Hírös Város Kecskemét Hírös Gazdaság

Lehetne városunk a magyar Salzburg

Kodály Zoltán és a zene adhat egyedi arculatot és különleges vonzerőt Kecskemétnek, ha ki tudnánk aknázni azt a szellemi örökséget, amelyet a kecskeméti születésű zeneszerző, zenepedagógus hagyott ránk – állítják Kecskemét zenei életének nagyjai közül többen is.

A zeneszerző életművére, szellemi örökségére felépítve ugyanis olyan arculatot kaphat Kecskemét, amelynek köszönhetően a zene, a kultúra és a művészetek fellegváraként tarthatják számon a hírös várost bel- és külföldön egyaránt. Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy Kodály neve mekkora turisztikai vonzerőt jelent, abban azonban egyetértenek az általunk megkérdezett szakemberek, hogy öröksége kiaknázható és közkincscsé tehető a turisztikai számára is.

„Lehetne városunk a magyar Salzburg” – véli Erdei Péter Liszt-díjas karnagy, aki a közelmúltban Bostonban kapott életműdíjat az Amerikai Kodály Tanárok Szervezetétől az ottani Kodály Intézet megalapításáért, és több mint három évtizeden át volt főigazgatója a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetnek. Nyugdíj mellett jelenleg is tanára az intézménynek.

– Már idestova 45 éve élek Kecskeméten, akkor kezdtük el a Kodály Intézet megalakítását, munkáját – mondja Erdei Péter. – Azóta rengeteget változott, fejlődött Kecskemét, és a város iránti érdeklődés nagymértékben megnőtt. Meggyőződésem, hogy ebben a művészetek és a kultúra nagyon fontos szerepet játszik. Bármilyen gazdasági vagy nagyipari érdeklődés elindul egy település felé, az mindig magával hozza a másik fajta érdeklődést is, sőt néha előfordul, hogy hamarabb van egy fokozott kulturális érdeklődés egy település iránt, ami aztán kiváltja a kézzel fogható gazdasági kapcsolatok fellendülését is. Egyáltalán nem volt véletlen, hogy a nyolcvanas évek elején az angol királynő, a belga királyi pár, a norvég királyi pár, az ENSZ-főtitkár és a finn köztársasági elnök is meglátogatta Kecskemétet. Ez nem csupán azért volt, mert kedvező Kecskemét földrajzi elhelyezkedése és közel vagyunk Budapesthez, hanem elsősorban azért, mert Kecskeméten már akkor világhírű volt a kodályi zenepedagógia. Persze közben rengeteg változás, rengeteg újítás történt, és bár kimondtuk rég, hogy Kecskemét Kodály városa, ez egyelőre szlogen szinten maradt, de meg kellene tölteni megfelelő tartalommal.
A rendszerváltás után a politikai vezérkarban is állandóan cserélődtek az emberek. Nagyon gyakran éreztem úgy vezető koromban, hogy a személyi változások miatt sokszor mindent elölről kellett kezdeni. Én úgy gondolom, mi a magunk oldalán letettük a garast, letettük az eredményeket, de a vezetők cserélődése miatt sohasem lehetett rendesen kialakítani és megvalósítani egy egységes koncepciót.
Ha én lennék a döntő szerepben, megnézném, mik azok az örökségek, amelyeket mindenképp fel kell vállalnom. A Katona-örökség és a Kodály-örökség feltétlenül ide tartozik. Ezeket Kecskeméten kötelező felvállalni, és nem csak a szlogenek szintjén. Amennyiben ténylegesen a kultúrával szeretnénk foglalkozni, akkor ehhez a megfelelő anyagi hátteret is biztosítani kell. Kodály városában, úgy gondolom, rendkívül hangsúlyosan kell megjeleníteni a Kodály-életművet. Aki járt Salzburgban, az tudja, hogyan őrzik ott Mozart hagyatékát. Mozart műveit, szellemiségét és a hozzá kapcsolódó összes tárgyi és szellemi értéket. Salzburgban a helyi együttesek vonzzák a világ turizmusát.
 A Kecskeméti Szimfonikus Zenekart hivatásossá kellene tenni. Van hivatásos, profi zenekara többek között Pécsnek, Debrecennek és Győrnek is, Kecskemétnek azonban nincs. Kell, hogy legyenek a városnak olyan együttesei, akik bármikor, bárhol felléphetnek állandó repertoárral. Támogatni kellene Kecskemét zenei együtteseit olyan módon, hogy képesek legyenek Kodály életművét világszínvonalon előadni. A Kodály Fesztivál például Kodály életművét olyan szinten kellene, hogy megjelenítse, ami odavonzza a világot. Ehhez elsősorban színvonal és anyagi támogatás kell, másodsorban a média segítsége. Nem elég, hogy ki van téve a városban egy tábla, hogy Kodály városa. Ha én lennék például a könyvesboltok vezetője, minden Kodállyal kapcsolatos kiadványt kiemelt helyre tennék. Markánsan megjeleníteném a város számos pontján a kodályi örökséget, hiszen ettől lesz városunk egyedi, megkülönböztethető és a kodályi örökséget méltóképp megörökítő város. Égető szükség lenne egy állandó Kodály-kiállításra. Nem feltétlenül a Kodály Intézet falain belül. Volt idő, amikor arról volt szó, hogy a volt Városi Mozi épületében, akár a Katona Emlékház egy részében, és volt olyan ötlet is, hogy a Malom épületével szemben található háromszögletű telken. Itt van Kodály kóruszenéje, amely vetekszik már Mozart népszerűségével. Ezt a területet lehetne sokkal hangsúlyosabban felépíteni Kecskeméten. Lehetne országos vagy akár nemzetközi kórusfesztivált és versenyt szervezni – ez egy szép és nagy volumenű feladat lenne, és a város hírnevét jelentősen megnövelné. Úgy érezzük mi, Kodályban hívők, hogy még nincs eléggé helyén Kodály örökségének ápolása. Nekünk Kodály teljes személyiségéhez, az ő világméretű személyiségéhez minden eszközzel ragaszkodnunk kell. Zeneszerzői, zenepedagógusi és a népzenéhez kötődő munkásságához egyaránt. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen figyelemmel, szeretettel és szakmai felkészültséggel nyúlunk a témához.

Jámbor Zsolt, a Magyar Kodály Társaság kecskeméti tagcsoportjának elnöke egy kerekasztalbeszélgetés-sorozatot is indított az Erdei Péter korábbi nyilatkozatából kölcsönzött címmel: „Lehetne városunk a magyar Salzburg”.
Az eddigi tapasztalatok alapján abban mindenki egyetért, hogy tehetséges muzsikusokban bővelkedik Kecskemét, ám ahhoz, hogy kulturális kincseink közkinccsé legyenek és akár a zene városa is lehessen Kecskemét, valami még hiányzik.



 – Abban a helyzetben vagyunk – véli Jámbor Zsolt –, hogy van itt mit a tejbe aprítani. Kodály életműve Kecskeméten egyrészt megnyilvánul abban, hogy 1950 óta működik itt a Kodály Iskola. Ezután létrejött a Kodály Intézet, és nagy nemzetközi érdeklődés jut el az intézmény csatornáján a városba. Itt működik egy kiváló Kodály Fesztivál nyaranta, igazán sikeres volt a Nemzeti Ifjúsági Kórus és elképesztően sokszínű zenei élet működik, de nem eléggé összehangoltan. Kodály egész személyisége mindig egy koncepciót jelentett, ő mindig előrelátó volt, és mindig valamit valamiért csinált. Egy ilyen koncepció elengedhetetlen lenne. A zenészeknek, a politikusoknak és rendezvényszervezőknek közös gondolkodása kellene. Jámbor Zsolt szerint óriási lökést adhat a Kodály Intézet négymilliárdos fejlesztése és az új koncertterem megépítése. Rengeteg új külföldi diák jön majd a 2022–23-as évre elkészülő új intézetbe, amely hatalmas lendületet adhat akár a kulturális turizmusnak is. Emellett szükség van nagyszabású, grandiózus rendezvényekre, amelyek a város kulturális és zenei életére irányítják a figyelmet. A nagy rendezvényekkel kapcsolatban sok ötlet fölmerült már.
Sokan egyetértenek abban, hogy egy Kodály nevéhez méltó, nagyszabású, nemzetközi kórustalálkozót, kórusversenyt kellene szervezni. A népzenei találkozót hatalmas méretűvé lehetne emelni, népi zenekarok találkozóját, országos méretű táncházakat lehetne szervezni. Működnek ilyenek máshol nagy sikerrel. Még Ittzés tanár úr találta ki, hogy milyen jó lenne egy olyan zenei fesztivál, ahol csak népzenei feldolgozásokat lehetne hallani, látni az érdeklődőknek. A népzenei gyökerű zenék, fesztiválok hatalmas tömegeket mozgathatnak meg, több példa is van erre. Örök kérdés, hogy mennyiben szabad a populáris irányba elmenni annak érdekében, hogy akár ezrek számára is vonzó legyen egy rendezvény.
A Magyar Kodály Társaság kecskeméti tagcsoportjának elnöke – aki maga is évtizedekig vezette a városban működő Musical Stúdiót – azt elismeri, hogy van helye a könnyedebb műfajoknak, de nem mindegy, hogy hol és hogyan adunk helyet ezeknek. A klasszikus, komolyzenei alapokhoz ragaszkodnunk kell, és nagyon lényeges a kodályi örökség továbbadása is, hogy meglegyen az utánpótlás, a jövőben is legyen zeneértő közönség és profi muzsikus egyaránt. Jámbor Zsolt szerint sokszínűnek és igényesnek kell lennie a város zenei életének. Mindezek mellett ő úgy véli, a magas kultúra sosem volt kifizetődő. Az mindig erkölcsi és emberi szempontból volt kifizetődő.

Abban Gerhát László, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar volt vezetője is egyetért, hogy a legfontosabb az az értékrend, amely mellett hitet tettek, az eredeti, klasszikus zene reprezentálása. De emellett kellenek az újszerű, a meghökkentő, a nagyszabású produkciók, amelyek segítségével jobban felfigyelnek Kecskemétre és az adott zenei együttesre is.

– Én borzasztóan örülök annak, hogy napi szinten terítéken van a kulturális turizmus kérdése – mondja Gerhát László. – A szükség oldaláról nézve a huszonnegyedik órában vagyunk, de azt tapasztaljuk, hogy van egyfajta nyitás a döntéshozók részéről is ebben a kérdésben, így nekünk érintetteknek, zenészeknek mindenképpen át kell gondolnunk, hogy mit tehetünk a sikerért. A jó bornak is kell a cégér. Nagyon jó borunk van, de biztos, hogy ennek a közkinccsé tétele és menedzselése speciális feladat, amit nekünk is meg kell tanulnunk, ha tetszik, ha nem. Egyedi, meghökkentő produkciók kellenek. Az egyik eszköz arra, hogy együtteseink, zenekaraink ismertebbek és elismertebbek legyenek, hogy saját helyi értékeink mellé oda kell tennünk nagy volumenű, nagy reklámértékű produkciókat, vagy akár sztárokat is. Így a szimfonikus zenekar játszott már Szent Martinnal és Szekeres Adriennel is, és adott már filmzene koncertet is. Ennek a kettősségnek kell mindig megfelelni – véli Gerhát László –, hogy a saját produkció mellé odategyük a nagy reklámértékkel bíró neveket, és a komolyzenei műfajok mellé a populárisakat is.

– Azt azért hangsúlyozom, hogy ha kicsit el is mozdulunk jobbra vagy balra, mindig úgy kell tennünk, hogy soha ne adjuk fel azt az értékrendet, amely mellett hitet tettünk az eredeti, a klasszikus, egyetemes zenei kultúra reprezentálását. Ez egy nagyon keskeny mezsgye, ahol nagyon könnyű rosszul dönteni, de nem biztos, hogy olyan éles határvonalak vannak, mint amire gondoltunk eddig – mondja el a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar volt vezetője.

Gerhát László szerint az egyedi, meghökkentő rendezvényre nagyszerű példa a Juhász Ágnes által szervezett Violin Maraton. A kecskeméti hegedűművész most már többedik éve nagyszabású futóversennyel ünnepli januári születésnapját, amelynek különlegessége, hogy futás közben Kecskeméten a főtéren komolyzene szól, és a Kodály Iskolától elindulva a zene fontosságára, a kodályi örökségre irányítja rá a figyelmet. A rendezvény két olyan dolgot társít, amelyek látszólag nem kapcsolódnak össze. Éppen ezért egyedi és fantasztikus ötlet, és évről évre egyre többeket vonz. Gerhát László szerint Kecskemét nagyon jelentős kulturális központ, de az üzleti életben is sokkal hangsúlyosabban meg kell jeleníteni, hogy Kodály városa vagyunk. Nem Istentől elrugaszkodott ötlet az, hogy legyenek Kodály nevével vagy akár zenei emblémákkal ellátott, egyedi, kecskeméti ajándéktárgyaink, és sokkal több kulturális témájú, a város kulturális örökségét bemutató kiadvány kellene.

Ittzés Tamás, a Bohém Ragtime Jazz Band vezetője és a Jazzfőváros atyja Kodály Zoltán érdemeinek maximális elismerése mellett nem tartja olyan mértékű vonzerőnek a kulturális turizmus szempontjából a magyar zeneszerző és zenepedagógus nevét, mint Mozartét.
Ezzel együtt úgy gondolja, legalább 10-15 százalékkal meg lehetne növelni az ide érkező turisták számát egy megfelelő turisztikai koncepció kidolgozásával, amelyben rendkívül hangsúlyos szerepet kaphatna a zene, a művészetek és a kulturális élet.
Ittzés Tamás szerint nem kecskeméti fejjel kell gondolkodni, ha látogatókat szeretnénk a városba vonzani, hanem az a kérdés, hogy mi hova és miért vagyunk hajlandóak elutazni, melyek azok a turisztikai attrakciók, amelyek számunkra vonzóak.
Nyilván minden városnak lehetnek olyan adottságai, amelyek egyediek, de valljuk meg, hogy Kecskemétnek rengeteg pozitív adottsága és kínálni valója közül egyik sem nagyon egyedi. Vagy ami egyedi, az nem turisztikai hívószó – mondta a Bohém Ragtime Jazz Band vezetője.
 Kodály Zoltán például nem egyértelmű turisztikai hívószó, úgy mint Mozart. Salzburg abban is szerencsésebb, hogy van gyönyörű vára, hegye, környéke, ami nálunk nem egészen így néz ki. A pusztaturizmussal lehet ugyan embereket behozni, de jócskán megkopott már a vonzereje, így lehet mondani, hogy handicappel indulunk.

 Ittzés Tamás szerint a turisztikai attrakcióknak két csoportja van. Az állandó látnivalók és a rendezvények, fesztiválok. Az állandó látnivalók köréből jó példa városunkban a harangjáték, ilyenből kellene több. Sokszor ugyanis látszólag apró dolgokért is hajlandóak az emberek egy-egy várost meglátogatni, amennyiben az a látványosság egyedi, újszerű vagy akár meghökkentő és jellemző az adott városra– fejtette ki álláspontját Ittzés Tamás. Ezeket az egyedi látnivalókat pedig lehetne a zene köré is csoportosítani. Talán Lengyelországban csináltak olyat kísérleti szinten, hogy minden buszmegállóban komolyzene szól. Miért ne lehetne nekünk is ilyen buszmegállónk, akár több is. Vagy lehetne egy olyan járdaszakaszt csinálni, ami ha lépkednek rajta, leszolmizálja a lépteket. Zenélő buszmegálló, szolmizáló járda – ezeknek biztosan van hírértéke, lehet róluk írni, beszélni. De ki lehet találni még rengeteg állandó látványosságot, akár zenélő szökőkutunk is lehetne, ez az ötlet még 2012-ből, a Kodály-emlékévből származik. A másik, ami nagyon fontos lenne, hogy másfél-két évre előre legyen megtervezve minden, hosszú távú, költségvetéssel ellátott koncepció kell, és ezekhez a szállodák tudnak csomagokat kínálni. Akár Kodály fesztiválos csomagot is tudnának a hotelek készíteni. Más kérdés, hogy szállodáink az üzleti turizmus miatt el vannak látva vendégekkel, bár éppen a hétvégék kevésbé kihasználtak. A szállodák azonban egyelőre még nem látnak elegendő lehetőséget a kulturális turizmusban Ittzés Tamás tapasztalata szerint.

A másik, ami még vonzerő lehet, az egy különleges, valami miatt egyedi vagy akár grandiózus, sokak befogadására alkalmas helyszín. Amikor Pécsen a Kodály Központ megépült, az adott egy rangot a Pannon Filharmonikusok munkájának is, nekik az a koncerthelyszín kiváló hátteret ad. Nekünk egyelőre nincsenek nagyon vonzó helyszíneink és nincs sok állandó attrakciónk. Mindazt azonban, amink van, rendszerbe kellene foglalni. Kellene hozzá egy térkép, egy applikáció, ami egységesen és jól összefoglalja a látnivalókat. Ha elmegy valaki Murauba nyaralni, ott nincs semmi, de azt a semmit nagyon jól összerakják, becsomagolják – meséli Ittzés Tamás. – Elmentünk mi is oda hegyet mászni, és mindenhol ugyanazt a szórólapot tették a kezünkbe. Egyszerűen nem lehet kikerülni azt a néhány kis múzeumot hirdető szórólapot, úgyhogy meglátogattuk ezeket a kiállítóhelyeket is, pedig egyáltalán nem mondhatjuk, hogy bármivel is jobbak lettek volna, mint a mieink.
Kecskeméten nemhogy egymás alapvető marketinganyagai nincsenek jelen a különböző helyszíneken, de nincsen beutaztató turizmussal foglalkozó utazási iroda sem. Egy kórusverseny, kórusfesztivál esetében – ami Kodály városában kézenfekvő lenne – nincsen elegendő kollégiumi férőhely. Kellene egy olyan marketing- illetve szervezőiroda, ami városi, de mégis önálló, független, fiatalos, és képes gyorsan reagálni az igényekre, kihívásokra. Összefogja a nagy fesztiválokat, ügynökségként diszponál jelentős mennyiségű rádiós, televíziós hirdetési lehetőség, valamint óriásplakát- és plakáthely fölött, és képes megszervezni évente néhány olyan jól kitalált tematikus fesztivált, amelyek keretében világsztárokat lehet hozni a kecskeméti együttesekhez, helyzetbe hozva őket. Jelenleg mindenki külön-külön próbál szervezni, marketingezni, leginkább városhatárokon belül, és külön-külön harcolja ki a saját kis kedvezményeit a médiában, itt-ott. A rendezvények pedig ritkán erősítik egymást. Kodály népszerűségében nem érhet föl Mozarttal. Ugyanakkor nem használjuk és nem aknázzuk ki azt, amink van. Mert annyi bizonyos, hogy van egy nagyon értékes és nagyon tág szürkeállomány Kecskeméten zenében és képzőművészetben egyaránt. Sok mindent lehetne velük csinálni, de ehhez kell egy nagyon erős koncepció, egy koncentrált politikai akarat és a sok szereplő egy koncepció mentén történő együttműködése, összefogása.

•