Volt egyszer egy Beretvás Szálló...

Milyen épület állt egykor a Nagykőrösi utca sarkán? - Bezsenyi Ádám írása

Kecskemét mai lakói közül már keveseknek lehet ismerős a Beretvás fogalma. Mert bár szálloda, étterem és kávéház volt – mégis fogalommá, a város életének origójává lényegült át fennállásának 100 éve alatt. Éppen tavaly volt 60 éve, hogy lebontották a Koháry körút és a Nagykőrösi utca sarkán álló épületét – a mai Fehér ház vagy OTP ház helyén –, mely addigra folyamatos használat mellett is (vagy talán éppen ezért) méltatlan állapotba került. A megoldás, mint oly sok épületnél ebben az időben Kecskeméten, a végleges eltüntetés lett. Ma már tábla sem jelöli helyét.

Újkori történelmünkben, de még a XX. században is, minden városnak volt legalább egy olyan vendégfogadója, szállója, amely elhelyezkedésével és színvonalával jogos igényt tarthatott mind a helyi, mind az átutazó közönség megbecsülésére. Ilyen volt Debrecenben az Arany Bika, Szegeden a Fekete Sas, később a Kass szálló, Kecskeméten pedig a Beretvás. E híres vendéglátóhelyek a helyi kulturális és gazdasági élet központjaiként is működtek, a látogató itt tapasztalhatta meg a város miliőjét, itt kaphatott némi ízelítőt a helyiek életéből.

A Beretvás szálló története az 1850-es években kezdődött. Beretvás Pál kecskeméti építőmester és vállalkozó üzleti potenciált vélt felfedezni a városi vendéglátás fejlesztésében, a helyi vendégfogadók azon hiányosságából fakadóan, mivel vendégszobákkal ezen intézmények csak elvétve rendelkeztek. Később a városi tanácsnál is megjelent a szándék egy, az igényeket jobban kiszolgáló, több szobával rendelkező vendégfogadó építtetésére, de financiális okok miatt le kellett erről mondania. Beretvás Pál ekkor felajánlotta, hogy újonnan épített házát vendégfogadóvá alakítja, amit a tanács örömmel vett, így nyílt meg 1858. május 1-én az akkor még A Magyar Királyhoz címzett fogadó. Az üzletmenetre nem lehetett panasz, mivel 1871-ben már emeletet húzatott rá, komoly befektetéssel. Korabeli tervrajz nem maradt fenn, csak az építkezés tényéből tudjuk, hogy eredetileg földszintes volt az épület. Mind az eredeti, mind a megemelt ház talán saját tervei alapján, saját kivitelezésben készülhetett. Az új emeletes épület már Beretvás Szállóként nyitotta meg kapuit, ezt a nevet aztán dacára a sok üzemeltetőnek egészen 1951-ig meg is őrizte.

Ifjabb Beretvás Pál kezén 1902-ig maradt, ettől kezdve számos bérlő próbált vele hosszabb-rövidebb ideig szerencsét, mindazonáltal sikerült nívóját folyamatosan fenntartani. Az igények változásával azonban számos felújításon átesett. Az első nagyobb átalakítás Kerekes Sándor vendéglős nevéhez fűződik, aki 1912-ben vette át az üzletet. Ekkorra már meglehetősen ráfért a modernizálás az intézményre: „A maszatos, kócos árva, elegáns, kívánatos, modern világfivá töndült”. – írta a Kecskeméti Nagy Képes Naptár a megújult szállóról 1913-ban. Ezen átalakításról maradt meg a jelenlegi tudásunk szerinti az egyetlen alaprajz az épületről. Erről az eredeti alaprajz nem derül ki, viszont látszik egy-két újítás: üvegtetővel fedték be az udvart, így télikertként újabb belső térrel gazdagodott a ház, valamint új lépcsőházakat alakítottak ki.

Kerekes Sándor 1922-ig bérelte a szállót, utána Bozzay Lajos, elismert szállodás üzemeltette 1932-ig, mikor is kénytelen volt tetemes tartozásaira hivatkozva csődöt jelenteni – a gazdasági világválság ide is elért, s ezzel megfosztotta Kecskemétet egy jelentős idegenforgalmi vonzerejétől. A Beretvás jelentősége onnan is lemérhető, hogy Az Est országos napilapban részletes tudósítás jelent meg az áldatlan állapotról, benne például ezzel a sorral: „A magyar szállodás, vendéglős, kávésipar egyik legnagyobb halottját egész Kecskemét gyászolja, sajnálja”. Rövid időn belül rendeződött a helyzet, Gottlieb Rudolf vette át az üzletet, a Beretvás ismét megnyílt. A II. világháború alatt már Gyenes Pál üzemeltette, akinek híres cukrászdája is volt.

Az 1944-es szovjet megszállást viszonylag szerencsésen vészelte át az intézmény, egyetlen aknatalálatot kapott, bár ez épp a télikert üvegtetejét tette tönkre. A Beretvás, mint a város prominens vendéglátóhelye meglehetősen sok díszes ünnepségnek (járt itt Jókai és Jászai Mari is), látványos előadásnak vagy emlékezetes mulatságnak volt helyszíne, de 1944 novemberében még ezen is túltett, polgármestert adott Kecskemétnek. Várady József, a Beretvás szálló pincére oly elánnal látta vendégül a szovjet tiszteket munkahelyén, hogy azok joviális hangulatba kerülve megállapították, hogy csak ilyen ember való polgármesternek. A botcsinálta polgármester csak pár hétig vezette a várost, később ugyanúgy a megszállók áldozata lett, mint oly sokan mások.

A háború utáni ínséges idők nem kedveztek a Beretvásnak se, de 1947-ben újjászervezték, átalakították Bogár Pál vezetésével. Sőt 1948-ban a szomszédos épületet a Nagykőrösi utcán a szállóhoz kapcsolták és Kisberetvás néven itt nyitották meg az új éttermet. Ez a csalóka fénykor azonban nem tartott egy évig se, a régóta esedékes felújítások hiánya megbosszulta magát. 1948-ban a csatornarendszer felmondta a szolgálatot és repedések keletkeztek a falakon.

Az épület lassú agóniája ekkor kezdődött. 1948-ban még gyorsan kijavították, 1949-ben államosították, és újra tatarozták, viszont a kihasználtsága csak növekedett, ugyanis ez volt az egyetlen étterem a belvárosban. Közmondásos lett, „hogy a Beretvásban fizetni és rendelni a legnehezebb.” 1951-ben a régi urizáló múltat eltörlendő Béke szálló lett a hivatalos elnevezése, de a közbeszédben továbbra is régi nevén emlegették.

A szálloda állapota 1955-re kezdett tarthatatlanná válni. Ismét átépítették, ezért szakvéleményt kértek az épület állapotáról, tervdokumentációt az átépítéshez, illetve talajmechanikai vizsgálatokat végeztek. Ekkor állapították meg először, hogy az épület süllyed, akár életveszélyes is lehet. A vizsgálatok még 3 éven keresztül folytak és vegyes eredményeket mutattak fel. Általában azonban 5-10 évre is fenntarthatónak vélték egy-két kritikus pont megerősítésével. Az utolsó 1958-as szakvélemények is helyreállíthatónak vélték, de csak 5 év időtartamra – ugyanis ekkor már egy új szálloda építésével számoltak, amely úgyis a volt Beretvás helyét veszi majd át. Végül a megyei tanács a bontás mellett döntött, és éppen 100 évvel felépítése után, 1958 májusában bontócsákány alá került az egykor fényes napokat élt szálló.

Mi vezetett hát Kecskemét egykori ikonikus szállójának elvesztéséhez? Több tényező is közrejátszott ebben.

Az eredetileg földszintes vendégfogadónak épült Beretvás fennállása alatt számtalan átalakításon esett át, ezek pedig nem voltak mindig szakszerűek. Egyes szakvélemények már az emeletráépítést sem tartották jó konstrukciónak, ám az alapozás hiányosságaival együtt ez már komoly süllyedést okozhatott. Bizonyos tartószerkezeteket elbontottak térnövelés céljából, ezeket rosszul váltották ki, ami megint csak rontott a stabilitáson. Az emeleti folyosó falát rossz helyen terhelték rá a földszinti helyiségek födémjeire, a tetőzettel is akadtak problémák. Ehhez jött még a rossz vízelvezetés, ami folyamatosan alámosta az épületet, tovább súlyosbítva annak süllyedését. Tehát az épület szerkezetileg erősen megviselt állapotba került 100 éves korára. Az 1949-es szakszerűtlen felújítás homlokzati díszeitől is megfosztotta az épületet, amit sokat elvett városképi és műemléki értékeiből.

Eredendő probléma volt még a szálló elhelyezkedése. A Gyenes tér helyén elterülő Dellő tóból kifolyó csatorna a Luther közön keresztül az Aradi utcán folyt tovább a Beretvás előtt a zsinagóga irányába. Ez a vízfolyás a terep természetes lejtéséből fakadóan folyt a város északi magasabb térszínétől a déli felé. Ezt a csatornát ugyan 1895-ben kikövezték és befedték, de nagyobb esőzések idején szűknek bizonyult és folyamatosan áztathatta a földrétegeket, nem beszélve a talajvíz esetleges feltöréséről. A jobb alapozású épületek ezt még elviselték, de akadtak ellenpéldák bőven. A Beretvással szemben a Nagykőrösi utca túloldalán lévő szintén emeletes Meinl-házat 1957 elején kellett süllyedése miatt lebontani – pedig műemlékjellegű besorolást kapott, majd ez a sors várt a mellette lévő szintén emeletes házra is.

Városrendezési elképzeléseknek is útjában állt az épület, gátolta az egyenes közúti kapcsolatot a főtér felől a Koháry utca felé, kvázi belelógott a kiépítendő kiskörút vonalába, forgalmi akadályt képezve. Az 1958-ra elkészült városrendezési tervekben már nem is számoltak az épület hosszabb távú megtartásával, a telket az útforgalom növelése miatt eleve átszabták, a szálló épülete már az új telekhatáron kívülre került, helyére irodaházat terveztek.

Az utolsó szög a Beretvás épületének koporsójába viszont az volt, hogy a megyeszékhellyé avanzsált Kecskemét nem engedhette meg magának, hogy ne építsen egy modern, minden igényt kielégítő szállodát. 1956-ban el is határozták az építését és meg is terveztették az új szállodát Janáky Istvánnal a Széchenyi térre, ami végül csak 1962-re készült el, ez lett az Aranyhomok, Kecskemét új idegenforgalmi zászlóshajója.

Végeredményben két fő irányvonal mentén érthető meg, miért lettünk szegényebbek az egykor híres épülettel. Az egyik probléma maga az épület volt, amely a szakszerűtlen átalakítások és az elhanyagoltság miatt kritikus állapotba került, komoly összegekbe került volna megerősítése. Műemléki értékeit sem tartották szem előtt, látható ez a komoly pusztításnak is beillő homlokzatfelújításnál is. Ez után nem csoda, hogy inkább a szomszédos Meinl-ház (melyet ráadásul hamarabb le is kellett bontani) került a műemlék jellegű épületek listájára, mint a jelentősebb kultúrtörténeti értékkel bíró Beretvás.

A másik nagy problémacsokor az 1958-as városrendezési tervben gyökerezett. Az elképzelt új szocialista város képéhez egyrészt nem illett a korábbi emberléptékű beépítés, mindenhova többemeletes tömbházakat vizionáltak, közvetlen a főtérre is. Eklatáns példája lett ennek az elsőként felépült modern épület, az Aranyhomok szálloda, mely épp az egykori Beretvás helyett, egyfajta őrségváltásként született meg. Jól érzékelhetően mutatta a változások szelét, az új városépítészet irányát, mely később további aránytévesztésekhez és rombolásokhoz vezetett a történelmi belvárosban.

Mindemellett ma is létezik Kecskeméten a Beretvás emlékezete, ezt jelzi, hogy a város fennállásának 650 éves évfordulójára rendezett kiállítás egyik 3D-s makettje éppen az egykori nagyhírű szállodát idézi meg.

Bezsenyi Ádám 

•