Senki sincsen biztonságban a szexuális bűnözőktől

Pornográf képeket csalt ki egy 11 éves kislánytól egy 25 éves férfi az Instán csetelve – borzolta a kedélyeket a napokban az ügy, ami sajnos napjainkban már nem számít ritkaságnak. Az eset különlegessége, hogy bár tudták, ki az elkövető, a feljelentés után öt hónappal még semmi sem történt. Négy rendőrkapitányságot járt meg az ügy, a kislány apukája előbb a Legfőbb Ügyészséghez, majd az Országos Rendőr-főkapitánysághoz, végül pedig a médiához fordult. Így január 22-én végre rács mögé került az elkövető. Az apuka hírportálunknak részletesen beszámolt arról, min ment keresztül családjuk az elmúlt fél évben. 

A kislány ballépése tavaly augusztus 31-én történt – kezdi a történetet az édesapa, Sándor. Azért kezdett csetelni a férfivel, aki ráírt, mert volt egy közös ismerősük. A férfi jól tudta, hogyan kell bánni egy serdülőkorú lánnyal. Tudta, mennyire éheznek a dicséretre, arra, hogy a lelküket simogassák. Azzal kezdte, hogy küldjön magáról egy fotót, ezt viszonozta is. Aztán egész alakos képet kért, és így tovább. Amikor pedig az első picit is kompromittáló fotót kicsikarta a lányból, zsarolni kezdte. Ha nem megy tovább a játékban, kirakja a Facebookra, azt Instára névvel együtt. Jól bevált taktika. A kislány elkövette azt a hibát, hogy a paplan alatt fotót készített magáról, és elküldte. A férfi tovább követelőzött.

– Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mi olyan viszonyban vagyunk a gyermekeinkkel, hogy amikor ez megtörtént, a lányom odaállt elém, és elmesélte. "Apa! Kérlek, segíts! Azt hiszem nagy butaságot csináltam."- mondta, ezért is nem nyughattam az elmúlt fél évben – folytatja Sándor.

Az esetek többségében azonban nem így történik – vélekedik az édesapa. Sokszor még nagyobb bajba kerülnek a lányok. Ha olyan kaliberű bűnözőről van szó, akár a találkozásra is rávehetik az áldozatot, aztán elrabolhatják, kivihetik külföldre. Más esetben az is elképzelhető, hogy az eset után teljesen magába fordul a tinédzser, és önkezével vet véget az életének.

Bárkivel megtörténhet

Sándor azt mondja, kár a szülőknek abba az illúzióba ringatniuk magukat, hogy az ő lányukkal ez biztosan nem történhet meg. Igenis minden tinédzser ki van téve ennek a veszélynek.

– Mindig is tisztában voltam azzal milyen veszélyeket rejt a világháló, milyen hatással vannak a fiatalokra a közösségi oldalak.

Azzal mindenki tisztában van, hogy az internet ablak a világra, de azzal már nemhogy ezen az ablakon nem csak mi nézhetünk ki, hanem minket is megleshetnek, sőt be is mászhatnak rajta keresztül az otthonunkba.

Az internet világában lényegében határok sem léteznek. Elég két véletlen klikkelés, és máris ott van egy idegen ember féltve szeretett lányunk szobájában. Ezért is vezettem be – már jóval az események megtörténte előtt-ó – családunkban kiber házirendet. (Az iskolákban az internet veszélyeit oktató hivatásos rendőr előadó azt mondta a házirendemre, hogyha a szülők 10 százalékát megtennék annak, amit én, akkor neki semmi dolga nem lenne.)

Budapestről költöztünk egy kis településre, lányom pedig szerette volna a közösségi médián keresztül tartani a kapcsolatot ottani társaival, barátaival. Közösen hoztuk létre Facebook-profilját, megbeszéltük, hogyan használhatja. Megbeszéltük azt is, amíg felnőtt nő nem lesz, bármikor bárhonnan ránézhetek, és rá is néztem rendszeresen az adatlapjára, a beszélgetéseire. Az Instagram-regisztrációjához elég egy Facebook-belépés. Én pedig egyedül azzal nem voltam tisztában, hogy az Instagram is elindított egy csetes platformot, ami asztali gépről nem elérhető pedig az ellenőrzéshez én csak azt használtam. Két héttel az indulás után így pedig már meg is történt a baj.

Ha valaki megkérdezte volna tőlem, mit tartok a legveszélyesebbnek a serdülőkori problémák közül, ez lett volna az utolsó, amire gondolok. Nagyon sokat beszéltünk hasonló esetekről, ezért el se tudtam volna képzelni az én 130-es IQ-val rendelkező gyönyörű lányomról, hogy ő is egy ilyen eset áldozatává válhat. 

A serdülő kor egy nagyon érdekes korszak. Tombolnak a hormonok, a lányok szexuális érésével azonban nem jár együtt a józan, megfontolt gondolkodás. Hiába néznek úgy ki, mint a nők, még gyerekek. Sok mindenre képesek azért, hogy megsimogassák az egójukat. Megdicsérik a profilképüket, és már küldik is a fürdőruhás fotót, nem mérik fel ennek a következményeit.

Az áldozat is hibás?

A kislány édesanyjával tett feljelentést a tiszakécskei rendőrkapitányságon, mivel egy közeli településen élnek. Innen Ceglédre helyezték az ügyet, arra hivatkoztak, hogy nem tartozik az illetékességük alá. (Annak ellenére, hogy korábban azt állították.) Az édesapa - rá néhány nappal - már Ceglédre vitte be a bizonyítékokat. Innen Kecskemétre került az ügy, majd Tiszakécskére, aztán a Pest megyei kapitánysághoz, majd onnan ismét Ceglédre. Végül ismét a Pest megyei rendőrséghez került az ügy, ők tartóztatták le a férfit szexuális erőszak bűntett megalapozott gyanúja miatt. Az édesapa az ügy késlekedését írásban jelezte először a kecskeméti ügyészségnek, aztán a Legfőbb Ügyészségnek, végül az országos rendőr-főkapitánynak. Mivel semmi sem történt, végső elkeseredésében a médiához fordult, így közel fél évre a történtek után végre elfogták az elkövetőt.

– Ha ez az eset nem egy olyan karakán emberrel történik, mint én, aki ráadásul járatos a jogban is, és nem ijed meg a bürokrácia útvesztőitől sem, ez az ember valószínűleg még mindig szabadon élne – vonja le a következtetést Sándor. – Ha mondjuk egy elvált anyuka kerül ilyen helyzetbe, nem biztos, hogy lett volna hozzá ereje, türelme, hogy végigvigye az ügyet. Sőt valószínűleg elhitették volna vele, hogy a lányával van a hiba.

Az áldoztahibáztatás ugyanis nem csak a rendőrségre, de egész társadalmunkra jellemző. Ezért sem kerül a felszínre a hasonló zaklatások nagy része. Attól félnek a gyerekek és a szülők is, hogy megbélyegzik őket, és amúgy sem találják meg, így felelősségre sem fogják vonni az elkövetőt.

Sok esetben a szülőnek se merik elmesélni a lányok, ha zaklatás áldozatai lesznek. Attól tartanak – sajnos jogosan –, hogy őket fogják hibáztatni. Magyarországon ugyanis az nem alapvetés, hogy a gyerek még naivan, hiszékenyen gondolkodik. Óvatlan és könnyen hibázik, éppen ezért nem kellene őt még pluszban büntetni a botlásiért.  Azzal viszont mindenki egyet ért, hogy aki ilyet tesz egy kislánnyal, az egy szemétláda.

Az iskolák szerepe is fontos

Sándor felesége egy középiskola igazgatója, ők ott most stratégiát dolgoztak ki arra, hogyan készíthetnék fel diákjaikat a hasonló helyzetekre. Az a céljuk, hogy a fiatalok bizalommal forduljanak kérdéseikkel a tanárokhoz. Ha pedig bármelyik gyereknek hasonló problémája adódik, azt kezeljék a tanárok és a diákok is anélkül, hogy az áldozatot hibáztatnák. A fő cél, hogy ha otthon nem is, az iskolában merjék elmondani, mi történt velük. Segítsék, támogassák őket az ilyen szituációk megoldásában és feldolgozásában, hiszen ezzel kézzel fogható példán keresztül tanulhatják meg a gyerekek az ilyen esetekben megfelelő viselkedési normát.

Hogyan nyomozható le, ki a zaklató?

- Sok klikkelgetés után minden közösségi oldalnak hozzá lehet férni a privacy policy-jához, vagyis az adatvédelmi politikájuk leírásához – magyarázza Sándor. Az Instagram esetében ez kinyomtatva három oldal volt, és kiderült belőle, hogy a bűnüldöző szervek egy bizonyos e-mail címen, komoly formulákat betartva kérhetik ki a zaklató IP címét.

– Ezt én el is vittem három nappal a feljelentést követően a ceglédi rendőrségre, a beszélgetés általam kigépelt oldalaival és a fotókkal együtt. Ennek ellenére csak másfél hónappal később küldték el az adatigénylést, pedig két hétre rá már meg is jött a válasz az Instagramtól. Tisztában voltak vele, hogy ki az elkövető, és hogy mi a további teendő, így nem emiatt húzódott el a nyomozás.

– Nem töröltük a lányom Insta-profilját, szerettem volna ugyanis, hogy a rendőrség folytassa a beszélgetést a férfivel. Esetleg vegyék rá egy találkozóra a lányommal, ami már tettenérés lett volna, így azonnal felgyorsult volna az elkövető felelősségre vonása is. Erre azonban nem voltak hajlandók, három hónapot vett igénybe a bizonyítékok megtekintése is.

Hogy mi változott az eset óta? Decemberben törölték mindkét lányuk Facebook- és Ista-profilját, mint kiderült, ez egy gyakorlott felhasználó számára sem egyszerű feladat. A közösségi oldalakon ugyanis nincs olyan gomb, amivel törölhetjük magunkat. Miután megtaláljuk a módját, 30 napnak el kell telnie ahhoz, hogy tényleg törlődjön a profil, de eközben már be sem szabad jelentkezni, mert akkor újra lehet kezdeni az egész folyamatot. – Megmutattam nekik, hogy nem lehetetlen, amit kérek. Így én is töröltem magam, pedig a munkámban nagy segítségemre volt a közösségi oldal – meséli az édesapa.

Önbíráskodás helyett

Sokan kérdezték tőlem, ha tudom, ki zaklatta a lányom, miért nem kapom el. Azért nem tettem, amit szívem szerint tettem volna, mert ha börtönben ülök, már hiába mondja a lányom, hogy apa, kérlek segíts – mondja Sándor.

– Végig az motivált, hogyha elkezdődik a vizsgálati szakasz, és rábukkannak a bizonyítékokra az elkövető gépén, telefonján, újabb esetekre derül fény. Teljesen egyértelmű volt ugyanis, hogy nem csak az én kislányomat pécézte ki magának. Most végre kiderül, hány áldozata lehetett még. A rendőrségnek pedig kutya kötelessége lesz felkutatni minden lányt, és véleményem szerint nyomozást kell indítaniuk minden egyes ügyben.

A szülők felelőssége

Sándor lánya nagyon nehéz időszakon van túl. Az első ijedtség után hullámzó volt a hangulata. Leginkább amiatt aggódott, hogy a férfi szabadlábon volt, és lányok százai voltak kitéve annak, hogy ugyanazt tegye velük, mint vele.

– Amikor a múlt héten, látott a televízióban, beült az ölembe, átkarolt, vállamra hajtotta a fejét és annyit mondott zokogva: nagyon sajnálom, és nagyon-nagyon köszönöm, apa. Én megígértem neki, hogy ezután is mindig segítek rajta, csak forduljon felém bizalommal. Ő pedig megígérte többet nem tesz ilyet.

Sándor úgy gondolja, ez minden szülő kötelessége: az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet és támogatás.

– Amikor bevallotta a lányom, mi történt, én biztosítottam arról, mindenképp mellette leszek, mindenben segítek neki, de természetesen a felelősségre vonása és a megfelelő büntetése sem maradt el. Ezt üzenném minden szülőnek, aki hasonló helyzetbe kerül. Egy gyerekkori botlás miatt nem mehet tönkre egy lány, egy család élete. Ami nagyon fontos, amikor feljelentést tesznek, kérjék az adatok teljes, zárt kezelését, utólag ezt már nem lehet módosítani. Így sem a gyermek, sem a szülők neve, címe, egyéb adatai sem szerepelnek az ügyiratokban. Ha ugyanis a vádemelési szakasz jön, az ügyvéd betekinthet az ügyiratokba, és akár ki is adhatja az adatokat a zaklatónak.

Változni kell a rendőrségi eljárásnak is

Sándor a rendőrség hatékonyságát is megkérdőjelezi. Azt mondja, ha nem félnének a lányok attól, hogy őket hibáztatják, mindenki feljelentést tenne. Ha a hatóság is másként állna az ilyen bűncselekményekhez, nem történhetne meg, hogy fél évig szabadon mászkáljon egy szexuális zaklató. Amerikában az ilyen embereket komolyan nyilvántartják, gondoskodnak arról, hogy soha ne tudja lemosni magáról a szégyent. – Ettől mi még nagyon messze vagyunk, de bízom benne, hogy változik a helyzet – nyilatkozta nekünk.

Sándort a média beszámolóját követően meghívta az országos rendőrfőkapitány-helyettes, hogy megbeszéljék a nyomozás késlekedésének okait. Azt mondja, kérdésekkel és javaslatokkal készül majd erre a találkozóra. Szeretne ő is tenni azért, hogy minél kevesebb gyerekkel történjen meg az, ami az ő lányával történt. Ha pedig mégis beleesnek a csapdába, ne menjen rá az egész életük…