Kecskemét Nagy István agrárminiszter interjú agrárium mezőgazdaság állattartás Fakitermelés fűtés energiaválság élelmiszerellátás gabona aszály szárazság homokhátság vízgazdálkodás

Nagy István: Magyarország élelmiszerellátása biztonságban van

Élelmiszer-önellátás, fakitermelés, állattartók helyzete, aszály - ezeket a problémaköröket beszéltük át az agrárminiszterrel. Nagy István a 25. Térségi Kertészeti és Élelmiszeripari Kiállításra érkezett Kecskemétre. A megnyitó után beszélgettünk vele.

Kezdjük azzal, hogy hogyan látja az élelmiszer-önellátást Magyarországon? Képesek vagyunk-e, leszünk-e arra, hogy saját magunkat fenntartsuk? Látjuk, hogy például az orosz-ukrán háború miatt ezekről a területekről akadozik a gabona behozatala az országba.

Ez így van, ez egy nagyon nagy veszély. De az a jó hírem van mindenki számára, hogy Magyarországon az élelmiszerellátás biztonságához nem férhet semmilyen kétség, hiszen potenciálisan több mint 20 millió ember ellátására vagyunk képesek. Valóban, kevesebb termett: nem elég, hogy van egy háború, amely miatt ott beragad a gabona, van egy Európát, így Magyarországot is sújtó aszályhelyzet. De a kevesebb termés nem a hazai ellátást veszélyezteti, hanem csupán az export mennyiségünk lett kevesebb. Általában 5,7 millió tonna búzánk szokott teremni, idén ez 3,9 millió tonna. Viszont 2,5 millió tonna az egész szükségletünk, ami emberi, vetőmag- és takarmány-szükséglet. Tehát csupán arról van szó, hogy nem fogunk annyit exportálni külföldre, oda kevesebb jut. Ami viszont ebből veszélyként következik, hogy nagyon nagy a vákuumja ezeknek a termékeknek. Tehát vigyáznunk kell! Készletgazdálkodást kell folytatnunk, meg kell őriznünk a sajátunkat, nehogy a hiány miatt kialakuló nemzetközi kereskedelem, ami árfelhajtó hatású, kiszippantsa itthonról is az utolsó szem búzánkat!

Szintén a háború okozza az energiaárak növekedését. Ennek megfelelően pedig a fakitermelésre vonatkozóan új szabályzat lép érvénybe. Hogyan tudná összefoglalni az ez ügyben hozott döntést?

Akkor, amikor a háború következtében és a szankciós politika hatására egy energia-veszélyhelyzet alakul ki egész Európában, akkor egy felelős kormányzatnak előrelátó döntéseket kell hoznia. Nem mindenhol van távfűtés, sok helyen egyedileg oldják meg a fűtést. Az emberekre gondolni kell, hiszen nem akar majd megfagyni senki sem. Az előrelátás azt mutatja, hogy készleteket kell felhalmozni a tüzépeken, lehetővé kell tenni, hogy az egyébként a magyar erdőkben normális körülmények között megtermelt fa mennyiséget föl lehessen használni. Mondom a számokat itt is: a magyar erdővagyon mintegy 400 millió köbméternyi fa. Ebből éves szinten a növedék, a hozam 13 millió köbméter. Ebből a 13 millióból szeretnénk mi 6,5-7 milliót kivágni. Tehát egyáltalán nem veszélyeztetjük az erdőállományt, nem veszélyeztetjük a zöldtőkét, azt, ami magát az erdőt jelenti. Szeretnénk kiszedni belőle azt a hozadékot, amellyel az embereknek a téli meleget, a túlélést tudjuk biztosítani. Hadd tegyem még hozzá: minden egyes fát csak az erdőhatósági és természetvédelmi hatóság engedélyével vághatjuk ki. Egyszerűen egy politikai hangulatkeltés történt az ellenzéki pártok részéről. Senki nem akarja - még ebben a helyzetben sem - veszélyeztetni a magyar erdőket. Mi vagyunk azok, akik a legnagyobb erdőtelepítési programot hirdettük meg Európában. 23%-ról 27%-ra növeljük az erdősültséget Magyarországon. Több mint 36 ezer sorfát ültettünk 1300 településen. Tehát fantasztikus eredményeket tudunk produkálni. Az, hogy ebből egy politikai hangulatkeltés lett, végtelenül elszomorít engem. Csupán az előrelátó, felelős gondolkodásról van szó. Mert mi történik, ha az emberek keresik a tüzépen a fát és nem lesz, és közben hideg van? Mi lesz akkor, ha kezükbe veszik a sorsuknak a megoldását? Akkor nem fog számítani, hogy mi védett és mi nem. Az erdészeti szakemberek, akiknek ez az életük, hiszen ők telepítették az erdőt, ők gondozták, ők vágják ki, ők a garancia arra, hogy egyetlenegy fa sem kerül fölöslegesen kivágásra, és egyetlenegy olyan fa sem kerül kivágásra, amely védett lett volna.

Nem kell félnie tehát a magyar állampolgároknak, lesz elegendő tűzifa télen. De térjünk át egy másik témára! Az árak emelkedése érinti a takarmányt is. Az állattartók milyen helyzetben vannak és lesznek a jövőben?

Az állattartók nagyon nehéz helyzetben vannak, küzdenek. Mi pedig minden erőnkkel azon vagyunk, hogy segítsük őket, hogy sikerrel tudják túlélni ezt a nagyon-nagyon nehéz időszakot. Ezért a veszélyhelyzeti operatív törzs rögtön az első ülésén már döntéseket is hozott, amik őket támogatják. Az egyik ilyen a hitelmoratóriumnak a kérdése: jövő december 31-ig felfüggesztjük az összes hitel és kamat visszafizetését a gazdálkodóknak. Nincs takarmány, hiszen az aszály ezen a vidéken nagyon komoly károkat okozott. Nyugatról, ahol több eső esett és nagyobb termés volt, tudják ideszállítani a megvett takarmányt. Azonban fontosnak tartjuk, hogy a szállítási költség ne terhelje őket, ezért létrehoztunk egy 3 milliárd forintos alapot, hogy kilométer alapon segítsük a gazdákat. Hoztunk döntést arról, hogy az állami főművek működéséhez mintegy 1,5 milliárd forintot biztosítunk, hogy lehessen öntözni ott, ahol van víz. Meghoztuk azt a döntést is, hogy az aszály mérséklésére az öntözési igényeiket, amikor bejelentik, azt automatikusan meg is kapják. Hoztunk döntést arról, hogy a legkisebbek, akiknek nincs sem önrészük, sem tartalékuk, sem semmilyen "pufferjuk" a túléléshez, tudjanak takarmányt vásárolni, ezért megnyitjuk számukra a kisüzemi pályázatot, amely mintegy 15 ezer euró. Ez önrész nélküli azért, hogy 5 millió forint azonnal rendelkezésre álljon számukra, és biztosítsa a legkisebbek számára is a túlélés lehetőségét. Dolgozunk további intézkedéseken is, hiszen most már a tét az, hogy ősszel a vetés meglesz-e. A teljes kárenyhítés, a teljes kártalanítás az majd a jövő évi bő termésnek a hozadéka tud lenni. A mi dolgunk az, hogy enyhítsük, mérsékeljük azt a mérhetetlen kárt, ami a gazdáknál kialakul. Ezért október végén, amikor a termelési időszaknak vége van, összesítjük a kialakult károkat, és javaslatot fogok tenni a kormány számára, hogy a kárenyhítési alapot hogyan tudjuk kiegészíteni, és hogyan tudjuk a gazdák jogos igényeit kielégíteni.

Utolsó témánk pedig az aszály. Bennünket itt, az Alföldön érint a leginkább a csapadékmentesség, itt a legkritikusabb a helyzet már régóta. A Homokhátság vízutánpótlása ügyében mit tudnak tenni az illetékesek? Több ötlet is felmerült már a témában, volt szó például egy csatorna kiépítéséről a Duna és a Tisza között. Hol áll az ügy?

Rengeteg ötlet, javaslat, mérnöki munka forog most az asztalokon, terv szinten. Én azt mondom, hogy az első és legfontosabb dolog az, hogy hogyan tudunk a folyóink vízszintjén emelni, hogy a földbe tudjuk tárazni a vizet. Hiszen ha megemeljük a vízszintet, akkor a talajvízszintet is följebb tudjuk hozni, tehát a túlélést a növények számára már alapvetően biztosítani tudjuk. A következő ilyen lépés a valaha a történelem során kialakított csatornamedreknek, tározótavaknak az újranyitása, újra kialakítása. Ki kell azokat tisztítani, ki kell azokat mélyíteni, és nyakig kell tölteni majd, amikor bő vizes időszak van. És aztán persze jönnek a nagyobb vízügyi mérnöki tevékenységek, miszerint hogy tudunk új csatorna-nyomvonalat létrehozni, hogyan tudjuk a lehető legszélesebb körűen betárazni ezt a vizet. Gazdálkodnunk kell a vízzel! Gazdálkodnunk kell azzal a tudással, ami rendelkezésünkre áll! Ott vannak a génbankjaink, a szárazságtűrő fajtákat elő kell venni, meg kell nézni, hogy a tájgazdálkodásban mi az, ami évszázadok alatt bevált módszer! Ki kell alakítanunk a mezővédő erdősávokat! Sokkal odafigyelőbben kell a talajműveléssel foglalkoznunk, nem biztos, hogy forgatásos talajművelés kell! A mulcsot, a szerves anyagot sokkal nagyobb mértékben kell otthagyni a talaj felszínén, hogy megóvjuk ettől a tűző napsugártól, és minél inkább tudjunk olyan technológiákat alkalmazni, amelyekkel a talajban a vizet a lehető legnagyobb mértékben meg tudjuk őrizni! Ki kell mondanunk egy nagyon komoly mondatot: az apáink módszerével a 21. században nem tudjuk megoldani a biztonságos mezőgazdasági termelést. Új technológiák szükségesek, nekünk, embereknek pedig nyitottaknak kell lennünk ezeknek a befogadására. A jó hírem az, hogy az ehhez szükséges technológiai váltás és az ehhez szükséges technológiának a finanszírozása kapcsán az Agrárminisztériumra mindig lehet számítani, hiszen a Vidékfejlesztési Programot pontosan az ilyen megoldásokra építjük. Azt szoktam mondani, hogy minden egyes jó ötlethez egy forinttal mi is hozzá tudunk járulni.

•