Hol városunk egész intelligenciája megjelent

Jogász-Estély, Jogász-Tánczmulatság, Jogász Bál…

Jogász "báltörténeti" mozaikok. Több mint 180 éves hagyomány formálta a kecskeméti Jogász Bál történetét

A kecskeméti társadalom számára ma már köztudott, hogy a 19. század jeles jurátus központja,  kecskeméti Református Jogakadémia 1835-ben királyi jóváhagyás után emelkedhetett főiskolai rangra, eközben – 1831 és 1836 között – már négy főiskolai tanszék létrejöhetett bölcsészettudományi, hittudományi és a jogi szakon. A magas oktatási minőségre, a jogász képzés kiválóságára már ekkor garancia volt az 1835-ben Kecskemétre meghívott Vállaji Sípos Imre jogtanár szakmai tekintélye, akit egy évvel később, 1936-ban rendes jogtanárrá is kineveztek a Hírös város jogászképzésének élére.

A Jogakadémia működésének kezdetét rögtön követte egy, a szegénysorsú hallgatók segélyezésére létrejött szervezet beindítása, a Jogászsegélyező Egyesület megszervezése, amely 1835 és 1941 között, minden évben – jobbára a farsangi időszakban – megrendezte a kezdetben "Jogász-Estély", majd jogász "Tánczmulatság" és végül "Jogász Bál" néven – nem beszélve a műkerti Majális kiváló alkalmairól – hagyományossá vált rendezvényét, amely napjainkra a jurátus területén dolgozó szakemberek kiemelt éves eseményévé nőtte ki magát Kecskeméten.

Az Egyesület, amely alapjaiban határozta meg az említett mulatságok célját, komoly szervezeti átalakulásokon és névváltozásokon ment keresztül a több mint 180 év alatt. Közülük is talán a legjelentősebb, az 1901. március 19-én, közgyűlési határozat formájában végbement megújulás, hiszen a Jogakadémiai Olvasókör és a Jogászsegélyező Egyesület ezen a napon olvadt egybe, majd az "Egyetemes Kecskeméti Református Jogakadémia Hallgatói Önképző és Önsegélyező Egyesülete" néven folytatta egyesületi patronáló és közösségösszetartó munkáját. Kiemelendő az egyesület 1903-ban nyomtatásban is megjelent alapszabálya, amelynek lapjain olvashatóak a közösség célkitűzési. A tagok alap célként határozták meg a Jogakadémia hallgatóinak társadalommal szembeni képviseletét, az egyesület rendes tagjainak segélyezését, a jogi és irodalmi műveltség fejlesztését és ápolását, illetve ami talán a téma szempontjából is a legfontosabb: 4. § […] az egyesület a fenti célok elérésére… „társas összejöveteleket, tánczvigalmakat rendez…” Az alapszabály 4. §-a tehát a századforduló „Aranykorában” is megerősítette a szervezet által ekkor már több mint 65 éve koordinált rendezvény jogosultságát, kiterjesztve a részt vevői kört, lehetőséget teremtve ezzel a még nagyobb mértékű adományok összegyűjtésére.

A nagyobb részt főispáni és igazságügy miniszteri fővédnökség és jelenlét mellett évről-évre megrendezett jótékonysági bálak időpontja szinte minden évben változott, példának okáért a századfordulón – 1901-ben –, Kecskemét város védőszentjének, Szent Miklósnak ünnepe (december 6.) határozta meg a Jogász-Estély megrendezését, így kerülhetett december 8-ára, amelyet a ma már a nem létező Úri Kaszinó épületében rendeztek meg.

Az 1900-as évek első éveiben változó siker jellemezte az esemény jövedelmezőségét, sok esetben – a pompa és a fényűzés elsődlegessége miatt –  a szervezők a végső elszámolás alkalmával komoly deficitet tapasztalhattak. Azonban az évek során kiemelkedően sikeres és a bálak történetét meghatározó rendezvényeket is sikerült megvalósítani, ilyen volt az 1908-as esztendő, amikor a decemberi Jogász-Estélyt rögtön követte a január 27-én megrendezésre kerülő II. Jogász Estély Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter fővédnöksége alatt. A több, mint 300 Korona tiszta bevételt hozó zenés mulatság 20 jogász hallgató számára tette lehetővé jogi szakkönyvek beszerzését, emellett az egyesület közel 200 Koronát fordíthatott a 20 fő további segélyezésére. Az ebben az évben megrendezett rendhagyó második báli alkalom tehát mérföldkőnek számított a továbbiakban megrendezésre kerülő zenés mulatságok sorában, ugyanis a január 27-i időpont (majd a február legelső napjai) határozta meg a Jogász Bál megrendezésének jövőbeni hagyományos időpontját.

„[…] hol városunk egész intelligenciája megjelent és fesztelen víg hangulat töltötte be az Otthon feldíszített termét.” E képpen vélekedett az Egyesület elnöksége a rendhagyó alkalom sikere kapcsán, amely 1908-ban új helyszínen, az Iparos Otthon dísztermében került megrendezésre. Az évek során ahogyan tehát a dátum is változott, úgy a helyszínek is váltakoztak, hiszen az Úri Kaszinó, a Városi Kaszinó, az Iparos Otthon, a Gazdasági Kaszinó épületei mellett a Jogász Bálat a Cifrapalotában, a Beretvás Szállóban, a Royal Szállodában is megrendezték, amelyet a 20. század második felében felváltott az Aranyhomok Hotel, illetve a még napjainkban is működő vendéglátóhelyek.

Ha a bálak hangulatát, körülményeit vizsgáljuk, akkor le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a közel 180 éves hagyományokra visszatekintő rendezvény egyértelműen a Hírös város egyik éves kiemelt rendezvényévé nőtte ki magát. Nem csak kizárólag a jogi területen dolgozók találkozási, egyeztetési alkalmaként kell e jeles napra tekintenünk, hanem a nemzeti összetartozás egy mikro- és makro megnyilatkozásának is. Vegyük példának az 1941. február 1-én megrendezett bálat, amikor a Jogakadémia bezárta kapuit, a hallgatók nagyobb részének a be kellett kapcsolódnia a második világháború frontküzdelmeibe. A beláthatatlan körülmények, a visszatérés lehetőségének csekély esélye rányomta a bélyegét a háború miatt utoljára megrendezett bálra, amelynek hangulata természetesen meg sem közelítette a háború előtti utolsó békeév (1938) Jogász Bál miliőjét.

A háború befejezését követően, a kommunista hatalomátvétel azonban nem csak a társadalmi viszonyokat rendezte át, hanem a jogi területen dolgozók érdekvédelmi szervezetét is, ugyanis ennek következtében 1948-ban megszűnt a Magyar Jogász Egylet, helyette létrejött a Magyar Jogász Szövetség. Azonban az ebben az évben, 1948. február 6-án megrendezett Jogász Bálat ez nem befolyásolta. A kommunista berendezkedés szempontjából azonban kiemelten érdekes és sok esetben kevésbé támogatott centenáriumot ünnepelt az ország, méghozzá az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulóját, amelyről február 6-án megjelent kecskeméti Jogász Bál tiszteletére kiadott újság méltóképpen emlékezett meg, párhuzamba hozva a reformkor ifjúságát, báli szokásait az 1948-ban megrendezett bál szellemiségével. A lap vezércikkét Dr. Révész László országgyűlési képviselő jegyezte, aki az elmúlt 100 év óriási költséggel és pompával megrendezett báli alkalmait „...a magyarság melletti tüntetés” eseményeinek nevezte. Írásában említette azokat a titkos, Bécsbe leadott jelentéseket, amelyek a magyarság „reakciósságáról” szóltak. A passzív ellenállás jegyében "csakazértis" cigányzenére mulattak, és egyik jogász estélyről sem maradhatott el a csárdás. Az eseményeken részt vettek az ország vezető politikusai „pártkülönbségre tekintet nélkül”. „A kémek aggállyal jelentik, hogy az ősi szokások, a magyar viselet mindenütt a nemzeti érzés és a magyar öntudat ébresztését mozdították elő.”

 

Dr. Révész László gondolatait a következő sorokkal zárta:

 

„Így a reformkori bálak is egy mozaikját képezik annak a nagy országépítő munkának, amelynek szolgálatában állott a magyarság csaknem egésze.  A tüzes jurátus ifjúság tudott önfeláldozóan dolgozni hazájáért, tudott ezeken a mulatságokon cigányzene mellett önfeledten mulatni, de össze is tudta kapcsolni, ha kellett a mulatást, a szórakozást a nemzetfejlesztő, országépítő munkával[…].”

A bálak magasztosságát, mély tartalmát minden esetben a fentiekhez hasonlatos gondolatok határozták meg, azonban bátran állítható, hogy a farsangi vigadalom, a jogász zsargon és humor sem maradhatott ki a báli alkalmakról. Élcelődő összeállítások, kissé angol humorral megtöltött lapszéli jegyzetek jelentek meg ezen alkalmak kapcsán az egyes napilapokban, vagy esetleg jeles alkalomra megjelentett báli újság hasábjain.

Példának okáért Dr. Réthey Ferenc, a Jogakadémia dékánja, a centenáriumi Jogász Bál alkalmával, a női szépséget, – mint kiemelt báli jelenséget – a következő módon hozta párhuzamba a jeles kecskeméti jogakadémista, Jókai Mór női portré festészetével:

„Vigasztalódjanak a mai bálrendező jogász-ifjak, hogyha nem is tudnak olyan gyönyörű portrékat festeni kedvelt táncosnőikről, mint annak idején Jókai festett, de azért itt a festészet terén nincs semmi hiba, mert ma meg a nők tudnak festeni. Becstelen legyen, aki rosszra gondol.”

A báli alkalmak élcelődései mellett azonban a Jogász Bál közeledtével a korabeli periodikák hasábjain is érdekesebbnél érdekesebb hirdetéséket olvashatunk, amelyek jobbára a báli viselet egyes darabjainak beszerzését ösztönözték:

 

"Horváth és Lipóczinál legszebbet és legolcsóbban vásárolhat"

„Az egyik elsőbálos kislány már hetekkel előre híresztelte, hogy ruháját az egyik legelőkelőbb pesti szalon szállítja, tegnap pedig személyesen meggyőződhettünk arról, hogy lakásából már egy hete eltűnt az összes függöny és terítő”

Az ’50-es évek báli szezonjait – hasonlatosan a korábbi évekhez – továbbiakban is a Jogász Bál nyitotta meg, amely alkalmak folyamatos témát adtak a városi és a megyei sajtó munkatársai számára. A Petőfi Népe 1958. február 11-i száma a következőképpen számolt be az ebben az évben a Cifrapalotában megrendezett Jogász Bál nagy tömegeket megmozgató, felhőtlen hangulatáról:

„[…] A Cifrapalota minden táncra alkalmas helyiségében nyüzsgött a tömeg. A földszint és emelet egyaránt tele volt bálozókkal. A fiatalok természetesen inkább a földszinti bár sejtelmes félhomályát keresték fel és vidáman táncoltak a zene forró ritmusára. 1100 meghívót küldtek ki a bál rendezői a megye minden részébe. Úgy látszik mindenki eljött a meghívottak közül, természetesen magával hozta a családtagjait is. A hangulat végig szolid volt, csak az árak nem.  … Egy pár virsli 7 forint 40 fillérbe került, egy adag sült csirke 73 forintot kóstált, egy szelet torta 5 forintot és így tovább.

No de sebaj, azért jól mulattak a jogászbál résztvevői és – amint hallottuk – reggel fél 10-kor adták ki az utolsó féldecit az egyik kitartó »hős« bálozónak.”

Az idő múlása, a helyszínek, szereplők változása ellenére azonban a Jogász Bál üzenete 180 év után sem kopott meg. Éppen ezért végső gondolatként Dr. Révész László országgyűlési képviselő, 1948-ban elhangzott szavait idézem:

„Adja Isten, hogy a 100 év utáni bálakból is húzzon valami hasznot a nemzet, a haza.”

Hajagos Csaba