Kecskeméti repülőalakulatok Csehszlovákia elleni 1968-as műveletekben

Mozaikok a kecskeméti repülés történetéből. - Kenyeres Dénes írása

Csehszlovákiában 1968 elejétől demokratikus folyamatok mentek végbe. Az addigi politika gyökeres megváltoztatását tűzték célul, „emberarcú szocializmus” építéséről álmodoztak a csehszlovák vezetők, de a tömegek is. Ezek a demokratizálódási törekvések nem maradtak visszhang nélkül a többi szocialista országon belül, főleg a Szovjetunióban. A Szovjetunió vezetése úgy ítélte meg, hogy csak a katonai beavatkozás állíthatja meg a csehszlovák „Prágai Tavasz” folyamatát.

A Varsói Szerződés/VSZ/ tagállamainak politikai vezetői hónapokon keresztül tanácskoztak különböző helyszíneken a várható fejleményekről s a katonai beavatkozás lehetőségéről, szükségességéről. A politikai és katonai vezetők rendkívül aktívak voltak azokban a hónapokban. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió vezetője, 1968. május 8-án, Moszkvában a szocialista országok kommunista pártjai vezetőinek értekezletén mondta ki először, hogy szükség esetén katonai megoldás is lehetséges a csehszlovák „ellenforradalmi” helyzet miatt. Ezért 1968 nyarán különböző elképzelések, haditervek születtek Csehszlovákia koalíciós megszállására, ha a politikai helyzetet nem tudják a szövetségesi elvárásoknak megfelelően megoldani.

A VSZ Egyesített Fegyveres Erejének/EFE/ törzse „Sumava” fedőnéven, többfokozatú, hadászati-hadműveleti parancsnoki, törzsvezetési együttműködési hadgyakorlatot tervezett Csehszlovákia területére. A nagyszabású gyakorlatot Ivan Ignatyevics, Jakubovszkij/1912-1976/ a Szovjetunió marsallja, a VSZ EFE főparancsnoka vezette. A művelet több ország részvételével, 1968. június 18-30 között zajlott, amelyen a Magyar Néphadsereg/MN/ kijelölt törzsei és alegységei is részt vettek. Ez a gyakorlat főpróbája volt Csehszlovákia későbbi megszállásának!

Felkészülés a megszállás végrehajtására

Nem késett soká a következő gyakorlat sem. A szovjet vezetés a tárgyalásokkal párhuzamosan intézkedett a katonai megszállás tervezésére, a hadműveleti tervek kidolgozásra. A vezérkarok és a csapatok törzseinek szaktisztjei hetekig dolgoztak Csehszlovákia megszállásának hadműveleti tervein. A kidolgozás után pedig pontosították az adott helyzetnek, változásoknak megfelelően a terveket. A megszállás előkészítésének fázisában, július 25-én, Mátyásföldön, a szovjet tábornokok kijelentették: „A gyakorlat/megszállás/ politikai célja segítséget nyújtani a csehszlovák népnek az „ellenforradalom” leverésében…A Csehszlovák Néphadsereg csapatai, ha lojálisak nem bántjuk, de ha ellenállnak, szét kell verni őket!”

Természetesen a koalíciós küldetésből a Magyar Néphadsereg sem maradhatott ki. Ugyanis a magyar haderő is tagja volt 1955-től a VSZ katonai szervezetének. A szovjet katonai vezetők, a tárgyalások kezdetén, a magyaroktól két hadosztálynyi erőt követeltek. Végül is egy megerősítetett szárazföldi hadosztállyal vett részt hazánk a megszállásban.

Vezérkarunk a Magyar Néphadsereg /MN/ 8. zalaegerszegi gépesített-lövész hadosztályt ajánlotta fel a közelgő nagyszabású koalíciós hadműveletre. A hadosztály csapatait és a megerősítésül biztosított alakulatok állományát 1968. július 26-án éjjel kezdték mozgósítani. Fokozott majd teljes harckészültséget rendeltek el az érintett egységek, alegységek részére.

Vagyis berendelték a lebiztosított tartalékos állományt is az ezredekhez és a zászlóaljakhoz. Július utolsó napjaiban végrehajtották a hadosztály teljes feltöltését, amelynek a parancsnoka Lakatos Béla/1923-1976/ vezérőrnagy volt. A megszállásra kijelölt magyar szárazföldi csapatok állománya a mozgósítást követően 10372 fő volt. Haditechnikája: 1800 különböző típusú gépjármű, 242 db harcjármű illetve harckocsi, 205 db különböző méretű és rendeltetésű tüzérségi fegyverzet. A magasabbegység állományába még hadbíróságot is szerveztek a hadjárat idejére!

Czinege Lajos/1924-1998/ vezérezredes honvédelmi miniszter, követelményként határozta meg, hogy a parancsnokok és csapatok határozottan tevékenykedjenek. A hadosztály politikai apparátusát megerősítették. A csapatok ellátását a magyarok saját hatáskörben oldották meg a gyakorlat, a felkészülés és a megszállás időszakában is. Intézkedtek a teljes körű anyagi biztosítás, lőszerutánpótlás és egyéb hadianyag, felszerelés utánszállításáról, az anyagok cseréjéről.

A hadműveleti terveknek megfelelően a mozgósított magyar hadosztály csapatait július 27-28-án előrevonták a csehszlovák határ közelébe: Gödöllő-Aszód- Hatvan- Pásztó-Acsa körzetébe. Az egységek a lakott területek, községek közelében, jól elkülöníthető és lezárható erdőkben, gazdaságokban táboroztak heteken keresztül. Ott tábort építettek, gyakorlatoztak és békekiképzést folytattak s várták a megszállási parancsot. Természetesen titokban tartották az ott tartózkodást, jól álcázták a csapatokat. Igazi nyári tábori életet éltek a katonák és a tisztek.

Július végén felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát: „Az elmúlt hónapok eseményeinek hatására Csehszlovákiában a helyzet kritikussá vált. A szocialista rend veszélybe került, ami szükségessé tette, hogy a szocializmus híveinek segítségére siessünk. A szocializmus ellenségeire keményen, ingadozás nélkül le kell sújtani, ezért a parancsokat, utasításokat gyorsan, pontosan és határozottan végre kell hajtani.”

A magyar 8. gépesített hadosztályt a szovjet Dél Hadseregcsoport parancsnokságnak rendelték alá hadműveleti szempontból. Még a táborban a megindulás előtt, kiosztották az éleslőszereket, az egyéni és karhatalmi fegyvereket a személyi állomány részére.

A Honvédelmi Minisztérium illetékes osztálya röplapokat, tábori postai-levelezőlapokat is készíttetett a személyi állomány számára. A hadjáratban részt vevő állomány csak a tábori lapokon írhatott hozzátartozóinak.

 Csehszlovákia megszállása

A Varsói Szerződés kijelölt hadseregei 1968. augusztus 20-án késő éjszaka kapták meg a menetparancsot a megszállására. A Csehszlovákia elleni hadjáratban a VSZ öt tagállama, 20 hadosztállyal, mintegy 200ezer harcosával vett részt. A Kecskeméten települt szovjet 254. gépkocsizó lövészhadosztályt is bevetették. A „Zala” fedőnevű hadműveleti feladatban a magyar hadosztály, Délnyugat Szlovákia területén, az alábbi helyőrségek megszállására kapott parancsot: Nyitra, Nagytapolcsány, Szered, Érsekújvár, Léva, Vágújhely,, Pöstyén, Galgóc, Nagykürtös és Verebély. A felsorolt helyőrségeket öt körzetbe osztották, ezeknek külön körzet parancsnokai voltak. A megadott menetvonalon először a felderítőcsoportok lépték át a határt, majd a bevonuló csapatok. Ahol a csehek nem nyitották fel a határsorompót, ott a behatoló magyar egységek harcosai, gépjárművei egyszerűen áttörtek! Néhol a csehek/szlovákok elforgatták megtévesztésül az útjelző táblákat. A magyar s a koalíciós erők megszállták a laktanyákat és legfontosabb objektumokat/vasútállomás, posta, csendőrőrs stb./

A magyar csapatok légi támogatása

Nem volt könnyű feladat a repülőerők tevékenységét összehangolni a szárazföldi hadosztály hadműveletével. Ugyanis a magyar légvédelmi csapatok a MN Országos Légvédelmi Parancsnokság/OLP/ alárendeltségébe tartoztak. A honi vadászrepülő ezredek hajózói nem kaptak külön kiképzést támogató feladatok végrehajtására. A MN vezérkarának kellett megfelelően összehangolni a légierő tevékenységét a hadműveletek időszakában a 8. hadosztály csapataival.

Abban az időben Szilágyi László/1919-2007/ vezérőrnagy volt az OLP parancsnoka. A magyar repülőerők két honi légvédelmi parancsnokság alá voltak szervezve, az 1. hadosztályparancsnokság Veszprémben, a 2. pedig Miskolcon települt. A kecskeméti vadászrepülők és a vegyes repülőosztály a miskolci hadosztály alárendeltségében látta el szolgálati feladatait évtizedeken keresztül. A légvédelem parancsnoka, 001/1968. számú intézkedésében, július 29-én elrendelte a kecskeméti repülőezred részére egy elfogó vadászgépet II. fokú, két gépet III. fokú készültségben és egy elfogó vadászrepülő rajt pedig tartalék készenlétben tartson a további intézkedésig. A repülőtér védelmére két gépágyús üteget állítottak tüzelőállásba. A kecskeméti repülőegységek is feladatot kaptak a megszállásban részt vevő magyar 8. hadosztály légi biztosításában és légi támogatásában.

Kecskeméti vadászrepülők bevetései

1968 nyarán a Magyar Néphadsereg 59. honi vadászrepülő ezred négy repülőszázaddal rendelkezett. Az 1. és 2. vadászrepülő század MiG-21 F-13-al, a 3. vadászrepülő század MiG-17PF-el, a 4. repülőszázad pedig MíG-15BISZ típusú repülőgépekkel volt felszerelve. Az ezredparancsnok Korb Vilmos/1929-2015/ alezredes volt szeptember 1-ig. Utódja pedig Szabó Lajos /1928-1995/alezredes lett. A repülőezred azt kapta feladatul, hogy 20 db MiG-21-el és 12 db MiG-15 típusú repülőgéppel legyen készen hadműveleti, őrjáratozási és légi biztosítási feladatok végrehajtására a „Zala” fedőnevű hadgyakorlaton. Az egység állományából 21 MiG-21-es és 12 MiG-15-es repülőgép-vezetőt készítettek fel a feladatra.

A repülőalakulatok személyi állománya néhány napon keresztül magasabb harckészültségi fokozatban végezte szolgálati feladatait. Július 29-én reggel 8 óra 30 percre a reptéren a vadászgépeket széttelepítették, s a légi felderítés ellen jól álcázták. A MiG-21-es gépekre felfüggesztették az UB blokkokat, az összes felfüggesztésre váró rakétákat pedig a repülőgépek mellett tárolták. A gépekhez négy javadalmazás gépágyú lőszert halmoztak fel. Előkészítették Orosházán a tartalék repülőteret a repülőgépek leszállásához és megfelelő fogadásához.

Az OLPK a 004. számú harcintézkedésében ismét elrendelte augusztus 18-án este a meghatározott készenlétet, amelyet még július végén rendelt el, csak közben feloldották. A harcfeladatban érintett repülőgépeket megkülönböztetett jelzéssel látták el. Egyezményes jelként a törzs hátsó részére kettős piros gyűrűt festettek fel.

A kecskeméti repülőezred készen állt vadászgépeivel és kiképzett állományával a magyar 8. hadosztály csehszlovákiai bevonulásának légi támogatására és levegőből történő oltalmazására. A hadosztály sávjában pedig föl kellett deríteni a csehszlovák fegyveres erők helyzetét, esetleges manővereit. Szükség esetén fedélzeti fegyverek hatásos tüzével le kellett fogni az ellenálló, harcoló ellenséges erőket.

Az országos légvédelem parancsnoka, a honvédelmi miniszter parancsára, augusztus 21-én nulla óra 40 perckor teljes harckészültséget rendelt el a magyar repülőcsapatoknál és a légvédelem néhány egységénél. Légi felderítésre kijelölték a kecskeméti 4. repülőszázadot, amely MiG-15BISZ-el volt hadrendben. A személyi állomány éjjel-nappal a reptéren tartózkodott, egy része tábori viszonyok közt hajtotta végre szolgálati kötelmeit. Az állomány és a repülőgépek hamar elérték az I. fokozatot. Ezt követően a MiG-17PF-el felszerelt kecskeméti 3. repülőszázad maradt I. és II. fokú készültségben, az 1. és 2. században lévő MiG-21-es hajózók részére pedig III. fokra mérsékelték a készenlétet. A hajózóállomány részére pihenőt rendeltek el éjszakára.

Az augusztus 21-én hajnalban induló hadműveletben a magyar hadosztály légi oltalmazását géppár kötelékben hajtották végre felváltva a kecskeméti és a pápai vadászpilóták MiG-21 típusú vadászgépekkel. Ezek a gépek teljes készenlétben és a meghatározott fegyverzettel járőröztek az előremozgó magyar gépesített lövészegységek menetoszlopa felett. A földi csapatok oltalmazására az MN 59. honi vadászrepülő ezrednél 2 MiG-21 F-13 és 2 MiG-15BISZ típusú repülőgép 30 perces készenlétben volt. A repülőbázison 595, az orosházi hadműveleti repülőtéren pedig 78 repülőgép bevetésére elegendő repülő-hajtóanyagot/kerozin/ tároltak.

A légi felderítési feladatokat Kecskemét, Szolnok, a vadászoltalmazási feladatokat pedig Kecskemét, Szolnok, Pápa és Taszár repülőteréről hajtották végre a meghatározott parancs és ütemterv szerint. A kecskeméti vadászgépek a bevetéseiket a kijelölt légifolyosókban 2500 m alatt illetve 5500-6000 m magasság között végezték.

A repülőgép-vezetők a vadászgépeikkel, géppár-kötelékben repülve, a határmentén őrjáratozási légtérben, a szárazföldi csapatok oltalmazását, légi biztosítását Komárom- Érsekújvár- Nyitra- Nagytapolcsány- Zólyom és Balassagyarmat települések fölött hajtották végre. Az alábbi légifolyosókat kapták, jobbról: Nagykőrös- Tápiószentmárton-Szécsény, balról pedig: Lajosmizse- Isaszeg- Vámosmikola.

Az MN 59. vadászrepülő ezred első MiG-21 típusú géppárja 32 db Sz-5-ös nem irányított rakétákkal, meghatározott gépágyúlőszer javadalmazással ellátva és 500 literes póttartállyal felszerelve, egészen Nyitra térségéig hatolt be a légtérbe augusztus 21-én. Ennek a járőröző géppárnak a repülőgép vezetői: Szepesi József őrnagy és Kálmánczhey László százados voltak. A bevetést követően eseménymentesen visszatértek a kecskeméti bázisra.

A következő géppár szintén aznap startolt, fedélzetén Varga Sándor, Sütöri László őrnagyok voltak. A vadászgépek a határátlépést követően, a terep fölött egészen alacsonyan 500-1500 méteren repültek be a célterület fölé. A repülőezredek összehangoltan, egymást váltva végezték az őrjáratozási feladatokat a megadott légtérben, a csapatainkat oltalmazva. Ellenséges légi és gyalogsági tevékenységet a kecskeméti pilóták nem tapasztaltak.

Viszont az augusztus 21-én, 10 óra 57 perckor felszálló MiG-15BISZ géppár pilótái Fekete József, Szabó János őrnagyok jelentették, hogy Nyitrán 200-250 fős tömeg csoportosult. Ezért a magyar hadosztály összekötő csoport tisztjei a város fölé négy MiG-21-est kért tömegoszlatásra. Ezek a harci gépek több hideg rácsapással, alacsonyrepüléssel húztak át a tér s a tömeg felett. Természetesen a tömeg eloszlott a térről.

A bevonulás napján a magyar légierő 94 repülőgép-bevetést hajtott végre. Tisztázódott, hogy a csehszlovák légierő tevékenységével nem kell számolni. A magyar repülőgépek részére, augusztus 22-től fokozatosan csökkentették az őrjáratozásokat, a vadászgépek emelését. Az elrendelt készültségszintet csak augusztus 28-án mérsékelték jelentősen a szovjetek parancsára. Szeptember 5-én 21 órától tértek vissza a repülőcsapatok a normális békekiképzésre. Az MN 59. honi vadászrepülő ezred hajózói, a csehszlovák helyzettel összefüggésben, 33 gépbevetést hajtottak végre, melynek során 32 órát töltöttek a levegőben.

A kecskeméti helikopterek bevetése

A hírös város repülőterén diszlokáló MN 86. vegyes repülőosztály is jelentős feladatokat kapott Csehszlovákia megszállásában. Nyolc Mi-1M típusú könnyűhelikoptert kellett az alakulatnak felkészíteni a feladatra, kettőt pedig tartaléknak jelöltek ki. Ezekre is felfestették a kettős piros körgyűrűt a farok tartó csőtörzsére egyezményes jelként. Kecskemétről két helikoptert a budaörsi repülőtérre rendeltek, amely a Honvédelmi Minisztérium részére állt készenlétben. A repülőosztálynak Szeidl József/1913-2001/ alezredes, a helikopterszázadnak pedig Kiss Tibor/1929-2004/ őrnagy volt a parancsnoka. Szeptember 1-jei hatállyal Kapás Mihály/1932-1998/ őrnagyot nevezték ki az alakulat parancsnokává. Az egység hadrendjébe futárhelikopterek és szállító-repülőgépek tartoztak. A megszállási feladatra kijelölt helikoptereket július végén a helikoptereket Isaszeg melletti megindulási körletbe telepítették. Tábori viszonyok között tevékenykedtek a hadműveletek kezdetéig. Várták a bevetési parancsot.

Az Országos Légvédelem Parancsnokság parancsára, a repülőosztály teljes személyi állománya részére, augusztus 20-án éjjel elrendelték a teljes harckészültséget. A repülőgépeket és helikoptereket felkészítették a várható légi feladatokra.

A helikoptereinket különböző repülőterekre repülték augusztus 21-én hajnalban. A gépek szállítási-, felderítési-, összekötői és futárfeladatokat valamint légi biztosítási tevékenységet hajtottak végre hónapokon keresztül. A helikopterek földi kiszolgálására kitelepítették a műszaki állomány egy részét is Kelemen Lajos/1931-1993/ százados parancsnoksága alatt. Beosztva még: Orosz Zsigmond, Ecsédi János századosok, Pletikoszits Antal, Török József, Bosch István, Csabai János, Drahó Mihály, Kantár Béla, Kókai Miklós, Pint Gábor, Tordai Sándor és Tóth Mihály tiszthelyettesek valamint a sorállomány egy része.

Helikopterek az alábbi repülőtereken települtek: Érsekújvár, Nyitra, Osztrava, Pöstyén és Trencsén. A megszállás idején Mi-1 M  és Mi-1MU típusú helikopterrel repülési feladatokat hajtottak végre a helikopterszázad állományából: Antalóczi Dezső, Asztalos Barna, Árvai István, Bakó János, Berena Ferenc, Csiker István, Ecseghy László, Emperger Ferenc, Garai Mihály, Kádár István, Kiss Tibor, Komáromi Gábor, Kovács György, Markó Gyula, Mándi István, Pávics János, Rácz István, Takács Ottó századosok. Bakó János százados több alkalommal szállította Lakatos Béla tábornokot szolgálati útra. Kiss Tibor és Mándi István századosok rendszeresen repültek futárfeladatokat. A magyar helikopterek fontosabb katonai-és civil személyt is szállítottak egyik helyőrségből a másikba. A repülőgépek és helikopterek a légi tevékenység során több illegálisan működő rádióadót is felderítettek.

A helikopterek Csehszlovákia légterében hajtották végre a kapott feladatok zömét. Ha lerepülték az üzemeltetési utasításban meghatározott, az időszakos vizsgálatokig előírt időket, akkor repülhettek haza Kecskemétre. A hangárban a repülő-műszaki állomány végrehajtotta az ellenőrzéseket s a szükséges javításokat, alkatrész-és berendezéscseréket. A kijelölt berepülőpilóta pedig berepülte a javítás, ellenőrzés után a helikoptert s mehetett vissza Csehszlovákiába. A Nyitrán települő magyar műszakiaknak volt olyan jogosítványa, ha lejárt valamelyik helikopter repülhető ideje, akkor 10 százalékkal meghosszabbíthatta szükség esetén a helikopterek üzemidejét.

A forgószárnyasok egészen október végéig tartózkodtak kint. A helikopterek eseménymentesen oldották meg a feladatokat! A gépek átlagban 60-80 órát repültek külföldön. A forgószárnyasaink a megszállás idején összesen 1228 felszállást teljesítettek, melynek során 622 óra 44 percet repültek.

Személyes élményeim 1968-ból

Az 1960-as évtizedben én is a MN 86. vegyes repülőosztálynál teljesítettem hívatásos katonai szolgálatot, tiszthelyettesi beosztásban. A III-as hangárban dolgoztam, mint sárkány mechanikus. Augusztus 20-án éjjel kaptuk a parancsot, hogy ezentúl nem lehet elhagynunk a repteret. Megszerveztük a készenléti munkavégzést és pihentetést. Felvételeztük az ágyneműt. A tábori ágyakat a hangár egyik sarkában és az irodákban helyeztük el. A következő napoktól felváltva kellett benntartózkodnunk éjjel és nappal. Tehát kétnaponta mehettünk haza.

Ugyanis a mi hangárunk állománya végezte a helikopterek és repülőgépek repült idő utáni időszakos vizsgálatokat szakáganként/sárkány-hajtómű, rádió, műszer-elektromos és fegyverzet/. Ha valamelyik repülőgép/helikopter hazarepült Csehszlovákiából, mi azonnal hozzáláttunk/még éjszaka is/ a technológiai pontok alapján az ellenőrzésekhez, a feltárt hibák kijavításához. Majd következett a helikopter/repülőgép berepültetése.

Érdekes adalék a magyar megszálláshoz. A vonatkozó irodalmakban több helyen olvastam, hogy a Szlovákiában élő magyarok nem szívesen látták a bevonuló magyar csapatokat s a magyar honvédeket. Viszont az egyik kint lévő bajtársam, Drahó Mihály törzsőrmester, Mi-1M fedélzeti mechanikus beszélte el a hazatérése után. Több idősebb, magyarul is beszélő hölgy mondta neki: „Nem hiába imádkoztunk évek óta, Isten meghallgatta könyörgésünk. Ismét magyar katonák vonultak be hozzánk!” Ezt Drahó Misi több alkalommal is elmesélte nekünk, hangárosoknak!

A kecskeméti szállítógépek is bevetésre kerültek

A MN 86. vegyes repülőosztály hadrendjébe szervezett Li-2 „Teve” típusú szállítógépek is kaptak hadműveleti személy-és teherszállítási feladatokat, a megszállás teljes időszakában. Négy db Li-2 szállító-repülőgép volt rendszeresítve az alakulatnál. Ezek közül 2 db-ot jelöltek ki a feladatra s egyet pedig tartaléknak készítettek elő. Ezekre is felkerült az egyezményes jel a törzs hátsó részére. Hadműveleti feladatra a 109-es, a 206-os és a 209-es oldalszámú gépek lettek kijelölve.

Az alábbi személyek vettek részt Li-2-vel a csehszlovákiai feladatban: Kovács Sándor/1930-2003/ alezredes, századparancsnok, Hegyi Ervin, Kovács Zoltán, Mészáros József, Lakos Kálmán, Rábavölgyi István és Szekszárdi István pilóták, Nagy László, Kiss Sándor megfigyelők, Kovács László, Szuda István, Tóth József fedélzeti rádiósok, Draveczki István, Varga Lajos és Zsidai Alfréd fedélzeti technikusok.

A kitelepített repülőeszközök központi települési helye először Nyitra város mellett, majd Gyimes úttörőtábor területén volt. Repülési feladataikat ezekről a helyekről oldották meg a futárszolgálatok által eljuttatott parancsok, igénylések, utasítások szerint.

A kecskeméti szállítógépek október végéig maradtak hadműveleti területen. Többször érkeztek haza, ahol a repülőműszaki állomány/közte jómagam/ elvégezte a kötelező ellenőrzéseket, kisebb javításokat. A Li-2 „Teve” típusú szállítógépek a megszállás során 132 felszállást hajtottak végre és 76 órát repültek.

A megszállás az utókor szemében

A hadműveleti területre vezényelt magyar katonák a menetek alatt, s a megszállás időszakában, rendkívül fegyelmezetten, magas katonai-szakmai tudással felvértezve végezték szolgálatukat. A csehszlovákiai tartózkodás időszakában négy katonánk vesztette életét: közúti baleset, öngyilkosság, természetes halál és fegyverbeleset következtében.

Október 21-én a honvédelmi miniszter, a magyar megszálló hadosztályt visszahelyezte az 5. hadsereg szolgálati alárendeltségébe. A következő négy napban kivonták Csehszlovákia területéről a hadosztályt, kivéve a rétsági harckocsiezredet. Ők csak október utolsó napján érkeztek meg békehelyőrségükbe.

A fegyelmezett, külföldön végrehajtott, internacionalizmus szellemében megoldott szolgálatot nem követte a hazatéréskor nagy örömujjongás és diadalmenet. Csémi Károly/1922-1992/ altábornagy, akkor a MN vezérkari főnöke, a hazatérést követően így értékelte a végrehajtott feladatokat, az egyik állománygyűlésen: „Jó munkát végeztek, elvtársak! De ne higgyék, hogy egy győztes hadjáratban vettek részt!” A köztudatba és a hivatalos értékelésbe nem épült be a nagyszerű helytállás. Ugyanis katonáink nem „győztes hadműveletekből” tértek haza- olvasható a hivatalos iratokban! Az „elvi állásfoglalásokból” kiolvasható, hogy az elismerések mennyisége és módja ne legyen túlzott. Vagyis azt is előírták, hogy az elismerések széleskörű publikálása nem ajánlatos! Az is érdekes, hogy nem készült filmfelvétel a kinti műveletekről. A katonai- politikai vezetők sem dicsekedtek a 68-as bevonulással. Visszaemlékezve arra az időszakra, magam is úgy tudom és érzem, hogy alig-alig beszéltek, beszéltünk később az 1968 nyarán történtekről! Tehát nem lett dicsőséges koalíciós hadművelet a számunkra!

A vonatkozó iratanyag zömét is megsemmisítették a következő években. A MN 59. honi vadászrepülő ezred történetében is nagyon szűkszavú bejegyzés található: „1968. augusztus 21. és 27. között végrehajtott „Zala” gyakorlaton az egység 33 repülőgép bevetéssel eredményesen végrehajtotta az elöljáró parancsnokság által meghatározott harci feladatokat!”