"Én akkor is nyertes vagyok, ha két szavazatom lesz"
Interjú Hegedűs Gábor Imre független polgármester-jelölttel
2019.10.08. 15:56
A polgármesteri címért négyen szállnak harcba idén a hírös városban. A Kecskeméti Médiacentrum mind a négy jelölttel készít interjút; most az egyetlen független jelölt bemutatkozását olvashatják.
– Noha ön nem új ember a politikai palettán, sokan nem igazán ismerik. Mit tart fontosnak elmondani eddigi pályafutásáról?
– Dr. Hegedűs Gábor Imre vagyok, 68 esztendős (lásd egyik kedves idézetemet). Néha azt gondolom magamról, hogy egy páran ismernek Kecskeméten. Két felnőtt gyermekem van. Szolnoki születésű vagyok, 83-ban jöttem Kecskemétre, amikor megnősültem. 1990-től a Tanítóképző Főiskolán tanítottam. 2003-tól dékánként tevékenykedtem. Egy romos épületet vettem át, 80 milliós hiánnyal, s amikor eljöttem, egy jól felépített tanítóképző kar kampuszát hagytam ott 260 milliós többlettel. Amire talán kiemelten büszke lehetek, az, hogy létrehoztam a Projektpedagógiai Társaságot 98-ban. Hét pedagógiai szakkönyvet írtam, nagyon sok tanulmányom jelent meg. Elnöke lehettem a Tudományos Akadémia Tantárgypedagógiai Albizottságának.
Faludy György
– Szolnokiként hogyan sikerült beilleszkednie Kecskeméten?
– Nehezen szoktam meg a várost.
– Mi volt nehéz?
– Hát a homok. Homok és homok mindenütt. És én egy kötött talajú vidékről jöttem, itt teljesen mások a viszonyok. De bevallom, már nem tudnék visszaköltözni.
– Régi motoros a politikában… Hogyan került erre a területre?
– 1988-ban Adorján Mihály már rendszeresen hívogatott magához, mondjam el, mi bajom a szocialista rendszerrel. Nagyon rendes volt az akkori tanácselnök úr, nem büntetett, csak nem értette, miért vagyok lázadó típus. Később beléptem az SZDSZ-be. Hittem abban, hogy valódi rendszerváltás lesz. Nem lett. 90-ben engem ki is zártak az SZDSZ-ből. Ekkor a helyi SZDSZ negyede kilépett velem együtt. Ügyvivőként Zombori Mátyással elhívtuk Orbán Viktort Kecskemétre egy beszélgetésre. Engem bíztak meg azzal, hogy a Bács-Kiskun megyei ellenzéki kerekasztalnak legyek az ellenzéki szószólója. Mindegy, kizártak, pedig lehet, hogy jobban járt volna az SZDSZ, ha odafigyelnek arra, amit mondok. Ezek után hat évre visszavonultam. Még abban az évben néhányan megkerestek, hogy alakítsunk új pártot. Hertelendy László elkezdte rágni a fülemet, hogy menjünk át a Fideszbe, sőt, 1996-ban az is felmerült, legyek én a Fidesz polgármester-jelöltje. Engem inkább a szakmai munkám érdekelt. Magam helyett Szécsi Gábor kollégámat ajánlottam. Vele együtt utaztam Pestre, a vonaton megkérdezem tőle, hogy Gábor, engem akarnak jelölni polgármesternek, de én nem vállalom, Te esetleg elvállalnád? És egy fél másodperc gondolkodás nélkül igent válaszolt. Egy hónap múlva jöttem rá, hogy az én erkölcsi felfogásom szerint Gáborral komoly baj van, hogy finoman fogalmazzak. Van, aki azóta is rám haragszik, hogy én szabadítottam Szécsit a Fideszre. Pedig én időben szóltam nekik.
A magam részéről háttérbe vonultam, de a politikával továbbra is foglalkoztam azért. Ami a szakmát illeti, érdekes, de úgy gondolom, hogy Németországban, Ausztriában, talán Szlovákiában, Erdélyben jóval ismertebb és elfogadottabb vagyok, mint Magyarországon. Itt a régi szakmai elit nem akarja beengedni az új progresszív gondolkodást a pedagógiába. A professzorok képtelenek túllépni a saját árnyékukat, és csak saját pozíciójukhoz ragaszkodnak.
– És a politikai tér? A Fideszből mikor lépett ki?
– 2009-ben Orbán Viktorral találkoztam. Elmondta, mi az elképzelése az oktatásról. Mondtam neki, hogy az totál rossz, azt nem szabad csinálni. Megígérte, alkalmat ad a beszélgetésre, de azóta sem hívott. De nem is hívhatott, mert még azt is megírtam neki, hogy nem értek egyet a gazdaságpolitikájukkal sem. Erre visszaírták, hogy bízzam rájuk a gazdaságpolitikát. Másnap kiléptem a Fideszből.
– Most is ez a véleménye a Fidesz gazdaságpolitikáról?
– Most is. Nem vagyok én kapitalizmus ellenes, nem vagyok burzsoáellenes, de ahol a burzsoázia tagjait kontraszelekcióval válogatják ki, ott valami nem stimmel a társadalomban. Én olvastam a „Henry Ford, az Isten” című könyvet, és még nagyon sok gazdasági művet. Még egy kicsit talán értek is hozzá. A húgom lánya közgazdasági egyetemen tanult, segítettem őt a matekban. Közösen átvettük a közgazdaságtan matematikai részét, magam is sokat tanultam ebből.
– Most mégis, mi vette rá, hogy elinduljon a polgármester-választáson?
– Már 2014-ben mindenki tudta, aki normálisan gondolkodott, hogy ha nem fog össze az ellenzék, a Fidesznek túlhatalma lesz. Tavaly – hogy is fogalmazzak -, az ellenzéki pártok meglehetősen kesze-kusza módon készültek a parlamenti választásra. Ez engem nagyon idegesített. Akkor eldöntöttem, ha otthon ülve ideges vagyok, akkor miért ne idegesítsem magam aktívan? A jelenlegi ellenzéki pártok egymást kiszorító választási propagandája idegesített. S még valami: amikor nyilvánvaló lett, hogy nagy arányban elvesztették a parlamenti választást, utána mindegyik elkezdte magát dicsérni. A hazugság, a mellébeszélés ellenemre van. Akkor, tavaly áprilisban a parlamenti választás után eldöntöttem, hogy az önkormányzati választáson indulok polgármester-jelöltként, függetlenként.
– Mit szólt ehhez a döntéshez a környezete?
– Hát, őszintén azt, hogy hülye vagyok. De volt, aki azt mondta, hogy csak rajta! Mostanában sokan megszólítanak, köztük régi tanítványaim is, akik tudják, hogy érzékeny vagyok a szolidaritásra, s erős az igazságérzetem. A feleségem először majdnem azt mondta (ha nem is komolyan), hogy el fog válni tőlem, de most már támogatja az elképzeléseimet.
– Mire építi a programját? Mi az, amit megváltoztatna a városban?
– Az a baj, hogy nem szabad csak városban gondolkodni. Rendszerszemléletben kell gondolkodni.
Meg kell nézni, hogy az önkormányzat különböző részeinek milyenek az egymáshoz való viszonyai. Tehát ezt vizsgálom. A következő, az önkormányzatnak a saját környezetéhez való viszonya. Ahhoz a környezethez való viszony, ami befogadja és amit az befogad. Meg kell mondjam, az önkormányzat ma Kecskeméten nem működik. Én úgy látom, hogy a mi önkormányzatunk egy marionettbábu, melyet felülről mozgatnak.
– Tegyük fel, hogy október 13. után ön lesz a város polgármestere. Hogyan kíván változtatni a fent említett marionett-szerepen?
– Nagyon egyszerű: kapcsolatépítéssel. Adott egy rendszer, ami az önkormányzatok önkormányzatiságát elvette. Tudatformálással lehet és kell változtatni. Még a fideszes polgármestereknek sem lehet jó, hogy felülről mondják meg, hogy mikor mennyi pénzt és mire kapnak.
– És arra lát esélyt, hogy meggyőzzön másokat az igazáról?
– Hogyne! Én hiszek abban, hogy az ember még mindig homo sapiens. A tudatot lehet formálni, meg a gondolkodást is. Én már nem leszek megváltó, nem is akarok megváltó lenni. De megteszem az első lépést, és a munkát majd lehet, mások fejezik be. Lejer Zoltánnak (az ellenzéki pártok közös polgármesterjelöltjének – a szerk.) mondtam egyszer, hogy az önkormányzati választás csak az első, bár fontos része az irányváltásnak, ám én távlatokban is gondolkodom. Nem csak horizontálisan, vertikálisan is. Erre azt kérdezte, hogy indulni akarok talán a 2022-es parlamenti választáson? Mondom, nem. De megtalálom azt az embert, aki hisz a szolidárisban, és akit támogatni tudok.
Szeretnék polgármester lenni. A környezetemért, a városért. Nincs olyan, hogy október 13-án én leszek a polgármester, és azonnal megváltom a világot. Hülye lennék, ha így gondolkodnék. De az első lépéseket azonnal megteszem.
Engem nem zavarna, ha a mostani polgármester asszony maradna a polgármester, amennyiben képes lenne a város irányításán változtatni. Ebben viszont egyáltalán nem hiszek. Abban igen, hogy vissza kell állítani a demokratikus választói törvényt. A jelenlegi ugyanis nem demokratikus.
– Miért nem demokratikus a véleménye szerint?
– Egyszerűen, mert kizárja az egyenlő hozzáférési lehetőségeket. Kizárja az igazi alkukötések lehetőségét. Tehát ott kezdődne a demokratikussá tétel, hogy kétfordulóssá tesszük a választásokat. Legalábbis a parlamentit.
– Az egyfordulós választási mód is demokratikus…
– Nem, csak annak mondjuk. Nem demokratikus.
– Ezek szerint a világ azon országai, ahol egyfordulós választás van, azok nem demokratikusak?
– De. Csak a magyarországi nem az. Például Ficóék Szlovákiában is egyfordulóssá tették a választást, azt mégis demokratikusnak tartom. Mert látható, tehát követhető, törvényi szabályozása van annak, hogyan lehet alkukat kötni. Nagy hibát követett el az ellenzék Kecskeméten és országosan is. Nem azzal, hogy szövetséget kötöttek, hanem azzal, hogy megtagadták a pártjaikhoz való tartozásukat. Aki azt megtagadja, az eddig mit képviselt? Hogyan képviselte a saját értékeit? A szövetség ennek ellenére nagyon fontos.
– Min változtatna még?
– Kecskemét közlekedése bedugult, nem találnak rá megoldást. Mindig az eseményeket követik. A belvárosban nincs elég parkoló. Össze kell fogni a vállalkozókkal, és közös beruházásként emeletes parkolóházakat kell építeni, úgy, hogy ne a zöldfelület csökkenjen. Mi még az igazi motorizáció előtt állunk, lesz majd olyan család, amelyiknek három-négy autója lesz. Erre előre fel kell készülni. Le kell szállítani az embereket az autóról, ez a város érdeke. Palkovics miniszter úr kitalálta, és ez remek ötlet, hogy a Lajosmizse vasútvonalat Pestig korszerűsíteni kell. Ezzel egy időben a gyorsforgalmi vasutat is fejleszteni kell!
Rá lehet szoktatni az embereket a korszerű tömegközlekedési eszközök használatára!
– Igen ám, de ezek állami beruházások, nem önkormányzati hatáskör…
– Az állami beruházás összekapcsolható az önkormányzatival. Például Trianon előtt Cegléd és Szeged között, de tovább, Szabadkáig két vágányú volt a vasút. Most is ott van a második pályának a nyomvonala. Végig látható. Ezt kellene fejleszteni, ez sokkal egyszerűbb lenne, mint Katonatelepig négysávosítani az utat. Még valami: a globális felmelegedést az aszfaltfelület erősíti többek közt a legintenzívebben. Az aszfaltnak erős hőmegtartó képessége van nappal, és kicsi hőkisugárzása éjszaka. Nem tud visszahűlni. Tehát még a környezetnek is jót tennénk a vasúti fejlesztéssel.
– Független polgármesterként eredményesen tudna lobbizni a kormánynál?
– 1989 óta intenzíven követem a politikát.
Mentem már fejjel a falnak, megtanultam, hogyan lehet meggyőzni embereket. Én nagyon hiszek az emberekben.
Kosztolányi írja a Halotti beszédben, hogy „kevés a forgandó tündér szerencse, hogy a csodát ismét megteremtse”. Számomra az ember, a legtanulatlanabb is – valóságos csoda. Amikor eljöttem a tanítóképző karról, sokan fellélegeztek. Örültek, hogy távozom. Ezek az emberek most odajönnek hozzám, jó lett volna, ha akkor nem állsz fel, hanem maradsz. És bizony olyan is mondja, aki akkor mindent megtett, hogy távozzak.
Egy mélyszegény családból származom. Előfordult, ha nincs egy jó szomszédunk, télen fűtés nélkül ott fagyunk meg. Bennem talán ezért is oly erős a szolidaritásérzés. Ezer nemzetközi kutatási eredmény jelenik meg, hogy hiába jók a gyerekek genetikai adottságai, ha szegény családba születnek, szinte lehetetlen a kitörésük a nyomorból. A szegénységet kell tehát csökkenteni, és akkor lesz esély a kitörésre. És ha a gyerek kitört, akkor lesz esélye a szegénység ellen szolidárisan fellépni. A diszkriminációnak minden fajtáját elutasítom. Attól, hogy a romákról, szegényekről lenézően beszélnek, ellenzéki és fideszes ismerőseim, nekem összerándul a gyomrom. Nem lenézni kell az embereket, hanem felemelni.
– Hogyan ítéli meg az esélyeit a választáson?
– Most a matematika szakos tud belőlem kibújni: én akkor is nyertes vagyok, ha két szavazatom lesz. De ennél jóval többre számítok. Kecskeméten szerintem jó, ha tíz százalék tudja, hogy ki vagyok. Lehet, hogy annyi se. Tehát, ha ebből indulunk ki, akkor irreális elképzéseim vannak. Ennek a tíz százaléknak a kisugárzása reménykeltő. De nem erről van szó. Hanem arról, hogy új politikát szeretnék. A gondolataimból ha csak tíz megmarad, vagy egy megmarad, és ahhoz módosítják a jövőbeni elképzeléseket, akkor én már nyertes vagyok. Nem csak én, az emberek is. Szeretném, ha a mostani egyensúlyvesztés elkezdene kicsit visszabillenni. Tőlem maradhat a Fidesz is, csak változtasson a politikáján! Például azzal van bajom, hogy megjelenik a hírekben a Vacsiköz felújítása elkezdődött, és látom, hetekig nem dolgoznak rajta. Vagy itt van az aluljáró felújításának ügye. Nem az idegesít, hogy a nagy esőben vízzel telik meg. Nincs az a mechanizmus, amelyik megakadályozza, hogy ott ne álljon meg a víz egy ilyen esőben. Ha a Teremtő lenne a polgármester, ő sem tudja ezt megakadályozni. Butaság ezt kifigurázni. De az igenis idegesít, hogy rossz a munkszervezés logisztikája. És nekem ilyenekkel van bajom, ezekből van elegem. Tudom, ha polgármester leszek, és miért ne lennék, akkor a szervezéssel nagyon sok városüzemeltetési munka hatékonyabbá válna.
Bán János