KASZ Kecskeméti Acélszobrászati Szimpózion (KASZ) Kecskemét

A szobrásszá kovácsoló ipari park

Pénteken művészvendégek költöznek a Kész telephelyére, ahol három hétig alkotnak. A Kecskeméti Acélszobrászati Szimpoziont (KASZ) 2004 óta minden évben megrendezik Kecskeméten. Az alkotótábornak a kecskeméti mecénás cég, a Kész Csoport telephelye ad otthont. Az idei meghívott művészek egy köre kiváló minőségű alapanyagokból, a legfejlettebb technikával dolgozhatja ki remekműveit. Árvai István, a Kész Csoport kommunikációs igazgatója mesélt nekünk a tábor történetéről, hátteréről, és azokról a különleges hatásokról, amiket a kecskeméti szimpozion a kortárs képzőművészeti életre gyakorol.

Galéria

Hogyan tud társulni egy építőipari cég arculatába a mecénás hozzáállás?

A cég tulajdonosa Varga Mihály, építészként a művészetre meglehetősen fogékony ember. A cég története csupa nagybetűs építészeti munkálatot foglal magába. Olyan remekműveket újítottunk fel, mint a Madách Színház, vagy az Operett Színház, részt vettünk a Művészetek Palotája és az Új Nemzeti Színház építésében, dolgoztunk többek közt a Természettudományi Múzeumon és a Debreceni Színházon is. Mind komoly kihívás volt, jelentős építészeti értékkel. Felelős vállalatként, komoly társadalmi szerepvállalással fellépve, a sport- és kultúratámogatás a cég kommunikációjának és filozófiájának mára szerves részévé vált.

Kitől származik az alkotótábor ötlete?

Majoros Gyula ötlete volt, akit az egykori, 4 évig tartó Kész World Music világzenei fesztivál kapcsán ismertünk meg. Gyula összművész, közismert kecskeméti személyiség, foglalkozik bábkészítéssel, zenével és képzőművészettel is. Annak idején beadott hozzánk egy tervet egy játszótérrel kapcsolatos elképzeléséről, majd amikor a gyár területére lépett, rácsodálkozott a hatalmas acél-alapanyag raktárra. Rögtön ötletelt, hogy ezekből az anyagokból milyen nagyszerű szobrokat lehetne készíteni. Ekkor kezdtünk együtt gondolkodni, s 2004-ben meg is született az első alkotótábor, amit azóta minden évben újra megrendezünk. Kezdetben ez egy jó kommunikációs felületnek minősült, az acél sokféleségét is népszerűsítendő. Mára azonban sokkal komolyabb felelősséget és kultúrateremtő funkciót lehet tulajdonítani a szimpozionnak.

Már az első tábor nagy nevekkel indult: Kopasz Tamás, Majoros Gyula, Gál Tamás, Zielinski Tibor, Zsemlye Ildikó, Drabik István. A társaság bővül, formálódik, azóta elért egyfajta nívószintet, hivatkozási alappá vált és rangot jelent a művészeknek, ha itt lehetnek. Évente körülbelül 10 főt tudunk elhívni magunkhoz, akiknek három héten keresztül pincér szolgálja fel a reggelit, az ebédet és a vacsorát. A termelőüzem természetesen mindeközben két-három műszakban dolgozik, de megfelelő irányítással jól össze lehet egyeztetni a szakik és a művészek munkáját.

Hogyan tud alakítani a kortárs képzőművészeti életen az acélszobrászati szimpozion?

Mi elhívunk a táborba olyanokat is, akik előtte sosem foglalkoztak szobrászattal: ide engedünk festő- és grafikusművészeket, vagy olyan szobrászokat is, akik előtte csak fával vagy kővel foglalkoztak. Ugyanis ha egy művész kíváncsi és nyitott erre az anyagra, akkor nálunk fejlődési lehetőséget kap. Sokszor megtörtént már, hogy nagy nevű művészeket állítottunk szobrász pályára – ez nekünk is komoly kommunikációs előny, és a tábor értékét is növeli, tehát mindenkinek jó. Ilyen például Szurcsik József, aki nagybetűs grafikus, festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, és nem lennének szobrai a KASZ nélkül. Ugyanilyen nagy név Ujházi Péter, Kopasz Tamás vagy Bukta Imre, akik nálunk kezdtek szobrokat készíteni. Vagy itt van Ulrich Gábor, aki a tavalyi tábornak köszönhetően a tanműhelyünkben „fogadott gyerek” lett, szinte naponta bejár, és ma már a kecskeméti galériák azon versengenek, hogy ki szerezheti meg szoborkiállításának a rendezési jogát.

A tábor fontosságát emeli, és a színvonalat minősíti, hogy minden egyes tábort egy zsűri zár. Ezt korábban a lektorátus állami szervezete végezte, most a jogot megörökölte a MANK felkért, minősített zsűrije, aminek tagja például Készman József és Einspach Gábor. A zsűri építő módon hat az eredményeinkre: gátlástalanul kritizálja az itt elkészült műveket. A szimpozion végén zárókiállítást szoktunk rendezni az itt készült munkákból, idén ez július 8-án lesz. 2009 óta hivatalosan a K-ARTS Művészeti Kft, a Kész Csoport tagja viszi tovább a mecenatúra program irányítását.

Milyen támogató hátteret tudnak nyújtani a szimpozionra meghívott művészek számára?

Minden alkalommal elhívjuk a művészeket egy a tábornál korábbi műhely-bejárásra. Témajavaslatot is kapnak, amihez természetesen nem ragaszkodunk, de ezzel mégis összegyűjtjük a gondolatokat. A cég egyébként is minden évre megfogalmaz egy új vezérlőelvet, az idei az „innováció”. Ehhez kapcsolódóan találtuk ki a szimpozion idei témaköreit, mely az „eredetiség” és a „játékelmélet”. Egy kicsit vissza szeretnénk szorítani azt a téma- és motívumismétlődést, ami néhányszor előfordult már az alkotóknál.

A táborban mindig vannak hazai és külföldi, elismert, befutott alkotók, akiktől tanulni, inspirálódni lehet. Arra is nagyon vigyázunk, hogy mindig legyenek pályakezdők, vagy olyanok, akiknek eddig semmi köze sem volt az acélszobrászathoz. Ettől színesedik, ettől befogadó a hely. Bár a tábort az acélszobrászat fogja össze, melyhez rengeteg alapanyag van, lehetőség van felhasználni homlokzatburkolati elemeket, alumíniumot, kompozit-lemezt, horganyzott és festett lemezt, elektromossággal lehet játszani, festőüzem és különféle felületkezelési technikák is megtalálhatók. Az anyagok sokféleségét most már 3D nyomtatóval illetve szkennerrel is bővítettük. Ezt mi makettek készítéséhez, vagy különféle terek leképeztetéséhez használjuk, de egy művész számára nyilván nagyon sok kaput nyithatnak ki ezek az újdonságok.

A cégnek már komoly gyűjteménye van az itt született munkákból. Mi ezeknek az alkotásoknak a sorsa?

Ezeket a munkákat visszük tovább más kiállításokra is. Például vittük már a gyűjteményt a Szegedi Szabadtéri Játékok tárlatára, de volt nagyszabású kiállításunk Tatabányán, Budapesten a Műcsarnokban, Miskolcon, Győrben, Békéscsabán, sőt külföldre is kérnek alkotásokat tőlünk. Tehát hívnak is, de mi is szervezünk kiállításokat, tavaly az Art Marketen is bemutatkoztunk. Néha nagyon nehéz szállítani ezeket a súlyos szobrokat, előfordul, hogy darus teherautóval mozgatjuk a gyűjtemény tonnás darabjait.

Kelt már el a K-ARTS közreműködésével a szimpozionon készült mű?

A befutottabb vendégművészeink már külön gyűjtő-körrel bírnak, és volt már olyan, hogy az itt éppen alkotó művészhez személyesen érkező gyűjtő helyben választotta ki a munkát, amit megvásárolna. Aki galériához tartozik és elég felkészülten érkezik, az itt el tud készíteni egy komplett kiállítási anyagot, ami persze a galériájának nagyon kényelmes, nekünk pedig egy kicsit vegyes érzelmekkel bíró pont. Hazánkban egyedül a magángyűjtőkben és a galériákban reménykedhetnek a művészek. Itthon még nem lépnek szemrebbenés nélkül az önkormányzatok vagy a településirányítók abba az irányba, hogy Kossuth vagy Széchenyi bronzöntvényei helyett a fontos tereken más jellegű műalkotásokat állítsanak. Igenis kerülhetnének a városba public art jellegű, élményfaktornak számító köztéri szobrok, amelyek turisztikai látványosságának számítanak. Egy ilyen közterületi, nyilvános fórumon a társadalom esztétikai aktivitása felébred - a városmarketinget erősítő alkotások, mondjuk ki, a bevételeinket gyarapítanák.

Idén hogyan kapcsolódik a Múzeumok Éjszakájához a szimpozion?

Idén a Four Points hotel előterében és kertjében fogjuk megmutatni a gyűjtemény ritkán látott darabjait és az acélszobrok színét-javát, az étterem pedig különleges, könnyen falatozható street-food sorral várja a nagyérdeműt – a múzéjre szervezett buszok nálunk is megállnak majd. Ezzel azt is szeretnénk érzékeltetni a kecskeméti vendégekkel, hogy a hotel étterme, wellness-részlege és teljes egésze számukra is bármikor kikapcsolódást kínálhat.

•