Kecskemét börtön Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Wéber Ede anya-gyermek részleg Kovács Gyula gyerek anya

Babák a börtönrácsok mögött

A kilenc hónapos Pankának máshogy kezdődött az élete, mint a többi babának. Néhány naposan került a kecskeméti börtön anya-gyermek részlegébe, amely az egyetlen ilyen hely az országban. Azóta a körletben, szigorú szabályok szerint cseperedik, itt tanult meg mászni, a napi kétszeri levegőzésen ismerkedik a világgal. 2002 óta mintegy 250 gyermek töltötte itt első félévét vagy évét. Bár édesanyjuk rab, ők a rácsok között is szabadok.

Galéria

Csikorog a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Wéber Ede utcai ajtaja, amikor belépünk. Fémdetektoros kapun haladunk át, csomagjainkat átvilágítják, és az igazolványok ellenőrzése után jutunk be az objektumba. Itt vár ránk Kovács Gyula bv. alezredes, az intézetparancsnok-helyettese és egy dekoratív hölgy, az anya-gyermek részleg reintegrációs tisztje, aki megkért, ne említsük nevét a cikkben. Ápolt virágágyások között, a fogvatartottak által gondozott zöldségeskert mellett vezet az utunk, majd egy szögesdróttal magasított négyméteres kerítéshez érünk. Innen nyílik az anyás részleg.

– Négy feltétele van annak, hogy ide kerüljön egy anya – magyarázza Kovács Gyula. – Egyrészt, hogy vállalja a babát, ne legyen eltiltva a gyerek nevelésétől, egészségileg alkalmas legyen rá, de kizáró ok a gyermek elleni bűncselekmény is. Jelenleg négy anya tartózkodik itt gyermekével, egy anyuka jogerős ítéletét tölti, hárman pedig előzetes letartóztatásban vannak. – Az édesanyákra ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mint bármelyik fogvatartottra, nekik is irányított a napirendjük. Annyi a különbség, hogy nem kell dolgozniuk, elsődleges feladatuk a gyermekük ellátása – szögezi le az alezredes az épület felé sétálva.

Kórházhangulatú fehér folyosóra érünk, amikor belépünk az épületbe. Az ajtókon üvegmatricák, a fogva tartott anyukák munkái. Sárga és piros csíkokat ragasztottak a padlóra: a piros azt jelzi, tilos a belépés, a sárgával jelölt helyiségekbe engedéllyel léphetnek be a fogvatartottak.

Első a gyermek fejlesztése

A plüssökkel díszített, hangulatos bababeszélő után a reintegrációs tiszt irodájába megyünk. A bv. zászlós itt fogadja a leendő lakókat. Amikor eléri a 12 hetes terhességet, minden várandós fogva tartott anyának nyilatkoznia kell arról, hogy dönt a gyermek sorsáról. Megszakítja-e a terhességet, ide jön az anya-gyerek körletre, vagy a szülés után kiadja a babát egy megjelölt személynek, hozzátartozónak vagy nevelőszülőnek. Berettyóújfalun működik a büntetés-végrehajtás új egészségügyi központja, amely ebben a félévben kezdte meg működését, de szükség szerint civil kórházban is szülhetnek az anyák. A megfelelő egészségügyi ellátás után a baba 3-5 napos korában kerülnek Kecskemétre, az ország egyetlen anya-gyermek részlegére. (2018-tól arra is van lehetőség, hogy egy évnél fiatalabb gyermeküket hozzák be a szabadságvesztésre ítélt nők.)

Egyéves korukig lehetnek itt a csecsemők az anyával, amennyiben azok betartják a magatartási szabályokat. Néhány évente előfordul, hogy hamarabb el kell szakítani az anyukától babáját, mert nem megfelelően gondozza, esetleg veszélyezteti is. Amikor például valaki ott hagyta a picit őrizetlenül a pelenkázónál, és leesett onnan, akkor nem volt mérlegelés, nem kapott második lehetőséget a fogvatartott.

– Az első beszélgetésen elmondom, nem az a fontos, hogy érzi magát az anya, az elsődleges, hogy a gyermek egészsége, fizikai, mentális fejlődése biztosított legyen. Ehhez minden segítséget megadunk – mondja a zászlós. – Folyamatos szolgálatban csecsemőgondozó segít nekik, hetente jön gyermekorvos és a védőnő, aki kontrollálja a szoptatást, majd a hozzátáplálást, valamint a babák fejlődését. Ők gondoskodnak a vitaminok beviteléről, a kötelező oltásokról is. Emellett természetesen az anyáknak rendben kell tartaniuk a körletet, saját lakóhelyiségüket is.

A babát teljesen civil személyként kezelik a részlegen. Amikor a zászlós megkapja a szükséges dokumentációt, elintézi a gyermek anyakönyvi kivonatát, TAJ-kártyáját, lakcímkártyáját. Elindítja a családi pótlék igénylését, amit a gyermekek ellátására fordít az intézet, az anyasági segély folyósítását. Kovács Gyula azt is elmondja, hogy az elítélt vagy előzetesben lévő anyukáknak nincsen szülői felügyeleti joga. A kijelölt gyám nyilatkozik, amikor a babának egészségügyi beavatkozásra van szüksége. Az édesanyák többnyire nagyon nehéz körülmények közül érkeznek, sajnos gyakran találkoznak drogfüggőkkel is, akiknek a gyermekeit is kezelni kell.

– Minél hamarabb felvesszük a kapcsolatot a hozzátartozókkal is. Törekszünk arra, hogy kiépítsük a jó viszonyt a családdal, hisz gyorsan eljön az elválás pillanata. Mindenkinek az az érdeke, hogy ezek a gyerekek családban, normális körülmények között nőjenek fel – veszi vissza a szót a zászlós. A vírushelyzet idején csak védettségi igazolvánnyal fogadnak látogatókat, így kevesen jönnek, a videotelefonos beszélgetéseknek viszont örülnek. Van olyan kisbabánk, aki már nevet, amikor meglátja apukáját a képernyőn – mondja mosolyogva a reintegrációs tiszt.

Fontos feladatának tekinti, hogy az édesanyák megértsék, ne ragaszkodjanak majomszeretettel a picihez, ne legyenek mindig kézben, hiszen így azt is nehezen viselik a babák, ha a fürdésre vagy a bírósági tárgyalás miatt a gondozóra hagyják őket. De az elválás is sokkal nagyobb trauma, ha túlságosan összenőnek. Erről a pszichológus is rendszeresen beszél az édesanyákkal.

Itt minden a babáról szól

Amikor kimegyünk a folyosóra, halljuk, hogy több baba is sír. – Elég nyűgös időszakot élünk, minden babának most jön a foga – magyarázza a zászlós. Azt is elárulja, hogy most nagyon jó közösség jött össze a körletben, hasonló korú gyerekekkel, az anyák támogatják egymást. De ha többen vannak, mindig akad, aki irányítani szeretné a többieket.

– Itt minden a gyerekekről szól – fogalmaz a zászlós. – Bár az anyukák büntetésüket töltik, elsődleges szempont, hogy szabad gyermekeik a lehető legjobb bánásmódban részesüljenek. A cél, hogy a kicsiket ne érje semmiféle negatív benyomás a bent töltött idő alatt. Benézünk a babakonyhába, ahol a csecsemőgondozók a tápszereket, bébiételeket készítik. A szoptatós anyukák számára emelt étkezési keret jár, magasabb kalóriaértékkel, pl. több tejterméket kapnak. A védőnő a gyermekorvossal egyeztetve határozza meg a táplálási rendjüket. A gyerekek is mindent megkapnak, amire csak szükségük lehet. Sok esetben jóval többet, mint amit otthon tudnának biztosítani számukra – fűzi hozzá a tiszt.

Az ebédlő, ahol a közös programokat – a kézműveskedést vagy a mondókázást is – tartják, épp üres, a fejlesztő játékokkal felszerelt játszószobában viszont találunk egy édesanyát, aki kilenc hónapos kislányával játszik, a vírushelyzet miatt maszkban. Nagy kék szemét le sem veszi rólunk a baba, miközben végigpróbálgatja kedvenc játékait. Anyukája csak név és arc nélkül vállalta a beszélgetést.

A 37 éves nőt – hívjuk Annának! – hét gyermeke várja otthon. A két legidősebbnek már saját családja van, három unokával is megajándékozták. Lényegében egész életében a gyermekeinek élt, új párja azonban csalásokra vette rá. Ezért két év tíz hónapot kapott, tavaly május 6-án került a Tököli BV Intézetbe. Ekkor kilenchetes terhes volt, természetesnek vette, hogy megtartja nyolcadik gyermekét. A kis Panka (az igazi neve is legalább ilyen szép) augusztus 27-én lesz kilenc hónapos. Mosolygós, érdeklődő baba, látszik rajta, hogy rengeteget foglalkozik vele édesanyja.

Elkerülni a rosszat

Amikor kijátszotta magát Panka a játszóban, amit sok bölcsőde megirigyelhetne, bemehetek Anna zárkájába, amit itt lakóhelyiségnek hívnak. A baba miatt nem is lehet zárva az ajtaja. Egy ágy a mamának – fölötte családi fotók –, egy a babának és egy pelenkázó, ennyi a berendezés. Még épp befér egy szék, hogy leüljek a beszélgetéshez.

– Hál’ istennek jól érezzük itt magunkat. Az ápolónők nagyon odafigyelnek ránk, erősítenek minket lelkileg is – mondja Anna. – Egyedül a család hiánya nehéz. Szokatlan, hogy csak ketten vagyunk, lényegében egymásnak jelentjük a világot. Sokkal szorosabb a kötődés, mint a másik hét gyermekemnél, minden figyelmem, minden szeretetem a picire irányul.

Anna könnyek között meséli el, hogy nagyobb (21, 18, 16 és 10 éves) gyerekei jobban viselik távollétét, négyéves és kétéves kislányának azonban rettenetesen hiányzik. Egy év három hónapja van bent, azóta csak a számítógépen látta őket. Épp ma van a szülinapja kétéves kislányának, Skype-on fogja felköszönteni őt. Édesapja februárban halt meg váratlanul, nagy fájdalom, hogy ő már nem ismerheti meg kisunokáját.

Pankát a kilenc hónap alatt egyszer látta csak az apukája videotelefonon, ő is börtönben ül. Anna nem is szeretné, hogy több köze legyen a kislányhoz. Azt mondja, sokat féltékenykedett, ő pedig nyugodt körülmények között szeretné majd felnevelni gyerekeit. – Csakis a jóra fogom tanítani őket, a rosszat elkerülni – ígéri, miközben Pankát pelenkázza.

Azt mondja, rendezett körülmények várják őket otthon. Szeretne visszailleszkedni a társadalomba, dolgozni, mindent megadni gyerekeinek. Nem fél a munkától, takarítani járt korábban, nagyon megbánta, hogy rossz útra tért. Megmutatja Panka babanaplóját is, minden mérföldkövet feljegyez a pici fejlődéséről. Amikor azonban arról kérdezem, elmondja-e neki, hol töltötte az első évét, a fejét rázza.

– Nem szeretném, … majd meglátom, …ha majd nagyobb lesz esetleg – válaszolja némi gondolkodás után.

Még három hónapjuk van együtt Pankával, de már most szorong az elválástól. A pici is érzi rajta a feszültséget. Az asszony 22 éves fiához kerül majd a kislány, három hónappal azt követően pedig szabadul Anna is, és újra együtt lesz a család. Ez élteti, és az, hogy mindent jóvá tehet, bepótolhatja az elveszett időt…

•