Kecskemét Máriahegy kecske Lőrincz Luca kecskefarm

Ilyen az élet a Máriahegyi Kecske Farmon

Luca és Laca Kecskeméten ismerkedtek meg Egy 3. emeleti albérletben kezdték közös életüket. Ezt megelégelve, vettek egy aranyos kis épületet jó nagy területtel, gondolván, nagy bulik lesznek majd Máriahegyben. Tervezték, hogy önellátásba kezdenek, lesz majd veteményes és állatok, melyek majd a bográcsban vagy a grillrácson teljesednek ki. Aztán az élet másképp hozta. Állatok valóban vannak – közel hatvan kecske – de nincs bográcsozás meg hússütés. Húsevés sincs. Van tej, sajt, joghurt. Ez a Máriahegyi Kecske Farmon felcseperedő állatok küldetése, és a fiatal páré is.

Galéria

– Amikor ezt a telket megvettük, az volt a cél, hogy ki tudjunk valahova mozdulni hétvégente. Bulizni, sütögetni. Aztán viszonylag olcsón sikerült megszerezni, és úgy döntöttünk, ha ráköltünk egyéves albérletpénzt, akkor abból lakhatóvá tudjuk tenni. Akkor viszont már megéri inkább itt, kint lakni, Máriahegyen. És azon gondolkoztunk, ha már van egy telkünk, ami ráadásul bővült az idők folyamán, hozunk ide valami állatot. Persze akkor még levágási szándékkal. Hogy majd itt ellesznek, legelésznek, aztán meg egy nagy buli keretében mennek a bográcsba – meséli az első lépéseket Hunyadi László. 

Gyermekként a nyarakat nagyszüleinél töltötte, akik állatokat tartottak, földműveléssel foglalkoztak. Élvezte, de csak egészséges mértékben vett részt a munkákban, eszébe sem jutott, hogy majd egyszer ezzel maga is állattartásból él. De így alakult, és nem bánta meg.

– Kiköltöztünk Lucával, és vettünk két kecskét. A tavaszi vásárlás után jött hozzájuk még három, így lettek öten. Viszont elég rossz volt az arány, mert két lány volt meg három fiú. Így aztán, amikor indult a szerelmi időszak, szegény két lány elég nagy nyomásnak volt kitéve. Akkor a három fiútól megszabadultunk. Az volt az első és utolsó kecskevágás itt, 2014-ben. Laca több mint tíz évet dolgozott villamosmérnökként, egészen, tavaly nyár közepéig. Aztán jött a kecskézés, mely egyre jobban fejlődött. Bár nem volt tervezett, de az állatok éltek, virultak és szaporodtak. Olyannyira, hogy kiderült, hogy ott is hagyta munkahelyét. De azért nem egyik napról a másikra történt mindez!   

– A tejet először meg sem ittuk, a cicák meg a kutyák viszont nagyon szerették. Aztán azt gondoltuk, luxus megitatni a háziállatokkal. Megkóstoltuk, és jó íze volt. De egyre több volt a tej, annyit azért már mi se bírtunk meginni, a hűtőben meg egyre fogyott a hely, így aztán valamit ki kellett találni a fennmaradó tej hasznosítására. A szakemberek azt mondták, ennek legegyszerűbb módja, ha sajtot készítünk belőle. Az első sajtunk nem igazán sikerült, de volt tejünk folyamatosan, így lehetőségünk volt kísérletezni, és egyre jobb lett a minőség. Fél év után jutottunk el oda, hogy azt mondták az ismerősök, ez van olyan jó, hogy ezt már akár el is lehetne adni. Akkor még nem volt sok állat, hat-nyolc anyakecske élt itt.

Finom sajtokat készítettek, mindenki elégedett volt a minőséggel, de úgy gondolták, ez így megmarad hobbi szinten. És akkor beütött az isteni szikra: ki kell kalkulálni, mekkora az a tejmennyiség havonta, amiből kijön annyi áru, ami megfelel egy havi fizetésnek. Ennek megfelelően, teljesen tudatosan elkezdték fejleszteni az állományt úgy, hogy a következő tavaszra meglegyen a kellő mennyiség.

– Két év próbálkozás, állományfejlesztés, ólépítést követően lett 25-30 anyakecskénk. Interneten, könyvekből utána olvastam dolgoknak, meg azért ott volt a nagyszülői alap is. Tudtam, mit eszik a kecske, melyik az eleje, a hátulja… ahol az első két kecskét vettük, ott is mondták, mit hogyan kell adni nekik, mik a kecsketartás alap tudnivalói. Az állatok tehát rendben vannak, jöhetnek a termékek, melyek a tejükből – és nem a húsukból!  – készülnek.  

Laca azt mondja, szeret kísérletezni mindenben, ha valami megérinti, annak igyekszik alaposan utánajárni, Így van ez a konyhában ahol ma már nem csak főz, hanem remek sajtokat és joghurtokat is készít. Elolvasta az összes magyar sajtos könyvet, átböngészte az összes magyar sajtos weboldalt, aztán külföldiek következtek. Ekkor sikerült üzleti alapokra helyezniük a sajtgyártást, és jött a termékpaletta felépítése: a cél, hogy legyen 4-5-féle sajt és többféle ízesítésű joghurt a tejen kívül.

– Ami a nehézséget jelentette az elején, hogy Kecskemét hiába mezőváros, legalábbis történelmileg, ma már nem igazán lehet hozzájutni takarmányhoz. Eleinte 20-25 kilométeres távolságokba jártunk a bálákért, aztán az évek folyamán kialakult, mit lehet a környékről beszerezni. Így mára már vannak a közelünkben is fix beszerzési forrásaink, akik jó minőséget adnak, nem vernek át, és nem is kérik az ár dupláját.  

Szükség is van a sok és jó minőségű takarmányra, mert ma már közel hatvan kecske (28 anya, 2 bak és 28 gida) él a farmon. Naponta 60 kiló abrakot esznek, és hetente egy nagy kerek bálát fogyasztanak el. De hol van a határ? Akarnak-e határt szabni?

– Nem létszámra húztunk határt, hanem napi tejmennyiségre. Az lenne a jó, ha minél kisebb létszámból jönne össze ez a napi mennyiség. Ez jelenleg napi 50 liter tej, amit álomhatárnak húztunk meg. És úgy fejlesztgetjük ezt az állományt, hogy a legjobbakat és az ő szaporulatukat mindig megtartjuk, akik meg mindig a sor végén maradnak, azokat eladjuk. Nincs persze utóbbiakkal sem semmi probléma, egyszerűen nem annyi tejet adnak, amennyire szükségünk van. A fiúktól amúgy is minden évben meg kell válnunk, mert 40-50 anyára elég egy bakkecske. Így ők két-három hónapos korukban elhagyják a farmot.  

A Máriahegyi Kecske Farm életét bárki követheti a közösségi oldalakon is. A követők láthattak már szülést élő közvetítésben, de szurkolhattak is egy-egy pici gidának a túlélésért, gyógyulásért. De ami a legjellemzőbb a kecskefarm életére, a két tulajdonosból sugárzó jókedv, szeretet és vidámság, mely átszövi a mindennapokat, mondhatni, megédesíti a kecsketejet. Is. A Facebookon és az Instagramon megjelenő életképek, sztorik, élmények főként Lucához kötődnek.

– A közösségi média nagy segítség számunkra, általa a legkönnyebb megszólítani az embereket, eljutni hozzájuk. Ma már ennek köszönhetően három-négy család látogat el hozzánk hétvégente, hogy gyermekeikkel kilépjenek a nagyvárosi nyüzsgésből, és élményeket gyűjtsenek – mondja Lőrincz Luca, aki keramikusművészként még Lacánál is intenzívebben éli meg kedvenceik mindennapi kalandjait.

– Nekem a természet ilyen mértékű közelsége nagyon új élmény volt. Mert ha az ember panelban nő fel egy lakótelepen, ezzel az életérzéssel csak könyvekben vagy filmen találkozik. Amikor együtt élsz az állatokkal, amikor gondoskodnod kell róluk… ez egy teljesen más viszony a természettel. Nagyon élveztem az első pillanattól, de meg kell mondjam, voltak az elején nagyon nehéz időszakok, amikor leginkább a félelem volt, ami gyakran eluralkodott az emberen. Hogy úristen, nem tudom, mit kell csinálni egy adott helyzetben. Aztán ahogy egyre többet foglalkozol velük, ők pedig egyre közelebb engednek magukhoz, minden olyan természetessé válik. Amikor kiszakadsz a napi rutinból, és itt vagy köztük, egyszer csak azt veszed észre, hogy már vagy három órája, figyeled őket mosolyogva, nézed, hogyan működik a kis rendszerük, a kis közösségük. Az, hogy részese vagyok a varázslatos élőlények mindennapjainak, az rendkívül inspiráló a számomra.

Bár Luca munkásságában időről-időre felbukkannak a kecskével kapcsolatos motívumok, azt mondja, abban nincs semmi tudatosság. Az anatómiájuk, a csodálatos lényük egyszerűen beépül a művész munkájába. Persze, ahogy telik az idő, azért keramikusként egyre több olyan megbízása van, melyek során a megbízó direkt épít arra, amit új életmódja hozzáad lelkivilágához és munkásságához.

– Nagyon örülök, hogy a város már használja a marketingben a kecskét, hiszen ez Kecskemét címerállata is. Hosszú időn keresztül a Kecske nem volt elismert állat, de örömmel látom, hogy kezdik felkarolni. Aki eljön hozzánk Máriahegybe és nálunk tölt néhány órát, gyorsan átérzi, miért érdemlik meg ezek az állatok, hogy méltó helyet kapjanak az élelmiszeriparban.

Lucán és Lacán mindez nem múlik. Amellett, hogy a kecsketejből kiváló termékeket készítenek, sajtkészítő workshopokat is tartanak, valamint a látogatók fogadása mellett tervezik egy gyermeknek szóló tábor indítását is a jövőben.

•