Helyzetjelentés Madridból: "minél többen maradnak otthon, annál hamarabb vége!"

Spanyolország ma egyike a legveszélyesebb területeknek: a legfrissebb adatok szerint 28572 regisztrált fertőzöttje van a koronavírusnak - ennél csak Olaszországban (53578) és Kínában (81054) van több jelenleg. Egy kecskeméti katonás lány, Koller Hanna nővére, Dóra kutató, jelenleg PhD-disszertációját írja Madridban. Hannának mesélt arról, hogyan változott meg az élet a koronavírus miatt Spanyolországban, és hogy milyen az ottani egészségügy helyzete.

– Mi változott Madridban a COVID-19 járvány kitörése óta? 

– A legelején semmi, nem vették komolyan az emberek. Én akkor kezdtem igazán aggódni, mikor beérkezett a kórházunkba a legelső igazolt beteg. Múlt hét kedden (március 10) hazaküldtek mindenkit munkából, persze csak azokat, akik a munkájukat otthonról is tudják végezni. Akkor már kevesebb ember volt az utcákon, de még nyitva volt minden. Mostanra ez annyit változott, hogy a rendőrség köröz az utcákon (Olaszországhoz hasonlóan). Néhány ember lézeng csak kinn, ami nem tipikus ebben az országban, főleg nem a fővárosban. Emellett a spanyolokra jellemző jókedv is teljesen hiányzik, mindenkin az aggódást látod. Ők nem olyan emberek, akik napokat, heteket zárt ajtók mögött töltenek, és ez látszik is a hangulatukon most.

– Milyen gyorsan eszkalálódott a helyzet? 

– Nagyon gyorsan. Ez amiatt van, hogy  - hasonlóan az Olaszországban történtekhez - még a járvány kezdete után sem volt semmilyen intézkedés. Már 200 felett volt az igazolt fertőzöttek száma, amikor még megtartottak minden rendezvényt, nőnapi tüntetésektől kezdve focimeccsekig. A bárok és éttermek nem zártak be. Igaz, az ország az elsők között volt ilyen helyzetben, nem tudott olyan gyorsan dönteni, mint más országok, akik előtt van példa. Kína, Irán és Olaszország viszont már Spanyolország előtt járt, tehát intézkedni lehetett volna. Sokan - miután hazaküldték a munkából őket március 10-én - nem vették komolyan azt, hogy tényleg nagyon fontos otthon maradni, és elmentek kávézni, iszogatni a barátaikkal. Emiatt pár nap alatt rendkívül gyorsan elkezdett nőni a fertőzöttek száma az egész országban, és ennek a felét Madridban regisztrálták (az ország lakossága kb. 46 millió, míg Madrid tartományé kb. 6 millió). Azt se felejtsük el, hogy ez csak a regisztrált fertőzöttek száma, ki tudja mennyi a valós szám. A járvány komolyságát igazolja, hogy a regisztrált esetek mind bementek a kórházba, mert annyira rosszul voltak.

– Madrid teljesen le van zárva, illetve hivatalos szervek figyelik, hogy ki lép ki a lakásából. Mennyire szigorúak veletek szemben, illetve ezeket a korlátozásokat mennyire tartják be a madridi lakosok? 

– Madrid és az egész ország le van zárva, kijárási tilalom van. Amikor még csak javaslat volt, hogy itthon maradjunk, rengetegen nem vették komolyan, ahogy ezt korábban említettem. Ezért volt nagyon jó döntés bevezetni a kijárási tilalmat, habár már így is nagyon elszabadult a vírus. Azért is lehet, hogy még mindig nő a fertőzöttek száma, mert a vírus lappangási ideje hosszú, akár két hét is lehet.

Tehát most isszuk meg a levét annak, hogy egy hete még kijártak az emberek, és vakációnak fogták fel az otthonról dolgozást.

Mióta kijárási tilalom van, csak munkába, a legközelebbi élelmiszerboltba, kórházba és nagyon rövid kutyasétára lehet lemenni. Ezeket is csak akkor, ha indokolt, és ha a rendőrség megállít, igazolást kell bemutatni. Egyszerre egy családból csak egy ember mehet ki. De az emberek betartják a korlátozásokat, mert nincs más választásuk, szigorúan büntetik a megszegést, akár letöltendő büntetéssel. Amikor kimentem a kórházba - merthogy heti egyszer be kell mennem -, láttam, hogy a rendőrség körözött a környéken.

– Milyen mindennapi nehézségeket okozott ez a helyzet? 

– Engem személy szerint még kevéssé érint ez a megszorítás. Amúgy is a disszertációmat írom már pár hónapja, úgyhogy ilyen téren nem érint rosszul.Szerencsém van, mert már az írás fázisban vagyok Legalább így otthonról még többet írhatok. Nagyon rosszul jött volna ez akkor, amikor kísérleti fázisban voltam, és a laborban kellett dolgoznom,betegekkel.

De az nagyon nehéz, hogy még csak sétálni se mehetek ki. Ma 10 napja vagyunk itthon és 1-2 napja érzem magamon, hogy egyre nehezebben bírom. Az írás mellékhatása, hogy könnyen beleőrül az ember, és szívesen kimennék, hogy levezessem a feszültséget.

Ezen kívül pedig mi hetente lemegyünk a boltba, és egy hétre bőven elég, amit veszünk. Ilyen téren nem nehéz átvészelni ezt a helyzetet. Inkább csak az a baj, hogy sok időm van aggódni, hogy mikor lesz ennek vége és milyen következményekkel. Természetesen én nagyon jó helyzetben vagyok, mert nem napról napra élek mint sokan, akik a turizmusban dolgoznak. Nekik azonnal megváltoztak a mindennapjaik, rengeteg embert elbocsátottak. Akinek nincs tartaléka a jelenlegi helyzetben nem tudom, hogy mit csinál. Emellett nincs óvoda és iskola, és sok szülőnek úgy kell otthonról dolgoznia, hogy ott vannak velük a gyerekeik.

– Te a La Princesában dolgozol. Mennyire modern a kórház, milyen a felszereltsége? 

– A La Princesa egy modern kórház egy jó madridi környéken. Szerencsére elég felkészült is, a napokban láttam egy cikket, hogy a többi kórházzal összehasonlítva a Princesa a legfelkészültebb. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy sokkal kevesebb a betegszám, mint más, sokkal nagyobb kórházakban.

– Hogy érinti a járvány a spanyol egészségügyi dolgozókat? 

– Nagyon rosszul. Spanyolországnak nagyon jó az egészségügyi rendszere, de még így is majd belerokkan a rengeteg betegbe. Nem jut idő a többi betegre, műtéteket kell eltolni és azon aggódni, hogy a már legyengült immunrendszerű, például daganatos betegek nehogy elkapják a fertőzést.

A vírus halálos áldozatainak nagy része már eleve küzd egy betegséggel. A másik probléma az, hogy maguk a dolgozók is kidőlnek a vírustól, hiszen elkapják a betegektől, és nincs utánpótlás, mert mindenki dolgozik. Emiatt próbálnak bevonni a gyógyításba nem praktizáló orvosokat és hallgatókat is. Az egészségügyi dolgozók vírus nélkül is túl vannak terhelve, most meg 30 órákat dolgoznak. Húsz-harminc óra megfeszített munka után nem sokan tudnak úgy ellátni egy beteget, mint kipihenten. De mindenki megteszi, amit csak bír.

– Van ötleted, hogy Magyarországon mivel lehetne egyszerűbbé és gyorsabbá tenni a vírussal szembeni védekezést? 

– Azzal, ha az emberek otthon maradnának (akik megtehetik csak azok persze), kormányrendelet nélkül is. Az a baj az emberek nagy részével, hogy amíg nem vezetik be a kötelező karantént, nem maradnak otthon. Főként az idősekre gondolok, több ismerősömtől is hallottam, hogy ők is kint vannak az utcákon, a boltokban és mindenhol. Pedig az összes intézkedést leginkább értük tesszük, éppen ezért megérthetnék, hogy most egy időre otthon kell maradniuk. Ha egy liter tejért mész le, akkor is elkaphatod a vírust. Minden ország, ahol eddig elszabadult a vírus, átment ezen a fázison. De pontosan ebből tanulhatna Magyarország lakossága is, amíg nem késő. 

– Mit gondolsz, világszinten mikorra oldódik meg a helyzet és hogyan? 

– Sok mindent hallottam, ami valószínűleg azt jelenti, hogy nem tudjuk. Spanyolországban azt jósolják, hogy egy hét múlva érjük el a maximális betegszámot. Ezután csökkenni fog, de még mindig sok lesz. Újabb probléma lesz, hogy amikor úgy döntenek, hogy vége a karanténnak - és ezt  előbb-utóbb muszáj lesz majd meglépni- , akkor újra elindulhat egymás fertőzése. Egy dolog áll mellettünk: akkor már nem egyszerre fogjuk leterhelni az egészségügyet több ezres betegszámmal, hanem szép lassan, fokozatosan. Emellett pedig jön a meleg, és most úgy gondolják, hogy esetleg az is lelassítja a fertőzést. A gazdasági oldalt tekintve sajnos nagyobb válságot jósolnak, mint 2008-ban. Sok-sok év lesz, mire ebből kikeveredünk, és mindenkit érinteni fog a változás.

– Szeretnél még valamit üzenni a magyaroknak?

– Mindenki vigyázzon magára és másokra, és ha teheti, maradjon otthon! Minél többen maradnak otthon, annál hamarabb vége lesz ennek az egésznek….

Koller Hanna