Jazz Woodstock lesz a domb lábánál

Ittzés Tamás gőzerővel készül a pénteken kezdődő 25. Bohém Fesztiválra. Nyárra négynapos jazz „Woodstockot” szervez a Vízműdomb mellé, közben hol a Bohémokkal koncertezik, hol hegedűművészként lép fel. Tanít a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán és a Kodály Iskolában, szórakozásként pedig összehozott egy ragtime-operát is. Közben – nem mellesleg –15 hónapos kisfiát neveli, akin már most megmutatkoztak a muzikális fertőzés jelei. Hogy hogy van mindenre ideje, energiája? Többek közt erről is kérdeztük Ittzés Tamás főbohémot a Vincent kávézóban.

- Március 18-án kezdődik a 25. Bohém Fesztivál. Hogyan indult ez a történet? 

- Az első hazai fesztvált 1986-ban szerveztük. 18 éves voltam, abban az évben érettségiztem a Kodály Iskolában. Aztán 1992-ben úgy döntöttünk, a hat hazai fesztivál után eljött az ideje annak, hogy továbblépjünk. Mai fejjel már azon is csodálkozom, hogy egyáltalán komolyan vettek minket, amikor gyakorlatilag az összes kecskeméti maszek céget végigjártuk. Már azt is sikernek könyveltük el, ha valahol fogadtak minket, ne adj isten kávéval is megkínáltak. A lelkesedésünk valahogy átragadt néhány cégvezetőre, így beindulhatott a szervezés. A város is rábólintott, amikor előadtuk a terveket, és 1992-ben rögtön a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál fontos része lett a Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál.

- Mi volt a receptje egy jó jazzfesztiválnak?

- Jókor voltunk jó időben, és persze kellett hozzá egy jó adag elszántság is. Egyébként bizonyos szempontból nem volt nehéz dolgunk, hiszen akkoriban óriási szó volt, ha egy plakáton az előadó mögött egy külföldi ország neve szerepelt zárójelben. Ha pedig az olvasták, hogy az USA-ból jön egy zenekar, egyenesen megőrült a nép.

Mi pedig rögtön az első évben egy nagy durranással indultunk, elhoztuk Joe Murányit, Louis Armstrong egykori klarinétosát. Ezzel megalapoztuk a fesztivál jó hírét, és egy barátságot is, ugyanis Joe négy évvel ezelőtti haláláig majd’ minden évben játszottunk együtt. Így aztán rögtön teltházas lett a rendezvény, volt olyan év, hogy egy-egy koncerten 700 vendégünk volt, még a lépcsőkön is ültek.

- Meddig tartott a kezdeti lendület?

- Ez volt a fesztivál hőskora, később azonban mély hullámvölgyeket is át kellett vészelnünk. Voltak vastagon veszteséges fesztiváljaink. Megesett, hogy háromnegyed ház előtt játszottunk, és felmerült bennünk a kérdéses, van-e értelme a folytatásnak. A mélypontot 1998-ban értük el. A fesztivál előtt egy héttel a Golden Gate Quartettel turnéztunk, az utolsó koncertünk helyszíne pedig Sopron volt, ahol éppen ekkor tőzsdézték el a város pénzét. Így aztán nekünk kellett kifizetni a quartet gázsiját. A fesztivál után a Jazz Alapítvány és a saját számlám is lenullázódott. Nekem pontosan nyolc forint maradt a zsebemben, egyébként pedig másfél milliós APEH tartozás is nyomta a vállunkat. Akkor azt mondtam, most befejeztem, nem érdekel, mit szólnak az emberek.

- Minek köszönhetjük, hogy mára mégis sikertörténet lett a Bohém Fesztiválé?

- Emlékszem, amikor lebeszéltem magam a folytatásról, szembejött velem az utcán egy régi fesztiválozó, és arról lelkendezett, hogy most egy évre feltöltődött, így kibírja a következő márciusig, ugye, lesz jövőre is? Akkor magamban azt mondtam, csináljuk, innen már csak felfelé vezethet az út. Ha nem kaptam volna a közönségtől számtalan ehhez hasonló visszajelzést, akkor most valószínűleg nem éltük volna meg a 25. fesztivált.

- Most milyen szakaszát éli a rendezvény?

- Mára kicserélődött a közönség, már kevesen vannak, akik emlékeznek az első fesztiválokra. Sikerült elérnünk, hogy mire kikerülnek a plakátok, a bérletek, jegyek 4/5-e már el is kelt. Kiderült, hogy működőképes a fesztivál szerkezete, ezért a jubileumi programunkat is erre építettük fel. Ez behatárolta azt is, hány fellépővel ünnepelhetünk most együtt. Csupa olyan zenészt és zenekart hívtunk meg, akik az elmúlt 24 évben a kecskeméti közönség kdvencei voltak. A péntek esti gálakoncert a Bohém Fesztivál All Stars műsorával indul. Sokféle felállást el tudtunk volna képzelni, de végülis egy francia trombitás, egy holland szaxofonos és zongorista, egy norvég bőgős valamint egy magyar harsonás és dobos reprezentálja majd velünk együtt ezt a 25 évet.

Az est következő részében Catherine Russell-lel lépünk fel, aki – véleményem szerint – a világ nyolcadik csodája. Ezt minden koncertjén be is bizonyítja. Tavaly augusztusban a MÜPÁ-ban játszottunk vele, nagy élmény volt számunkra. Háromévesen már Louis Armstrong ölében ült (mivel apja, Luis Russell Armstong nagyzenekarának művészeti vezetője és zongoristája volt), nem véletlen, hogy mára a világ legjobb klasszikus jazz énekeseként tartják számon.

Szombaton délelőtt Mimi Blais, a ragtime koronázatlan királynője ad zongorashow-t a Bohém Jazziskola „élő adásának” keretében, délután pedig a fesztivál fellépői kamarajazz koncerten zenélnek együtt. Szombat estére igazi forró hangulatot ígérhetünk, hiszen fellép az immár Kossuth-díjas Hot Jazz Band és a Bratislava Hot Serenaders. Ez a zseniális szlovák csapat a ’20-as, ’30-as évekbe repíti el a közönséget. Vasárnap a szokásos jam session zárja a jubileumi koncertcsokrot.

- Idén is követhető lesz online a fesztivál?

- 2009 óta élő közvetítést adunk a fesztivál koncertjeiről. Bár ez nem egy nagy ördöngösség, teljesen egyedülállóak vagyunk ebben is. Ugyanígy kuriózum, hogy vasárnapra már kijövünk az előző napi koncertek felvételéből készült DVD-vel. Már most fáradt vagyok a gondolattól, hogy rám stúdiómunka vár az esti örömzenélés helyett.

- Közben pedig egyéves kisfiad is vár otthon. Mennyiben változott meg a bohém életed azóta, hogy családapa lettél?

- Szerintem nagyon, mindenesetre nagyon igyekszem, hogy jó családapa legyek. De erről inkább a feleségemet, Mariannt kellene megkérdezned. Én úgy veszem észre magamon, hogy sokkal hatékonyabb vagyok, célratörőbben osztom be az egyre kevesebb időmet. Természetesen a családom az első, ugyanakkor azt sem szeretném, hogy csorbát szenvedjenek azok a dolgok, amelyek 30 éve meghatározzák az életemet. Szerencsére Marci nagyon muzikális. Féléves kora óta püföli a zongorát, már most központi szerepe van a Bohém-klubokban. Azt is elnézte nekem, hogy az elmúlt hónapban egy kicsit elvonultam, hogy egy különleges munkával készüljek a reformáció 500 éves évfordulójára. Lutherek címmel írtam Martin Luther King és Luther Márton kapcsolatáról egy ragtime-operát vagy talán inkább jazz musicalt, ami régi tervem volt. A kétfelvonásos darab lényegében elkészült, most a befejezés utáni első simítások szakaszába értünk a szövegíró Lanczkor Gáborral és a dramaturg Orbán Eszterrel.

- Mindemellett életre hívsz egy nyári fesztivált is Jazzfőváros címen.

- Három éve foglalkoztat a gondolat, hogy egy olyan családi szabadidős fesztivál rendezzek, ahová akkor is nagy élmény elmenni, ha valaki nem feltétlenül szereti a klasszikus jazzt. A cél természetesen az, hogy minél többen találkozzanak vele, szeressék meg ezt a műfajt, erről gondoskodnak a hazai és a nemzetközi sztárfellépőink, a zene mellé azonban olyan többletet is szeretnénk adni, ami egyedülállóvá teszi ezt a rendezvényt.

A helyszín a Benkó Zoltán Szabadidőközpont, ahol a strand önmagában is kellemes időtöltést kínál, de számos kísérőprogramot is szervezünk a koncertek körítéseként. Szeretnénk többek között futóversenyt, veterán autós találkozót és ehhez kapcsolódó ügyességi versenyt, de ekkor lesz a nemrég meghirdetett I. Országos Jazz Műveltségi Vetélkedőnk döntője is. Március 31-ig lehet jelentkezniük a diákoknak erre a megmérettetésre. A jelentkezők a játék örömén túl ingyenesen belépést is nyernek a Jazzfővárosra. Emellett lesz swingtánc-táborunk, szeretnénk zenész-közönség focibajnokságot, és természetesen lesz olimpiai sátrunk is. Sok program közül válogathatnak majd a kisgyerekes családok, a fiatalok pedig sátrazhatnak is a fesztiválon, mint afféle jazz Woodstockon.

- Szóval tömegrendezvényt tervezel egy rétegzenére építkezve?

- Önellentmondásnak tűnik, de én látok benne perspektívát. Bár a klasszikus jazz elsősorban a középosztály zenéje, mi ezzel a fesztivállal nyitunk a nagyközönség felé. Négy-öt évet adok, hogy kiderüljön, van-e rá igény. Ha életképesnek bizonyul, akár 10-12 ezer embert is rendszeresen a városba csalogathatunk vele. Kecskemétnek van esélye arra, hogy ne csak Kodály, hanem tágabb értelemben a zene városává váljon. Ez a rendezvény fontos építőkő lehet ebben a folyamatban.