Ha szereted magad, akkor a legjobbat akarod a testednek is
A „Norbi-botrány” apropóján kérdeztük Leskovics-Ortelli Andrea pszichológust
2020.02.08. 20:30
Óriási botrány kerekedett, amikor nemrégiben egy ismert aerobikoktató a lánykori alakjukat kérte számon az édesanyákon, majd pedig azoknak „szólt be”, akik betegség miatt küzdenek túlsúlyproblémákkal. Elérheti-e a célját egy ilyen „motivációs beszéd”? Kinek, minek a hatására kezdhet valóban sikeres életmódváltásba valaki? Egyáltalán milyen összefüggés van a külső megjelenésünk és az önszeretetünk között? Mindezekről Leskovics-Ortelli Andrea tanácsadó szakpszichológust kérdeztük.
– Az átlagembereknek évezredekig elképzelésük sem volt arról, hogyan néznek ki. Amíg nem volt tükör, amelybe nézve képet kaphattak volna a saját megjelenésükről, addig kizárólag a környezetük reakcióiból szűrték le, hogy mások szépnek vagy csúnyának, elfogadhatónak vagy visszataszítónak tartják-e őket. Ma, amikor nem szűk kis közösségekben élünk, a visszajelzéseket is sokkal tágabb körből kapjuk. Különösen is fontos tisztában lennünk azzal, hogy kinek akarunk megfelelni és kinek adunk a véleményére – akár a külsőnk tekintetében.
– Az a fajta testszégyenítés, amellyel a szóban forgó tréner is élt, mennyire lehet célravezető?
– Bizonyos embereknél ideig-óráig működhet. Mégpedig azért, mert a bennük lévő, úgynevezett belső gyermeket szólítja meg. Más fitneszguruk is élnek azzal a módszerrel, hogy egy szigorú apa képébe helyezkednek bele, és azt mondják: csak akkor felelsz meg, ha úgy nézel ki, ahogyan én jónak tartom. Azokban a lányokban, nőkben – de olykor fiúkban is –, akik nem kaptak elfogadást, pozitív megerősítést az apukájuktól, egy ilyen kijelentés gyakorlatilag feleleveníti a gyerekkori fájdalmas, traumatikus élményt – egyúttal pedig azzal az ígérettel kecsegteti őket, hogy ha most sikerül eleget tenniük ennek a külső elvárásnak, akkor dicséretben, elismerésben részesülnek. Ez a nagyon erős megfelelési kényszer lesz a motivációjuk a változáshoz/változtatáshoz, amelynek végén aztán azzal szembesülnek, hogy a belső konfliktus továbbra sem oldódott meg. Közben persze az is előfordulhat, hogy a lázadó énjük kerekedik felül, és egy ponton túl csak azért se folytatják, amit elkezdtek.
– Fogyókúrás tanácsadóként elsősorban az evéshez való kapcsolatuk rendezésében, a tudatos táplálkozás kialakításában segíti az önhöz fordulókat. Mi alakítja az étkezéshez való viszonyulásunkat?
– Elsősorban a gyerekkorunk. Az akkor látottak, tapasztaltak alapján kétféle döntést hozhatunk, bármiről legyen is szó: mi is pont így fogjuk csinálni vagy pedig biztosan másként állunk majd az adott dologhoz. A kóros evészavarok hátterében is ezek valamelyike áll. Ismerek olyan anorexiás lányt, akinek a családjában mindenki habzsolt, és olyan mértéktelen evészavarban szenvedő hölgyet, akinek a hozzátartozói mindig számolták a grammokat és a kalóriákat. Egyikük sem szeretett volna azonosulni azzal a mintával, amelyben felnőtt – és ezzel a lendülettel a másik szélsőségbe estek.
Emellett olyan belső képességek is szerepet játszanak az evéshez fűződő kapcsolatunkban, mint például hogy képesek vagyunk-e abbahagyni, megakasztani egy cselekvést vagy leküzdhetetlen kényszert érzünk annak folytatására. Ugyanígy fontos az is, hogy milyen technikáink, megküzdési módjaink vannak az érzelmeink kezelésére, a stressz oldására.
Amikor túlevéssel küzdő emberekkel foglalkozom, arra szoktam kérni őket, mielőtt elkezdenek falatozni, tegyék fel – és válaszolják meg – maguknak a kérdést: ezt most miért eszem meg? Valóban éhes vagyok, és ha igen, akkor a tányéromon lévő étel valóban táplálja a testem? Vagy csak megkívántam, mert jó az illata, vagy nem akartam kimaradni abból a közösségi élményből, hogy egy asztalnál ülök másokkal, vagy a szomorúságomat szerettem volna csillapítani? Az esetek egy jelentős részében nem a szükséges táplálék bevitelének szándékával eszünk…
– …és nem akkor, amikor valóban éhesek vagyunk, hanem amikor reggeli-, ebéd-, vacsoraidő van.
– Ez megint csak a szocializációnkra vezethető vissza. Egyfelől jó, hogy rendszerességet viszünk a gyerekeink életébe, mert sok szempontból szükség van a napok többé-kevésbé kiszámítható tagolására, ugyanakkor ezzel elvesztik a kontrollt a testük felett, hogy akkor egyenek, amikor éhesek. Az étkezési zavarok egy részénél pont ezt az ellenőrzést veszik vissza az érintettek, vagy fordítva: csúszik ki végképp a kezükből az irányítás.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
A túlevéssel küzdő klienseimet egyébként meg szoktam kérni, várják meg, hogy éhesek legyenek, tapasztalják meg, mit jelent ez testi szinten. Van olyan ügyfelem, akinek tíz éve nem volt ilyen élménye; félt ettől az érzéstől, és mindig evett, mielőtt még bekövetkezett volna.
– A mérték megtartásában különösen erős kihívást jelent az, hogy a szeretetünket hajlamosak vagyunk azzal kifejezni, hogy ennivalóval kínáljuk egymást, és ha a másik nem szed abból legalább kétszer, akkor azt sérelemként, visszautasításként éljük meg.
– Ennek hátterében egy transzgenerációs trauma áll. Azokra az éhínségekkel sújtott történelmi időszakokra vezethető vissza, amikor minden falat szó szerint a túlélést jelentette. Hihetetlenül erős szeretetnyelvnek számított, hogy valaki enni adott egy másik embernek. Ma már érdemes túllépni ezen a felfogáson, és tudatosítani magunkban: a másik nem akkor szeret engem igazán, ha mindent megeszik, amit a tányérjára teszek, és én akkor sem szeretem őt igazán, ha repetát tukmálok rá, hanem ha a hosszú távú érdekeit tartom szem előtt, hogy ne legyen túlsúlya, magas vérnyomása és így tovább. A másik oldalon állóként pedig – amellett, hogy igyekszem csak annyit enni, amennyire a testemnek szüksége van – törekszem arra, hogy valamilyen más módon biztosítsam az iránta érzett szeretetemről azt, aki engem étellel kínál.
– „Lakunk egy testben, a test lakik bennünk” – írja egy jegyzetében Szabó T. Anna költő. Az, hogy a saját testem mennyire fontos nekem – hogy mennyit és hogyan foglalkozom vele –, hogyan függ össze azzal, hogy általában mennyire vagyok fontos saját magamnak és vagyok elégedett saját magammal?
– Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy valaki nem tudja elfogadni magát, és azt gondolja, ha változtat a testén, akkor majd megszereti önmagát. De ez zsákutca: mert ha el is éri a kitűzött célt – lefogy tíz/ húsz kilót, megnöveszti a haját és így tovább –, akkor majd talál más kivetnivalót magán. Azzal érdemes kezdenie, hogy kibékül saját magával, és akkor már nem kínozza a testét se szélsőséges fogyókúrákkal, se rossz minőségű ételekkel, se mozgáshiánnyal. Ha viszonylag fejlett az én-szeretetem, akkor elsősorban nem az a lényeges számomra, hogy jól nézzek ki. Ilyenkor az öngondoskodás vágya miatt szeretnék egészségesen étkezni, többet mozogni, megadni a testemnek mindazt, amire szüksége van.
– Min múlik, hogy hogyan éljük meg a testünk változásait például a terhesség, egy maradandó nyomokat hagyó baleset, betegség vagy akár az öregedés során?
– Ezt is a saját magunkkal, a testünkkel és a lelkünkkel való viszonyunk határozza meg. Ha képes vagyok szeretettel gondolni önmagamra, hálás lenni a testemnek azért a sok szolgálatért, amit értem tett és tesz, akkor a változásait is könnyebben veszem. Nehezebb feldolgozni a végleges, visszafordíthatatlan változásokat, hiszen ezek veszteséggel járnak, „többé már nem leszek olyan, mint előtte voltam”, és ennek elfogadása nagyban függ attól, hogyan kezeljük a veszteségélményeinket.
Az interjú eredetileg a Kecskeméti Lapok 2020. február 6-i számában jelent meg.
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés