A muszáji csoda

Egy furcsa jelenség legendája - Tóth Anna írása

Az egész egy szűkszavú közleménnyel kezdődött, amivel a Kecskeméti Közlöny 1921.07.29-i számának 3. oldalán találkozhattak az olvasók:

“Tűz a Pásztor utcában. Ma reggel 7 óra után eddig ismeretlen okból Horváth Péter Pásztor utca 8 sz. nádtetős házában tűz keletkezett. A tűz az épület négy különböző helyiségében egyszerre támadt s az ágyba, ablak függönybe, az ágyba, az ágyneműbe és egyéb ruhaneműbe kapott bele. A ház- és környékbeliek azonnal hozzáláttak az oltáshoz. A bútorokat az udvarra hordták, úgy hogy mire a későn értesített tűzoltóság kivonult, a tüzet nagyrészben lokalizálták. A tűzoltóság azután rövid pár perc alatt elfojtotta a még az udvaron levő szalmában lappangó tüzet s a házat tűzmentessé locsolta. A kár körülbelül tízezer korona.”

Ekkor még nem tudták az útkaparó házának lakói, mekkora karriert fut be a tudományos és okkultista köröket egyaránt felbolygató esetük, amire csak a “muszáji csodaként” hivatkoztak.

Muszájnak nevezték és nevezik azt a (ma Szent László városhoz tartozó) városrészt, ahol a népi emlékezet szerint a város bővítésekor nem szívesen, muszájból kezdtek el építkezni. Itt csak muszájból lakik az ember. Szabó Kálmán azt írja 1942-ben, hogy sok kiöregedett juhász él a városrészben, mivel városszéli elhelyezkedése előnyös volt a nyájak legeltetésében és azok felügyeletében.^[1] (A Pásztor utca elnevezése, ahol a “csoda” történt, így már nem is meglepő.)

A nyári gyulladásos eset többször is megismétlődött edények repülésével, bútorok táncmulatságával és a szoba felé berobbanó ablakokkal kiegészülve, ezzel országos érdeklődést kiváltva. “Dr. Terray Lajos földmivelési miniszteri titkár és Madary Kreybig Károly tudományos író kért felvilágosítást a muszáji tűzesetekről, dr. Marinovich Gyula Belügyminiszteri államtitkár, az Országos Tűzoltó Szövetség alelnöke pedig vasárnap Kecskemétre érkezik, hogy személyesen tudakozódik a titokzatos tűzesetek felől.” - írta a Kecskemét és Vidéke 1921 decemberében.^[2]

Terepszemlére több szakember is érkezett, mind tudományos körökből, mind más területek szakértői.  Mérnökök és okkultista szakemberek egyaránt megtekintették a helyszínt. A Kecskemétet 1911-ben ért pusztító földrengés emléke még egyáltalán nem távoli, ezért kézenfekvő magyarázatnak tűnhetett geológiai anomáliának betudni pl. a bútorok vándorlását. Az ablak berobbanását olyan légnyomási jelenségként magyarázták, amit a mélységből szivárgó földgáz okozhatott Krecsmárik Endre fizikus szerint: „A muszáji csodák tehát tulajdonképen nem egyebek, mint az ipargazdasági szempontból megbecsülhetetlen s rétegzavarok folytán nagy mélységből felszínre szivárgó földgáz pajkos tréfái. Úgy hiszem, hogy a „Muszályváros” területén eszközölt mélyfúrás hamarosan fülön fogná ezt a tréfás kedvű, illékony alvilági manót.”^[3] De a Pesti Hírlapnak azt is nyilatkozza ugyanő: “Kecskemét alatt óriási mélységben, az ősi, vulkáni tűzfészek nyugtalankodik s rétegzavarokat idéz elő!”.^[4]

Az okkultista magyarázat azonban sokkal nagyobb népszerűségre tett szert. Tordai Vilmos és munkatársai szintén megvizsgálták a “boszorkányos házat”, valamint alaposan kikérdezték a házban tartózkodókat, köztük az ott alkalmazásában lévő 13 éves Farkas Jánost. A figyelem azért irányult felé, mert csak az ő jelenlétében történtek meg az úgynevezett csodák, de azt, hogy ő lett volna ezek okozója, következetesen tagadta. Tordai szerint hipnotikus állapottal, telepatikus fenoménnal volt dolguk, ezért a fiút Pestre vitte további vizsgálatokra. Az ifjúval “kapcsolatban Tordai azt a következtetést vonta le, hogy ő a különös jelenségek okozója, illetve őneki az az alvajáró, úgynevezett közepes állapota, amit a serdülő korban fellépő testszervezeti zavarok idéznek elő. Egyszóval ő Farkas Jánosnak tulajdonította a «muszáji csudá»-t.” ^[5](Kónya Imre tűzoltóparancsnok visszaemlékezése az esetről). Bár Tordai szervezetileg nem talált Farkas Jánosnál elváltozást, de rendkívüli mértékben fogékonynak találta a szuggesztióra. A fiúról általánosságban elfogadták, hogy öntudatlanul, de médiumi képességeket birtokol s gyakorol, sőt, pesti lapok úgy vélték, szerencsésnek mondhatja magát, hogy ebben a modern korban derültek ki varázsos tulajdonságai, korábban boszorkánynak vélték volna, és ki tudja, milyen sorsra jutott volna.

Tordai Vilmos személyéről és munkájáról néhány szó erejéig: igazságügyminisztériumi számvevőségi főtanácsos pozíciója mellett lelkes kutatója az okkult jelenségeknek. Kutatásai széles skálán mozognak a médiumokkal folytatott kísérletektől (László László híres médiumot vizsgálta “működése” közben) a művelődéstörténeti tanulmányokig, amikben a magyar néphitet, történelmet, irodalmi munkákat vizsgálja okkult szemszögből. A Magyar Metapszihikai Társulat (sic!) egyik  alapítója, az okkultista jelenségek tapasztalt megfigyelője, ugyanis 1900-ban Siráki Ferenccel indított lapjában (Rejtelmes Jelenségek Ismerettára) foglalkozik ilyen természetű jelenségekkel.

Okkultizmus szerepe a korban

Az okkult szó szerinti jelentése (a lat. occultum, 'elrejtett, titokzatos' szóból) olyan rendszer és gyakorlati tudásanyag, amely egy adott nép, kultúra, vallás általános, közismert rendszere mellett speciális, kevés beavatottnak szóló, titkos eszközöket alkalmaz - írja a Magyar Katolikus Lexikon. Már a fogalommagyarázat is érdeklődést kelt, így nem csodálkozhatunk, hogy az első világháborút megelőző években valóságos divat volt miszticizmussal, spiritiszta módszerekkel, ezoterikus tanokkal (vagy az okkultizmus más alfajával) foglalkozni. Számtalan írás, könyvsorozat vállalkozott arra, hogy a tetemes leágazás valamelyikében eligazítsa az olvasót vagy tudományos igazolást próbáljon szerezni tárgyának. Feszültségből nem volt hiány a tudományos és okkultista körök képviselői között, bár akadtak szép számmal, akik megpróbálták a spiritiszta jelenségek megértését és tudományba illesztését egyaránt (pl. Henri Bergson, William Crookes). Freud sem zárkózik el kategorikusan az okkulttól és a pszichoanalitikus gondolkodás is sokat köszönhet ennek, így nem mondhatjuk azt, hogy az integrációs törekvések terméketlenek lettek volna.

A “csoda” évéből származó olvasási szokásokat szondázó cikk azt sejteti, hogy az okkultizmus és spiritizmus az egyik kedvenc témája volt a kecskeméti olvasóknak is. “A spiritiszta és okkultista tudományok ápolására egy meghitt tábor szerveződött.” - írja a Kecskemét és Vidéke.^[6] Sőt, Klein Győző könyvajánlójában is felbukkannak akciós okkultista könyvcsoportok olyan címekkel, mint Torday Vilmos: Okkult elemek a magyarság életében (3 mű bekötve) munkája.^[7] 2 pengő 90-ért különben az alábbi címeket lehetett beszerezni: Sehrenck-Notzing: Titokzatos erők,
Reichenbach: Az od, Torday Vilmos: Okkult elemek a magyarság életében, Duprel: Az ember rejtélye, Crookes: A spirituálizmus és tudomány, Sage: Piperné, a médium.)

 

A “csoda” karriere

A muszáji események meglepően nagy visszhangot vertek. Egy svájci spiritiszta levelet írt a családnak, londoni, berlini és párizsi szervezetek is megkeresést intéztek az eset kapcsán, tehát beszélhetünk nemzetközi érdeklődésről. Egy okkultista szakkönyv is hosszan tárgyalja az esetet, méghozzá
Madary Károly: Okkult gondolat és megismerés c. munkája (őt a kezdetektől az ügy közelében találjuk). Egy részlet:

“Érdekesek még a spuk-jelenségek, a „boszorkányos házak“. Legutóbb Kecskeméten volt erre ritka és érdekes példa.

A kecskeméti Muszáj külvárosban fordult elő, Horváth Péter házában először háromnegyed éve, majd azóta több ízben,hogy a bútorok ide-oda dobálódtak, edények táncoltak, ablaktáblák beroppantak, sőt tüzek gyulladtak ki. 1921. július 29-én és november 12-én különösen nagy méretűek voltak a jelenségek úgy, hogy a tűzoltóságnak is ki kellett vonulnia.

A házat felkereste Tordai Vilmos, az igazságügyi minisztérium számvevőségi főtanácsosa, aki a Magyar Metapszchikai Társulatnak alapítója is S. A. mérnök társaságában. A lehető legnagyobb körültekintéssel vizsgáltak meg mindent s erről Tordai beszámolót írt, amelyben elmondotta, hogy kint jártak a muszáji háznál, ahol ottlétük alatt is igen érdekes dolgok történtek.

A kecskeméti eset csak annyiban tér el az eddig ismert ilyen jelenségektől, hogy az itt működött energia rendkívül erős lehetett, hogy gyújtogatások is történhettek és, hogy ilyen sok intelligens hivatalos megfigyelő szeme láttára történt.”^[8]

A médiummal, Farkas Jánossal kapcsolatos titokzatos események még évekig folytatódtak, azonban a leleplezés nem kerülte el a beteges fiúcskát sem.

Gyanús lett a rendőrség számára, hogy ahol a következő időszakban rejtélyes tüzek gyulladtak, ott rendre felbukkant Farkas János is. Egy borbási tanya és egy Széchenyivárosban történt gyújtogatás után többször is kihallgatásra idézték Farkas Jánost, amelyen a fiú sokáig zavarosan beszélt, szellemekről és Jézusról adott elő, de végül elismerte, hogy valóban ő idézte elő a tüzeket. Az utolsó két esettel kapcsolatban egy másik személy, a vegyészettel foglalkozó Pap Antal férfiú is felmerült, mint tettestárs, ráadásul csavarral a történetben.

Saját bevallása szerint, amint Farkas Jánost az útjába sodorta a sors, rögtön kipróbálta rajta hipnózissal kapcsolatos ismereteit és másnap már fel is lobbant a borbási tűz. Ezután a Royalban (Nemzeti Royal szálloda) léptek fel különböző hipnózissal kapcsolatos kísérlet bemutatásával (akárcsak Mario és a varázsló), egyfajta bűbájos világhírre készülve. Ezek útján azt a hitet is szerette volna Pap Antal terjeszteni, hogy a fiú képes betegségeket diagnosztizálni és azokat gyógyítani, hogy szélhámos portfóliójukat ezzel gyarapítsák. Ez sikerült is nekik, többektől tetemes összegeket csaltak ki. Farkas Jánost vallomása alapján megviselték a szuggesztió hatása alatt töltött időszakok, szabadulni akart Pap Antaltól és az általa öntudatlanul elkövetett gyújtogatások ténye is gyötörte.

Pap Antalt hipnotikus tudásának demonstrációjára hívták a hatóságok a városháza tanácstermébe, aminek során szembesítették Farkas Jánossal. Pap Antalt leleplezték és őrizetbe vették.

A fiú sorsa a továbbiakban is az érdeklődés középpontjában állt, de nem rendeződött megnyugtatóan. Életének későbbi állomásairól tudósított a sajtó, a leleplezés után több hónapig kórházban kezelték, aminek költségeit (2 millió korona) nem tudta kifizetni, illetve elmegyógyintézeti megfigyelését rendelték el Egerben. 1926-ban elérte a végzet: az elmegyógyintézetből megszökött, Ausztriában találtak rá, és mivel nem tudta igazolni tartózkodásának okát és hátterét, kitoloncolásáról döntöttek. Egy bécsi rendőrkapitányságra szállították, ahonnan Farkas János meg akart szökni, de a harmadik emeletről kimászva megszédült és lezuhant. Még aznap belehalt sérüléseibe. 18 éves volt ekkor.

Ennek ellenére a Kecskeméti Közlöny még azt írta 1928-ban tífusz betegségéről és ekkori haláláról: “A muszáji csodának bizony végkép beföllegzett.”^[9] Vagy a legendák örökké élnek?

 

Ebből lesz a legenda

A csoda olyannyira közbeszéd tárgya volt, hogy 1922-ben még a színház szilveszteri kabaréjába is bekerült egy műsorszám erejéig. Erdélyi Mihály, a színház táncoskomikusának három képből álló zenés bluelletjét mutatták be “a színházban zsúfolt ház előtt. Az ötletesen, szellemesen összeállított darabnak óriási sikere volt. A közönség szűnni nem akaró tapsorkánnal honorálta a darab főszerepét játszó szerző munkáját.”^[10]

Érdekes utóélete a “csodának”, hogy alig pár évvel az esemény után, helyi szinten teljes természetességgel tagozódott be a rontás, varázslat, babona kategóriájába. A Kecskeméti Közlöny naptára 1935-ben a kecskeméti jellegzetes babonák között említi és hivatkozási alapnak tekinti, boszorkányos esetek kapcsán: “Egészen a muszáji csodára emlékeztet az a történet, amit Városföldön adnak szájról-szájra. Itt mintegy hat évvel ezelőtt F. G. tanyáján egy éjjel boszorkányok jártak. A tanyában lakók meg akarták fogni a boszorkányokat. Lefeküdtek, de nem aludtak el. Éjféltájban titokzatos módon minden zörögni kezdett a házban. A háziak felugrottak, de nem találtak és nem láttak semmit. Ellenben érezték, hogy láthatatlan erők elkapták és megrázták, majd az udvarra hajították őket. Mig ez történt a többi láthatatlan boszorkány a földre szórt búzát felszedegette és kihordta az udvarra. (Gátéri isk. környéke.)”^[11]. Vagy 1937-ben a Csongrádi utca 15-ben vándorló bútorokat is egyértelműen a “csodával” rokonítják a szemtanúk.^[12]

 

Az esetet vizsgálták számos szemszögből, okkultisták, tűzoltók, geológusok, mérnökök és teljesen ellentétes nézeteket valló iskolák, mégsem jutottak dűlőre. Évtizedekig a közbeszédben forgó téma volt, és bár a tények megcáfoltak minden korábbi elméletet, mégsem lehetett kiirtani a természetfeletti színezetét a muszáji csodának. Már csak így, idézőjel nélkül. Modern legendaképződés eredménye, amihez hasonló példák akadnak szép számban és érdemesek is lennének a további gyűjtésre és vizsgálatra.

 

Tóth Anna 

 

 

 

^[1] Szabó Kálmán: Kecskemét pásztorélete, In: Néprajzi értesítő 34. évfolyam, 1942, 33.o.

^[2] Kecskemét és Vidéke, 1921. december 8., 3.o.

^[3] Kecskeméti Közlöny, 1921. december 4., 1.o.

^[4] Pesti Hírlap, 1921. december 2., 4.o.

^[5] Kecskeméti Közlöny, 1933. július 7.,  3.o.

^[6] Kecskemét és Vidéke, 1921.december 25.,  4.o.

^[7] Kecskeméti Lapok, 1929. július 5.,  6.o.

^[8] Csonka Magyarország, 1922. április 16.,  2.o.

^[9] Kecskeméti Közlöny, 1928. október 28.,  2.o.

^[10] Kecskemét és Vidéke, 1922. január 4.,  4.o.

^[11] Joós Ferenc gyűjtése

^[12] Kecskeméti Közlöny, 1937. szeptember 30., 2.o.