dr. Bábel Balázs Bábel Balázs Matkó Matkópuszta Kecskemét interjú kápolna

Bábel Balázs érsek: „Matkón is leszállt a Lélek…”

Nemrégiben megújult a matkópusztai kápolna. Ennek kapcsán beszélgetett Farkas P. József újságíró, és Molnár Zoltán, a Karol Wojtyla Barátság Központ intézményvezetője dr. Bábel Balázzsal, Kalocsa-Kecskemét érsekével. A július eleji szabadtéri diskurzus témáit a templomszentelésen túlmenően Szent Péter és Pál ünnepe, az aktuális papi áthelyezések, Ferenc pápa időszerű gondolatai, a pedofília és a homoszexualitás problematikája, továbbá a migráció alkották.

– Kecskemét-Matkópusztán vagyunk, egy valaha tanyasi iskolaként funkcionált épület – jelenleg kápolna – szentelési ünnepségén. Öröm ez mindenkinek, akik úgy vélik, a kistelepüléseknek nincs többé jövőjük.

– Matkópusztán végighaladva nem úgy tűnik, hogy kihalófélben lenne ez a településrész. A templom környéke gyönyörű, akár vasárnapi időtöltésként is ki lehet jönni családostól ide a kápolna melletti zöld területre mise után, emellett télen is szép a táj. Pusztán kíváncsiságból, de még inkább lelki élményt keresve bátran javaslom az érdeklődőknek, jöjjenek el, mert Matkón is leszállt a Lélek.

– Öt évvel ezelőtti látogatása előmozdította a felújítást…

– Nem először jártam már itt akkor sem. Emlékszem erre az alkalomra; a félig fagyott talajon egymás után akadtak el az autók a sárban. És nem csak a megközelíthetőség jelentett gondot, de az épület szintén feltűnően leromlott állapotban volt, aminek látványa arra sarkallt minket, hogy gondolkodjunk a felújítás lehetőségén. Aki csak akkortájt vette szemügyre, ma rá sem ismerne a kápolna épületére.

– Szent Péter és Pál ünnepén két ifjú tett fogadalmat Kalocsán, papok lettek. Milyen felvetésekkel indította el őket?

– Mindkét apostol életéből idéztem azokat a gondolatokat, melyek minden keresztény számára, de a papi pályán kiváltképp irányadóak. Mindkettejük fő életélménye a Jézussal való találkozás volt, ami egészen a vértanúságig vitte őket. Szent Péter vallomása: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.”, Szent Pálé: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”. Avagy: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.  Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.” – írta Szent Pál a Timóteusnak írt 2. levélben. E gondolatok mindannyiunk útjelző táblái lehetnek életünk során.

– Ami ugyancsak meghatározó a papi pályán: ha kell, az életetek árán is…

– Olyan ügyekért éri meg jelentős áldozatot hozni, amikért meghalni is érdemes. Hétköznapi dolgaink nem igazán tartoznak ebbe a körbe. Itt arról a tétről van szó, hogy hiszünk-e Istenben, az Ő országában, elfogadjuk-e, hogy a fizikai halál után is létezik élet. Ennek tanúi az apostolok, erről tesznek bizonyságot a papok, aminek adott esetben része lehet a vértanúság – nem keresve ennek konkrét lehetőségét. Azonban ha úgy adódik, nem szabad kitérni előle.

– Több papot is áthelyezett a közelmúltban. Mi befolyásolta ezzel kapcsolatos döntéseit?

– Ezeket az élet hozza magával, nem szoktam sakkfiguraként ide-oda tologatni az egyházmegye papjait.  Például, amennyiben haláleset történik egy szolgálati helyen, vagy ha valahol nyugdíjba megy valaki, illetve krónikus betegség, huzamosabb külföldi tartózkodás, tanulás teheti indokolttá a változtatást.

– A szalonkereszténység vagy úton járó apostolok egyháza vagyunk? – veti fel a pápa. Mi erről a véleménye?

– Mindkettő egyszerre. Egyesek csupán hagyománynak tekintik a templomba járást, megszokásból jelennek meg az Úr házában. Mások valamiféle társadalmi elvárásnak tesznek eleget ilyképpen. Eljönnek néhány nagyobb egyházi alkalomra, például Szent István ünnepére. Pontosan nem lehet tudni, kit milyen motívum vezérel. Persze jó, hogy ott vannak, de ez nem feltétlenül az a fajta kereszténység, amikor valaki azt mondja: áldozathozatalra is hajlandó vagyok. Önkéntes szolgálatot vállalni ünnepeken, hétköznapon, részt venni a Karitász tevékenységében, az énekkar munkájában, esetleg még anyagilag is támogatni az Egyházat. Többek között ezek annak jelei, hogy valaki komolyan gondolja az Egyházhoz tartozást.

– „Úton járó”, ez jelenti azt is, hogy lépjünk ki a templomok kapuin és keljünk útra?

– Nem mondhatjuk, hogy düledezik már a mi kis templomunk, ma már mindenkinek van autója, jobban tennénk, ha bemennénk Kecskemétre. Ehelyett inkább építsék újjá a helyi templomokat a régiek leszármazottai, mert ez nyújt igazán stabilitást a helyi közösségeknek. Más vonatkozásban úton járunk, mert példának okán manapság nem lehet olyan módszerekkel hittant tanítani, mint ötven évvel ezelőtt. Más megközelítést kell alkalmaznunk egyebek mellett a tanításban, az evangelizációban. Az élet folyton változik körülöttünk. Olyan új nehézségekkel, kihívásokkal nézünk szembe, mint a közösségi média, amely egyszerre lehet áldás és átok is. Akinek kábítószerévé lesz a virtuális világ, annak testi-lelki kárára válik.

– Németországban törvényerőre emelték az egyneműek házasságát. A szentség nem ezt érdemli – mondja erről Heiner Koch, Berlin érseke. Hazánkban is napirendre kerül a téma?

– A jogszabály tartalmi része nyilván távol áll az Egyháztól. Ma már a liberalizmust olyan magasságokba emelték Európában, hogy nem fér bele a politikai korrektség fogalmába kimondani olyan gondolatokat, amelyek korlátozást jelentenek az egyén számára. Majd megtapasztalják azok, akiknek muszlim uralom jut osztályrészül kontinensünkön, hogy az efféle szabadelvűség meg fog szűnni. Próbálná valaki ezt abban a világban kérdés tárgyává tenni. Nyugaton szigetszerűen élnek muszlim közösségek, akik egyre szélesebb teret nyerve tudatosan terjesztik vallásukat. Ha pedig odáig jutnak a társadalmi változások, hogy döntő befolyást szereznek, akkor már most borítékolom: bizony nem rendezhetnek többé a melegek utcai felvonulást.

– Ez a liberalizmus fricskája az iszlám irányába?

– Olyan fricska, amiért előbb-utóbb jól fejbe verik őket. Egyszer megkérdeztek egyes iszlám hívőket: összeegyeztethető-e a német alkotmánnyal az iszlám jogrendszer, a Saría? Igen, amíg kisebbségben vagyunk, utána nem – hangzott a válasz. Ahol a muszlim világ kiterjeszti társadalmi hatásait, ott a liberalizmus megszűnik – teljesen. Nem lehet majd nyilvánosan keresztet viselni, Bibliát olvasni, templomot építeni, szabadon oda járni.

– Sok helyen békésen együtt élnek muszlimok és keresztények…

– Amíg a muszlimok kisebbséget alkotnak, addig igen.

– Irakban, Iránban is léteznek olyan városok, ahol jól megférnek egymás mellett…

– Ott sincsenek nyilvános nagy templomaik a keresztényeknek. Ráadásul amióta ezek az államok felbomlóban vannak, a Krisztus-hívők sorsa egyre rosszabb. A korábbi diktátorok – hogy sakkba tartsanak egy egész országot – valamennyi jogot adtak mindkét félnek, így biztosították saját uralmukat. Most, az anarchiában senki sem tud rendet tenni. Másik dolog, amit muszáj leszögeznünk: mi nem exportálhatjuk oda a saját világunkat, mert nem kell nekik, sőt, ezáltal csak haragot váltunk ki belőlük. Azon a féltekén nem beszélhetünk női egyenjogúságról, mert ott ilyesmi nem létezik, maga a fogalom is teljesen értelmezhetetlen. Jó, ha tudják ezt a feministák Európában. Itt sem lesz majd egyenlőség nők és férfiak között, a bíróságon sem. Ugyanis mindez keresztény alapokon nyugszik.

– Sokak szerint még mindig elhanyagolható a nem keresztény vallásúak aránya Európában…

– A tények nem ezt bizonyítják. A muszlim vallásúak körében lényegesen nagyobb a népszaporulat, ami nálunk még a reprodukciót sem üti meg. Két emberöltő múlva ők lesznek többségben Európában.

– Adódik a kérdés: hogyan tovább?

– Vissza kell hozni mindennapjainkba a keresztény értékeket.

– Nem lesz egyszerű…

– Pedig nincs más választás. A Római Birodalom is összeomlott. Jöttek az úgynevezett barbárok, akik életerősebbnek bizonyultak a rómaiakkal szemben. Ők viszont mindenféle aberráció miatt enerválttá lettek, és nem tudták kellőképpen megvédeni magukat.

– Tehát vége szakad az eddigi európai életvitelnek?

– Remélem, nem így lesz. Csupán arra célzok, hogy saját érdekünkben térjünk vissza a keresztény életelvekhez. Nem öncélúan, hanem mi magunkért. Szabályokra, életet védő törvényekre pedig igenis szükségünk van.

– George Pell ausztrál bíborost, a Szentszék gazdasági titkárságának prefektusát szexuális visszaélésekkel vádolják hazájában. Miként fogadta a hírt?

– Mint bárki mást, a bíboros urat is megilleti az ártatlanság vélelme. Az internet korszakában mindenkit könnyen lehet vádolni mindenféle vélt vagy valós bűnökkel. Jómagamat is rengeteg rágalom ért. Az interneten visszakereshető, hogy állítólag 2,5 milliárd forintot loptam. A hírt ugyan később visszavonták, de máig van ennek nyoma a világhálón. Egyszer felhívtak valamelyik újságtól és kérdezték, hogy nem vagyok börtönben? Miért lennék? – kérdeztem vissza. Mert elvitték önt a rendőrök – válaszolta az illető, amiről akkor hallottam először. Más: még a II. világháború idején történt, hogy a müncheni érseket egyik este beteghez hívták. Sötét kapualjon át vezetett az út, ami valójában egy piroslámpás ház bejárata volt. Belépve vakuk villantak, és már el is készült a fotó a bíborosról, aki a fénykép alapján ledér hölgyekkel mutatkozott. Másnap az újságok címoldalán jelent meg a kép egy kérdés kíséretében: mit keres München érseke reverendában este 11 órakor egy rosszhírű lokálban? Kivédhetetlen szituációval állt szemben. Ilyen is létezik. Helyes tehát, hogy az Egyház nagyon szigorúan jár el, de kezdetben az ártatlanság vélelmét fenn kell tartani. Mindenesetre érdekesnek találom, hogy évtizedekkel ezelőtt állítólagosan megtörtént visszaéléseket csak mostanság hánytorgatnak fel. Miért most jönnek ezekkel?!

– Pell bíboros visszatér Ausztráliába, hogy védje igazát…

– Úgy nyilatkozott, örömmel tér haza, mert bíróság előtt szeretné bizonyítani ártatlanságát.

– Egy ország keresi az indokokat. Odahaza bizonyosan „darálóba kerül”…

– A pedofília kérdését kétségtelenül nagyon felszínen tartják, folyamatosan napirenden van. Ugyanakkor megjegyzem, kendőzetlenül nyilatkoznak a médiában politikusok, közéleti szereplők a homoszexualitásukról. Sok esetben a saját nemükhöz vonzódók egyes csoportjai utcai felvonulásokat szerveznek, ezzel irritálva az adott társadalmat. Miért?! A heteroszexuálisok sem teszik, pedig többséget alkotnak. Ez egy diszkrét dolog, éppen ezért mindenki tartsa meg magának, és nyíltan ne kérkedjen vele.

– Apropó homoszexuálisok. Egyre nagyobb számban térnek be a templomokba.

– Régen is betértek. Az ő életállapotukat önmagában nem ítélhetjük el. Mi ehelyett azt mondjuk, hogy bizonyos dolgokat nem lehet gyakorolni, mert káros a társadalomra nézve. Nem kívánunk törvényt ülni a homoszexuálisok felett, csupán életelveket jelentünk ki a Szentírás alapján, melyeket nem mi találtunk ki, hanem benne szerepelnek az isteni kinyilatkozatásban.

– Hogyan szól érsek atya nyári üzenete?

– Péter hitével, Pál szívével – tartja a közmondás. Péter megvallotta hitét, Pál egész életét Jézus Krisztusra tette fel. Az emberi élet lényege: amit teszünk, abban higgyük, és teljes szívvel, odaadással vigyük véghez.

•