Mi van vele? – Leskowsky Albert
Közéleti személyiségek, akikről régen hallottunk…
2020.07.31. 20:13
Gyermekkora óta szenvedélyesen érdeklődik a zeneszerszámok és a különleges közlekedési eszközök iránt. Első hangszereit az NDK-ból hozta, később bejárta a Kecskemét környéki falvakat, a Kiskunság tanyavilágát – alapítványi támogatással megfordult a világ számos országában is –, és kitartó munkával létrehozta Magyarország legnagyobb nyilvános hangszermúzeumát. Nyugdíjazása óta orvosai tanácsára az autóvezetés helyett inkább kerékpározik, ennek hozadékaként dizájner kerékpárokat gyűjt és készít. A karanténidőszak végét várva sem tagadja meg önmagát: most épp a főtéri velocipéd-bemutatók folytatását tervezi.
4 kép
– 2010-ben, 60 évesen nyugdíjba vonult. Miért?
– Őszintén szólva azt a strapát, amivel a hangszergyűjteménnyel kapcsolatos dolgok intézése járt – nem ritkán egy-egy nap öt-hat csoportnak kellett tárlatvezetést tartanom, gyakoriak voltak a szakmai utak stb. –, már nem nagyon bírtam. Kapóra jött az is, hogy önkéntesként egy ideje már ott dolgozott a hangszerkészítő kecskeméti családból származó Szilágyi Áron, aki örömmel vette át tőlem a „stafétabotot”. Számításom bejött, Áron profi módon, rendkívül magas színvonalon vitte tovább a munkát és viszi jelenleg is. Ráadásul öt évvel ezelőtt a gyűjtemény végleges helyre való költözését is kiválóan levezényelte. Nagyon örülök annak, hogy a Rákóczi úton, az egykori Városi Mozi átalakított épületében immár pazar körülmények között láthatók az elmúlt évtizedekben összegyűjtött hangszerek. Ez egy hatalmas előrelépés amiatt is, mert ott egy színpadot is használhatunk, ahol például évente visszatérő eseményeket, fesztiválokat tudunk tartani.
– A hangszerektől is elköszönt, amikor a gyűjtemény kulcsát 2010-ben az új vezetőnek átadta?
– Á, dehogy! Mindmáig gyakran bejárok a múzeumba, örömmel veszem kézbe a zeneszerszámokat. Nem ritkán a tárlatvezetés örömét is szívesen vállalom. Régi ismerőseim közül többen, akiknek egykor a gyermekeit kalauzoltam el a hangszerek világába, az unokáik elvarázsolására is kifejezetten engem kérnek, de a pedagógusok között is akadnak olyanok, akik az évekkel ezelőtti rendhagyó énekórák sikereire visszaemlékezve új osztályaikkal való látogatásukkor is hozzám ragaszkodnak. Óriási örömöt jelentett számomra, hogy tavaly már a gyűjtemény 40. születésnapját ünnepelhettük meg. Kitüntetéskét éltem meg, hogy a gálaestre eljött és színpadra lépett a Sebő Együttes is. Vezetőjük, Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze címmel jutalmazott Kossuth-díjas zenész, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója a példaképem volt mindig is – igazán megható volt látni őt az én „fesztiválomon”. Ugyanígy büszkeséggel töltött el, hogy az ünnepségen újra találkozhattam gyerekkori haverommal, a keleti és a balkáni zene kiváló ismerőjével, a pengetős hangszereken otthonosan mozgó Barvics Ivánnal is.
– A gyűjtés örömét átéli-e még most, nyugdíjasan is?
– 2010-ben egy szívműtéten is átestem – egy gyerekkori szívproblémámat kellett kezelni. Ennek az egészségügyi beavatkozásnak köszönhetően azután belecsúsztam egy másik „hóbortba”. Az orvosom ugyanis a város közbiztonsága érdekében eltanácsolt az autóvezetéstől (nevet – a szerk.), azt javasolta, közlekedjek inkább kerékpárral. Azóta majd minden nap bringázok, egyúttal elkezdtem gyűjteni is a régi drótszamarakat. Kezdetben elsősorban a barátaim és ismerőseim segítettek, de akadtak számomra teljesen ismeretlenek is, akik az új hobbim hallatán vagy az utcai közlekedésem láttán fölajánlották a padláson vagy a fészerben elfekvő járgányaikat. Néhány éve úgy éreztem, hogy specializálódnom kell, egyedivé, csak ránk jellemzővé kell tennem a gyűjteményt. Kézenfekvő megoldást találtam. Kecskemét egyik fő ismérve a szecesszió, ehhez igazodva a 18. század végén és a 19. század elején népszerű velocipédek gyűjtésére szakosodtam. Ma már közel száz bicikliből áll a kollekcióm, akad közöttük fakerekű, tricikli, tandem, három- vagy négyüléses családi kerékpár, oldalkocsis és chopper bicikli, két- és háromkerekű velocipéd stb. És ami a hangszereknél jól bevált gyakorlat lett – megszólaltathatók, a vendégek játszhatnak rajtuk –, azt a drótszamaraknál is alkalmaztam: a kerékpáros programokon, így például az autómentes napokon mindig részt veszünk, a múzeumok éjszakáján is önálló programokkal szoktunk jelentkezni, és ezeken az alkalmakon a kerékpárokat ki is lehet próbálni, fel lehet ülni rájuk, lehet egyet kerekezni.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
– Mit tervez, mit szeretne elérni a következő években?
– Ötéves korom óta, amikor édesapám elvitt Budapestre a legjobb barátjához, aki a közlekedési múzeumban dolgozott, életem egy irányban halad. Beleszerettem anno a múzeumi munkába, s ez azóta sem változott, nem is szeretném, ha a jövőben másként lenne!
Jó tudni, hogy a hangszergyűjtemény nagyszerű helyen és profi kezekben van, hogy folyamatosan fejlődik. Remélem, hogy a zeneszerszámok sokak számára nyújtanak majd a jövőben is felejthetetlen élményt. Épp ezért a karanténhelyzet végét már nagyon várom. Úgy tudom, hogy sajnos idén a múzeumok éjszakája csak virtuális programokat kínál majd, de azért egy különleges tárlatvezetés révén találkozhatnak velem az érdeklődők: egy videóanyagban a kedvenc hangszereimről mesélek majd. Annak viszont végtelenül örülök, hogy a gyűjtemény kedd óta előre bejelentkezéssel ugyan, de látogatható, és a korábban tervezett nyári táborainkat is kivétel nélkül meg tudjuk tartani.
Azután álmodozni is szoktam. Jó lenne, ha a velók is állandó helyet kapnának – jelenleg egy raktárban várják sorsuk jobbra fordulását –, és persze ha minél gyakrabban használnák is őket. Egy-egy nagyobb főtéri rendezvényen már korábban is részt vettünk, mindig nagy sikert arattunk, ezt akár rendszeressé is lehetne tenni. A velocipédekkel fotogénebb lenne a városkép, és nem mellékesen a turisták számára vonzóbbá válna Kecskemét. És persze annak is örülnék, hogy amiként jómagam a kerékgyártást is vállaló bognár elődeimet, illetve a nótás kedvű és fúró-faragó nagyapáimat követve zenét, illetve közlekedés- és technikatörténetet szerető ember lettem, úgy az unokáim és a majdani dédunokáim is tovább vinnék őseink művészetek iránti érdeklődését.
Leskowsky Albert Sándor hangszerész, nyugalmazott gyűjteményvezető Alpáron született 1950. augusztus 4-én. Általános és középiskoláit Kecskeméten végezte, a Katona József Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Ezt követően az NDK-ban folytatta tanulmányait: előbb hegesztő szakvizsgát szerzett, azután a rostocki főiskola hajóépítő mérnöki szakán tanult. Emellett magánúton zenei és hangszerészi ismereteket is szerzett. 1973-tól vezető magyar rockegyüttesek tolmácsa, technikus munkatársa, 1974-től a Kecskeméti Katona József Múzeum tárlatvezetője volt. 1979-ben megalapította a Kecskeméti Hangszergyűjteményt (1990 óta Leskowsky Hangszergyűjtemény), melynek ma már közel 2000 darabot számláló anyagában a magyar népzene szinte valamennyi hangszeres emléke megtalálható, valamint az öt kontinensről származó népzenei, illetve történelmi és kortárs instrumentumok is. A gyűjteményben folyó munkát 2010-ig vezette, azóta nyugdíjasként segíti az intézmény tevékenységét. Az elmúlt években régi kerékpárok gyűjtésébe fogott. Mintegy 100 darabból álló kollekciójából néhányat fesztiválokra, show-műsorokba is el-elvisz, de Kecskemét főterén is gyakran tart bemutatókat. Több zenei kiadvány szerzője. 1990-ben jelent meg A citera című kötete, és CD-felvételeket is készített: Zene egy kiállítás hangszereire (1996), Citera groove (2001), Álmodozó harangozó (2002), Talált hangszerek… hangszer találmányok (2004). Gyűjteményszervező, értékmentő munkáját számos elismeréssel jutalmazták: 2006-ban a Kecskemét Közművelődéséért Díjat, 2013-ban a Bozsó János-díjat, 2019- ben a Pentaton-díjat és a Kántor András Veterán Autósok és Motorosok Kiskunhalasi Egyesülete oklevelét is átvehette.
(Az interjú eredetileg a Kecskeméti Lapok 2020. június 18-i számában jelent meg.)
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés