakázni, horgászni, néha előfordul, hogy nem csak a botot fogom. Jó ott lenni, ha csupán a csodálatos panorámában gyönyörködöm, már akkor is mintha a Paradicsomban éreznem magam.
De nem vagyunk mi mindig ott, ha ránk tör a „kultúréhség” – és persze az év melegebb hónapjain kívül mindig –, Kecskeméten éljük mindennapjainkat. Szeretünk színházba, hangversenyekre, kiállításokra járni, és itthon is találok mindig valamilyen feladatot. Az utóbbi időben például a régi, VHS-felvételek digitalizálásával küzdök. Sziszifuszi munka, de a szép emlékeket, családi eseményeket megéri megmenteni.
A 80. születésnap felé közeledve készített-e már valamiféle mérleget?
Korábban eszembe se jutott számolni, fölmérni az éveket. Most gondoltam bele először, hogy már nem is csak kifelé megyek az erdőből, de szinte már kint is vagyok. Gyakran vigasztalnak azzal, hogy ne bánkódjak az évek múlásán, inkább nézzek édesapámra és „kövessem”: ő 94 évesen ment el, és mindvégig jó fizikai erőnlétben és teljes szellemi frissességben élt, 90 évesen még egy olasz nyelvkönyvet kölcsönzött ki a könyvtárból, mert a pápa homíliájának magyar fordítását nem értette egészen pontosan.
Gyermekeim a büszkeségeim. Két ragyogó lányom van, egyikük sikeres fül-orr-gégész, audiológus szakorvos, férje szülész-nőgyógyász főorvos, és két stramm fiúunokával örvendeztettek meg. Másik lányom tovább viszi az apai fonalat, ő magyar–angol szakos tanár, évekig a GAMF-on is tanított. Ott is van unokám, egy fiú és egy kislány. Vejem szemész osztályvezető főorvos, lányom az ő hatására jelenleg egy optikai szalont vezet. Az idő persze szalad – már három dédunokám is született. Világmegváltó tervem nincs, de én azt sem egy elhanyagolható célkitűzésnek érzem, hogy igyekszem a közelemben élőknek szeretetet adni, s örülök, ha abból vissza is kapok valamennyit. Az is erősen melengeti a szívemet, hogy lányaim és vejeim igen jó kapcsolatban vannak egymással, ez egy példás családi kohéziót eredményezett. Együtt örvendezünk egymás sikereinek, de a bajban is összetartunk, mint épp most, unokaöcsém váratlan elvesztésekor. A legnagyobb örömöm az, ha ez a népes família összejön, ha együtt töltünk szeretetben néhány órát.
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés