Kecskemét koncert Hírös Agóra Szabó Balázs interjú

Csöndkabátba burkolózhat a kecskeméti közönség

Mindig haza érkezik, ha Kecskeméten jár

Amikor leülünk Szabó Balázzsal a művelődési központ kávézójában, először Csík János köszön oda neki nagy örömmel. Később kávéra hívja meg egy régi kedves ismerőse. Bízom benne, nem lát meg minket egy gyerekcsoport vagy néhány komoly rajongója, hogy elrabolja tőlem a Ciróka egykori bábszínészét, a Szabó Balázs Bandájának frontemberét. Január 25-én Csöndkabát címmel ad zenekarával rendhagyó akusztikus koncertet a Hírös Agórában. Ennek apropóján kérdeztem sok minden másról is. 

– Főként Pilinszky, Radnóti és egy-két határon túli költő verse fér be jelenleg a Csöndkabátba, de olyan bandadalok is alá kerülnek, amelyek beleillenek ebbe a lírai környezetbe - mondja a zenész-énekes-bábos-mesemondó. Jó látni, hogy az országos sikerek ellenére ugyanaz a kedves vidéki fiú maradt, mint amilyennek Kecskeméten megismertük, megszerettük. - Természetesen nem szeretnénk senkit sem megterhelni, kimeríteni ezekkel a versekkel. Igyekeztünk a Csöndkabátot úgy összerakni, hogy aki beül, legalább annyit sírjon, mint nevessen. Ez színházi aranyszabály. A kettő együtt adja meg a magasságot és a mélységet, amitől én nagyon szeretem ezt a műsort.

- Meg lehet-e tölteni a mai világban egy hatszáz fős színháztermet verses előadással?

- Tavaly nyolcszáz fős koncerttermeket is sikerült megtöltenünk a Csöndkabáttal, ezért azt hiszem, van okunk bizakodásra. Jó érzés látni, hogy olyanok is eljönnek ezekre az estekre, akik mondjuk egy főteres, vagy klubos fellépésre nem. Ugyanakkor azok is kíváncsiak rá, akikkel együtt bulizunk a klubokban. Ebből összejöhet egy olyan nézőszám, amitől a koncert végén párás szemmel hajol meg az ember. Persze tisztában vagyunk vele, hogy nem ezt a világot éljük. Rohanunk, mindennek hangosnak és gyorsnak kell lennie ahhoz, hogy az emberek figyeljenek rá. Ezért is óriási dolog, ha egy versektől hemzsegő estére bejön több száz ember, és velünk együtt azt érzi, hogy itt ma este valami történt.

Ez a kölcsönhatás pedig abba torkollik, hogy a végén mi legszívesebben lerohannánk a színpadról és leülnénk a közönséghez, hogy együtt legyünk velük. Ők pedig – legalábbis úgy érzem -, leginkább felszaladnának hozzánk. Végül csak nagyon nehezen engedjük el egymást. Titkon azt remélem, hogy így lesz ez Kecskeméten is.

- A vers kezdetektől fogva a lételemed. Hogy született meg ebből a Csöndkabát?

- Több mint egy évtizede Révész Béla kollégámmal közös munkánk volt a debreceni Csokonai Mihály Színházban a Testek vonzásában című verses-dalos est, ami Faludy György erotikus költeményeire épült, és később album is készült belőle. Később Gyuri bácsival is dolgoztam együtt, már az utolsó éveiben. Amikor elfáradt az író-olvasó találkozókon és szusszant egyet, eljátszottam a közönségnek egy-két versét. De a legelső dalaim is versek voltak, Adytól, József Attilától, Juhász Gyulától. Az sem véletlen, hogy minden albumunkon szerepelnek versek. Mindig is igényem volt erre. Ezért is született meg a Csöndkabát, hogy keretet adjunk a korábbi és az új verses műsorainknak, megzenésítéseknek. Így most váltogathatjuk a két műfajt. Néha, egy idő után, elkezdem magam furán érezni, ha csak ugrálós és hangos koncertjeink vannak. Ha pedig - főképp téli időszakban - több ilyen csöndes koncertet játszunk, már nagyon jó mulatni egy nagyot és kirúgni a ház oldalát. Kicsit olyan az életemben ez, mint a színház és a zene: az a jó, ha mind a kettő egyszerre van jelen, úgy érzem egészségesnek.

- És jelenleg megvan ez az egészséges összhang az életedben? Jut elég időd a színházra?

- Havi egy-két előadás belefér. A Cirókában is játszom még a Malommesében. Az újra bemutatott Hintapalintát sajnos már nem tudtam bevállalni, de a zenéjét továbbra is próbáltam istápolni. Veszprémben, a Kabóca Bábszínházban Kiss Erzsivel a Ha Dede című előadásban játszom. A tavalyi nyár vége pedig egy különösen szép színházi munkával kényeztetett: a debreceni Csokonai Színház a Csongor és Tünde nagyszínházas előadásához kért fel zeneszerzőként.

- Lassan három éve költöztél el Kecskemétről. Mit kaptál ettől a várostól abban a hét évben, amit itt töltöttél?

- Hasonló dolgokat, mint Debrecentől, mégis egészen mást. Ide már mint gyakorlott bábszínész érkeztem. Bár kölyök voltam, de már adtak a szavamra. Próbáltam megvetni a lábamat, ugyanakkor rengeteg mindent tanultam az idősebb színészektől. Debrecenben is volt egy táncházam, és természetesen itt sem tudtam megállni, hogy ne próbáljak összehozni valami hasonlót. Hála az égnek sikerült. Egyre inkább el kezdett tetszeni és inspirálni a város, nagyon sok muzsikussal, baráttal találkoztam, akik a mai napig meghatározzák az életemet.

Éppen ezért - bár nem fűznek ide rokoni szálak - egy kicsit szülőföldemnek érzem Kecskemétet. Itt érhettem be férfivá. Bábszínészként és zeneileg is nagyon fontos dolgok történtek velem.

Gondolok itt a Suhancos zenekarra is, amit Kőházy Feri barátommal alapítottunk, de ide köt a Szabó Balázs Bandájának elindulása és útkeresése. Nagyon erős és impulzív időszaka volt ez az életemnek, ezért mindig emlékek özöne tör rám, ha átlépem a Kecskemét táblát.

- Az elmúlt évek sikerei azonban azt igazolják, hogy jól döntöttél, amikor a fővárosba költöztél. Otthonra találtál Budapesten?

- Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, hiszen nagyon szerettem ezt a kisebb városi léptéket, ahol az ember vidéki fiúként is érvényesülhet. De mindig is álmodozó típus voltam. Ott volt bennem az útkeresés, az éhség az újra, a másra. Azt nem mondanám, hogy otthonra találtam a fővárosban, de már kezdek otthonosan mozogni itt. Élvezem az előnyeit. Például, hogy Budapesten sokkal inkább köztünk járnak a kortárs magyar irodalom nagyjai. Grecsó Krisztiánnal is így sikerült találkoznom, itt kezdődött a barátságunk, és a legutóbbi nagylemezünkön helyet kapott két verse is. Ennek ellenére talán sohasem lesz olyan viszonyom ezzel a várossal, mint valaha volt Debrecennel vagy Kecskeméttel.

- A fővárosi létbe belefér-e még a gólyalábazás és a táncház?

- Pont azon siránkoztam valamelyik nap a kis fotelemben, hogy drasztikusan lecsökkentek a gólyalábas szerepléseim, pedig nagyon hiányoznak, de sajnos sokszor ütköznek a fellépések a koncertjeinkkel. De bízom benne, hogy nem fog teljesen kikopni az életemből. A táncház tekintetében egyelőre még csönd van Budapesten. Sok dolog volt és van is a zenekar háza táján, nem volt még rá kellő időm és energiám, hogy újra felépítsem azt, amit Debrecenben és Kecskeméten felépítettem. Előbb-utóbb nagyon szeretném, hisz ez is nagyon hiányzik. Olyan rendszerességet, muzikális karbantartást hozott az életembe, amit mindenképp pótolni kell. Budapesten egészen más alapjai és hagyományai vannak a táncháznak, mint vidéken. Ha őszinte vagyok, sokkal inkább testhez álló nekem, ami Kecskeméten volt. De itt is találkoztam remek muzsikusokkal, népzenész inspirációkkal, szóval elindult az álmodozás, így hamarosan talán ezt az űrt is sikerül kitölteni.

- Táncház helyett viszont volt sok más egyéb. Például hogy tavaly januárban ti képviseltétek Groningenben a 29. Eurosonic Noorderslag fesztiválon Magyarországot.

- Jóleső büszkeséget éreztünk, amikor felhívhattam az édesanyámat és elújságoltam neki ezt a hírt. Különös élmény volt, kicsit olimpikonnak képzeltem magunkat  - neveti el magát. - A Magyar Rádió és az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége jelöltjeként utazhattunk ki Hollandiába, ami egyrészt nagy szakmai elismerés, ugyanakkor nagy felelősség is volt. A felkészüléstől a fellépés napjáig együtt izgultak velünk a barátaink, ismerőseink. Akkor még nem is sejtettük, hogy milyen színes lesz, milyen sok mindent tartogat még számunkra ez az év. Bejártuk az egész országot, visszamentünk Erdélybe, és Felvidéken is koncerteztünk. Egyre több helyen volt teltházunk.

Jó érzés, hogy az ember sokáig dolgozik, aztán szembetalálja magát azzal, hogy igenis van értelme. Azt is tudom, hogy ez hullámzik, nem tarthat örökké, de nagyon jó néha feljutni egy ilyen dombtetőre, és szétnézni, hogy nem futottunk hiába. Ilyenkor az ember felköti a gatyamadzagot, és így indulhat neki a következő időszaknak.

- Tavaly az X-Faktorban is vendégeskedtetek, ami sokak számára meglepő volt. Nagy volt a kísértés, vagy volt valami célotok ezzel?

- Tudom, hogy nagyon sok embert meghökkentettünk. Azt gondolhatták, hogy most már mindent bevállalunk a népszerűségért, és elindulunk a celebbé válás útján. Mi is sokat gondolkodtunk azon, hogy egyáltalán elfogadjuk-e a felkérést. Végül azért mondtunk igent, mert szerettük volna egy ilyen pódiumon is megmutatni, hogy igenis van ilyen irányú élet is az országban, és egyébként pedig örültünk a csatorna nyitottságának, illetve törekvésének, hogy valami újat, mást szeretne mutatni. Nem vágyunk arra, hogy a közönségünket felhigítsuk, és valaki csak azért jöjjön el a koncertünkre, mert az most épp divatos. Hála a jó égnek olyan közönségünk van, akik figyelőek, értőek, érdeklődnek, olvassák, és tudják is miről szólnak a dalszövegeink. Azt is észreveszik és azonnal rezdülnek rá, ha egy új lemezen új hangszerelésű próbálkozás szüleik. Ez nagyon fontos nekünk. De azt is szerettük volna megmutatni, hogy nem a saját sablonjaink által kijelölt úton haladunk, időnként csinálhatunk meglepő dolgokat. Kicsit ilyen volt ez is.

- Mire készülhetünk a bandával és veled kapcsolatban 2016-ban? Van-e jelenleg olyan kihívás az életedben, ami nem hagy nyugodni?

- Van bizony. Annyit elárulhatok, hogy részben színházi történet, de sok köze lesz a népzenéhez, valamint az írói vénámhoz is. Most sokat ülök egy asztalnál, és kivételesen nem dalokat írok. Szerencsére Kecskeméten a Cirókában volt alkalmam rendezni és írni is, így most ennek a mezsgyéjén is haladok tovább. Ez most egy izgalmas kaland számomra, ősszel fog beérni a gyümölcse. De idén tavasszal a banda is készül egy meglepetéssel. Annyit mondhatok, hogy lesznek új dalok a zenekar háza táján, és a Csöndkabát „bajsza” is meg lesz húzogatva, de máshogy, ahogy azt gondolnák. Azt hiszem, ezzel kellő választ adunk majd azoknak, akik esetleg sokkot kaptak az X-Faktoros fellépésünk után. Annyit ígérhetek: tavasszal érdekes bárányfelhőket fog felőlünk sosorni a szél, és mindenki megnyugodhat, hogy nem történt velünk semmi baj…

•