Mintha egy araszra repülnének a Naptól
2016.08.02. 09:32
Két Csonka Zoltánnal ültünk a kávézó teraszán. Az apa Zoltán, a fiú Zotya. Mindketten a Milagro (Santana Tribute) nevű kecskeméti zenekar gitárosai. Arról beszélgettem velük, hogyan lesz a gitárosból zenész, milyen komoly, munka előzi meg azt, hogy a közönség egy latinosan laza, vidám csapatot lásson a színpadon. No meg arról, a gitáros apa és fia pendülhet-e egy húron.
- Hogy kezdődött a gitáros pályafutás?
Zoltán: - Amikor egy kedves barátom elkezdett játszani, én is vetettem a szüleimmel egy gitárt. 1982-től tanárhoz jártam és apránként behúzott a dolog. Gitároztam, de nagyon későn kezdtem el tudatosan, ugyanakkor érzésből játszani úgy, hogy ez valamiféle belső megnyilatkozás legyen. Voltak zenekarok, vendéglátóztam is, de az igazi nagy váltás az volt, amikor 2000 körül háromnegyed évig feljártam a fővárosba Szekeres Tamáshoz gitározni. Interaktív gitároktatást csinált, olyat, ami ma már a Youtube-on elérhető. De akkor még nem volt ilyen. A fejemben ott kattant át valami, hogy itt egy figura, akinek lemezei Satriani albumai mellett vannak a polcomon. Ugyanazokat a hangokat használja, mint én, ugyanúgy csinál mindent, csak valahogy másképp. Attól kezdve tudatosabban játszottam.
Zotya: - Még nem tudtam járni, amikor már készültek olyan képek, amin fogdosom a gitárt. A mag korán el volt ültetve. Édesanyám csellózott, apa gitározott. Másodikos általánosban döntöttem a gitár mellett. Akkor még lehetett bérelni az ÁZI-ban hangszert. Hatodik után lett először saját gitárom. Végigjártam a zeneiskolában a tíz évet, aztán érettségi után kisebb időt kihagytam, és a Milagro miatt kezdtem újra gitározni 2011-ben. Először csak arról volt szó, hogy egy koncert erejéig, aztán végül maradtam. Nem bántam meg. Nekem már ugyan volt lehetőségem az internetet segítségül hívni, de én is osztom azt, hogy egy élő embertől tanulni teljesen más.
- Mitől más egy a videón szereplő ember az élőtől?
Zoltán: - A technikát bárki meg tudja tanulni az internetről, de gitározni, azt nagyon kevesen. Gitározni és gitáron játszani, az két külön dolog. Minden művészeti ágban érzed, hogy az alkotó közölni akar veled valamit, vagy csak létrehoz valamit. A művészet attól művészet, hogy a lényed belső része, az érzelmek, a gondolatok, amiket nem tudsz megfogni, azok rárakódnak, mint a rádióhullámokra az üzenet. A másik oldalon pedig dekódolják. Ha van mit. Ha nincs mit dekódolni, az a giccs. Ezek nem tudatos dolgok, ezeket nem lehet megtanítani, csak megmutatni.
- Zotya: - Az jó, hogy ma már mindenhez hozzá lehet férni az interneten, de a lényegét nem fogja megtanítani: azt, hogy mitől lesz valaki gitáros úgy, hogy közben zenésszé válik. Egy élő figura kell hozzá, aki játszik, én pedig sírva fakadok, ahogy két hangot lefog… Amikor érzed, ahogy a másikból belülről árad a zene.
- Hogyan jött a Milagro, miért pont latin ritmusok, Santana, tarka ing és kalap?
Zoltán: - 1987-ben elkezdtünk vendéglátózni, akkor az egy általános megjelenési forma volt. A város tele volt éttermekkel, klubokkal, ahol élőben hallhatták a fiatalok azokat zenéket, melyeket még a rádió se játszott. És menet közben jöttek a színpadi produkciók. Egyszer Belicza András barátom, aki egyébként akkoriban billentyűs hangszereken játszott , mondta, hogy nagyon szeretne ütős lenni. Javasolta, hogy játsszunk Santanát, és ő fog timbalesen játszani. Mondtam, az ötlet remek, de hát hol vagyok én ahhoz, hogy Carlost játsszak? Ő fényévekre van tőlem. Aztán addig rágta a fülem, míg beadtam a derekam. 2010 karácsonyán volt a debütáló buli. 2011-ben csatlakozott Zotya is.
- Milyen érzés volt édesapáddal egy színpadon állni?
Zotya: - Az elején nagyon fura. Bár, igazából a mai napig fura. Főleg, amikor együtt gitározunk otthon. Mert tudom, hogy ő gitáron játszik, én meg gitározom, és inkább csak próbálkozom a játékkal. És mindig benne van a fejemben, hogy én ezzel a csávóval hogy álljak egy színpadra. Ő tudja a dolgát, én meg… Azt gondolom, a kíséretet korrektül megcsinálom mögötte, de fényévekkel mögötte. Persze jó érzés, hogy egy színpadon állunk, gyerekkoromban el sem tudtam képzelni.
- Zoltán, lehet tanítani még ilyenkor a gyereket?
- Szerintem igen. Mert tanulni mindig lehet. Magamon veszem észre, hogy hiába vagyok ötven éves, még mindig megyek befelé az erdőbe, ami rettenetes sötét, sűrű, és sosincs vége. Ha az ember csinálja, akkor mindig lehet tovább fejlődni. Mert lehet, hogy az izmok nem úgy működnek, az idegi impulzusok nem úgy mennek, mert idővel kopik az ember, de – amiről már beszéltünk - a zene leginkább belső lelkivilág kérdése. Ez pedig sokat változik idős korra. Az, ami a te zenéden keresztül átmegy, az biztos, hogy más ötven évesen, mint húszévesen. Ehhez jönnek még a technikai elemek, amikor eltűnnek a sallangok az ember játékából. A zenészséget nem lehet megtanulni. Zenésszé válik az ember. Az pedig csak úgy megy, hogy gyakorlod, fejleszted magad.
- Zotya, hogy érzed. Lehet egyszer édesapád a te Szekeres Tamásod?
- Ezt mind a két embernek akarnia kell. Én szeretném. Csak rendbe kell tenni magamban a dolgokat. Apa azt mondja, az jön majd magától, és amikor minden a helyre kerül, megszületik egy belső kényszer, ami hajt tovább.
- Milyen a hangulat a színpadon? Feszült? Laza?
Zotya:- Mindig számoljuk Imivel, a dobossal, hogy Apa hányszor szúrja el. Ötig szoktam, az egyórás koncert felénél éri el, aztán már nem folytatjuk a számolást. (Nevet.)
Zoltán: - Ez így igaz. De ezek azok a pontok, amikor hihetetlenül felszabadult tud lenni az ember a színpadon. Gitározik, és vannak kötött dolgok, amiket meg kell csinálni. Aztán ha nem sikerül, van az összenézős vigyor. Ezek jók, mert kioldják azokat a görcsöket a zenészben, ami teherként rajta vannak. Sose fogom megszokni azt a fajta terhet, amit a szólista szerep jelent. A nagy zenészek, kedvenceink nem olyan tekintetben zsenik, hogy nem hibáznak. Hanem mert azonnal le tudják reagálni az esetleges hibát, tovább tudnak lépni. És amikor az ember könnyedén, lazán végiggurul rajta, na, azt fogja a közönség megérezni.
- Zoltya, egyszer belőled is lesz szólista?
- Nagyon szeretném.
Zoltán: - Szerintem igen. Csak a feje kell hozzá. Szerintem sokkal tehetségesebb, mint én vagyok, sokkal jobb a füle. Van, amikor én küszködök egy hanggal, odajön és elővarázsolja. Mert van hozzá füle. Csak a másik fele nincs még benne a fejében, a kapcsoló még nem billent át. A belső késztetés, motiváció hiányzik egyelőre. Hogy meg lesz-e, csak rajta múlik. Én annyit tudok tenni, hogy csinálom a magam dolgát, hátha egyszer azon keresztül megérzi, és a mágneskapcsoló behúz.
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés