EGY KECSKEMÉTI ÓRÁS DINASZTIA

A Voelker család története - Péterné Fehér Mária írása

Az óra a középkor egyik legjellegzetesebb alkotása. Kecskeméten órát említő írásos dokumentum 1662-ből maradt fenn a Levéltárban. Érdekesség, hogy az 1774-től 1799-ig épült plébánia templom (Nagytemplom) tornyába csak 1802-ben helyezték fel a város költségén az órát, amit 1803-ban már javítani kellett. Október 7-én Matyasovszky Ferenc órásmester javította, akinek a város pénztárából 70 forintot fizettek ki érte. A templom toronyórájának mindig volt állandó kezelője

A városban 1819. április 2-án kiütött nagy tűzvészben elpusztult 419 ház, 7 malom, 2 kaszárnya, megrongálódott a városháza, a plébániatemplom, a ferencesek temploma. A nagytemplom tornyában minden harang elpusztult. A harangok mellett a toronyban volt óra is a tűz martaléka lett. Nem sokkal a tűzvész után, április 23-án, Praczner Ferenc pesti órásmester egy egészen új óra elkészítésére vállalkozott 1600 forintért. A nagytemplom tornyát azonban csak 1863-ra sikerült a régihez hasonló alakjában újra felépíteni. Itt kapcsolódik a történetbe a Voelker család, hiszen 1864. július 21-én Voelker Ottó az órásmesterség önálló viteléhez, helybeni letelepedéséhez szükséges iparjegy kiadásáért folyamodott Kecskemét város Tanácsához.

Voelker Ottó apja Voelker Károly Gottfried sörfőző és pék volt Belzigben (Poroszország), anyja Zimmermann lány. Két testvéréről tudunk: Vilmáról, aki Blüthger Vilmosné lett és Károlyról, aki megnősült és gyermekei is születtek.

            Voelker Bécsben dolgozott 1861. augusztus végéig, innen jött Kecskemétre, itt segédként dolgozott Becker Simon órásmesternél 1862. április 26-ig. 1862-ben ismét Bécsbe ment és ott volt 1864. július 10-ig, ezt követően ismét Kecskeméten telepedett meg. Decsi tájékozódása szerint Voelker mesterségét itt akarja folytatni a Róm. Kat. Egyháznak a Kaszinó épület sorában fekvő Becker Simon boltjában, aki mesterségéről lemondott. ”Bár a felnőtt kort (ami ekkor 24 év volt) Voelker még nem érte el, szülei jóváhagyását kikérte, erkölcsi kifogás alá nem esik”, ezért a tanácsnok javasolta számára az iparjegy kiadását.

            Pár hónappal az engedély megadása után az evangélikus vallású Voelker Ottó 1864. december 11-én megnősült, elvette az akkor már minden napos várandós Tallasch Franciskát.

            Voelker Ottó a földszerzés mellett folytatta órásmesterségét és fiait is, Hugó kivételével, az órásmesterségre tanította. Órás lett Ottó (1892-ben már segéd), Károly, Roland és Géza is. Voelker Hugó vasúti gyakornok lett, 1895. szeptember 15-ig élt Kecskeméten, utána Szegedre került a vasúthoz. Károly (szül. 1868.) miután apjától kitanulta az órás mesterség alapjait, 1891. március 1-től Goitein Jónás üzletébe szegődött el segédnek. 1896 áprilisában iparigazolvány és erkölcsi bizonyítvány kiadásáért folyamodott a városhoz. Ennek elnyerése után 1896. május végén Kiskunfélegyházára költözött, ott folytatta órásmesterségét, üzletet is itt nyitott.

            Voelker Roland (szül. 1870.) 1893. november 15-én lett önálló órás. Előtte apjánál tanult, egy darabig nála volt segéd, majd több vidéki városban segédként dolgozott. 1893-ban a Református Egyház I. tized 6. szám alatti bolthelyiségében önálló órásüzletet nyitott. 1893-ban Kecskeméten Voelker Rolandon kívül már hat órásmester működött: Goitein Jónás, Káldori Károly, Lusztig Lipót, Veiszberger Salamon, Fehérváry Antal és apja, Voelker Ottó.

Voelker Roland az előterjesztéséhez csatolta a Mayer Károly óra gyárostól kért költségvetést is. Az óra kezelésével végül Voelker Rolandot bízta meg a Tanács.

            A város Törvényhatósági Bizottságának közgyűlése 1889. augusztus 17-én új toronyóra beszerzéséről döntött, amit a müncheni Mannhardt János féle toronyóra gyártól rendeltek el beszerezni. Az óra méreteinek felvételére és az összes költségek megállapítására a müncheni cég Watzlavik nevű képviselőjét küldte Kecskemétre. Watzlavik felmérte a készítendő óra nagyságát és az óra árát 2.005 márkában állapította meg. A tanács az összeget elfogadta és kikötötte, hogy az órát a gyár 1890 márciusában köteles leszállítani és felállítani.

            A müncheni cég 1890. március 8-án felszerelte az új toronyórát. A városi Tanács megbízta a jegyzői hivatalt, hogy az óra végleges kezelésére a helybeli szakértő órásoktól kérjen be ajánlatot. Az órát rendszeresen olajozni kellett és naponta felhúzni. A kezelő felelős volt minden nemű – a kezelésből eredő – kárért, kötelezte magát a pontos, lelkiismeretes munkára.

            1894 áprilisában köztudottá vált, hogy Káldori Károly nem vállalja tovább a nagytemplom toronyórájának működtetését. Egymás után érkeztek ajánlatok a munkára a városi Tanácshoz. Fehérváry Antal, Büchler Zsigmond, Lusztig Lipót órásmesterek adtak be kérelmet a „városi órás” állásra. 1894. április 21-én Voelker Roland – ekkor már önálló órásmester – is jelentkezett az óra kezelésére”. A Tanács választása fiatal kora miatt Voelker Rolandra esett. (A toronyba ugyanis minden nap fel kellett menni az órát felhúzni). Évi 120 forint lett a munkadíja. Az órás köteles volt a toronyórát tisztántartani, minden nap ugyanabban az időben felhúzni, a felhúzást az ellenőrzési könyvbe bevezetni, a hibát, vagy sérülést a Rendőrkapitányi Hivatalnak jelenteni. Az órát saját költségén vett jó minőségű olajjal folyamatosan kezelni kellett. Voelker Roland 1894. április 29-én az óra kezelését átvette. Az órának a toronyban történt megvizsgálása után Voelker Roland és testvére Károly kijelentették, hogy az óra összes szerkezete tiszta, s rendben van, az órát takaró üvegszekrénynek semmi hibája nincs, bár a piacra néző óra percmutatója kissé előbb áll. Rendben találták az óra csiga szerkezetét is.

            Az apa, Voelker Ottó a 20. század elejére már szép szántóterületet és szőlőbirtokot is magáénak mondhatott. Az órásmester 1903. április 30-án (63 éves korában) Kecskeméten elhunyt. A 3. tized 129. szám (Páva utca) alatti családi, házból kísérték az órásmestert utolsó útjára, az evangélikus temetőbe.

            Voelker Ottó nem hagyott végrendeletet, amiben pontosan elrendezte volna vagyonát. A telekkönyvi betét „Tulajdoni lap” részéből derült ki, hogy szántóit, a szőlőbirtokot és házát (a város belterületén és az Öreghegy dűlőben) 1/6 – 1/6 részben gyermekei örökölték. Örökségüket 1903. augusztus 22-én, a hagyatéki tárgyalás után jegyezték be a telekkönyvi betétbe.                                     

            Az összetartó család közösen dönthetett arról, hogy kis részletekben eladják az Öreghegy dűlőben lévő szántóföldjüket és szőlőbirtokukat.

            A Voelker család már 1896-tól apró részletekben (101–488 négyszögöles területek) „kis egzisztenciáknak”, kétkezi munkásoknak, vasúti alkalmazottaknak adott el területeket birtokából, amelyre az új tulajdonosok lakásokat építettek. A terület Voelker-telep néven vált ismertté és a város közigazgatási beosztása szerint, ilyen néven szerepelt a terület a 20. század elejétől.

            Voelker Roland órásmester, a nagytemplom toronyórájának működtetője, akinek 1909 elején már évi 240 korona volt a toronyóra kezeléséért kapott fizetése, a drágaság, az adó növekedése miatt kezelési díjának emeléséért folyamodott – 1909. március 11-én kelt levelében – Kecskemét város Tanácsához. 

            1911. július 8-án földrengés rázta meg Kecskemétet és határát. A nagytemplom tornyán elcsúszott a toronysisak. A templomot be kellett zárni. A toronyórát nem lehetett megközelíteni. Csak 1912 őszére fejeződött be a nagytemplom helyreállítása. 1914-ben újabb nehéz időszak köszöntött be, de most már nem csak Kecskemét történetében, hanem az egész ország, s a világ történetében is, az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregébe és a magyar királyi honvéd alakulatokba Kecskemétről is ezreket soroztak be. Voelker Roland is megkapta behívóját.

A Református Gimnázium igazgatója, Katona Mihály igazolta, hogy Voelker Roland az épület használatba vétele – 1912. október – óta kezeli szakértelemmel a toronyban lévő órát. Faragó Béla az Országos Tanítói Árvaház igazgatója is megerősítette, hogy az órásmester 16 év óta szerződéses órakezelője az intézménynek. A templomok toronyóráit azonban továbbra is Voelker Roland felügyelte.

            1922-ben Roland telket vásárolt az Országos Tanítói Árvaház mellett és Héjjas Gyula építő által készített terv alapján a házra építési engedélyt kért a város Építészeti Osztályától. A ház területrendezési gondok miatt csak 10 év múlva, 1937-ben épült fel az akkor már Teleki Pál utca 5. sz. alatt. 1928. december 2-án Voelker Roland is nősülésre adta végre a fejét. Kecskeméten kötött házasságot Hailek Vilma Jozefával. (Vilma Bártfán, Szepes vármegyében született 1869. július 4-én, apja Hailek Károly, anyja Schutrán Anna volt). Házasságuk sajnos nem volt hosszú életű, mert Voelker Rolandné 1930. augusztus 8-án meghalt. Az órásmester megtörten folytatta életét, amit ezután teljes egészében az óráknak szentelt. 1929. augusztus 4-én a Kecskeméti Közlöny terjedelmes cikkben mutatta be a nagytemplom toronyóráját és kezelőjét, Voelker Rolandot. Az óra 40 évvel ezelőtt került a toronyba. Korát tekintve fiatalnak számított, mert egy toronyóra életét 150-200 évre tették a szakemberek. Voelker Roland elmondása szerint ritkán szorult orvoslásra az óra.

                        1939. január 9-ei keltezéssel az Ipartestületek Országos Központja levelet intézett a Kecskemét és Vidéke Ipartestület elnökségéhez, melyben a következőkről tájékoztatta a kecskemétieket: „A magyar királyi iparügyi miniszter úr Voelker Roland ottani órásmesternek miniszteri elismerő oklevelet adományozott.” Az Ipartestület helyi elnöksége közbenjárásra az elismerést Kecskemét akkori polgármestere olaszi Liszka Béla adta át az idős órásmesternek.

            Az országosan elismert szakember Voelker Roland 72 éves korában, 1942 márciusában kérte felmentését a római katolikus nagytemplom toronyórájának kezelése alól. Ekkorra már megerőltető lett számára a naponkénti feljárás a toronyba. A polgármester 1942. március 31-ével mentette fel a 48 év óta végzett teendői alól.     Ekkor a villanegyedben, Teleki Pál u. 5. sz. alatti kis villájában élő Voelker Rolandról kiderült, hogy nemcsak az órákhoz értett, de kiválóan rajzolt. Kiderült, hogy az órásmesterséget apjánál tanuló fiatal, 172 cm magas Voelker Rolandnak a sportolásra is volt ideje, neki volt Kecskeméten elsőként kerékpárja.

            A Voelker család szorgalmas munkája során – Voelker Roland elmondása szerint – 15 hold földterületet vásárolt össze. Ebből a földbirtokból 1896-ban kezdett kiparcellázni, eladogatni területeket a család „szegény sorsú, kecskeméti munkásemberek között házhelyeknek”.

            Voelker Roland 48 éven át gondozta a nagytemplom toronyóráját. Az óraszerkezethez 165 lépcső vezetett fel, naponta 165 lépcsőt kellett megmásznia fel és ennyit kellett megtenni lefele is. Az újságíró kiszámította, hogy a 48 év alatt kétszer 2 millió 984.200 lépcsőre lépett Voelker Roland. (Az óraszerkezet 40 méter magasban volt).

            Voelker Roland órásmester ipara a Kecskeméti I. fokú Iparhatóság véghatározata szerint 1946. október 1-én szűnt meg, ő maga Kecskeméten, 1952. október 2-án halt meg. Voelker Roland egész életét az órákhoz igazította, éltetője a rend és pontosság volt. Nevét a nagytemplom toronyórájával összekötve, családja nevét pedig a Voelker-telep kapcsán őrzi az utókor emlékezete.

Felhasznált irodalom:

Horváth árpád: Órák és órások, Szabó Attila: Várostörténeti adatok a kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből, Kecskeméti Közlöny 1929. aug. 4., és 1942. jún. 16-i számai, valamint források a BKML több irat-együttesének iratai.

Péterné Fehér Mária                                                             

•