Pallasz Athéné Egyetem dr. Lukács Pál MegaLux Kecskemét

Amikor a piac beárazza az oktatási intézményt

Sokan azt hiszik a mai napig, hogy egy felsőoktatási intézmény dolga csak az oktatás. Diplomát adnak a hallgatók kezébe, akik a tudásuk mellé az évek során megszerzik a megfelelő tapasztalatot. Pedig a dolog ezen már jóval túlmutat. Egy igazán innovatív, a fejlődést folyamatosan lekövető egyetem már nem csak kész szakembereket bocsát a piacra, hanem a nemzetgazdaság fejlődéséhez is hozzájárul. Dr. Lukács Pállal, a Pallasz Athéné Egyetem Járműtechnológia Tanszék vezetőjével beszélgettünk.

- Folyamatosan figyelik a piac által támasztott igényeket és alkalmazkodnak ezekhez. Mi okozza a legnagyobb fejtörést?
- Ami nagy kihívás elé állítja a felsőoktatási intézményeket – nem csak Kecskeméten -, hogy most még nem feltétlenül tudjuk, tíz év múlva milyen új kompetenciákkal felvértezett szakembereket kellene képezni az ipar számára. Régen adottak voltak a mérnöki diszciplinák, amire képezünk. Ehhez képest a folyamatos fejlődésnek köszönhetően létre fognak jönni olyan dolgok, amikről még csak nem is sejtjük, hogy ez mi lesz. Nekünk ehhez kell menet közben magunkat adaptálni. Az pedig csak úgy mehet végbe, ha mi a legszűkebb kooperációt hajtjuk végre az iparral, annak igényeit folyamatosan be tudjuk építeni az oktatásba. Ez nyilván nem megy súrlódások nélkül.

- Mi okozza a súrlódást?
- A tudománynak és az oktatásnak a rendszere egy nagy és statikus dolog. Ennek a tetején, legfőbb szervezetként helyezkedik el a Magyar Tudományos Akadémia. Egy tekintélyelvű, hagyománytisztelő entitás. Már a gyakorlatorientált képzés bevezetése is egy kemény ellenállást hozott részükről, ugyanis sokan meg vannak arról győződve, hogy a gyakorlatorientált képzés egyfajta, a tudomány tekintélyelvűségével szembe menő folyamat, melynek résztvevői kétségbe vonják a tudomány és a professzorok tiszteletét. Ez nyilván nem így van, az akadémikusok tudása, tapasztalata megkérdőjelezhetetlen, elfogadottsága pedig alaptétel a felsőoktatásban. Mi abból indultunk ki, hogy a nemzetgazdaság akkor fejlődik egészségesen, ha a vállalatok úgy érzik, a felsőoktatás a lehető legnagyobb mértékben – természetesen az akkreditációs keretek között – végrehajtja a nemzetgazdasági igényeket. Alkalmazkodnunk kell a változásokhoz.

- Mondana egy közeli példát erre az alkalmazkodásra?
- Folyik a képzés a járműmérnöki alapszakon, a jövő évtől pedig elindul a logisztikai alapszak. Ezeken túl az egyes alapszakokon belül is próbáljuk lekövetni az ipari elvárásokat. Például két éven belül a járműmérnöki képzésen belül elindítunk egy felületkezelő és fényező szakirányt. Ennek oka és célja rendkívül kézenfekvő: a Mercedes fényezőüzeme már most is 600 főt foglalkoztat, az újonnan épülő gyárnak köszönhetően pedig ez a szám a jövőben megduplázódik. Mire felépül, beindul a termelés az SMP lökhárítógyárban is. Ezeknek a cégeknek pedig szükségük van arra, hogy fényezés tekintetében alkalmazómérnöki ismeretekre is szert tegyen egy járműmérnök.

- Az innováció tehát folyamatosan jelen van az elméleti és gyakorlati képzésben is?
- Az innováció egy rendkívül összetett folyamat. Felsőoktatási intézményként a mindenkori legfontosabb feladatunk az oktatás, de egyre inkább felelősségünk az is, hogy hozzájáruljunk a magyar nemzetgazdaság növekedéséhez. Amivel mi el vagyunk maradva Németországhoz képest, hogy itt a magyar tulajdonban levő stabil, erős kis és közepes vállalati beszállítói kör lényegesen kisebb. A bővülés elkezdődött, kezd kibontakozni egy olyan vállalkozói réteg, ami egyre magasabb hozzáadott értéket képes megteremteni. A nehézség az, hogy a beszállítói szegmensben óriási árverseny van, sok magyar beszállító elvérzik. Egyetlen lehetőség van: invesztálni a kiművelt emberfőkbe. Ennek segítségével pedig létre kell hozni a vállalaton belül azt a fajta innovációs potenciált, ami képessé teszi őket a magasabb hozzáadott értékre.

- Hogyan vesz részt ebben az egyetem?
- Mi produkáljuk ezeket a kiművelt emberfőket. Duális képzés keretében akár kisvállalatoknak is tudunk képezni szakemberek, de a nagybeszállítónak is tudunk segíteni abban, hogy egy integrátori tevékenység során ő maga képezze ki a saját beszállítóinak azokat a duális hallgatókat, akik utána a kapcsot jelentik a magasabb és az alacsonyabb szint közt.  És van egy harmadik lehetőség is: meg tudjuk azt is tenni, hogy ameddig az kisvállalatoknál kialakul ez a fajta innovációs képesség, addig mi a saját szakmai állományunkból dedikálunk olyan embereket, akik ismerik az adott vállalat működését, és tudják őket segíteni a szakmai előmozdulásban.

- Mennyire nyitottak a magyar vállalkozások ezekre a lehetőségekre?  
- A mai KKV szektorban van 5-10% olyan vállalat, aki képes már magasabb hozzáadott értéket termelni, van 50%, aki még mindig azt gondolja, hogy ő világ életében el fog abból működni, hogy kap egy gyártási rajzot, és majd az alapján millió darabot gyárt. És van 20-25%, aki már végrehajtott egyfajta technológiai korszerűsítést, vagy már gondolkodott azon, hogy a humán erőforrást javítja, bővíti. De a szegmens még mindig nem képes arra, hogy szóbeli specifikáció alapján ő maga kidolgozzon egy új termékkört, ebből elkészítse az első, második, harmadik mintát, anyagot válasszon, elvégezze a tesztjeit, kipróbálja, és a nap végén egy versenyképes árajánlattal odaálljon az őt alkalmazó cégek elé. Minél több magyar KKV eljut oda, hogy a megrendelő elmondása alapján le tudja specifikálni a saját embereinek, hogy mi az elvárás, és ezt meg is tudják csinálni, annál inkább nő a versenyképességünk. Kecskemét számára nagy kihívás lesz a jövőben a Mercedes új gyárának építése, ehhez már egy magasabb fokozaton álló mérnök generációra lesz szükség. Nem elég, hogy növelni kell a kibocsátott mennyiséget, hanem tudásban is bővíteni kell ezt a csapatot.

- Hogy csapódik le az egyetemnél? Mi a fejlesztési irány?
- Ez többrétegű. Egyik oldalon olyan oktatóinknak kell lenni, akik nem egy zárt burokban élnek. Az oktatónak az egy feladata, amellett, hogy napi oktatási tevékenységet végezzen, hogy neki követnie kell a saját szegmensében a műszaki tudományok fejlődését. Például, ha egy járműmérnök foglalkozik kormányművekkel, hajtáslánccal vagy futóművekkel, akkor többé-kevésbé tisztában kell lennie a legújabb fejlesztési eredményekkel. És az sem elég, hogy ismeri ezen fejlesztések irányzatait, hanem saját magának is kell előremutató kutatás-fejlesztési projektekben részt vennie. Ismernie kell a szakma hazai és nemzetközi szereplőit, és ezekkel együttműködve részt kell vennie innovációs és kutatás-fejlesztési projektekben. Ezeknek megvannak a magyarországi iparvállalati, illetve akadémiai szektori együttműködői, akikkel együtt kell működni az adott területen.

- Az oktató pedig húzza magával a diákot.
- Az intézménynek, amellett, hogy az elméleti és gyakorlati tudást átadja, van egy olyan felelőssége, hogy a hallgatót tanítsa meg bizonyos fajta team jellegű munkára, vonja őt be egyre nagyobb mértékű gyakorlati projektekbe. Vannak az iparvállalatok számára végzett munkának olyan szintjei, például egyszerű mérések, automatizmusok mentén működő dolgok, amiket már itteni, tanulmányaikban előrehaladott hallgatókkal is el lehet végeztetni. Egyre inkább cél az, hogy minél több ilyen munkában működjenek közre a diákok. A hallgató a duális képzésben hét félév alatt 87 hetet eltölt az iparvállalatnál, és a második-harmadik félévtől már egyre inkább lehet őt projektmunkára használni. A végén pedig olyan értékes szakdolgozatokat írnak, melyek beárazhatók a piacon. Már a legelső végzett duális hallgatóknak voltak beárazott szakdolgozatai.

- Egy-egy projekt során melyik fél keresi a másikat?
- Van, amikor idejön egy vállalat az ő igényeivel, mi pedig ahhoz próbálunk valamit az ő elvárásainak megfelelni, és van, hogy mi magunk gondoljuk úgy, hogy kiépítünk az intézményben valami kompetenciát. Ilyen például az a fejlesztőcsoport, amely Bári Gergely tudományos segédmunkatárs keze alatt dolgozik február óta. Ők egy adott járműtípus mechanikus verzióját átalakították elektromos hajtásúvá. Ennek az volt a célja, hogy kialakítsuk azt a fajta kompetenciát itt az egyetemen, hogy mi igenis egyre inkább értsünk a hibrid és elektromos járműhajtás dolgainak a lekezeléséhez. Ez nem öncélú, hiszen láttuk, hogy az újonnan épülő Mercedes gyárban fokozott hangsúly kap a hibrid és elektromos járműhajtás. Nekünk is a jármű- és a gépészmérnök képzésben abba az irányba kell mennünk, hogy a hagyományos gépész ismeretek mellett/helyett egyre inkább az informatikai, illetve a villamosmérnöki ismeretanyagokat kell majd belevonnunk a képzésbe.

- A világjáró és világhírű MegaLux fejlesztése hová tartozik a fentiek közül?
- A versenysport, amit a például a MegaLux képvisel, a harmadik iránya a kompetenciakiépítésnek. Fejlesztői beépítettek egy elektromos hajtásláncot, ami napelemből nyeri az energiát. Mindemellett olyan energiamenedzsment rendszert építettek ki, aminek a működés közbeni adatait folyamatosan monitorozzák és elraktározzák. A MegaLuxban a legnagyobb érték amellett, hogy a hallgatók összeraktak egy versenyképes autót, hogy most már van egy több mint 3000 kilométeres ausztrál, és négyezernél is több kilométeres dél-afrikai versenyeredmény-halmazuk. Tehát több mint 7000 kilométeres legyűjtött mérési adatbázis van, amiből tudjuk, hogy a rendszer mikor és milyen körülmények között, hogyan szerepelt. Ez az adathalmaz pedig egy óriási érték. Nem valakinek a megrendelésére, elvárására dolgozunk, hanem olyan újabb ismeretanyagokat, kompetenciákat építünk ki, ami azt szolgálja majd, hogy amikor megjelenik egy leendő partner, meg tudjuk mutatni, rendelkezünk hozzáadott értékkel. A piac – és a hallgatók - pedig beárazzák az egyetemet, több hallgatónk lesz, illetve több iparvállalati együttműködő partnerünk, mindez pedig egyre inkább hozzájárul a nemzetgazdaság fejlődéséhez.

•