Foglalkozások, megfosztva személyes kapcsolataiktól

Eddig sok ember vette körül őket, most elveszítették természetes, társas közegüket. Az aktuális állapotokból fakadó extrém elszigeteltségre ítélt néhány jellemző foglalkozás képviselőjét kérdeztük meg, hogyan illeszkedett a home office világához. Főként telefonon rendelő orvos, otthonról dolgozó patikus, üzletét bezáró fodrász, távoktatásban résztvevő tanuló, karnagy kórus nélkül... – csak néhány élethelyzet az összeállításból. Természetesen az idős korosztály egy képviselőjét is megszólítottuk, hiszen annyit halljuk, hogy főleg ők maradjanak otthon.

Dr. Vágó Orsolya hetényegyházi háziorvos

– Hogyan alakult át a rendelés menete?

– Lényegesen átalakult a rendelés. A telefonos megkeresések váltak fajsúlyosabbá, jelentős mértékben megnövekedett a hívások száma. Ezzel szemben a személyes találkozások a korábban megszokott betegszám töredékére csökkentek.

A kontaktuskerülés érdekében a személyes vizsgálatokra is telefonos konzultációt követően, időpont-egyeztetéssel kerül sor, azokban az esetekben, amikor ezt az elmondott panaszok alapján indokoltnak látjuk.

A telefonos konzultáció több odafigyelést igényel részünkről. Többet kell foglalkoznunk a betegek lelkiállapotával is, meg kell kérdeznünk, hogyan segíthetünk nekik. Ilyen szempontból ez megterhelőbb, mint a már bejáratott, gördülékeny, megszokott rendelési mód.

– Milyen sűrűn csörög a telefon?

– A rendelési idő változatlan maradt, ezalatt folyamatosan csöng a telefon. A hívások mellett a rendelő közösségi média oldalán és e-mailen keresztül is elérhetőek vagyunk. Az online érkező megkeresésekre egy-két mondat hosszúságú visszajelzéseket küldünk a betegeknek, hogy tudják:

meg tudtuk oldani a kérésüket. Ha megkérnek minket egy recept felírására, visszajelzünk, amikor az elkészül. De ezek nem formális levelek. Fejlesztés alatt áll a táppénzes papírok, igazolások és beutalók e-mailes kiküldése. Ezekhez azonban először fel kell vennünk a beteg személyes adatait és e-mail-címét.

– Mivel kapcsolatban érkezik a legtöbb megkeresés?

– Legtöbbször receptfelíratással fordulnak hozzánk. De természetesen a krónikus betegek gondozása, az idősekre való odafigyelés sem állt le. És továbbra is vannak akut esetek, amelyeket személyesen kell megvizsgálnunk vagy kórházba kell utalnunk.

– Mindenki konzultál előzetesen, aki a rendelőbe érkezik?

– Kezd megszokottá válni az újonnan kialakult rendszer. Legfőképpen azért szükséges az előzetes egyeztetés, hogy előre kiszűrjük a fertőző betegség lehetőségét. Amennyiben gyanús, hogy a betegnél fennállhat az új fajta koronavírusos megbetegedés, ott más eljárást kell alkalmaznunk.

– Milyen óvintézkedéseket vezettek be a betegek és a saját maguk védelmében?

– Megkérjük a betegeket, hogy amennyiben van maszkjuk, úgy abban érkezzenek, illetve a belépést követően használják a rendelőben kihelyezett kézfertőtlenítő szert. A hozzánk érkező betegeket védőfelszerelésben vizsgáljuk meg, és a rendelőt rendszeresen, naponta többször fertőtlenítjük.

– Hogyan vizsgálják meg azokat, akik légúti panaszokkal fordulnak önökhöz?

– Folyamatosan figyeljük az aktuális eljárási rendet, ennek megfelelően foglalkozunk a betegekkel. A stabil állapotú betegeket megkérjük, hogy maradjanak otthonukban, és telefonon tartjuk velük a kapcsolatot. A súlyosabb panaszokkal küzdő pácienseket a légúti ambulanciára irányítjuk.

– Lelkileg hogyan bírják a kialakult helyzetet?

– Bennünk is van félelem és féltés, részben a betegeink, részben pedig a szorosabb környezetünk iránt. Ezenkívül minden új, ismeretlen szituáció bizonytalansággal, aggodalommal jár. Mi ezt pontosan ugyanúgy éljük meg, mint a többi ember.

Köszönjük a lakosság türelmét! Mi háziorvosok, az összes kollégámmal egyöntetűen azon vagyunk, hogy továbbra is lelkiismeretesen ellássuk a betegeinket, és minden lehetséges módon segítsünk nekik.

– Hogy látja, ha felerősödne a járvány, akkor is el tudnák látni a feladatukat?

– Bízunk benne, hogy igen. De elsősorban azt reméljük, hogy ez nem következik be, hogy sikerül ellaposítani a járványgörbét. Ennek érdekében is kérjük, hogy aki csak teheti, maradjon otthon!

Durányik László zenepedagógus, karvezető

– Hogy érinti a Kodály Iskolát a kialakult helyzet?

– Mivel ének-zene tagozatos iskoláról beszélünk, még a többi iskolánál is speciálisabb helyzetbe kerültünk. Több kórus működik az intézményben, az énekórák ideális megtartásához fizikailag egy helyen kellene tartózkodniuk a gyerekeknek. Sajnos a technika nem áll azon a szinten, hogy a gyerekek együtt tudjanak énekelni. Ennek helyettesítésére egy technikai eszköz sem alkalmas.

– Milyen formában kerül sor az énekórákra?

– A kollégáimmal különböző technikai megoldások használatával igyekszünk minden esetben megtartani az énekórákat. Én leginkább a videó beszélgetést, az „élő”, online kapcsolatot részesítem előnyben.

– Hogyan fogadják a szülők az online oktatást?

– Ha egy családban 3-4 gyermek van, akkor át kell gondolni, hogy mikor zajlanak az órák, és milyen eszközök szükségesek hozzá.

Azonban a megfelelő egyensúlyt megtalálni nem könnyű a jelenlegi helyzetben.

– Mi a helyzet a kóruspróbákkal?

– A technikai nehézségek miatt jelenleg a kórusok próbái szünetelnek.

Olyan minőségű és mennyiségű próbát, ugyanis nem lehet végezni, mint az korábban, a normális körülmények között megszokott volt. Ez biztos, hogy Magyarország összes énekkarának gondot okoz, hiszen a magas minőség eléréséhez rengeteg gyakorlásra van szükség. Azt minden gyerek megteheti, hogy egyedül gyakorol otthon, de ez azért nem teljesen olyan, mint kórusban énekelni. … és akkor még nem esett szó az együtténeklés közösségformáló és lélek feltöltő erejéről.

– És hogy zajlanak a hangszerórák?

– A zenészek különbözőképp viszonyulnak a kialakult helyzethez. Olvastam például Kossuth-díjas Kelemen Barnabás írását, aki Magyarország talán egyik legjobb hegedűse. Ő arról számolt be, hogy korábban külföldi kurzusokat is tartottak online. De nem mindegy, hogy hány éves korosztályról van szó, hogy mennyire tud önállóan boldogulni a tanítvány.

Hihetetlenül nehéz helyzetben vannak azok a zenetanárok, akik teljesen kezdő, pici gyerekeket kezdtek el tanítani hirtelen online, ahol még kellene, hogy például a hegedűn vagy a zongorán egy-egy fogásnál a tanár a megfelelő helyre tegye a diák ujjait.

Könnyebb helyzetben vannak azok a tanulók, akik már 5-6 éve játszanak, akiknek a tanárok a felvételek alapján már tudnak tanácsokat adni.

Ezenkívül az internet a hangot nem úgy adja át, mint az élőzene esetében. Egy pikolótanár például azt írta, hogy ki kellett kapcsolni a zajszűrőt a számítógépen, mivel az zajnak érzékelte a hangszeres játékot. Ilyen és hasonló nem várt problémákkal kell szembenéznünk.

– Várják már a személyes találkozást a gyerekekkel?

– Annak ellenére, hogy nem a legideálisabb helyzetben tanítunk, minden haladás több a nullánál. Természetesen nagyon várjuk, hogy vége legyen ennek az időszaknak, hiszen akik szeretnek tanítani, azok szeretik a gyerekeket, és nagyon várják, hogy személyesen találkozhassanak velük.

Egymásból töltődünk.

Sebe András diák, Katona József Gimnázium, 12. b

– Az átállás a digitális munkarendre nehezen kezdődött, mert az utolsó pénteken még nem tudtuk, hogy a következő hétfőn már nem kell bemenni az iskolába – még ha sejtettük is a környező országok példájából. Mindenki szkeptikus volt az elején, hogyan is fog működni, hiszen egy teljesen új helyzettel kellett szembenéznünk. De azt kell hogy mondjam, hogy a mi iskolánkban jól működik. A harmadik naptól az összes tanárunk elkezdte használni azokat az új felületeket, amelyeken keresztül oktatnak minket.

Szerencsésnek gondolom magunkat, mert azt hallom, hogy nem minden iskolában sikerült egységes platformot kialakítani a távoktatáshoz.

– Mi okozza a legnagyobb nehézséget számodra ebben az új munkarendben?

– Az iskola mint motiváló és napirendet alakító közeg megszűnt: saját magunknak kell megszabnunk, hogy melyik tantárggyal mennyi időt töltünk el. Nekem is nehézséget okoz, hogy mire és hogyan tanuljak, főleg, hogy idén érettségizek.  Az a bizonytalanság, amely a vizsga körül lebeg, nem túl kedvező. Hat éven keresztül készültünk rá, és most nem tudjuk, mikor lesz, mikorra „időzítsük a formánkat”. Pedig ebben a kérdésben is rendkívül fontos az időzítés. És hát a bezártság is nehéz, hogy nem mehetünk sehova, és nem mászkálhatunk a városban.

– Egyáltalán nem mész sehova?

– A nagyszüleim itt laknak az utcában, és hozzájuk viszek ebédet vagy tőlük hozok magunknak. Nem megyek be teljesen a lakásukba, és viszek maszkot magammal. Nagyon vigyázok az egészségükre. Néha pedig elmegyek futni. Jelenleg csak ezek a külső helyszínek vannak az életemben.

– A barátnőddel és a srácokkal csak online tartod a kapcsolatot?

– Igen. A barátnőmmel legutóbb egy hete voltam, az ő családja is komolyan veszi az intézkedéseket, úgyhogy nem erőltetjük most a találkozást. Nyilván meg lehetne kockáztatni, de ez fegyelmezettség kérdése. Mindenkinek megvan a saját felelőssége, és én hozzáteszem a saját részemet ehhez a közös célhoz, hogy megállítsuk a vírust, és minden visszaálljon a rendes kerékvágásba.

– Mit hallasz, a kortársaid mennyire veszik komolyan az intézkedéseket?

– Változó, és nyilván csak a saját barátaimról tudok nyilatkozni. Úgy gondolom, ők komolyan veszik, mert ők se járnak csapatostul sehova, nem mennek közösségekbe.

– Lelkileg erősnek érzed magad, elbírsz a helyzettel?

– Lelkileg erősnek érzem magam, különösen, mert a barátnőmmel támogatjuk egymást. Nyilván nem lehet csak a tanulásra koncentrálni, élni is kell.

Ilyenkor kimegyek kapálni a kertbe, mert itt a jó idő, vagy zenélek, és így töltöm vissza az energiát.

Dr. Zágoni Miklós nyugdíjas orvos

– Önök hogyan élik meg ezt az új helyzetet?

– Mi a korunk miatt egyébként is kevesebbet mozgunk – a feleségem 76 éves, én 84 éves vagyok. Tulajdonképpen nem visel meg minket, hogy kevesebbet járhatunk el itthonról. Hetente kétszer mozdulok ki vásárolni, az alapvető élelmiszereket (tejet, kenyeret, kiflit,

gyümölcsöt) szerzem be a közeli kisboltból és a piacról. A nagyobb vásárlást a fiam elintézte, így ezzel nincs külön gondunk.

– Tesz valamilyen óvintézkedéseket, amikor elmegy otthonról?

– Igen. Maszkban és kesztyűben megyek ki, és megtartom a 1,5-2 méter távolságot mindenkivel. Mindig sikerült olyankor kimennem, amikor már kevesebben voltak a boltban.

– Alkalmas önöknek az idősek számára 9-től 12-ig bevezetett vásárlási idősáv?

– Igen, számunkra ez teljesen megfelelő.

– Hogyan tartják a kapcsolatot a családdal, barátokkal?

– Pest mellett laknak a gyerekeink. Általában havonta el szoktak jönni vagy időnként mi megyünk hozzájuk. Most csak a telefonos kapcsolattartás maradt. A barátainkkal is így kommunikálunk. Én háziorvosként dolgoztam, úgyhogy minden különösebb zokszó nélkül tudomásul tudtam venni a most kialakult helyzetet.

– És egyébként jónak tartja az intézkedéseket?

– Igen, amit meg lehet tenni, azt megteszi a kormány és az önkormányzat is.

– Hogy látja az emberek hozzáállását?

– Úgy látom, hogy az emberek is tudomásul vették az intézkedéseket.

Egyre kevesebben járnak az utcán, a boltokban is egyre kevésbé jellemző a felvásárlás.

– Hogyan töltik a napokat a karantén ideje alatt?

– A mi életünkben nem sok változás történt. Olvasunk, rejtvényt fejtünk, délután-este tévét nézünk, hallgatjuk a rádióban a híreket, hogy tudjuk mi történik körülöttünk. Van egy pici kertünk, ahova ki tudunk menni, ha friss levegőn akarunk tartózkodni.

Ponicsán Imréné, a Pajzs Patika szakmai vezetője

– Hogy működik az újonnan bevezetett rendszer a patikában?

– A betegek nagyon kulturáltan, az előírásoknak megfelelően állnak sorban. Egyszerre annyi beteg lehet bent a patikában, ahány kiadó hely van, a többiek kint várakoznak a patika előtt.

– Mekkora a forgalom, a sorban állás?

– Volt pár nap, amikor nem volt nagy sorállás, de a bejelentett kijárási korlátozás hatására megint megnőtt a vásárlók száma.

– Hogy zajlik jelenleg a gyógyszerek beszerzése?

– Nálunk a rendelést, a bevételezést interneten keresztül, itthonról intézem a patika fogyáslistája és a kollégák visszajelzései alapján. A délelőtt 10 óráig leadott rendelések délutánra, a 18 óráig leadottak pedig másnap délelőtt érkeznek a patikába. A korábbiakhoz képest a legfőbb változás, hogy annál a nagykernél, ahonnan mi rendelünk, a napi rendelések dobozszámát maximalizálták – a kecskeméti nagyker nem adott ki ilyen korlátozást. Oda kell figyelnünk, hogy nem léphetünk át egy bizonyos rendelési mennyiséget, emiatt mi sem tudunk felhalmozni egyes gyógyszerekből. Az igények folyamatos kiszolgálására törekszünk.

– Ehhez mérten önök is korlátozzák a kiadott mennyiséget? Mennyire halmozzák fel az emberek a gyógyszereket?

– Mi nem vezettünk be korlátozást, ha rendelkezünk a kért gyógyszerrel, azt mi minden további nélkül kiadjuk. Jellemzően az emberek 3 havi gyógyszeradagot váltanak ki, hisz az orvosok sem írhatnak fel korlátlanul receptet. Mindenből többet váltanak ki az emberek.

Körülbelül a megszokott forgalom három-négyszerese a mostani.

– Mi fogy a legjobban?

– Minden fogy, de például rendkívül sokat visznek a lázcsillapítókból.

Tartós hiánycikkekről nincs tudomásunk. Az előfordul, hogy egy-két gyógyszer pár napig nem elérhető, de utána újra rendelhetővé válik. A megnövekedett forgalom hatására a patikákat ellátó nagykerek is rendkívüli terhelésnek vannak kitéve. A rendelések alapján nagy mennyiségű árut kell kezelniük és szétosztaniuk a patikákba. Egyre kevesebb az olyan gyógyszer, amit nem kapunk. Hiánycikkek mindig is voltak, most egy-egy termék akadozása fordul elő.

– Tehát ezek szerint felesleges felhalmozni?

– Olyan nincs, hogy tartósan nem tudunk adni valamit. Szinte minden esetben van alternatíva, így a gyógyszerek az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet) hivatalos listája alapján helyettesíthetőek.

Az olyan betegségeknél, amelyeknél ezek nincsenek, nem lépett fel akadozás – például rákos vagy immunhiányos betegeknél. Az inzulinnál volt olyan nap, hogy éppen nem volt elérhető, de másnap már lehetett kapni.

Felesleges spájzolni. Ugyanis egy pár év múlva, amikor ezeknek a gyógyszereknek lejár a szavatossági idejük, rengeteget dobnak majd ki belőlük. És ez óriási pazarlás.

Szabóné Kis Éva védőnő, szoptatási tanácsadó

– Át kellett szerveznünk az egész védőnői ellátórendszert – mondja Szabóné Kis Éva. – Személyesen ugyanis mi sem mehetünk látogatni. Online térre tevődött át a tevékenységünk, e-mailben, skype-on, videochaten tartjuk a kapcsolatot a családokkal. A státuszvizsgálatokat is így bonyolítjuk le. A kiküldött kérdőív alapján a szülő méri fel a saját gyermeke képességeit, és ha a megadott szempontok alapján bizonytalan valamiben, akkor videóra veszi a gyermekét, és mi a felvétel alapján döntjük el, jogos vagy alaptalan az aggodalma.

A várandósgondozásnál a vizeletminták vizsgálata és a vérnyomásmérés miatt elengedhetetlen lenne a személyes találkozás, különösen, ha olyan kockázati tényezők állnak fenn, amelyek koraszüléshez vezethetnek. Van, hogy épp csak benyújtják a mintát a rendelőbe, és mi azt elemezzük, vagy a rendelő előtt az utcán beszélgetünk, betartva a kétméteres távolságot.

Az újszülöttek gondozása a legnehezebb, még nincs egységes irányelv arra vonatkozóan, hogyan kellene ezt végeznünk. Nincs védőruhánk, amelybe kimehetnénk a családokhoz; a száj­maszk és a gumikesztyű különösen a csecsemők esetében nem elégséges. A második, harmadik, sokadik gyermeküket hazavivő nőknél az elmaradó védőnői látogatásunk talán nem jelent olyan nagy gondot, de az első babás anyukák bizony bajban vannak.

Jobb híján velük is a fent említett eszközökön keresztül tartjuk a kapcsolatot.

Mint ahogyan a szociálisan hátrányos helyzetben lévő családokon is igyekszünk rajtuk tartani a szemünket. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a körzeteinkben mely családok tekinthetők veszélyeztetettnek, épp ma egyeztettem az egyik óvodával arról, hogy mely családok gyermekeinek biztosítsanak akkor is ebédet, ha ők nem intézték az étkezés igénylését.

Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások esetében egyelőre az az álláspont, hogy négy héttel lehet elhalasztani azokat. Az oltások beadását nemcsak az nehezíti, hogy a rendelőkben sincsenek meg a védőfelszerelések, illetve hogy meg kell oldani, hogy ne találkozzanak egymással a családok, hanem az is, hogy a 65 év feletti gyerekorvosok most kiestek a rendszerből. Azt a kérést egyébként nagyon jól fogadták a szülők – és ennek megfelelve járnak el –, hogy nem hozzák minden csip-csup gonddal orvoshoz a gyerekeket.

A kollégáimon és magamon is érzem a félelmet. Ez leginkább abból a bizonytalanságból fakad, hogy nem tudjuk, mit hoz a holnap, milyen intézkedéseket vezetnek be, és ezek hogyan csapódnak le a saját mindennapjainkban.

Hintenberger Máté mesterfodrász

– A jelenlegi helyzet üzleti szempontból még nem érint drasztikusan, de nem tudom, hogy a várható komolyabb bezárások és tilalmak mit hoznak magukkal – mondja. – Amíg tudtunk, kisebb létszámban, fokozott biztonsági intézkedések mellett dolgoztunk. A múlt héten azonban teljesen bezártunk, a saját és vendégeink egészsége érdekében egyelőre két hétre felfüggesztettük a tevékenységünket.

– Mit tesznek a károk minimalizálása érdekében?

– A havi kiadásokat próbálom költséghatékonyabb mederbe terelni. Az üzlethelyiség bérleti díjára, két fodrász alkalmazottam havi bérére és saját kiadásaimra is próbálok minél jobb megoldásokat találni. Nagyon pozitív, hogy a katásoknak pár hónapig nem kell adót fizetniük. A velem dolgozó műszempillás és kozmetikus kolléganő költségeit is csökkentem, hiszen egy csapat vagyunk.

– Nem működhetne a szolgáltatás biztonságos módon? Kesztyű, maszk stb.

– Ez eddig is működött, ki volt készítve a kézfertőtlenítő, sűrűbben takarítottunk, mindent áttöröltünk. Minden adott volt, maszkban és kesztyűben dolgoztunk, de most már ez sem feltétlenül biztonságos.

– A vendégek bizonyos százaléka jönne továbbra is?

– Igen, vannak, akik szívesen eljönnének. Főként az őszülőknek probléma a bezárás, kicsit pánikban vannak, de aki szeretné, annak azzal tudok segíteni, hogy a festéket, amit eddig is használtunk, a rendelkezésére bocsátom.

– A többiek mit tapasztalnak?

– A műszempillás kolléganőmnél már hamarabb megkezdődött a forgalomcsökkenés, hiszen ott sokkal közelebbi a kontakt, nagyobb a fertőzés esélye. A sminkes kolléganőm pedig hosszú távon látja, hogy nagyon sokan visszalépnek, főleg az esküvők elmaradása miatt. Talán júliusig már minden időpontot lemondtak, sokan azt mondják, hogy október környékére tudják áttenni az időpontokat.

– Ha mondjuk őszig kitart a világjárvány, akkor mi a túlélési stratégia?

– Sajnos nincs komolyabb túlélési stratégia. Minden oldalon próbálunk majd segítséget kérni, hogy minél kevesebb legyen a kiadásunk, és minél előbb vissza tudjunk állni a régi kerékvágásba.

Ulrich Gábor képzőművész, pedagógus

– Engem nem ért váratlanul a „Maradj otthon!” kampány, grafikusi munkám több mint 30 éve home office-ban zajlik. Ettől persze az olyan képzőművészeti munkáimat – például a szobrásztevékenységet –, amelyek külső műtermet igényelnek, fel kellett függesztenem. De a legnagyobb változást az oktatás hozta az új helyzetben, ez nagyobb rugalmasságot igényel tőlem. Már jó pár éve dolgozom egy fővárosi egyetemen, filmeseket, tévéseket tanítok. Ehhez kapcsolódva nekem is át kellett állnom most az online oktatásra. Eleinte úgy gondoltam, hogy az e-mailes konzultáció elég lesz, de rá kellett jönnöm, hogy nemcsak szakmai és pedagógiai aspektusokat kell figyelembe vennem, hanem nagyon komoly érzelmi és közösségi, szociális szempontok is felmerültek.

Úgyhogy én is közösségi videós oktatásra váltottam, mert most tapasztaltam meg, mennyire fontos, hogy látjuk és halljuk egymást. A szimpla, szöveg alapú kommunikáció már kevésnek bizonyul. Ez az elmúlt napok legfontosabb tanulsága számomra.

Egyébként rengeteg pozitívumát is látom a változásnak. Szociális, közösségi, urambocsá! még művészeti téren is megjelentek olyan inspirációk, amelyek csak ilyen, különleges helyzet esetén jönnek elő.

 

Az új gondolatok, motivációk, a közösségi média fejlődése szerintem rendkívüli lendületet kapott. Nemcsak tartalomfogyasztói, hanem -gyártói szinten is. Olyan emberek is nekiláttak anyagokat készíteni, akik eddig felhasználók voltak. Túl a rengeteg vicces megnyilvánuláson, kifejezetten értékes, előremutató, érdekes dolgok is születtek. Sőt, új műfajok és műfajparódiák is életre keltek. Az online, közösségi médiát általában próbálom tudatosan vizsgálni, és következtetéseket levonni médiaelméleti és -pszichológiai szempontból. Szerintem pezseg most ez a terület. Sajnos, úgy látszik, hogy egy ilyen vészhelyzet kellett hozzá.

Lelkileg én nem törtem meg, a korábbi életemhez képest nem olyan rendkívüli ez az új állapot. Viszont nagyobb szerepet kapok a hallgatóim érzelmi támogatásában. Ez egy pluszfelelősség rajtam, de minden tőlem telhetőt megteszek. A családomban is ez a helyzet, a feleségem gyógypedagógus, rendkívüli munkát végez az online tanítással – nagyon tisztelem a kivételes hivatástudata miatt is. Sokat segít, hogy van egy kis kertünk, oda bármikor kimehetünk. További muníció, hogy az unalom fogalmát soha nem ismertem: a munka mindig, minden nehéz helyzeten átsegített.

És egy jellemző, vidám-szomorú tény a végére: nemrég tudtam meg, hogy a legutóbbi filmemet beválogatta a hivatalos versenyprogramjába a világ első számú animációs fesztiválja – amit lehet, hogy meg sem rendeznek.