Magyar Levente interjú KTV Közélet beruházás Külgazdasági és Külügyminisztérium

A támogatások folytatása és az export-rekord megdöntése is cél 2022-ben

A Motherson Csoport helyi SMP gyárának kapacitásbővítő eseményére érkezett Kecskemétre Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese. A vendéggel a beruházás jelentőségéről, valamint a külgazdasági és külügyi aktualitásokról és tervekről beszélgetett a Kecskeméti Televízió Közélet című műsorában Kozák Polett főszerkesztő.

Mennyiben jelent újdonságot a Motherson Csoport mostani beruházása, és mennyiben igazodik ahhoz az erős folyamathoz, amely a hazai befektetések emelkedését jellemzi?

Több szempontból is fontos ez a beruházás. A kormánytámogatással megvalósuló sokmilliárdos fejlesztés önmagában is komoly kapacitásnövelést jelent. Kiemelendő továbbá, hogy maga a Motherson Csoport egy olyan globális szereplő a járműalkatrész-gyártás területén, amelyet a legnagyobbak között tartanak számon. Tehát ismét egy olyan vállalat telepedett meg – és most bővitett – Kecskeméten, amely a „legmagasabb ligában focizik”.

Beszéltem az elnök úrral – a cégcsoport első számú vezetője is megjelent az ünnepségen –, aki azt mondta, hogy globálisan több mint 280 gyár tartozik hozzájuk. Elképesztő számról beszélünk, amit úgy érzékeltetett, hogy a gyárai körbejárásával összefüggésben évente mintegy 300 napot tölt úton. A hatalmas cégbirodalom összesen több százezer embert alkalmaz.

Büszkék lehetünk arra, hogy a Motherson12 évvel ezelőtt Magyarországra telepedett, a kecskeméti mellett további öt hazai telephelyük országos jelenlétet eredményezett. A mostani beruházás azon fejlesztések sorába illeszkedik, amelynek során a csoport Magyarország meghatározó cégei közé emelkedett.

Az év első kilenc hónapjában a hazai export összessége jelentős méreteket öltött. Minek köszönhető ez elsősorban? A kormány intézkedéseinek vagy a pandémia utáni áruéhségnek?

Szívesen mondanám azt, hogy az export kizárólag a kormány zseniális intézkedéseinek köszönhetően tudott így növekedni, de az az igazság, hogy elsősorban a magyar emberek munkájának köszönhető, hogy a pandémiával járó gazdasági zavarok ilyen hamar elhárultak. És itt nem csak az exportnövekedést emelném ki, hanem a beruházások egyre fokozódó ütemét is. Mind az export tekintetében, mind a Magyarországra áramló és a magyar cégek által megvalósított befektetések tekintetében újabb rekord növekedést láttunk az utóbbi hónapokban. Tehát nem csak, hogy talpon maradtunk, de hatalmas lépésekkel haladunk előre azon az úton, amit kitűztünk tizenegy évvel ezelőtt, 2010-ben, amikor a romokban lévő magyar gazdaságot újjá kellett építeni. Akkor a régió legversenyképesebb gazdaságának létrehozását tűztük ki célul. Magyarország exportteljesítménye, valamint a beruházási ráta talán az a két legfontosabb mutató, amely alátámasztja a fenti törekvésünket: ma mind a kettőben fényesen állunk. Úgyhogy büszke lehet magára az ország, és minden magyar ember, aki ebben részt vállalt.

Ezt a gondolatot kicsit folytatva: ha külgazdasági szempontból kell értékelni az évet, melyek voltak a legnagyobb eredmények?

Talán a legfontosabb, hogy annak ellenére tudtuk emelni a Magyarországra áramló külföldi tőke volumenét – illetve tudtunk támogatásokkal rávezetni a magyar cégeket is a beruházásokra –, hogy a világban a beruházások terén nagyon sok helyen átütemezéseket, felfüggesztéseket tapasztaltunk. Nálunk nem ez történt: amikor azt láttuk, hogy a gazdaság kitermelte a megfelelő forrásokat, a kormány azokat újraosztotta a magyar gazdasági szereplők számára. Ezt a visszaosztást pedig a kabinet minden esetben további fejlesztésekhez, beruházásokhoz kötötte, az ország így vált képessé a fentebb említett gazdasági teljesítmény leadására. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, rekordokat döntünk.

A mi pedig az exportot illeti: azért nagy teljesítmény, hogy fenn tudtuk tartani, sőt növeltük is az ország teljesítményét, mert ha körbenézünk, láthatjuk, hogy milyen zavarok keletkeztek a világgazdaságban. A nehézségek a legnagyobb szereplőket is elérték, elapadtak bizonyos forrásanyagok, fennakadás történt a szállítóláncokban és még sorolhatnám a tényezőket…

A siker mindenképpen a magyarok többletmunkáját tükrözi, amire legyünk büszkék és magabiztosak abban a tekintetben, hogy folytatódni is fog!

Valóban sokat lehet olvasni nyersanyaghiányról, inflációról, mit tud tenni a magyar kormány azért, hogy ezek a negatív hatásait csökkentse?

Nálam képzettebb közgazdászok azt mondják, hogy az infláció olyan külső, általunk nem befolyásolható tényezők eredménye, amelyeket nem lehet egyszerű kormányzati intézkedésekkel teljes mértékben ellensúlyozni vagy felülírni. Ráadásul a monetáris politika, tehát az infláció megfékezése nem a kormányzat, hanem a Magyar Nemzeti Bank kiemelt feladata. Én azt gondolom, hogy a bank meg is tette a szükséges lépéseket. A nemzeti bank önálló, független intézmény, a saját szakmai szempontjai szerint határoz a szükséges intézkedésekről, például kamatemelésről. Ezek a lépések meg is történtek.

Közben persze a kormány is szerepet vállal ebben a folyamatban, gondoljunk csak az üzemanyagár befagyasztására, a rezsicsökkentésre és több területre való kiterjesztésére. Ezek az intézkedések szintén jelentős inflációfékező hatást gyakorolnak. Vagyis én azt látom, hogy a kormány minden erejéből telhetőt megtesz, hogy gátat szabjon a magas inflációnak, és nem is rosszak a kilátásaink. Az ilyen trendek nyilván nem az egyik pillanatról a másikra fordíthatók meg, de ha a nemzeti bank által közölt jövő évi és 2023-as előrejelzéseket nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy jó úton járunk afelé, hogy a keresetek megőrizzék, sőt növeljék az értéküket.

Az energiabiztonság szintén visszatérő kérdés, energiaválságról beszélnek Európa-szerte. Milyen lépések történtek annak érdekében, hogy mind a hazai gazdasági szereplők, mind a magánfogyasztók biztonságban érezhessék magukat?

A kérdés kapcsolódik az előző témakörhöz, hiszen a magas energiaárak okozzák a magas inflációt. S miután Magyarország nem önellátó jelenleg, hanem kiszolgáltatott a külső aktoroknak, ezért a külső hatások fokozottan érvényesülnek a magyar piacon.

Magyarországnak és a kormánynak stratégiai célja, hogy ezen változtasson. Ha megnézzük, hogy az utóbbi 10-11 évben hazánkban a kormány által milyen változtatások és befektetések történtek az energiapiacon, akkor azt látjuk, hogy erőnkhöz mérten megtettünk és megteszünk mindent, hogy növeljük az ország energiafüggetlenségét. Hogy amikor ilyen hatások lépnek fel, ne legyünk egy-egy forrásnak kiszolgáltatva, hogy ne legyen senkinek monopol helyzete az árak meghatározásában, például a gázbeszerzések területén. Azt gondolom, hogy az a gázszerződés, amit az oroszokkal kötöttünk meg néhány héttel ezelőtt, mérföldkő ebben a tekintetben. Nagyon kedvező árszintet és hatalmas forrást sikerült hosszú távra biztosítani, ami garantálja, hogy ebben az országban senki nem fog fázni, nem kell gyárakat, erőműveket leállítani azért, mert nincs fűtőanyag, és senki nem szembesül majd a kifizethetetlen gázárakkal. Miközben másutt bizony ilyet is látunk. Vannak olyan országok, ahol 2-3-4-szeres a gázárrobbanás, ami akár néhány hónap alatt is óriási társadalmi megrázkódtatásokat jelenthet. Hatalmas eredmény, hogy nekünk ezt nem kell átélnünk, mert a rezsicsökkentés, valamint a biztos forrás és útvonal biztosítja a kiszámítható árszintet. Újra és újra értékelnünk kell, hogy biztonságban vagyunk ezektől a hatásoktól. Az ember ugyanis hajlamos csak akkor értékelni valamit, amikor elveszti. Azt gondolom, hogy a kormány teljesítménye védhető ebben a tekintetben is.

A gazdasági kérdések után beszéljünk kicsit a külpolitikai ügyekről is, aminek egyik visszatérő kulcskérdése a migráció. Ebben a feszültség nem csökken, talán inkább még nő is. Hogyan állnak ezek a folyamatok most az európai szintéren?

Nem jól. Európa hatalmas migrációs nyomás alatt áll, és ez alól nem mentes Magyarország sem. Mi több, Magyarország az egyik súlypontja, ennek a migrációs nyomásnak. S miután a határainkat megvédjük, nem tudatosul bennünk minden nap, milyen nagy dolog, hogy a szeretteinket biztonságban tudhatjuk azoktól jelenségektől, amelyektől egy sor, nálunk fejlettebb európai országban napi szinten kellene félteni őket. Nem kicsi az a nyomás és nem elhanyagolható az a szándék, hogy ez ne így legyen. Ebben az évben már 100 ezer illegális migránst tartóztattak fel a déli határon a magyar honvédek és rendőrök. S amikor máshol Európában megjelenik néhány ezer vagy néhány tízezer fő, akkor a világ „odaszalad”, küldi a segítséget. Ez természetesen rendben is van, mi is küldünk segítséget mindenhova, ahol elfogadják vagy igénylik. Mindenesetre az érdekes, hogy a mi vállunkat még senki nem veregette meg azért, hogy 100 ezerrel kevesebb illegális bevándorló tört be az Európai Unió és a schengeni övezet területére. Önerőből tartjuk fenn ezt az állapotot. Az az igazság, hogy nem is várunk köszönetet ezért, mert mi a magyar emberek biztonságáért tesszük a dolgunkat. Mindazonáltal az európai politika kétszínűségére nagyon szépen rámutat ez a jelenség. S így karácsony táján az ember elgondolkodik azon, hogy amikor ilyen állapotok állhatnak fenn, hova jutott az az Európa, amelyet a kereszténység tartott meg évezredekig. Nem tudunk ezzel mit csinálni, azt tudjuk tenni, ami dolgunk, hogy megvédjük Magyarországot, és hazánkon keresztül akár Európát is.

A magyar védettségi okmányokat egyre több országban fogadják el. Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a magyarok egyre könnyebben tudjanak eljutni külföldre?

Minden tőlünk telhetőt megteszünk, nincs olyan partnerünk, akivel már a hazai oltások kezdetén ne vettük volna fel a kapcsolatot annak érdekében, hogy az oltottak utazhassanak, bármilyen vakcinát is kaptak. Van, ahol előrébb tartunk, másutt nem sikerült még áttörést elérnünk, de minden partnerrel, minden vakcinatípusról tárgyalunk, és mindent megteszünk azért, hogy visszakapjuk azt mozgási szabadságot, amit a járvány és egyes külföldi felek irracionális és bürokratikus eljárásrendje elvett tőlünk. Azt a mozgási szabadságot, ami az ország határain belül rendelkezésre áll, szemben más országokkal, ahol a karácsonyt is korlátok között tudják majd megünnepelni. Amikor ilyen állapotokat látunk, megint azt mondhatjuk, hogy csak nem dolgozott olyan rosszul a kormány, ha itthon szabadságban élhetünk, meglátogathatjuk a családot, ráadásul egyre több országba utazhatunk. Nem tartunk még ott, ahol szeretnénk, de addig dolgozunk rajta, amíg mindenkivel meg nem születik a vonatkozó megállapodás.

2022-ben mit tart a legnagyobb külpolitikai, külgazdasági kihívásnak?

Jövőre szerintem előtérbe kerülnek a kemény biztonsági kérdések. Gondolok itt elsősorban annak a katonai konfliktusnak lehetőségre, amely hazánk szomszédságában fennáll. Főként az ukrajnai helyzet aggasztó. Még mindig érződik az a geopolitikai feszültség, ami 2014-ben új lendületet kapott és fegyveres harcokba torkolt. Nagyon résen kell lennünk, hiszen egy szomszédos országról beszélünk, ahol 150 ezres magyar nemzetiség és rengeteg magyar állampolgár él. Ez egy olyan veszély, amivel régóta nem kellett szembenéznünk, hiszen évtizedek óta nem volt a szomszédságban háború.

A Nyugat-Balkánon is rengeteg feszültség halmozódott fel, és ott sem a hosszú távú stabilitás irányába mutatnak egyes folyamatok.

Újra tudatosítanunk kell a társadalomban, hogy régiónkban a fegyveres konfliktusok kora nem múlt el. Azt is tudatosítanunk kell, hogy úgy tudjuk Magyarországot megvédeni, ha hozzájárulunk ezen konfliktusok kirobbanásának a megelőzéséhez. A Nyugat-Balkánon ugyanis több ország tesz olyan beavatkozási kísérletet, amely a hozzá nem értésről ad tanúbizonyságot. Nem értik mi történik ott, mert messze vannak vagy nagyok, nincs meg bennük az érzék, hogy megértsék az ottani viszonyokat, de bennünk talán igen. Úgyhogy Magyarországnak itt nagyobb szerep jut majd, mint ami a méretéből következne.

Ami pedig a külgazdasági kapcsolatainkat illeti, folytatjuk a 2021-es munkát. Rengeteg támogatást adunk majd magyar cégeknek, hogy külföldön beruházzanak, külföldieknek, hogy hazánkba jöjjenek. A magyar export rekordja pedig 2022-ben is fontos szempont lesz.

Kecskemét fejlődését méltatta Magyar Levente

•