Hírös Históriák Bács-Kiskun Megyei Levéltár történelem József hőherceg

Egy magyar királyi herceg kecskeméti látogatása 1870-ben

Híres emberek a hírös városban - Hlbocsányi Norbert írása

Egy októberi szeles délelőttön, a kecskeméti vasútállomásnál a nagyszámú városi lakosság és a helyi városi vezetőség, élén Nagy Lajos polgármesterrel fogadták a honvédség újonnan kinevezett főparancsnokát, Habsburg-Lotaringiai József Károly (továbbiakban József) főherceget, aki a tömeg harsány éljenzése mellett szállt le kíséretével a Pestről érkező vonatról. A polgármester egy rövid beszéddel fogadta: „Midőn az 1848-iki dicsőséges szabadságharczunk lezajlott, oly szomorú napok jöttek nemzetünkre, hogy a dicső honvéd nevet kimondani sem volt szabad, és ime nehány év és felséges királyunk a honvédséget újra visszaállitá, és annak vezetésével fenségedet hazánk szülöttét bízta meg, midőn városunkban üdvözölni van szerencsénk fenségedet a honvédség parancsnokát , meg vagyunk győződve, hogy ha a hazát és trónt veszély környezné, fenséged mint e haza szülötte lesz az első, ki azoknak védelmére kardot fog húzni”

Az uralkodók és családtagjaik látogatásai már az ókorban szokásos események voltak, amelyekre elsősorban a hatalom erejének megmutatása céljából került sor. Ezekhez szorosan kapcsolódott egy nyilvános, ceremoniális rész, felvonulás és diadalmenet. Következő csoportokra lehet bontani: állami-politikai, dinasztikus kapcsolatokhoz (pl. házasság) kapcsolódó és a katonai hadgyakorlatok. Esetleg civil jellegű, ami lehetett tanulmányi kirándulás, szórakozás-pihenés (vadászat, kirándulás, színház), ahol a protokolláris szabályok hátérbe szorulhattak vagy nem voltak annyira szigorúak. Előfordult, hogy az uralkodó családtag váratlanul vagy esetleg inkognitóban tett látogatást. A pompás uralkodói látogatáshoz képest egyszerűbb formában zajlott a dinasztia tagjainak látogatása. Közös volt bennük, hogy van egy főszereplő, rangban alatta lévő mellékszereplők, hierarchikus sorendben állók kísérete, fogadó, helyi hatalom képviselői és a fegyveres testületek tagjai, illetve bámészkodó alattvalók. Ez a kevésbé protokolláris esetekben is megnyilvánult. Az uralkodó nem mindig tudott kötelezettségeinek eleget tenni, helyette sokszor a nevében valamelyik alárendelt családtag vagy hivatalnok szemlélte meg a fennhatósága alatt lévő területet, eseményt vagy szervet (közigazgatás, katona, gazdaság, kulturális).

A meglátogatott település vezetősége, a helybeli előkelőségek és az ott állomásozó hadsereg értesítést kapott a látogatásról, időben fel tudjanak a fogadására készülni a magas vendég fogadására. A mindenkori fogadóküldöttség vezetője a település első embere, Kecskemét esetében kezdetben a főbíró, később a polgármester volt, esetleg egyházi vezető is lehetett, aki latin vagy magyar üdvözlő beszéddel fogadta a vendégeket, hódolatukat fejezték ki. Mindig nagy tömeg, bámészkodok hada kísérte a dinasztia tagjainak látogatását. A XIX. században meginduló sajtó lelkesedve, pozitív hírként írta le, hogy mennyire voltak elfogultak, mennyire színezték ki, erre ma már nem nagyon kaphatunk választ.

Az uralkodói családtagok látogatásával leginkább osztrák történészek foglalkoztak, Magyarországon először a XX. század elején jelentek meg írások, majd a kecskeméti vonatkozással először dr. Gyenesei József levéltár-igazgató foglalkozott, mégpedig Horthy Miklós fővezér 1920-as bevonulását mutatta be, majd Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltáros részletesen elemezte Ferenc József császár 1852-es és 1857-es látogatásait.

Kecskemét korai történetében nem igazán tudjuk, hogy mikor fordult elő az első uralkodói és család tagjainak látogatása, idők homályába vész és a szóhagyományok világában maradtak fenn utalások. Az első adatot Hornyik Jánostól tudjuk a Homoki-kápolna alapításának története kapcsán, amikor I. (Szent) Istvánkirály a Déllő (Dellő)-tó partján táborozott és szúnyogok hada lepte meg őt és kíséretét, a buzgó imájára megszűnt a csapás, emlékül emeltette a kápolnát. A középkor folyamán királyi és királynéi város volt Kecskemét, hogy megfordultak-e itt a földesurai nem tudjuk, nem maradtak fenn források. 1439-ben Luxemburgi Erzsébet királyné elzálogosította Kecskemét mezővárosát és magánföldesúri birtok lett. 1456-ban a Hunyadi család tulajdonába került, ez év novemberében Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet és két fia László és Mátyás, későbbi (I. Mátyás) király Kecskeméten fogadta V. (Habsburg) László királyt. A következő évszázadokban a háborús időszakokban és a török fennhatóság alatt a településre nem igazán jöttek el az uralkodói vendégek. Más körülmények is nehezítették a látogatást, ilyen volt a rossz közbiztonság, útviszonyok és egyes évszakokban a rossz időjárási viszonyok.  A levéltári források hiánya miatt csak 1767-ből jött egy az uralkodói vendégekről szóló hír, amikor II. József császár és Albert Kázmér (1738-1822) szász-tescheni herceg helytartóval Temesvár felé menet megálltak a városban és egy fél órát tartózkodtak itt.  Következő esemény 1792 május 13-án Sándor Lipót (1772-1795) főherceg nádor és a kíséretében lévő Frigyes Józsiás szász–coburg–saalfeldi herceg (1737-1815) tábornagy Kecskeméten keresztül a királyi ménesek megtekintésére utaztak le és megálltak egy rövid időre, majd visszafelé szintén útjukba ejtették a várost. 1796. november 26-án már az új fiatal nádor, József Antal (1776-1847) főherceg Mezőhegyesről érkezve állt meg egy háromnegyed órára és egy ebédet elfogyasztott az Óbester-házban, majd Pest felé vette az irányt. A város előjárósága lakomát, ünnepélyt szerveztek a nádor üdvözlésére érkező nemesek és a nézelődök részére.

A XIX. század folyamán már több látogatás is történt. Ez összefüggött azzal, hogy a városban fontos, állandó katonai bázis jött létre. 1816. október 5-én és 1818. szeptember 26-án Ferdinánd Károly József (1781-1850) főherceg, a magyarországi hadak főparancsnoka utazott le Kecskemétre, látogatta meg az itt állomásozó katonai egységeket illetve az épülő, majd a felépült lovardát (mai nap is áll a Czollner téren) tekintette meg.

Előfordult fordított látogatás is, amikor a városi vezetőség látogatta meg az uralkodói család tagját, hódolatát fejezte ki. Ilyen volt 1847. szeptember 1-i Pest-Cegléd-Szolnok vasútvonal avatási ünnepsége, ahol Bódogh Antal (1780-1858) főbíró és kísérete vett részt. A társaság egyik fele augusztus 31-én Pestre utazott fel, majd másnap 16 szerelvényes külön vonaton István Ferenc (1817-1867) főherceg helytartóval (később nádor) Szolnokra utaztak le. A kíséret másik fele fogatokon ment el a rendezvényre. Az eseményen részt vett a 1870-es kecskeméti látogatás főszereplője József főherceg, huszár hadapród is, aki féltestvére volt István főhercegnek. 1833-ban Pozsonyban született az uralkodó dinasztia mellékágába (nádori ág), édesapja József Antal főherceg nádor volt. 1845-ben lépett be a nádorhuszárok (12. sz. huszárezred) közé kadétként, majd a ranglépcsőn gyorsan emelkedett a hercegi ifjúkhoz hasonlóan, 1853-ban már őrnagy és 1866-ban pedig már altábornagy lett. Nem csak jó katona volt, hanem jártas volt a természet- és társadalomtudományokban is, amelyekben igen magas elismerést vívott ki magának.

1853 szeptemberében elkészült a délkeleti államvaspálya Cegléd-Félegyháza vonala, amit egy megnyitó ünnepséggel adott át Albrecht (1817-1895) kormányzó. A főherceg nagy társasággal, állami hivatalnokokkal, törzs- és főtisztekkel a pesti pályaudvarról indult le Félegyházára, ahol megnyitotta a vasútvonalat, majd onnan visszamentek Kecskemétre. Itt egyszerű ebéd várta a vendégeket a Ferencz József császár dzsidásezred és a 18. császári és királyi vadász-zászlóalj zenekarainak közreműködése mellett.

A szórakozás egyik példája 1856 év elején történt meg, amikor néhai Rainer Lombardia és Velence alkirályának fia, Ernő (1824-1899) főherceg, hajtóvadászatra jött egy századosi beosztású segédjével Kecskeméthez tartozó Bugacpusztára, hogy zajlott le a vadászat források hiányában nem tudunk semmit. A magasrangú vendég szálláshelye a régi városháza épülete volt, a korabeli Kecskeméten ugyanis igen kevés volt az előkelő szálláshelyek száma.

1853-ban egy újabb esemény történt, amikor József főherceg Kecskeméten és Kiskunfélegyházán állomásozó 3. dragonyos ezrednél szolgált, többet nem tudunk az ittlétéről, csak színes történetek maradtak erről az időszakáról, egy 1888-ban megjelent írásban következőt olvashatjuk: -„Ha fel tud kapaszkodni a tiszt úr, hát üljön fel”. válaszolá a paraszt s ezzel lenyujtotta az ostornylet, mit a fiatal herczeg megragadva, egy pár pillanat alatt a szalma tetején termett. A paraszt hajtott lasú czammogással, a fiatal főherczeg pedig lelóbázva lábát, elgondolkozott a fuvaros fölött. Paff! A kocsi egyszerre csak egy nagy, feneketlennek látszó kátyúba jut, a mi akkor időtájban éppen nem volt ritka a kecskeméti utakon. A paraszt hajszol, egyre hajszol, de se ide, se oda. Hasztalan az ostorozás, hasztalan a bizattás, a fáradt gebék csak nem akarják kirántani a kocsit a sárból. A paraszt leszáll, neki veti izmos vállát a leginkáb elült kerék lőcsének s újra hajszol, kétségbeesetten hadonázva ostorával a gepék felé. De hasztalan, hiába minden, a jármű kétségbeejtően megfeneklett, abban az irtozó kátyúban. A főherczeg várja, mi lesz máe, mikor a paraszt egyszerre csak türelmét vesztve, felkiált hozzá: Ejnye eb a lelkét az úrnak, hát nem száll le mindjárt onnan a szalma tetejéről. Ne lógázza a lábát, mikor látja, hogy baj van! Erre a főherczeg egy ugrással lent terem, neki veti ő is a vállát a lőcsnek s pár pillanat mulva megindult a megfeneklett jármű. Mikor aztán a városba jutottak, a bőkezű főherczeg egy aranyat akart adni a parasztnak. Ez azonban visszautasította azzal, hogy nem pénzért, hanem kecskeméti emberségből hozta. – Fogadja hát akkor el tőlem emlékül, mert én az obester házában lakó József herczeg vagyok. A paraszt megszeppenve emelte le kalapját s ámulva-bámulva nézett a fiatal obester után. Engedelmet akart kérni, de a szó nem talált ajkaira. – Ez és ehhez hasonló tények tetszik József főherczeg Kecskeméten való tartózkodását feledhetlenné.”

1868 december 5-én Ferenc József császár és király kinevezte a magyar királyi honvédsége főparancsnokává a magyarul beszélő főherceget. Személye biztosítékot jelentett az uralkodó felé, mert a dinasztia tagja, annak képviselője volt, de magyarság mellett is volt, utóbbiak körében igen nagy népszerűséget tudott szerezni. A kinevezése után a létrejövő új alakulatokat sorra látogatta meg, 1869 novemberében Erdélyben, majd 1870 februárjában Székesfehérvárott, Kiskunfélegyházán, áprilisában Pozsonyban, Veszprémben, Pécsen, augusztusban újból Kiskunfélegyházán, szeptemberben már Egerben, majd októberben Kecskeméten és Szegeden járt.

Hogy is nézett ki Kecskemét? A városban ekkor 41195 fő lakott, ahol felekezetileg római katolikusok voltak többségében, utánuk a református közöség következett, a többi vallás tagjainak száma elenyésző volt. 1869-ből tudjuk, hogy Kecskeméten 2503 hadkötelest tartottak számon. Ezek közül törvényesen felmentetettek 220 főt, besoroztak a közös hadsereghez 75 főt, a magyar királyi honvédséghez pedig 187 főt, és a többi fiatal férfit alkalmatlannak találták a korszak sorozó bizottságai. Falusias kép jellemezte a települést, a belterületében álltak a templomok, középületek, gyárak, ekkor tájt még igen kevés emeletes ház épült, ezek is leginkább városi, egyházi és kulturális jellegűek voltak. Ez a korszak, amikor technikai újdonságokkal találkoztak a kecskemétiek. 1853-ban Cegléd, 1854-ben Szeged felé készült el a fő vasúti vonal, amit 1855-től a birodalom legnagyobb magán vasúti társasága a cs. kir. szab. Osztrák Államvasút-Társaság működtetett. Ezzel gyorsabbá vált a közlekedés, Pestről 4-5 óra alatt el lehetett jutni Kecskemétre. 1857-ben felállították a távirda állomást, ezzel a technikai eszközzel gyorsan lehetett hírhez hozzájutni. A közigazgatásban fontos változások történtek ekkortájt, amik hozzájárultak a további fejlődéshez. 1834-re a földesúri cenzus majdnem egészét megváltotta a Sachsen-Coburg-Koháry családtól, majd 1857-től szabad királyi várossá nyilvánította magát egy félre értelmezett levél miatt. Nem lett szabad királyi várossá törvényileg kihirdetve, hanem csak „szabad kir. városokkal egészen hasonló állapotval emeletetett” önálló város lett. 1850-től 1861-ig itt székelt Pest-Solt megye hatósága, de a legnagyobb változás 1870-ben következett be, amikor 1870. LXII. törvénycikk törvényhatóság jogú várossá ruházta fel, és 1872-től állt fel az új közigazgatás. Ekkor már a közigazgatás a bíróságtól elkülönült, az előbbi élén a polgármester, utóbbi élén pedig a főbíró állt. A korszakunkban Nagy Lajos (1819-1886) volt a város vezetője, aki 1867 május 15-től 1872. április 2-ig töltötte be a polgármesteri posztját. A helytörténet igen keveset tud a személyéről és tevékenységéről, még korabeli portréja sem ismert.

Kecskemét évszázadok során fontos szárazföldi kereskedelmi útvonal mellett feküdt, ami egyúttal hadi út is volt, katonailag fontos bázist jelentett. Gyakran vonultak át, rövidebb és hosszabb ideig állomásoztak itt különféle hadak, majd a XVIII. század elejétől kezdve tartósabbá vált a jelenlétük, törzskari állomás lett. A katonai épületek száma igen kevés volt az 1880-as évekig, ezért a katonaság a városi és magántulajdonban lévő házakat is használt a tisztek, közlegények és a lovak elszállásolására és istállózására, ami igen sok gondot okozott a kecskemétiek részére. 1870-ben számtalan katonai épület állt, amit esetleg a város építtetett és tartott karban. Legrégibb épület 1762-1767 között felhúzott Óbester-ház (generális-ház, ezredesi lak), mellette ott állt az ideiglenes laktanyák (Őrhalmi-ház, Kecskés-fogadó), számtalan más tiszti kvártély (szállás) és egyéb építmény állt szerte szét a városban: katonai lovarda, ispotály, város szélén lőporraktár és egyéb szállás.

1874-ből tudjuk, hogy itt állomásozott a 38. császári és királyi gyalogezred (Mollináryak) tartalékjának katonái közül 218 fő laktanyákban, 371 fő és 9 tiszti ló pedig a lakosságnál volt elszállásolva, ezen kívül a városnak 4 nagyobb épületét tartották elfoglalva. A gyalogezred mellett itt toborozták a közös hadsereg 8. huszárezred katonáit, annak kiegészítő kerete, illetve 1869-től 2. honvéd zászlóalj (pesti-solti) 3. százada állomásozott itt. 1870 szeptemberében Kecskemétre jött a 1. honvédhuszár osztály, amely három századnak az élén, tapasztalt negyvennyolcas tisztek parancsnokoltak: Vosztry (Vosztri) Gyula (1820-1878), jobaházi Dőry Lajos (1824-1892) és báró Podmaniczky Frigyes (1824-1907). Podmaniczky később Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökeként sokat tett a székesfőváros fejlesztéséért.  

Hogy zajlott az 1870-es látogatás előkészülete? Először 1870. március folyamán helybeli magyar királyi Pest-kunsági 2. honvéd huszárszázad parancsnoka, Vosztry Gyula százados hivatalos levélben kérte, hogy a Város Közönsége által szerződésileg elválalt pótépítkezést a honvéd-laktanyában kezdje el, hogy az őszi gyakorlatra behívandó legénység és lovak már kész és száraz épületekbe legyenek elhelyezve, így a lakosság terheit próbálja kímélni. Esetleg a város keressen tömeges elhelyezésre alkalmas helyiséget, ha nem lenne, akkor a honvéd laktanya környékén lévő, addig kihagyott tágasabb magánházakba és istállókba legyenek elszállásolva. Továbbá kérte, hogy az államkincstár rovására az építendő nyílt lovarda helyét jelöljék ki és elegyengetése mielőbb kezdődjenek meg. Hogyan kezdte el az előkészületeket a város nem nagyon ismerjük, március 5-i tanácsülésen már Nagy Lajos polgármester arról tudott, hogy ősz folyamán hadgyakorlat lesz, és először Antal Péter (1826-1907) tanácsnokot nevezte meg az elszállásolás végrehajtására. Az április 4-i közgyűlésen pedig felolvasták Vosztry százados levelét, majd ifjú Szappanos István (1818-1917) tanácsnok elnöksége alatt lévő kiküldött bizottságnak lett kiadva, annak felmérése és végrehajtása.  A lovarda helye szintén egy másik bizottság által lett kijelölve a Vásártér szélén a Szentháromság-temető mellett. Hogyan lettek végrehajtva nem tudjuk, de augusztusra már ki voltak jelölve a szálláshelyek, amiket a honvédség el is foglalt az ideiglenes laktanyának kialakított Kecskés-fogadót és azt körül övező polgári házakat. A laktanyabővítés rövid idő tekintettel elmaradt. Az étkezést pedig a Kecskés-fogadóban e célra kialakított konyhában és étteremben lett megoldva. A városi közgyűlés szeptember 27-én pedig fontos határozatokat fogadott el az október 1-i ünnepség végrehajtására:

1. Fogadó küldöttséget eresztenek József főherceg elé, melynek elnöke Nagy Lajos polgármester lesz, tagjai Bagi László főbíró, Erdősi Imre, Fördős Lajos, Hajagos Illés, Kovács József képviselő urak.

2. Rendeznek díszebédet a meghívott vendégeknek (főherceg, honvédség és a közös hadsereg tisztjei, városi küldöttség), más részt kívánó polgároknak saját maguknak kell fizetni.

3. A város a hadgyakorlaton résztvevő 3 honvédhuszár század legénységének és altisztjei részére fejenként 1 font húst és 1 icce bort adnak a díszebéd napjára.

4. A díszebéd rendezésre Szappanos István tanácsnok, Lestár Péter és Szűcs Imre képviselők, a honvédség ellátására pedig Szokolai Sándor tanácsnok, a Gazdászati Bizottság elnöke lesznek megbízva. A honvédség is megtette a maga előkészületeit, a magyar királyi honvédelmi minisztérium körlevélben elrendelte a szabadságos és tartalékos katonák behívását és október 1-től kezdve 20 napos őszi hadgyakorlatot. Megtörténtek a behívások, a katonák elfoglalták a szállásaikat.

József főherceg 1853-as szolgálatán kívül járt-e még Kecskeméten, nem tudjuk. Az 1870-es látogatás előzménye volt egy kisebb esemény, amikor József főherceg február 19-én a hadsegédjével együtt Kiskunfélegyházáról vonattal a városunkba érkezett, éppen nem volt fogat sem, de egy kukoricát hordó kocsira kettő zsákot tett és erre ültek rá és bevitette magát egy ma már nem ismert fogadóhoz, onnan este a színházba ment, ahol a honvédmenház javára tartatott jótékony előadást nézte meg, majd másnap reggel utazott tovább Pestre. Volt egy nagyobb ceremoniális jellegű látogatás is, amikor nem magánemberként, hanem a honvédség főparancsnokaként jött Kecskemétre. A nagy nap október 1-én jött el, amikor 11 órakor vonattal érkezett meg József főherceg, az előző napokban Egerben volt, itteni honvédségi hadgyakorlaton. Az indítóház előtt ünnepélyes fogadtatásban részesült, a városi előkelőségek várták Nagy Lajos polgármesterrel az élén, ott voltak a honvédség képviselői és a kíváncsiskodó éljenző lakosság is. A város embere beszédében üdvözölte a főparancsnokot, aki szintén ünnepélyesen válaszolt, amit az ott lévő kecskeméti újságíró leírásából megismerhetünk: „Midőn felséges uramkirályom, e szép állással megbizott, átérzettem annak fontosságát, de mert értem hivatásomat, úgy nem fogom azt soha félreérteni, hanem igyekezni fogok e téren a hazám és királyomnak hűséggel szolgálni, és arra törekedni, hogy ha a haza és a trón veszélybe forogna, a haza határán találna annak megvédésében, és meg vagyok győződve, hogy a vezetésem alá bízott honvédség a honvéd név dicsőségét és hírét csak emelni fogja.”

Ezután a főherceget és a kíséretét díszes lovas fogatokan a szállásokra vitték, amerre a menet elvonult, mindenütt zajos éljenzéssel fogadták. József főherceg özvegy diósadi Deák Lászlóné Firtling Julianna (1846-1874) vendégszerető házához szállásoltatták el, ahol a házi asszony késői villás reggelivel várta. Deákné született Firtling Julianna a helybeli nőtársadalom igen ismert és aktív tagja volta, aki tevékenyen részt vett a Kecskeméti Jótékony Egylet különféle jótékonysági rendezvényeik megszervezésében és végrehajtásában. Deákné házánál egy városi küldöttség várta és a tiszteletére rendezendő bankettre hívta meg, a főherceg válaszát  a Kecskeméti Lapok újságírójának leírásának a közléséből tudjuk: „Köszönöm Kecskemét város lelkes polgárainak szíves vendégszerető fogadásuk at, e városban nem most van alkalmam lakosainak szívességét tapasztalni, de ezen minőség, melyben most van alkalmam itt időzni, sokkal kedvesebb előttem, mint az, melyben 11 év előtt itt voltam, vigyék derék polgártársaiknak szíves  üdvözletemet.“

A főherceg látogatásának célja, mint a hatalom birtokosának, legfőbb hadurjának, Ferenc József császár és király képviselőjeként, uralkodó családtagjaként, és mint a magyar honvédség parancsnokaként az itt állomásozó honvédség egységeinek megszemlélése, vagyis ellenőrizte a gyakorlatukat a város szélén lévő gyakorló téren. Erről báró Podmaniczky Frigyes így írt a naplójában: „Első bevonulásom alkalmával Mező-Túrra és Kecskemétre indulók 1870 évi szeptember havában, midőn az első három lovas-század osztálylyá alakítva, tartotta meg kísérleti gyakorlatait s mutatta be előmenetelét főparancsnokának, József főherczegnek.”

Itt maradt sötétítésedig, majd este hétórára a tiszteletére rendezett bankettre lépett be. A teremben a főherceg ülésével szemben a falon olajfestmények voltak elhelyezve a király, királyné és József nádor arcképével. A képek a hódolatot, tiszteletet jelentették az uralkodó, a dinasztia tagja felé, akik a hatalmat jelentették. Kik is vettek részt, város elitje a politikai és értelmiségi köreiből, Nagy Lajos polgármester, Horváth Döme (1819-1899), Balásfalvi Kiss Miklós (1820-1879) országgyűlési képviselők, Laukó Károly (1838-1906) evangélikus lelkész vagy Erdősi Imre (1814-1890) piarista rendház főnöke, „branyiszkói hőse”. A honvédség tisztikara sem hiányzott, itt volt Dőry Lajos és báró Podmaniczky Frigyes századosok is, akik nem olyan régen önként csatlakoztak a honvédséghez, nem újoncként, hanem már 20 évvel ezelőtt aktív tagjai voltak a hadseregnek, de a vesztes szabadságharc után visszavonultak. Közös hadsereg helybeli tiszti kara is jelen volt. A vacsora jó kedvvel zajlott, a felszolgált italok a pohárköszöntések sorozatára biztatta a jelenlévő urakat és tiszteket. Nagy Lajos polgármester kezdte meg, aki a királyra, a másodikat Horváth Döme a királynéra, a harmadikat pedig Balásfalvi Kiss Miklós a főhercegre emelte poharát.

A bankett a régi Kaszinó emeleti helyiségében lett megrendezve 240 főnyi vendégsereg részére. A forrásokból tudjuk, hogy mit fogyasztottak el, amiknek teljes költsége 511,15 forintba került. Felszolgáltak jobb minőségű francia pezsgőket, szamorodnit, badacsonyit és vörösasztali borokat. A város a minőségi termékeket nem a helybeli termelőktől és kereskedőktől szerezte be, hanem a pesti Jálics A. Ferenc és Társa cégtől.  Miért is vette tőle a város? Egyik, hogy nem volt pezsgő készítés Kecskemét és környékén, Magyarországon még gyerekcipőben járt. Másik, hogy a megfelelő minőségű borból is igen kevés lehetet, hegyvidéki borokkal nem tudtak versenyezni. Másik, hogy a helybeli borkereskedőknek még nem volt nagy szerteágazó kapcsolatrendszere. A város nem akart szégyenbe maradni és így erre specializálódott kereskedéstől rendelték meg az italokat. A korszak egyik legnagyobb kereskedő, export és import borkereskedése volt, melynek előzményeit még Jálics András Ferenc (1795–1874) 1822-ben fektette le. Ebből a pincéből kerültek a bankett asztalára a jobb minőségű borok. A kereskedéstől rendelt tételek öt ládába csomagolva érkeztek meg még szeptember 29-én Pestről gyorsszállítmánnyal (vonattal). Az asztalon volt 50 darab szivar is, melyet a kecskeméti Nagy Mihály kereskedőtől 5 forintért, a kaszinó vendéglősétől Tomaskó Jakabtól (1813-1892) parádi vizet és magyaráti borokat vásárolt a város. Ételek honnan kerültek a terítékre, nem ismerjük a konyhát, előfordulhat, hogy helyben vagy a Beretvásban főzték.

József főherceg még aznap este kilenc körül szívélyesen búcsút vett és megelégedetten távozott a kecskeméti vendégseregtől és vonattal Szegedre utazott, ahol 1870. szeptember 27 és október 4. között őszi hadgyakorlatot tartottak a magyar királyi honvédség első dandár katonái. A főherceg távozása után a mulatság fesztelenebb és átalános lett, tovább folytatódtak a pohárköszöntések sorozata és ürítették a poharakat, az itókás mulatság másnap reggelig tartott. Hadgyakorlatra idevezényelt honvéd lovasság, október 3-án távozott el városunkból. Ezzel véget ért az 1870-es kecskeméti főhercegi látogatás.

Hlbocsányi Norbert

•