Kecskemét Palika daganat gipsz riport rák gyűjtés karácsony

Harcolnak, hogy megmaradjon Palika lába

Ez lesz az első karácsonya Kecskeméten Palikának és édesanyjának. A kisfiú legyőzte a rákot, de öt éve küzd azzal, amit maga után hagyott. Lábfejeit nem érzi, egyik állandóan dupla gipszben van, mert a legapróbb sérülésre is mély sebek nyílnak rajta. Egy hónapja városunkban kezdtek új életet, abban bízva, hogy Palika itt végre bepótolhatja a sok-sok élményt, amit betegsége elvett tőle.

Árpádvárosi albérletükben látogatjuk meg Palikát és édesanyját, Anitát. A kisfiú épp öltözködik, közben mesét néz anyukája telefonján. Kezén mutatja, hogy ötéves, amikor megkérdezem. Egy plüss katicát szorongat, a vonatok mellett kedvence. – Begipszeltem a lábát, egy hét volt, mire megszáradt a gipsze – büszkélkedett vele, miközben anyukája felhúzta a harisnyát az igazi gipszére.

Miközben a kisfiú előszedi a többi játékát is, Anita elmeséli, mi mindenen mentek keresztül az elmúlt öt évben. Palika 2016 áprilisában, 33. hétre jött világra sürgősségi császármetszéssel. Leállt a szíve, azonnal újra kellett éleszteni. Mindössze három perces volt, amikor visszatért az életbe, ezután rögtön lélegeztető gépre került. Közben édesanyja is kezelésre szorult, magas vérnyomása miatt majdnem agyvérzést kapott. Három hét múlva vihette haza Anita a kisbabát a SOTE klinikájáról, abban a hitben, hogy teljesen egészséges.

– Sokat aludt, de ezt annak tudták be, hogy koraszülött, ehhez szokott az inkubátorban – emlékezik vissza az édesanya. – Aztán hat hónapos korában elkezdett fájdalmasan sírni, amitől nagyon megrémültem. A gyerekorvos ráfogta a fogzásra, aztán a bárányhimlőre, és én elhittem neki. Egészen addig, míg egyszer fürdés utáni tornázatás közben feltűnt, hogy lógnak a pici lábai, és a pisilése is akadozott.

Azonnal rohant a kisfiúval az I-es számú gyerekklinikára, ahonnan tovább küldték őket a Szent László Kórházba, itt több vizsgálat után MR-t kértek.

Megszületett a szörnyű diagnózis: férfi ököl nagyságú, áttétes tumor van a hét hónapos csecsemő hasüregében. A tumor átterjedt a gerincébe is, emiatt deréktól lefelé lebénult.

– Imádkoztam, hogy ne ejtsem el Palikát, amikor az orvos mindezt közölte velem. Azt hiszem, sokkot kaptam, alig emlékszem valamire – folytatja az édesanya. – A Tűzoltó utcai gyerekklinikára vittek minket, ahol mintát akartak venni a tumorból. Amikor azonban felnyitották Palika hasüregét, kiderült, hogy több életfunkcióját is veszélyezteti, így azonnal eltávolították.  A műtét után intenzívre került, három óránként mehettem be hozzá. Azt hittem, megvárják, míg meghal, egy hét után azonban elkezdtem reménykedni. Azt mondtam magamnak: felvesszük a kesztyűt, harcolni fogunk, és meggyógyul a kisfiam.

Megtörtént a csoda

Bár a tumort eltávolították, a gerincvelőből túl veszélyes lett volna kiműteni az áttéteket, ezért hosszú kemoterápia várt Palikára az Országos Ideggyógyászati Klinikán. Itt közölték Anitával, készüljön fel rá, hogy kisfia sohasem tanul majd meg járni.

– Erre én azt feleltem: márpedig fog. Mondták, hogy ahhoz csodára lenne szükség. Egy hétig sírtam. Megtagadtam Istent, elvesztettem minden reményemet. Aztán, alig hogy hazamentünk a kórházból, Palika válságos állapotba került a kemoterápiától, akkor már szinte saját szobánk lett a kórházban, olyan sokat voltunk bent. Az egyik kezelés közben pedig észrevettem, hogy mozog a lába. A nővérek azt hitték, megőrültem, aztán ők is látták. Az orvosok sem értették, hogy lehetséges, hogy regenerálódtak a roncsolódott ideggyökök. Így egyértelműen isteni csoda történt – jelenti ki Anita.

Sajnos a húgyutakban megmaradt a bénulás, így Palika azóta sem érzi, ha pisilnie kell. Széklete is csak hashajtók hatására van. A Pécsi Klinika nefrológiáján kezelik, de sajnos erre még nincs gyógymód. 2017-ben zárult le a kisfiú kemoterápiás kezelése, akkor úgy engedték haza, hogy gyógytornára van szüksége. Mivel nem találtak olyan szakembert, aki vállalta volna, így Anita tornáztatta, masszírozta.

Kétéves korára tanult meg Palika ülni, ezután kezdett mászni, majd csodák csodájára felállt.

Harcban Palika lábáért

Korai volt azonban az öröm. Bár Palika végre megtette az első lépéseit, ettől a terheléstől eldeformálódott a lábfeje. Hosszú és hatástalan rehabilitáció után egy ortopédiai szakorvos rögzítő sínt tett a kisfiú lábaira, majd a Heim Pál Gyermekkórházban Achilles-ín hosszabbítást végeztek rajta.

– A műtét után hathetes gipszet kapott Palika. Amikor levették, nem hittünk a szemünknek. Hatalmas fekélyes sebek borították a lábát. Ő nem érezte a fájdalmat, így csak ekkor derült ki, mennyire súlyos a helyzet – mutatja az édesanya az akkor készült borzasztó fotókat.

Anita kórházról kórházra orvostól orvosig járt, mindenféle gyógymódot kipróbált, de a sebek egyre szörnyűbb állapotba kerültek, ömlött a genny belőlük. Az akkor hároméves Palika bal lábán egy hatalmas lyuk alakult ki. Már az amputáció lehetősége is felmerült, hisz fennállt a vérmérgezés veszélye, amikor végre találtak egy orvost, aki úgy döntött, megmenti Palika lábait.

Dr. Terebessy Tamás, akit Anita csak csodadoktorként emleget, begipszelte a sebekkel borított lábacskákat, és egy ablakot vágott a sebekre, hogy anyukája kezelni tudja. Ő is hetente ellenőrizte állapotukat. Hét hónap alatt gyógyultak be a sebek, ekkor rögzítő sínt készített Palika számára, hogy azzal járhasson. Több műtétet is elvégzett a kisfiún, a bal lábát azonban máig sem sikerült helyrehoznia. Élettelen a lábfeje, nincsen benne keringés, ezért ha egy kis nyomás éri, rögtön seb alakul ki rajta. Így lényegében 2,5 éve folyamatosan gipszben van.

– Szeretném rábízni, hogy ő döntse el. Nem kívánom neki, hogy arra ébredjen, hogy nincs lába. Így amíg nem veszélyezteti az életét, én nem döntenék a lába sorsáról – magyarázza Anita. – Megvárom, hogy nagyobb legyen, és meg tudjuk ezt beszélni.

Most is gipszben van Palika bal lába. Arra várnak, hogy begyógyuljon a sebe, és elvégezhessenek egy kockázatos műtétet rajta. Ezt 18 éves kor után szokták végrehajtani, amikor már nem nőnek tovább a csontok, most azonban ez az egyetlen lehetőség, hogy megmaradjon a kisfiú lába.

Új életet kezdtek

Palika egyébként egy hiperaktív kisfiú. Annyira mozgékony, hogy hetente kell a lábán a gipszet cserélni. Pedig mindig duplát kap, egy műanyag is készül a nehéz gipszre, hogy védje. Most pedig épp a sín törött el, amit állandóan hordania kell bal lábán.

Egy hónapja költöztek Kecskemétre, a Medina Adománybolt segített Anitának, hogy berendezzék az albérletet, amit a Bátor Kicsinyek Alapítvány segítségével találtak.

– Egyedül Palika miatt költöztünk Kecskemétre, itt ugyanis végre ő is járhat óvodába – mondja bizakodva az anyuka. – Örkényben is felvették az oviba, de nem járhatott be amiatt, hogy mozgáskorlátozott. Csak játszani vihettem be időnként. Olyankor is folyton sírt, hogy neki nincs jele, nincs saját pohárkája. Ezért döntöttem úgy, keresünk másik óvodát, ha kell, el is költözünk.

Így találtak rá a Kecskeméti EGYMI Juhar Utcai Tagintézményének óvodájára, ahová fel is vették Palikát. Egyelőre a Bátor Kicsinyek Alapítvány fizeti az albérletüket, az ápolási díj ugyanis csak a kisfiú ellátására, gyógyszereire elég. Anita ezért mihamarabb szeretne munkát találni.

Örkényben takarított, most is erre készül. Mivel azonban Palika betegsége miatt időnként hosszú időre kórházban kell maradniuk, csak egy rugalmas és empatikus munkaadó jöhet szóba.

Palika húszéves bátyja Örkényen maradt, jó munkája van, nem szerette volna otthagyni. Apukája a gyerek öthónapos korában hagyta el őket. Anita nagyon bízik abban, hogy a Juhar utcai oviban befogadják majd kisfiát, és igazi otthonra találnak majd Kecskeméten. Azért is ideális számukra városunk, mert közel van Pest, amelynek kórházaiban sajnos gyakori vendég a kisfiú.

– A rákot legyőzte, de öt éve küzdünk azzal, amit maga után hagyott – így jellemzi Anita kisfia jelenlegi állapotát.

Palika egyelőre nincs gyógyulttá nyilvánítva. A legutóbbi eredményei sem túl megnyugtatók, ezért a vizsgálatot meg kell majd ismételni. Ötévesen 15 kiló, szinte csak tápszert eszik, a normális ételekből csak csipeget. Nagyon gyenge az immunrendszere, sokat betegeskedik. Babakocsival közlekedik, kortársai eddig csak azt látták benne, hogy más, mint ők. Így ötévesen még csak anyukájával játszhatott.

– Lényegében én jelentem számára a világot, öt éve sehová sem megyek nélküle. Mindentől óvtam, betegsége miatt a családtól és a barátainktól is eltávolodtunk – mondja Anita, magához szorítva Palikát. – Azért jöttünk ide, hogy úgy élhessen, mint más gyerekek. Óvodába járjon, játszhasson a többiekkel, végre legyenek kis barátai. Számára ez jelentené a legnagyobb boldogságot…

•