Kecskemét Szemereyné Pataki Klaudia polgármester interjú önkormányzati választás

Kecskemét utoléri a fejlett, ipari városokat

Interjú Szemereyné Pataki Klaudiával, Kecskemét polgármesterével

Az önkormányzati választásokhoz közeledve az ember óhatatlanul összegzést készít. Az elmúlt öt esztendő a város életében igen mozgalmasan alakult, beruházások, fejlesztések sokasága valósult meg Kecskeméten. Az idetelepült cégek bevételei – s ezáltal a város bevételei is többszörösére nőttek az elmúlt évtizedben, s a Hírös Város immár az országos élmezőnyhöz zárkózik fel a kiemelt mutatók alapján. Szemereyné Pataki Klaudia polgármestert az elmúlt évek legfontosabb gazdasági folyamatairól kérdeztük.

– Városvezetőként mit tart az elmúlt ötéves ciklus legkiemelkedőbb eredményeinek?

– Kecskemétet mind inkább autóvárosnak nevezik. A korábban nagy versenyelőnyre szert tett ipari városok, úgymint Győr, Székesfehérvár, Debrecen mögé keményen felzárkóztunk az elmúlt években. Ha megnézzük a legfrissebb adatokat, azt látjuk, hogy a város bevételeit tekintve ott vagyunk az országos élbolyban. Sőt, talán lesz, akit meglep, de ha az évi összbevételből levesszük az autóipari árbevételeket, akkor is azt látjuk, hogy nagyon előkelő helyen vagyunk. Kecskemét a közhiedelemmel ellentétben több lábon áll. Akkor is elég erős a gazdasága, ha levesszük belőle az autóipari bevételeket.

– Pedig csakugyan az a vélekedés, hogy nálunk kizárólag minden a Mercedesre épül...

– Nyilván a Mercedes bevételei nagyságrendeket adnak a többihez, ez tény. De ne felejtsük el, hogy a fent említett városok a korábbi évtizedekben is folyamatos ipari fejlődésen mentek keresztül. Nálunk szinte egyik évről a másikra kellett reagálni a lehetőségre, szerencsére sikerrel. Bevételeink, az infrastruktúra-fejlesztések csaknem elérték azt a szintet, amit ők huszonöt-harminc év alatt építettek ki. Szerintem ez nem kis teljesítmény.

– Számokra lefordítva hogyan jeleníthető meg Kecskemét fejlődése?

Tíz évvel ezelőtt a Kecskeméten tevékenykedő TOP 14 cég bevétele 173 milliárd forint volt. Ez az összeg a legutóbbi összeírás szerint, amely 2017-es, 1477 milliárd forint.

Ha ebből levesszük a Mercedest, akkor is 375 milliárdról beszélhetünk. Akkor is megdupláztuk 10 év alatt, a Mercedessel együtt 854 százalékos a növekedés tíz év alatt.  Csak összehasonlításul: Miskolcon a TOP 14 cég árbevétele az ÉMÁSZ-al együtt 852 milliárd, Szegednek 476 milliárd, amiből az NKM 170-et tesz ki. Szolnokon 292 milliárd, Győrben 398 milliárd, ha levesszük az Audit és az E.ON-t.

Miskolcon, Győrött folyamatos, sok évtizedes fejlődésről beszélhetünk, de nyugodtan ide sorolhatjuk Debrecent, Székesfehérvárt is. Nekünk az utóbbi öt évben kellett felzárkózni. Ez nem kis teljesítmény. A felzárkózás olyan mértékű már, hogy egy kategóriába sorolnak bennünket a nagy múltú ipari központokkal. A néhány hete Kecskeméten járt Kovács Zoltán jegyezte meg, hogy kialakult egy Győr-Kecskemét-Debrecen tengely. Tízezer új munkahelyről beszélhetünk, az elmúlt öt év alatt 50 százalékkal emelkedtek az átlagbérek. A munkanélküliségi ráta 3,4 százalékos. Ezek makacs számok. Mégis, hajlamosak vagyunk elsiklani felettük, mert már természetesnek vesszük a fejlődés ütemét.

– Mely területek fejlődtek az autóiparon felül?

– A hazai iparágak közül továbbra is erős az élelmiszeriparunk, a konzervipar – a nemzetközi piacon is jelen vannak termékeink. Szintén erősek a műanyagiparhoz kötődő közepes vállalkozások a városban, például a Deltaplast és a hozzá kapcsolódó beszállítók. Ugyanakkor a rendszerváltáskor városunkba költözött cégek sem mentek el, sőt újabb kapacitásokat is itt fejlesztettek. Ha megnézzük a közép- és nagyvállalatokat, akkor látjuk, milyen erőteljesen jelenik meg árbevételeikben az innovációs és a kutatási terület. Itt kutatnak Kecskeméten a nagy, nemzetközi cégek anyavállalatai. Alkalmazott kutatásról beszélhetünk, amikor a technológiát fejlesztik – az itteni eredményeket aztán a cégek nagyvállalati szinten is alkalmazzák. Az élvonalban jár a HILTI, amelynek jelentősen megnőtt a kutatás-fejlesztési árbevétele, mert fejlesztőmérnökeik az anyavállalatnak kutatnak itt, Kecskeméten. Itt mutatkozik meg az átkötések lehetősége, ezért is jelentős a Neumann János Egyetem Műszaki Kara, mert egyrészt az ottani gépészmérnöki képzésről kerülnek ki azok a fejlesztő mérnökök, akik azonnal munkába tudnak állni. Másrészt a vállalati tudással is képes gazdagodni az egyetem oktatói környezete és képes tartani a piacképességet és versenyképességet.

– A multicégek, a nagyvállalkozások természetesen munkahelyeket teremtenek, de egy város közérzetét sokszor a kisebb vállalkozások jó vagy rossz működése is erősen befolyásolja. Ebben a tekintetben hogyan alakult az elmúlt öt esztendő?

– Azt gondolom, hogy Kecskemét kisvállalkozásai, a kereskedelme, a szolgáltató központjai, révén is új élet költözött a városba. Nézzünk meg egy Rákóczi utat, hogyan nézett ki tíz évvel ezelőtt, és hogyan néz ki most.

Hány kávézót, hány éttermet találunk ott, erős forgalommal. A különböző szabadidős sportlétesítmények is szép forgalmat bonyolítanak le a városban, az éttermek tele vannak, s immár egyáltalán nem csak németekkel. A szállodák sem véletlenül építkeznek, fejlesztenek, jelentősen javult a kihasználtságuk is – megduplázódott, most hetven százalék körül van. Évekkel ezelőtt, amikor még a szállodaiparban dolgoztam, ha elértük a 40 százalékot, akkor nagyon jó évet zártunk. Most meg, ha 70 százalék alá esünk, akkor nem jó évet zárunk.

– Mind többet hallani arról, hogy a közeljövőben vár ránk egy kisebb válság-időszak. A Mercedes is óvatosan tervez immár. Kecskemétet hogyan érintheti a változás?

– Válság esetén bizonyára lehet az árbevételek némi visszaesésével számolni, de attól nem kell tartani, nagy cégek elköltöznek, bezárnak, és máshová teszik át a kapacitásukat. Ugyanis hihetetlen jó a termelékenysége és hatékonysági adata minden vállalatnak. Az alföldi munkaerő, ez az alföldi, homoki ember szívóssága, minőségi munkája, kitartása hozza ezt a hihetetlen jó termelékenységi adatot.

– Stabil, megbízható munkaerőnek tekintik a magyar piacon lévő munkaerőt?

– Így van, és emiatt óriási a térség versenyelőnye. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a fiatalokra, az iskolákra, középiskolákra, szakiskolákra továbbra is komoly erőforrásként tekintsünk. Nemcsak a kecskeméti képző centrumokra utalok, hanem a megyei oktatási centrumokra is.

Mára Kecskemét az egész dél-alföldi régió kapuja lett.

– A gyors fejlődés velejárója többek között az is, hogy a közlekedési rendszerünk egyre nehezebben viseli a megnövekedett forgalmat. Ez ügyben milyen fejlesztésekre lehet számítani a következő öt esztendőben?

– Egyértelmű, hogy tehermentesíteni kell a sugár-, bekötő útjainkat és összefüggővé kell tenni a körgyűrű-hálózatot, hiszen a városrészek is gyorsan növekednek, fejlődnek, nem lehet mindent a központon keresztül vezetni. Muszáj a városrészeket is összekötni, ami komoly érdeksérelemmel jár, hiszen bárhol visszük az utakat, ott mindenütt már meglévő otthonokkal, vállalkozásokkal, tervekkel találkozunk.

Ha viszont itt tartunk: megdöbbentő volt számomra, hogy egy-egy ipari beruházásnak, fejlesztésnek olyan hozadéka is van, hogy közben a város múltját folyamatosan bővítjük, tágítjuk. A régészeti tevékenység kapcsán mind teljesebb képet kapunk a város elmúlt évszázadairól.

– Nem lehetett volna valamivel többet tenni a közlekedési viszonyok javítása érdekében?

– Amikor Magyarország legnagyobb zöldmezős beruházását bejelentették a városban tíz évvel ezelőtt, akkor előírtuk azt is, hogy hol kell beleavatkoznunk a város közlekedésébe. Ehhez megfelelő forrást kellett gyűjtenünk, mert mi nem voltunk olyan szerencsés helyzetben, mint például most Debrecen, ahol aláírták a támogatási szerződést a nagy autóipari céggel, és a kormány rögtön  200 milliárdot adott arra, hogy mire elindul a gyár, addig ezeket a fejlesztéseket megvalósítsa a város.  Mi lépésről lépésre tudtunk haladni, de így is hatalmasat léptünk az úthálózat fejlesztésében.

Összesen 46 kilométer új utat építettünk. Ez lehetővé tette, hogy több városrészt összekössünk. El lehet jól jutni a Hunyadivárostól a Széchenyivárosig, sőt egészen a déli iparterületig, és letettük a hetényi bekötőút alapjait is. Nagyon nagyot fog lendíteni az úthálózat fejlesztésén, amikor már nem csak a Margaréta buszfordulónál készül el a körforgalom, hanem az Arborétumot összekötjük a négysávos Budai úttal, így hatalmas terhet veszünk majd le az Izsáki útról is.

Elindítottunk egy olyan tudatos szemléletformálást is, hogy az iskolabusz rendszerre szükség van. A tömegközlekedést illetően pedig januártól át tudja venni a város a tömegközlekedés üzemeltetését, ami újabb lendületet adhat ezen a területen is. De lehetne sorolni a kerékpárút-fejlesztéseket, az elektromos autótöltő állomások létesítését, ez mind-mind olyan fejlesztés, ami a közlekedést segíti.

– A városfejlesztési alapról nemrégiben megjelent híradások szerint átstrukturálják a forrásokat. Mit lehet erről tudni?

– Valóban; marad egy tisztán vállalkozásfejlesztési terület. A tervezett 25 milliárdból 10 milliárd forint jut erre a célra, ám ehhez a vállalkozások részéről is új típusú gondolkodásmódra lesz szükség. Ehhez nyújt segítséget a gazdálkodástudományi, gazdálkodásmenedzsment karunk. Meg kell tanulniuk a vállalkozóknak, hogyan kell tervezni, üzleti tervet összeállítani, likviditást vizsgálni, el kell terjednie annak a gyakorlatnak, hogy egy kisvállalkozásnak is öt évben kell gondolkodnia, nem pedig egyik napról a másik napra. El kell sajátítani, hogyan kell piackutatást végezni, hogyan kell körbenézni, hogy a választott területen milyen a konkurencia. Említhetem például a Rákóczi úton egymás után nyílt cukrászdák esetét. Az Alapkezelőnek feladata, hogy segítse a vállalkozásokat ezeken a területeken is. Lehet, hogy a feltételek nehézkesebbek, mint egy banki hitelfelvétel esetében, de ugyanakkor pluszt is kap a vállalkozó, mert segít megtanulni, hogyan lehet a kockázatokat kezelni, csökkenteni, vagy esetleg elkerülni.

– Mire költhető el a fennmaradó 15 milliárd forint?

– A város életében akadnak olyan szolgáltatási területek, amelyek vállalkozási jellegűek, és olyan területek is, melyeken kiegészíteni kell a vállalkozói környezetet, mert alacsony profitú, de szükséges feladatokról van szó. Ilyen például a bérlakások kérdésköre, a fejlesztések kérdésköre. Azért nincs a városban magánszféra által megteremtett albérleti piac, mert magasak a beruházási költségek, ugyanakkor tíz év alatt nem térül meg a befektetett pénz. Ennek ellenére magasak az albérleti árak a kereslethez képest. Nálunk nem tudott még ez a piac kialakulni, ellenben egy német, vagy osztrák bérlakáspiachoz képest. Ott a bérlakáspiac befektetői azzal számolnak, hogy 10-12 év alatt megtérül a befektetésük…

– Ezeken a területeken a város átvállal feladatokat a vállalkozói szférától?

– Így van: a kultúra, szórakoztatás területén is vannak olyan határmezsgyék, melyekben lehet bevételt eszközölni, de komoly befektetésre is szükség van. Az emberek kulturális igényei is alaposan megváltoztak. Hajlandók fizetni bizonyos szórakozási, kikapcsolódási formákért, de már más színvonalon, más kínálattal. Ezek a területek is határmezsgyéi a nonprofit és a profit szférának. Ilyen területeken tud például ez a Városfejlesztési Alap majd befektetni és beruházni.

Az „ötletből jövő” AIPA pályázatnál is sokat beszélünk a startup-ról, az innovációs képességek fejlesztéséről, és persze a vállalkozóvá válás képességeinek fejlesztéséről. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ne csak a nagyvállalkozások, hanem a kisvállalkozások is bekapcsolódhassanak az utánpótlás képzésébe, megtartásába, kialakításába. Mindenki munkaerőhiánnyal küzd, a kisvállalatoknál is el kell indítani a munkaerő-gazdálkodást.

– A megyei jogú városok körében ön az egyedüli női polgármester. Mennyiben más nőként helytállni egy ekkora város vezetőjeként?

– A kecskemétiek közül is sokan kérdezik tőlem, hogy a város első női polgármestereként hogyan birkózom meg ezzel a feladattal. Szoktam mondani, hogy nekem nem kell birkózni, mert teljesen természetesen jön, hiszen közgazdász végzettségemből adódóan közel állnak hozzám azok a feladatok, amelyek egy nagyváros vezetéséhez szükségesek. Látható az is, nőként teljesen más hangvételt hoztam a politikai életbe. Nem a háborúzás, nem a vitatkozás jellemzi az én stílusomat, hanem az, hogy érzékenyen reagálok a problémákra, törekszem a konszenzusra, és rendkívül fontos számomra a csapatban való együttműködés.

Egy édesanyának az a feladata, hogy egy családot összetartson, én valahogy így élem meg a városvezetést is.

– Mi jellemzi a csapatot, akiket vezet?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az első polgármesteri ciklusomat lezárva mérlegelni tudtam az elmúlt évek tapasztalatait, és tudtam egy új csapatot összeállítani. Mivel a Fidesz-KDNP pártcsaládnak nagyon régi hagyománya és múltja van a városban, képviselőink többgenerációs képviselők. Ennek megfelelően elindult egy természetes megújulási folyamat. Több olyan képviselőnk, aki már túl van a nyugdíj korhatáron, jelezte, hogy visszavonulna, de nevelt ki utódot. Én azt gondolom, hogy kevés pártcsalád tud azzal elbüszkélkedni, hogy azzal is foglalkozik, hogy a változások mellett a folytonosság és a biztonságérzet is meglegyen. Ez egy új csapat, sokkal fiatalabbak érkeztek a jelöltek közé, mindenki diplomával rendelkezik, minden jelöltünk eredményeket ért el a saját szakterületén, idegen nyelveken beszélnek ezek a képviselőjelöltek, és közösségi munkát végeznek évek óta. Ugyanakkor a régi képviselők tapasztalata elengedhetetlen ahhoz, hogy egyfajta kohéziót meg tudjunk tartani a változások folyamán.

– Ön szerint milyen irányba kellene tovább fejlődnie Kecskemétnek?

– Amit fő feladatomnak látok, az elsősorban női mivoltomból fakad. Ezt a várost otthonossá kell tenni. Én az otthonomat úgy szeretem, ha tiszta, rendezett, jó érzéssel érkezem haza, megfelelő kikapcsolódást és regenerálódást jelent számomra.

Ezeket a feltételeket kell még finomra hangolni a városban, hiszen egy hatalmas változáson ment keresztül Kecskemét az elmúlt években. Ezt a változást el kell fogadtatni, és otthonos hangulatot kell teremteni minden területen, kultúrában, sportban, kikapcsolódásban egyaránt, és a zöldfelületeink ápolásával, illetve növelésével is. Ha pedig városvezetőként hosszú távra is kitekintünk, és átgondoljuk azt, hogy mi az, ami ezt a várost további hat-nyolcszáz évre éltetheti, akkor az egyik legfontosabb feladatnak az egyetemünk és az oktatási rendszerünk további fejlesztését látom, mivel ez adja az alapjait városunk jövőjének.