Kecskemét advent Dr. Finta József plébános karácsony interjú

Méltóképpen ünnepelünk?

Interjú dr. Finta József plébánossal

Pár nap múlva karácsony, várakozásunk beteljesedhet. Vajon jól készültünk, készülünk-e, méltóképpen várakozunk-e mi keresztények Krisztus születésének ünnepére? Dr. Finta József érseki helynököt, a kecskeméti Nagytemplom plébánosát kérdeztük. 

– Adventkor Jézus eljövetelét várjuk. Honnan is ered az advent? Mit kell tennünk, hogy igazi legyen várakozásunk és valóban megszülethessen szívünkben szenteste a Megváltó Krisztus?

– Az advent a latin "adventus" szó rövidítése, eljövetelt jelent és azt a várakozási időt jelzi, ami részben az Ószövetségben a zsidóság várakozását jelentette a Messiás eljövetelére. Most pedig a kereszténység kezdete óta jelenti azt az időszakot, amikor a keresztények Jézus születésének ünnepét, a karácsonyt várják. Ez négy vasárnap és a négy vasárnapot követő napok, tehát szűk négyhetes időszak. Azért négy, mert az ószövetségi hagyomány szerint az ember teremtésétől négyezer év telt el Jézus születéséig, ezért ennek a négyezeréves várakozásnak a szimbóluma az advent, amíg mi keresztények várjuk Jézus születésének ünnepét. Jézusnak három eljövetelére figyelünk adventben. Milyen eljövetelekről is van szó?

Első ezek közül a testben közénk született Krisztusnak a születése, ezt várja minden keresztény ember az adventi időszakban: egyfajta emlékezés arra, hogy Jézus itt élt ebben a világban emberként és példát adott nekünk a szeretetre. A második eljövetel nem más, mint Jézusnak az állandó érkezése az emberi közösségbe. Hisszük Jézusról, hogy nem csak közénk született, majd meghalt és feltámadott, eltávozott az emberi közösségből, hanem azt mondjuk, hogy velünk is van, köztünk is van. Ahogy Máté evangéliumának utolsó mondatában szerepel: „Íme én veletek vagyok minden nap, az idők végezetéig.” Hogyan és miért tudja ezt megtenni? Azért, mert feltámadott, ezért személyes valóságában is jelen tud közöttünk lenni a szentségek által, melyeket ő alapított. Gyakorlatilag a szentségekben Jézus műve folytatódik a világban. Ezeket a szentségeket ő élteti, működteti, mi papok ennek szolgái vagyunk csak. Tehát, például amikor megkeresztelünk valakit, a mi szolgálatunk által, Jézus által lesz Isten gyermeke a megkeresztelt. Ő bocsátja meg a bűnt, ő az, aki a szentmisében testét és vérét adja értünk.

Gyakorlatilag állandó eljövetele van a világban és nagyon sokszor ezt mi elmulasztjuk, nem vesszük észre. Az advent különösen is alkalmas időszak arra, hogy Jézusnak ezt az állandó eljövetelét, közöttünk létét tudatosítsuk.

Harmadik fajta eljövetel pedig az utolsó ítéletkor, a világ végén történő összejövetel, amiről Jézus többször beszél az evangéliumban. A keresztény ember ilyenkor figyel arra is, hogy bármikor bekövetkezhet ennek a világnak az összeomlása és Isten ítélőszéke elé kerülhetünk. Ezért erre is készülünk, ezért is nevezzük az adventet bűnbánati időszaknak. Ilyenkor szembesülünk gyengeségeinkkel, hibáinkkal, és azokat lerakjuk a szentgyónásban.

– Sokan idézik manapság Pilinszky szintén átemelt mondatát a vágyakozásról:  „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk.” De értjük is vajon, hogy pontosan miről szól ez a néhány mondat? Ön tud azonosulni ezzel a gondolattal?

– Persze, tudok. Főleg a második eljövetel közeledése-jelenléte az, amit nem veszünk észre nagyon sokszor. Nem vesszük észre, hogy ő már a miénk. Eljött a világba, az üdvösség minden eszközét elénk tárta, elmondta, hogy miben higgyünk, hogyan tekintsünk Istenre, hogyan él egy keresztény ember és ezáltal hogyan lehet harmonikus egy emberi közösség. Minél jobban meg tudnánk valósítani szavait a való életben, annál inkább látnánk, hogy ez működik!

Már mind a miénk, Jézus azokat a kegyelmeket, amiket a megváltás által elhozott, már kiárasztotta, csak ezekkel legtöbbször nem élünk, nem fogadjuk be.

Fogyasztási időszak lett a karácsony is, a kész termékeket megkapja az ember. Szinte már szokássá vált, hogy a gyerekek kérhetik az ajándékot, megbeszélhetik előre a szülőkkel, hogy „mi az, amit a Jézuska hozzon”. Furcsa ez, nem is helyes, mert az ajándék így megszűnik ajándék, meglepetés lenni. Kész termékeket adnak elénk. Az advent nem erről szól. Az advent várakozás, pont ez a várakozás marad ki belőle és a beteljesülés, mert nem biztos, hogy a jó cél felé vezeti az ember várakozását ez az adventi forgatag.

- Korábban a sötétség ünnepe volt advent, egy ideje felkapott a díszes, vásári forgatag...  

– Bár ennek van egyfajta, a mai világ számára nagyon is bevett és ismert vonulata, a termelés és fogyasztás mókuskereke. Akik gyakorlatilag az adventi vásárokból élnek, azok számára jórészt egy megélhetési lehetőség, és így kicsit piacosítva az adventet, a karácsonyt, az anyagi haszonszerzés szempontjából sem mellékes. Az emberek egyre inkább keresik ezt a fajta élményt, önmagában nem teljesen elferdült, de mindenképpen fontosnak tartanám, hogy legyen meg a hiteles adventi várakozás is. Tehát én nem mondom azt, hogy egy keresztény ember ne menjen ki az adventi vásárba, ne fogyasszon azokból a dolgokból.

– A karácsonyt Nyugat-Európában sokan lecserélnék a "fényünnep" kifejezésre. Mit szól ön ehhez?

– Ez furcsa, még eddig én ezzel nem szembesültem így, ez az idei év sajátossága, eddig adventi vásár vagy karácsonyi vásár volt, annak azért – hogy mondjam – jobban örülnék, ha így neveznénk ezen túl is, hogyha már vannak ilyen adventi forgatagok. A hiteles várakozás pedig szerintem három fő dologban nyilvánul meg, ezek közül az egyik a több imádság. Ilyenkor adventben a hívő ember többet fordul befelé, elcsöndesedik, és jobban figyel a jelenlévő és érkező Krisztusra. Erre a több imádságra adnak lehetőséget a hajnali misék, amikor a kora reggeli órákban, még a sötét idején elindul a szentmise, és amikor vége, akkor van fölkelőben a nap.

Ez egy nagyon fontos szimbólum: ahogy szó volt róla: az advent a várakozásnak az éjszakája, amibe a felkelő nap azt a Krisztust jelképezi, aki szétoszlatja a bűnnek és a halálnak a sötétségét és aki úgy nyilatkozik magáról, hogy „én vagyok a világ világossága”.

Ad lehetőséget az adventi koszorú is, ami nem csak dísz. Az adventi gyertya meggyújtásával minden nap meggyújtjuk az aktuális számú gyertyát, ilyenkor is imádkozunk. A másik a bűnbánat, a harmadik fontos összetevője adventnek: az ajándékozás. Nem az ajándék-kapás, hanem ajándékozni azoknak, akik leginkább rászorulnak. Nem csak a szeretteinknek, nem csak azoknak, akiktől ajándékot kapunk, hanem az egész adventben nagyobb önzetlenséggel és áldozatkészséggel észrevenni azokat, akik rászorulók és segíteni őket.

– Aki nem vallásos, mi lehet számára az első lépés a karácsonykor megszülető Krisztus felé?

– Észrevenni azt, hogy mennyi mindentől szabadulásra van szükségünk. Hogy mennyi olyan dolog van, ami nyomaszt bennünket. Akár saját bűneink, gyöngeségeink terhe. Ezt egy nem vallásos ember nem föltétlenül fogja bűnnek nevezni, de észreveszi saját életében is a fogyatékosságokat, hiányosságokat. Azt, hogy szeretne jobb lenni, szeretne jobban szeretni, elfogadhatóbb ember lenni és ennek vannak akadályai saját magán belül is. Úgy mondjuk, hogy a bűneink, amiktől szabadulásra szorulunk.

Magának az emberi létnek a nehézségei, az hogy mennyire nehézzé vált ma a személyes kapcsolattartás, a rohanásban és az anyagiasságban. Egy nem hívő ember is észreveszi azt, hogy mennyire felgyorsult a világ. Mennyire nem arról szól az élet, amiről szólnia kellene. A személyes emberi közelségnek a megéléséről, ápolásáról. Tehát megváltásra van szükségünk. Egyénileg is, közösségileg is. Szükségünk van szabadításra, szabadulásra olyan dolgoktól, amelyek rossz irányba tolják az életünket, s Jézus éppen ezért jött el, ő a Megváltó, a Szabadító, aki elhozza az igazi hiteles emberi életet és azokra a cselekedetekre ad példát, melyek által sokkal élhetőbb, boldogabb lesz.

– Van-e olyan adventi tapasztalata, élménye, személyes készülete, melyet megosztana az olvasókkal?

– A hajnali misék kapcsán: akkor is fölkelek a hajnali misékre, hogyha éppen nem én tartom – akár azért, mert gyóntatni megyek, akár azért, mert egy kis reggelit szoktunk készíteni híveknek, vagy ministránsoknak, megfőzöm a teát. Személyes felajánlásom ez a korai kelés. Valamint igyekszem minden nap az adventi koszorú gyertyáit meggyújtani és imádkozni. Több csoporttal úgy is készülünk a karácsonyra, hogy minden egyes nap egy imaszándékot írunk.

 – Gyónásra most hogy van lehetőség a járvány alatt?

– Lehet hál’ Istennek a gyóntatószékben, nyilván hozni kell maszkot, ahogy a templomban is. Aki esetleg nem szeretne a gyóntatószékben, mert úgy érzi, hogy az túl közeli, lehetséges a keresztelőkápolnában is kérni a gyónás lehetőségét. És hát minden hajnali misén, illetve a vasárnapi misék alatt van gyónási lehetőség, de sokan személyesen is keresnek minket ilyenkor elbeszélgetős, hosszabb gyónásra.

 – Van-e olyan, amit éreznie "kell" annak, aki jól várakozott karácsonyra vagy nem érdemes elvárásokkal érkezni, elég a várakozás maga?

– Jó az, hogyha érzelmek is kötődnek karácsonyhoz, de azt gondolom, hogy az igazi érzelmek Istennek a meglepetései. 

•