Kecskemét Kecskeméti Médiacentrum Kecskeméti Televízió Bán János interjú kultúrmisszió M5-ös csatornaigazgató

Főszerkesztőnk országos kultúrmissziót vállalt

Július elsejével az M5 televíziónál folytatja csatornaigazgatóként főszerkesztőnk, Bán János. A kulturális tematikájú, országos tévé vezetése mellett azonban bizonyos fejlesztések menedzselését folytatja a Kecskeméti Médiacentrumban, valamint szerkesztőségünk nyomtatott portfóliójának szakmai vezetését is megtartja. Interjú a városi médiacentrum alapítójával – a kollegiális kapcsolatból fakadóan tegező formában –, melyben arról is szó esik, hogyan kerül egy „hírös” lokálpatrióta az országos média dzsungelébe.

– Öt év után távozol az általad alapított Kecskeméti Médiacentrum főszerkesztői posztjáról. Hogyan értékeled ezt az időszakot, mire vagy a legbüszkébb?

– Amikor elkezdtük a Kecskeméti Televíziót médiacentrummá átalakítani, az volt a fő célkitűzésünk, hogy a televíziós műsorok mellett legyen egy nagyon erős városi honlapunk. Ez lett a Hírös.hu, ami nagyon hamar ismertté vált, napi 20-30 ezren látogatják, amivel abszolút piacvezetők vagyunk Kecskeméten. Amire a csapattal együtt különösen büszkék lehetünk, hogy hírportálunk minden területről – kultúra, sport, közélet – képes olyan tartalmas anyagot szolgáltatni a kecskemétiek számára, amely találkozik az olvasói érdeklődéssel, és nem vállal fel a mai világra oly jellemző „lájkvadász” bulvártartalmakat. Ugyanilyen komoly vállalásunk volt, hogy az 1868 óta létező, de 2015- ös indulásunkat megelőzően szinte tetszhalott állapotba került Kecskeméti Lapokat teljesen újraterveztük, és azóta 40 ezer példányban juttatjuk el a kecskeméti postaládákba. Ehhez a portfólióhoz csatlakoztak nem sokkal később a Hírös Históriák és a Hírös Gazdaság című magazinjaink. A Históriák látványos, szép kivitelben, közérthető módon tálalja városunk múltjáról szóló helytörténeti cikkeit, a Hírös Gazdaság pedig a közélet és az üzleti szféra kapcsolódási pontjait térképezi fel. Ez utóbbi magazin Kecskemétnek egy nagyon izgalmas, gyorsan fejlődő korszakáról számol be időről időre. E lapszámok néhány évtized múltán a helytörténészek számára is izgalmas olvasmányt jelentenek majd.

– Eközben megváltozott a televízió műsorstruktúrája is…

– Ugyanazzal a költségvetéssel és létszámmal több mint másfélszer annyi helyi műsort adunk, mint mielőtt belevágtunk az átszervezésbe. A híradó mellett létrehoztuk a Kiemelő című háttérműsort, amely egy pluszvállalás volt, minden nap élő stúdióbeszélgetéssel, nap vendégével; de az öt év alatt indult tematikus televíziós magazinok jelentős része is képernyőn van. Létrejött tehát egy médiacentrum, amely hírszolgáltatásában erős jelenlétet tudott kialakítani a város életében. Ismerve a helyi médiapiacot, higgadtságával, színes tartalmával és szélsőségektől mentes politikájával olyan helyet foglal el a városi palettán, amilyenre egy Kecskeméthez hasonló városnak véleményem szerint szüksége van.

– Átpolitizáltság? Itt-ott elérnek bennünket olyan kritikák, hogy egyoldalúan szolgáljuk az aktuális városi hatalmat. Erről mit gondolsz?

– Nézzük meg a tényeket! A legutóbbi önkormányzati választási kampány idején egyedül a Kecskeméti Televízió és a Hírös.hu biztosítottak megjelenési lehetőséget minden kormánypárti és ellenzéki jelöltnek. Ez persze a legcsekélyebb mértékben sem érdem, hiszen ez a feladatunk. De az mégiscsak beszédes tény, hogy az önmagát – sajátságosan – függetlennek beállítani kívánó szélsőséges ellenzéki honlapon például egyetlen egy nem ellenzéki képviselő sem szólalhatott meg a választási kampány idején. A hosszú évek alatt normális együttműködést alakítottunk ki mind kormánypárti, mind ellenzéki politikusokkal. Persze nem mindenkivel sikerült: akad olyan párt, amelynek tagjai irtóztak attól, hogy bejöjjenek a stúdióba, egyetlen interjú-felkérésre nem válaszoltak, semmiféle élő stúdióbeszélgetésben nem voltak hajlandóak részt venni. Ez még hagyján, az viszont már kimondottan vicces, amikor ezek után arról papolnak, hogy itt nincs lehetőség az ellenzéknek megszólalnia. Kecskeméten – egy kivétellel – minden média, lap, honlap, rádió a normális hangvétel híve, politikai állásponttól függetlenül. Kecskemétre mindig jellemző volt a higgadt, emberi tónus, az értelmes vitakultúra – ezeknek évszázados kultúrája van nálunk. Hagyományaink azt diktálják, hogy még a legnagyobb politikai ellentétek idején is – tekintettel arra, hogy mindanynyian kecskemétiek vagyunk, ugyanabban a városban élünk, ugyanazért a városért dolgozunk – maximálisan biztosítani kell a lehetőséget a viták normális mederben tartására.

– Nyilvánosságra került terveid szerint a médiacentrum nyomtatott szegmensének a felügyeletét megtartod, és levezényled a megkezdett fejlesztési folyamatokat. Mi van most napirenden, és miért a print?

– A Kecskeméti Lapok, a Hírös Históriák és a Hírös Gazdaság nagyon fontos termékei a médiacentrumnak, ezek elkészültét szeretném a továbbiakban is segíteni.

Lényegi stratégiai kérdések állnak a városi médiacentrumok előtt országszerte; hogyan tudjuk eredményesebben terjeszteni a lapjainkat? Hogyan alakul a helyi televíziózás jövője az online világában? Mit néznek, mit olvasnak a fiatalok, és mit az idősek? Ne feledjük, társadalmunk jelentős része továbbra is nyomtatott lapokat olvas, és szívesen néz televíziós műsorokat, még ha egyre inkább a neten teszi is ezt.

– Tipikus lokálpatrióta, vidéki értelmiségi vagy, hogy illeszkedik ebbe ez az országos televíziós feladat, pláne, ha még hozzávesszük az írói pályádat is?

– Az országos médiába akár csak kicsit is belekóstolva, az ember rögtön megtapasztalja, hogy mennyire más világ. Azt látom, hogy nagyon tudatosan próbálják bevonni ebbe a munkába a vidéki értelmiségieket, akik másképpen gondolkodnak, mint a budapesti közegben élő szakemberek. Másrészt előtérbe került még egy fontos szempont.

Hiszek abban, hogy 2020-ban vége a korábbi „erős emberek” véleménymonopóliumának és véleménydiktatúrájának a hazai kulturális életben. Tudomásul kell venni, hogy a magyar kultúra ennél jóval színesebb, és más hagyományokkal is rendelkezik. Ezen a palettán a polgári, nemzeti gondolkodásnak meghatározó helye van.

– Akkor tehát felkértek, és misszióként éled meg, azért vállaltad el?

– Az elmúlt években több izgalmas szakmai felkérést kaptam, olyanokat, amelyeket külön-külön is nagyon nagy megtiszteltetésként éltem meg. Az M5-ös igazgatói megbízásnál viszont van egy olyan motívum, jelesül a történelmi identitás, a történelmi ismeretterjesztés erősítése, amiről magam is sokat beszéltem, adtam interjút, írtam tanulmányokat és cikkeket. Most itt a lehetőség, hogy tegyek valamit ezen a területen.

– Történelmi sorozatokról, ismeretterjesztő műsorokról beszélünk?

– Alapvetően olyan dokumentumfilmekről, dokumentum-játékfilmekről, melyek az ismeretterjesztéshez köthetőek, és erőteljesen igyekeznek figyelembe venni a fiatalok megváltozott igényeit. Valamit végre el tudnak mondani a történelmünkről, kultúránkról, és képesek erősíteni nemzeti öntudatunkat, identitásunkat. Hiszen nap mint nap szembesülünk azzal, hogy óriási problémák tapasztalhatóak ezen a téren, fontos építőelemei hiányoznak az oktatási rendszerünkből és kulturális intézményeinkből. Tény, hogy gazdag történelmünknek csak egy halvány, általában depresszív lenyomata jelenik meg a kulturális életünk fősodrában. Pedig egy-egy magas színvonalon elkészített film akár országimázs-javító vetületet is hordozhat magában, hiszen ezeket vetítik nemzetközi csatornákon is.

– A szűkebben vett kultúra M5-ös tálalásával kapcsolatban tabudöntögetésről beszéltél valahol…

– A kultúrát érintő műsorszerkesztésnél lehet egy út a véleménymentes programajánló készítése. Neutrális tényközlés, ami tök jó, nincs vele gond, majd a néző eldönti tetszik-e neki, ha megnézte a kiajánlott programot. Én azonban erősebben hiszek egy másik metódusban, ami arról szól, hogy segítsük a néző, olvasó, hallgató orientálódását. Meg kell nézni, az internet világában is minden a szubjektív hangvétel felé mozdul el. Én is szeretem, ha az általam elfogadott kritikus véleményét elolvashatom egy-egy új kulturális produktumról. És még az is benne van, hogy épp azért nézem meg, olvasom el az adott művet, mert a kritikusnak nem tetszett…

Nekem nagyon nagy problémám a mai kulturális közeggel kapcsolatban, hogy a szereplői nem mernek véleményt megfogalmazni. Nagy szükség lenne rá, persze a kellő szakmai tudás alapján állva. És az is nagyon fontos, hogy ne csak az alkotók szemszögéből tálaljuk a kultúrát.

A kulturális térben valamilyen oknál fogva kialakult egy bizonyos arisztokratikus távolságtartás az átlagközönségtől. Pedig a közönség az, aki „fogyasztja” a kulturális produktumokat, a népszerű és a népszerűtlen művészeket is ő tartja el. Továbbra is kiemelten kezeljük az úgynevezett magas kultúrát, de a csatornán be fogunk mutatni olyan produkciókat is, amelyeket nem feltétlenül rajong körbe a kényes szakmai kritika, azonban van közönségük. A közönség véleménye megkerülhetetlen. 

•