Balanyi Zoltán – Kő kövön – megmarad!
2021.10.20. 19:17
Balanyi Zoltánhoz régóta szólnak a kövek, s ő alázattal, csöndben figyelve közvetíti legfinomabb sustorgásukat, üzenetüket. Ebből az elcsendesülésből bírtuk szóra az egyszerre szakrális és monumentális művek alkotóját, akinek szoborparkokban megtalálható fő konstrukcióiból néhány már a hét eleje óta megtekinthető a Hírös Agóra előtt, ma (szerda) délután pedig kisebb méretű szobraiból nyílt jubileumi kiállítás Kontempláció címen, immáron a benti térben.
Galéria
– A szobrok szakrális jellege kétségtelen – miként épül ez be a szobrokba, honnan fakad?
– Harmincéves történet. Húszéves lehettem, mikor úgy kerültem be szobrászatra, hogy nem volt előképzettségem, és akkor „megimádkoztam” a dolgot. Innentől kezdve minden ajtó kinyílt előttem, nemcsak az, amit nem láttam, hanem az is, amit nem sejtettem. Az irány innentől adott, kérdés tovább nem volt. Az se, hogy mit csinálok, és az se, hogy mit fogok holnap csinálni, ez rá van bízva a Teremtésre. Tehát, ha tanácstalan helyzetben vagy, s odafordulsz Istenhez, és a hajadnál fogva kiemel, akkor nincs kérdés. Igazából mindaz, ami elkészül, nem az én produktumom, hanem valamiért engem választott ki, hogy megcsináljam – tehát üzenetet közvetítek.
– Mit tartalmaz a kiállítás anyaga? Hogyan állt össze?
– Ez egy gyűjteményes kiállítás, a legelső korszakból egy szobor van, kivettem az egyetemi évek munkáit. Van, ami a doktori program keretében készült – ahogy az „Erény”- sorozat, a bazaltból készültek. Sokféle tematika látható, 1993-tól 2021-ig datálható a válogatás. Ezek kisplasztikák, de az én fő profilom nem ez, hanem, ami kint van a téren. Csak hát azok nem szállíthatók úgy, mint ezek. Az itteniek közül van levélnehezék méretű is.
– Honnan származnak a megmunkált kövek?
– Mindegyik máshonnan. Odamegy az ember a bányába egy csomó pénzzel, lemérlegel, utána felmegy, és ha hagyják, turkál – mert nem biztos, hogy hagyják. Van mindenféle biztonsági követelmény: bukósisak, láthatósági mellény, engedély. Recsken, Uzsán lehet így követ venni.
– Véletlenszerű a választás?
– Nem, de aki keres, az megtalálja…
– Mi tartja össze a szobrokat?
– Csapok vannak benne, bele vannak fúrva az alsó és a fölső részbe is. Az alsóba mindig bele vannak ragasztva, a fölső pedig csak rá van eresztve, hogy szállítható legyen.
– Hogyan fog hozzá az alkotáshoz?
– Meglátom a követ és megszólít. Nagyon kevéshez tudok csak hozzányúlni, talán pár száz szobrot tudok életemben elkészíteni. Már eddig száz körül járok, bízom benne, hogy két-háromszázat sikerül, majd meglátjuk…Azt se tudom, hogy meddig fog tartani – addig fogom csinálni, ameddig van benne titok. Például ott van az a vízimalom (mutatja), 2001-ben készült. Építettem vízimalmot egy patakon, „ő” csinálta, nem én. Visszaadtam az alkotásnak a lényegi részét is – csak azt figyeltem, hogyan kopik két hónap alatt. Hónapokba telt, amíg elkészült.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
– Hogyan oldható fel az ellentmondás, hogy ezek természetből kiemelt kövek, ugyanakkor a mozgatáshoz komoly gépek szükségesek?
– Amennyit csak lehet kézzel dolgozom, és a lehető legkevesebb mesterséges beavatkozással. A megmozgatás a legkevesebb – viszont ma a faragáshoz mindenki gépeket használ, és ez így túl gyors. Nem tud reagálni a kő, nem rezonál, nem hallja meg az ember a finom kis suttogását. Nekem a fő cél, hogy folyamatosan utaljak a teremtésre, erre az isteni minőségre. Ennek a fizikai manifesztációja az üzenet, amit valamiért én kapok. Lehet, hogy azért, mert megimádkoztam, vagy amúgy is megkaptam volna, csak így konkrétabb. És ezzel kell elszámolnom a végén. Nem fogja érdekelni a Teremtőt, hogy miért „nem”, csak az, hogy miért „igen”.
– Mit tudhatunk a kövekről mint alapanyagokról?
– Többmillió évesek ezek a kövek, a legfiatalabb is – talán a réti mészkő, ami Magyarországon pont itt Kecskemét környékén fellelhető csak, – tizenkétezer éves. Az összes többi 190-210 millió éves, csak a bazalt fiatalabb még. De van 450 millió éves kőzet is, az a legidősebb. Igazából hova rohanunk? Legalább itt, az életemnek ebben a pici részében próbálom úgy csinálni, mintha normális tempó lenne. A többit úgyse tudom föltétlenül, mert része vagyok ennek a társadalomnak, például most is egy intézményben állítok ki, aminek van ideje. Tanítok az egyetemen, ott is vannak a munkámnak időhatárai – múltkor is elfelejtettem bemenni egyik órámra, mert ezen járt a fejem…Ez van.
– Mit tud kezdeni az értetlen reakciókkal? Hiszen az értő közönség mellett sokan nem látják meg, nem érzékelik azt a szférát, amelyben ezek a kövek léteznek, csak nyers fizikai valóságukat. Foglalkoztatja ez a helyzet?
– Ahány ember, annyi reakció. Nem érdemes ezzel foglalkozni. Ezt csak úgy tudod tisztán tartani, ha arra figyelsz, amit kapsz, föntről, az Istentől. Ott kezdődik, hogy a benső csendet meg kell teremteni. A mai világban ez nehéz, nagy feladat, nekem ez tanyán élve könnyebb.
– Melyek a következő tervek?
– Nagybányára hívtak meg, ott kellene lennem október 15-től, de csak később tudok indulni. Van két nagy munka, amivel készülök. Ritkaság, hogy van kiállításom, mert bonyolult megszervezni, teherautót szerezni, cipekedni. A szoborparkok reálisabbak, ott megszokják, megszeretik az emberek. A szoboregyüttesek helyspecifikus konstrukciók. Számomra is meglepő, hogy itt a téren is élnek, mindig természetben képzeltem el őket. Található egy a Vászolyi Öreghegyen szoborparkban, a Haláp-hegy lábánál, és Vácon – tehát összesen három van. Ezek szoborkonstrukciók, megtervezett univerzális rendszerek.
– Lehet ebben fejlődni?
– Én azt gondolom, hogy lehet – aztán, hogy meddig, azt nem tudom megmondani. A következő tervet mindig a pillanat szüli – nyilván vannak jelképek, az egyik az a kereszt, vagy az ember – aztán a kapu, ami egy örök jelkép, az átlépés szimbóluma (van, amelyik oda-vissza járható, van, amelyik csak egy irányba); van most egy emlékműtervezetem is, de erről most még nem beszélhetek.
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés