Hírös Históriák épület lakás régmúlt #Kecskemet

"A Kecskeméten fennálló lakásínség enyhítése" anno...

Az izraelita/Tormássy bérpalota építése - Horváth Roland írása

A Kossuth-tér és a Széchenyi-tér találkozásánál álló izraelita/Tormássy bérpalota megszületésének körülményeire kevés figyelem irányult, annak ellenére, hogy főtéri környezetünk egyik leggyakrabban látott elemei közé tartozik.

A Kossuth-tér és a Széchenyi-tér találkozásánál álló izraelita/Tormássy bérpalota megszületésének körülményeire kevés figyelem irányult, annak ellenére, hogy főtéri környezetünk egyik leggyakrabban látott elemei közé tartozik. A mindennapok sietségében tekintetünk megakadhat a homlokzat egy-egy jellemző részletén, és ha csupán néhány pillanatra is, de megidézhet bennünk egy olyan kort, amely dédszüleink, ükszüleink valóságát jelentette. Jogos kérdések merülhetnek fel bennünk: mikor és kinek a megbízásából, milyen tervező elgondolásai alapján született meg ez az alkotás. A kérdések megválaszolását számunkra nagyban megkönnyíti az a tény, hogy bő egy évszázad után, egy mélyreható levéltári kutatásnak köszönhetően előkerült az alkotás megszületését részletező iratanyag, mely nagy szerencsénkre magában rejtette az épület tervrajz dokumentációját is.

Az 1890-es évek első felétől kezdve folytonosan visszatérő problémát jelentett a kecskeméti polgári lakosság számára a bérházak hiánya. Az igény kielégítésére számos építtető jelentkezett, és mint ismert, ennek köszönhető a főtéri paloták többsége. Mivel az építtetők kizárólagosan nagy- és kispolgári lakásokat kínáltak a lehetséges bérlőknek, a kor igényeinek megfelelően magas komfortszintű lakások készültek, amik központi fűtésrendszerrel, vizeshelyiséggekkel, gáz- és villanyellátással hívták fel magukra a figyelmet.

Ennek az építtetői szándéknak köszönhetjük az Iparos Otthonnal szomszédos telken megépült, a szakmai köznyelv által izraelita bérháznak jelölt alkotást. Az elnevezés azonban tévedésnek minősül, mivel a helyi izraelita hitközség nem építtetője, hanem csak az épület tulajdonosa volt az 1930-as évek második felében. A téves megjelölés az Entz Géza, Szappanos Jenő és Genthon István által jegyzett 1961-es Kecskemét kötetben fordul elő először. A későbbi kutatók stíluskritikai alapon Komor Marcell és Jakab Dezső építészpárost jelölték meg lehetséges tervezőként – jobb híján ezt sem fogadhatjuk el alapvető tényként a friss kutatások tükrében.

A Széchenyi téren lévő 5. szám alatti telek tulajdonosa a dualizmus időszaka alatti Kecskemét egyik legtehetősebb lakosa volt, Tormássy Ferenc ügyvéd, akinek 1909-ben bekövetkezett halála után a telket és vagyonának nagyobb részét Emília, Ida és Ilona nevű unokahúgai örökölték meg. Pár esztendővel később a leánytestvérek úgy döntöttek, hogy szabad tőkéjüket tárgyiasítják és egy „tisztviselői lakásoknak rendezve épült jövedelmező” bérpalotát építtetnek a nagybátyjuktól örökölt telken, mely „jövedelmezősége mellett a város egyik főterének jelentékeny díszítésére is fog szolgálni.” A Tormássy-nővérek építkezési szándéka egyezett a városszabályozási elképzelésekkel, így a telekhez a tér területéből némi telekrészt csatoltak  5 ezer korona értékben, annak érdekében, hogy a Széchenyi tér szabályozási vonala egyetlen egyenesen helyezkedjen el.  Az említett szabályozási vonalat a görög templom déli sarkától a katolikus bérpalota Nagytemplom felőli sarokpontjáig húzott egyenes jelölte ki.

A bérpalota terveinek elkészítésére a Tormássy nővérek 1913 őszén Stoy Antal kecskeméti építőmestert, a Kecskeméti Egyesült Gőztéglagyár Rt. volt ügyvezető igazgatóját kérték fel. A tervek 1913. december közepére készültek el, ennek ellenére az építési kérelmet 1914 februárjában nyújtották be. Varga Adolf városi főmérnök véleménye alapján viszont olyan sok ponton megsértették a tervek az érvényben lévő építkezési szabályrendeletet, hogy a városi tanács visszaadta azokat építtetőnek, hogy az „észrevételek figyelembevétele mellett dolgoztassa át.” 1914 áprilisában Tormássy Emília férje, Ádám József, mint neje és sógornői megbízottja benyújtotta az átdolgozott és kijavított terveket, melyek elbírálása után 1914. április 17-én kiadta a városi tanács az építési engedélyt. Az építtetők elképzelése szerint a kivitelezési munkálatok még ugyanazon év őszén befejeződtek volna, és novemberben birtokba vehették volna a bérlők a földszinti üzlethelyiségeket, valamint az emeleten lévő polgári lakásokat.

Stoy Antal szerzősége mellett szól, hogy az 1910-es években csupán a kevésbé ismert mesterek készítettek hasonló homlokzati architektúrával rendelkező terveket. Ettől függetlenül a tervezőt nem vádolhatjuk ötletszegénységgel, és az is kétségtelen, hogy igyekezett összehangolni az általa tervezett épületet a szomszédos telken álló Iparos Otthonnal.

Az építkezés fővállalkozóival, Kiss Mihály és Csapó Sándor kecskeméti építőmesterekkel és építkezési vállalkozókkal 1914. május 6-án kötötték meg a szerződést. Az 1914-es pénzügyi viszonyoknak megfelelően 150 ezer koronában állapították meg az építkezés várható költségét, mely összeget azonban az építtetők nem tudtak teljes előteremteni, így 95 ezer korona jelzáloghitelt vettek fel földrengési államkölcsön megnevezés alatt.

Az első világháború kitörése és az annak nyomán jelentkező pénzügyi nehézségek, valamint a munkaerőhiány lelassította az építkezést, ami odáig vezetett, hogy még 1915 szeptemberében sem volt átadható állapotban az épület. Ekkor úgy döntöttek a leánytestvérek, hogy felbontják vagyonközösségüket, és az épület teljes tulajdonjogát nővérükre, Tormássy Emíliára ruházzák, amennyiben ő készpénzben kárpótolja testvéreit. Az építkezés befejezéséhez további 80 ezer koronára lett volna szükség, melyet ugyancsak kölcsön formájában igyekeztek megszerezni az építtetők, ehhez azonban arra volt szükség, hogy a városi tanács engedélyezze az 1914-es államkölcsön kedvezményes törlesztését. A vizsgálat során készült jegyzőkönyv fontos forrásnak számít, melyből megállapítható milyen munkálatok vártak még befejezésre.

1915 novemberére teljesen elkészültek a fő- és válaszfalazatok, a kémények, az attikafalazatok, valamint a tűzfalak. A műköves munkálatokat ugyancsak befejezték. Az ács- és a tetőfedőmunkák szintén elkészültek, utóbbi keretén belül eternit műpalából kivitelezték a fedélszéket. A bádogos munkákon belül teljesen elkészültek az ereszcsatornák, a tetőablakok, a kúpfedések és a kúpdíszek. A jegyzőkönyv szerint befejezésre vártak még a burkolási-, asztalos-, lakatos-, mázoló-, üveges-, szobafestési és egyéb munkálatok.

A város ugyan engedélyezte a kérelmet, de a felvett 68 ezer korona sem volt elegendő arra, hogy befejezzék az építkezést. Évekkel később, 1918. január 2-án a tulajdonosok nevében Ádám József felajánlotta Sándor István polgármesternek, hogy a város vásárolja meg a bérpalotát. A polgármester hajlandó is lett volna az épület megvételére, azonban fennállott egy olyan körülmény, melyről a polgármester nem tudott. A tulajdonosok kizárólagos eladási megbízást ruháztak az építőmesterre, Kiss Mihályra, aki január 11-én adásvételi szerződést kötött dr. Lőwy Ödönnel.  Az új tulajdonos már január 21-én tájékoztatta a városi tanácsot, hogy Ádám Józsefnek nem állt jogában ajánlatot tennie a polgármester felé, mivel az eladási megbízást nem ő, hanem Kiss Mihály gyakorolhatta. Végül megemlíti, hogy a „szóban forgó házat a most alakult Ingatlan-forgalmi és Kereskedelmi Rt. részére vettem meg, mely részvénytársaságnak egy fő célja a Kecskeméten fennálló lakásínség enyhítése, tehát fontos közérdeket szolgál.”

Az építkezést végül Lőwy Ödön fejezte be, az építőmester továbbra is Kiss Mihály maradt, és 115 ezer koronába kerültek a visszamaradt kivitelezési munkálatok. A lakhatási engedélyt 1918. október 21-én adta ki a városi tanács.

A századfordulóra és a századelőre eső nagy főtéri építkezések utolsó felvonását képezi az izraelita/Tormássy bérpalota tervezési és kivitelezési fázisa, ami az első világháborúra visszavezethető okok következtében meglehetősen hosszúra nyúlt ki (1913-1918). Tervezőjéről, Stoy Antalról viszonylagosan kevés információval rendelkezünk. A megrendelőkről több adat áll rendelkezésünkre: a telek eredeti tulajdonosa, nemes Tormássy Ferenc (1848-1909) ügyvédként tevékenykedett az akkori Kecskeméten, akinek dunántúli származású felmenői a 17. században telepedtek le a városban. Három unokahúga, akik megörökölték nagybátyjuk vagyonát pedig nem mások voltak, mint az alkotást megrendelő személyek.

Horváth Roland

•