Kecskemét Szemereyné Pataki Klaudia interjú Index polgármester

Szemereyné Pataki Klaudia: A kecskeméti ellenzék a káoszban érdekelt

Kecskemét polgármesterével készített interjút az Index.hu A városvezető címmel indított új sorozatában. Az interjúban Szemereyné Pataki Klaudia beszélt a járványhelyzet intézkedéseiről, a kecskeméti utak állapotáról, a katonai NATO-bázisról, az egyetemben rejlő lehetőségekről és a helyi ellenzékről is.

 

Közel két év telt el a legutóbbi önkormányzati választások óta. Ennyi idő alatt mind az új, mind az újraválasztott városvezetések meg tudják mutatni, mi valósult meg terveikből. Az elmúlt huszonkét hónap azonban a koronavírus-járvány miatt igencsak rendhagyó volt, ahogy a világon szinte mindenütt, itthon is újra kellett írni a terveket. Az Index A városvezető címmel új sorozatot indított, amelyben hazai nagyvárosok polgármestereit faggatták az elmúlt időszakról, újraírt terveikről. Ezúttal Szemereyné Pataki Klaudiát, Kecskemét 45 éves, közgazdász végzettségű polgármesterét kérdezték. A kétgyermekes politikus 1998 óta vesz részt a politikai életben, a Fidesz tagjaként egy éven keresztül országgyűlési képviselő is volt. 2014 óta a város első embere.

– A járvány ideje alatt több mint kétezer döntést kellett meghoznom, kiterjedve az élet minden területére – írta nemrég közösségi oldalán. A helyi ellenzék viszont kifogásolta, hogy micsoda önkényes városvezetői hatalomgyakorlás ez. Hogyan oldhatjuk fel az ellentmondást? Gondolom, nem ennyire fekete-fehér a történet.

– A járvány teljesen új helyzetet teremtett, majd utána mindent újra kellett építenünk. Egy eddig nem ismert veszéllyel kellett szembenéznünk, amelyet a megszokott eszközökkel nem lehetett kezelni. Ha a szokásos módon mindenkit megkérdezünk, és ütköztetjük a véleményeket, és így jutunk el a közösen átgondolt döntéshozatalig, arra a vírus nem vár hetekig udvariasan az ajtóban álldogálva. Fogalmazhatok úgy is, hogy a békeidőbeli demokratikus döntéshozatal és a járvány időfaktora egészen más dimenzióban mozgott.

– Az említett kétezer döntés közül melyeket hozta meg a legnehezebben?

– Elsősorban mi is a munkahelyek megtartására fókuszáltunk, hogy a végén minél gördülékenyebben visszarázódjon a gazdaság a régi kerékvágásba. Éppen ezért az önkormányzat által foglalkoztatott munkatársak pozícióját és bérét is megtartottuk, függetlenül attól, hogy a home office-ban el tudták-e látni a napi feladataikat. Sőt, még többletforrásokat is mozgósítottunk a folyamatos tesztelésekre és a védőfelszerelésekre. Ezek mind súlyos forintok voltak, végül kénytelen voltam hozzányúlni az egyre romló állapotú utak felújítására félretett tartalékokhoz. 

Az évek során négymilliárd forintot spóroltunk meg a városnak egy nagy léptékű és sok szempontból indokolt útfejlesztési programra, amit most a járvány miatt az emberi életek védelme érdekében a védekezésre használtunk fel. Mert az emberi életek fontosabbak annál, hogy hány kátyú és mekkora dugó van az utakon. Ez a pénz a kormány döntésének köszönhetően most újra a rendelkezésünkre áll, tehát tudjuk folytatni az útépítési programot.

– Mindeközben ellenzéki oldalról az is visszatérő panasz, hogy a kormány következetesen elvonja a polgármesterek jogköreit. Jól gondolom, hogy ezt ön nem így éli meg?

– Én inkább úgy látom, hogy a kormány letisztázta az önkormányzatok feladatait, és nagyon helyesen szétválasztotta ezt a két területet, mert az országgyűlési képviselő és a polgármesteri munka teljesen más felelősséggel jár. Valóban tapasztalom, hogy erősen eltér a két funkció, amit a járványhelyzet csak még inkább visszaigazolt. Például kevesen tudják, hogy a helyi katasztrófavédelem, polgári védelem vezetője a polgármester.

Amikor a vírussal kialakult egy tényleges katasztrófaállapot, a kormány arra építette az intézkedési tervét, hogy a polgármester az a helyi vezető, aki képes meghozni egy település, a közösség szempontjából életbe vágóan fontos döntéseket egy járvány alatt. Ennek megfelelően úgy fogom fel a polgármesteri szerepet, hogy békeidőben ez egy koordinatív feladat, amely arról szól, hogy minél kényelmesebbé tegyük polgáraink életét, a rendkívüli helyzetekben, kihívásokkal teli időszakokban pedig egy vezetőszerep, amikor a város és az itt élők védelmében komoly döntéseket kell tudni meghozni, mégpedig gyorsan.

– Győr mellett Kecskemét Magyarország másik gazdag autóvárosa. Ezek után hogyan lehetséges, hogy ennyire rossz az utak állapota?

– 2006-ban a kecskeméti pénzügyi bizottság elnökeként kezdtem a politikai pályát, és megéltem a Kecskemétet 2006 és 2010 közt érő pénzügyi sokkot. Hatalmas költségvetési hiánnyal kellett dolgoznunk, egyrészt a válság, másrészt az akkori baloldali kormányzati döntés miatt, mikor ugyan ötven százalékkal megemelték a közalkalmazottak bérét, csak épp ennek a fedezetét nem adták oda a városoknak.

Azt viszont nem tehettük meg, hogy nem fizetjük ki például a pedagógusokat. Miután az összes, önkormányzathoz befolyt forrásunkat bérekre fordítottuk, a dologi kiadásokra, köztük az utak felújítására, karbantartására éveken át, egy fillérünk sem maradt. Ilyen körülmények közt szocializálódva kialakítottuk az óvatos, prudens, takarékos gazdálkodás kultúráját. Kecskemét pénzügyi számait jó ideje tudtommal az ellenzék sem kifogásolja.

– A kormányváltás óta eltelt több mint tíz év. Ennyi idő sem volt elég az utak javítására?

– Olyan mértékű a forgalomnövekedés, ami tarthatatlan állapotokat eredményez a közutakon. Utat viszont egyik napról a másikra, de még évről évre sem lehet építeni. Hiába készítettünk elő egy belső körúti hálózatfejlesztést, ami tehermentesít egy körülbelül két kilométeres lakóövezeti utat, ez alsó hangon öt év. Ilyenkor az útnak megfelelő helyet kell biztosítani, miközben gondolni kell a megfelelő vízelvezetésre, a járdára, a kerékpárútra, a közvilágításra is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ez összesen 12 méter, nekünk pedig átlagosan hatméteresek az útjaink. Ha egy ilyen adottságú régi utat szeretnénk kiszélesíteni, annak kapásból két házsor látná kárát, és a lakók, akiknek az ingatlanjait ki kell sajátítani. Na ezért adja föl a leckét az útépítés és -fejlesztés, még akkor is, ha rendelkezésre áll a kellő anyagi forrás.

– Ami ezzel szemben Kecskemét egyik büszkesége, hogy – egy korábbi nyilatkozatát idézve – a város a hazai védelmi ipar központja lesz. Ez egész pontosan mit jelent?

– Bizony, ezt is kevesen tudják Kecskemétről, hogy van egy folyamatosan, szép csendben fejlődő katonai NATO-bázisunk. Úgyhogy a város és térsége jelenleg az ország legvédettebb területe, ami a befektetőink számára sem utolsó szempont. Közben a Honvédkórház és Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet (ROVKI) máig Kecskeméten működik, annak idején Farkas Bertalan űrhajóst is itt választották ki, a pilótákkal együtt ma is komoly kutatóorvosi munka zajlik a bázison.

Ráadásul Kecskemét speciális repülőgép-javító műhelyében zajlik a Lufthansa repülőgépek minőségbiztosítása is. Az utóbbi időben szerencsére sokat erősödött egyetemünk mérnöki kara, főként anyagtechnológiai területen, így van bőven potenciál abban, amit a védelemipar és a technológia tud hasznosítani. Ez mind kedvez az új gazdasági kapcsolatoknak és a nemzetközi együttműködéseknek, valamint annak, hogy minőségi munkahelyek jöjjenek létre, és foglalkoztassuk a műszaki értelmiséget is.

– A helyi fórumokat, kommenteket olvasgatva valóban visszatérő mantra, hogy jó hely ez a Kecskemét, bőséges a munkalehetőség, ha valaki arra kvalifikált, hogy a gyártósor mellett álljon. De mi lesz itt, terem-e babér Kecskeméten a képzettebb szakembereknek?

– Éppen ezért szívügyem a helyi egyetem, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Kecskemét modern, nemzetközileg is versenyképes, stabil jövőképpel bíró várossá váljon. Lehet utakba és betonba önteni a milliárdokat, de meggyőződésem, hogy hosszú távon jövedelmezőbb a szellemi tőkébe fektetni.

– Itt ugyebár a Neumann János Egyetemről beszélünk, amelynek alapítványi átalakulása során ön és a férje is felügyelőbizottsági kuratóriumi tagságot kapott. Ezért is kapták rendesen az ívet. Hogyan kerültek a vezetőtestületbe?

– A Műszaki Kart 65 évvel ezelőtt a férjem nagypapája, Szemerey Andor alapította, a nagymamája, Törös Olga olimpiai bronzérmes tornász pedig a Tanítóképző Karon a Testnevelés Tanszéket vitte. A férjem is ott diplomázott, és ma két karon is tanít. Viszont sem az egyetemnek, sem pedig az egyetemet felügyelő alapítványnak nem vezető tisztségviselője. Én a gazdaságfejlesztés révén kerültem kapcsolatba az egyetemmel. Amikor a Mercedes Kecskeméten megjelent, a cég vezetőségének első útja az egyetemre vezetett, mert mindenekelőtt a Műszaki Kar fejleszthetősége érdekelte. A Jármű Tanszék kialakításában már nekem is aktívan részt kellett vennem, amire büszke vagyok, mert azóta új szakként akkreditáltuk, és bevezettük a duális képzési formát is.

– Az országosan sokszor, sok körben kifogásolt alapítványi átalakulás milyen szempontból lesz előnyös az egyetemnek és persze Kecskemétnek?

– Például már egy Mercedes-együttműködésnél hatalmas előny, hogy mi tudatosan az alkalmazott tudományok egyetemét fejlesztjük, ami mindig is a gyakorlatorientált képzéseiről volt ismert, az iparral máig napi szintű együttműködésben. Ebből kifolyólag az oktatókat is több szinten foglalkoztatjuk. Egy államháztartási, költségvetési rendszer olyan sok szinten kötött, hogy azt a piac nem minden esetben tudja kivárni. 

– Az egyetemi kuratóriumi tagsággal havi 1,6 milliós havi javadalmazás is jár az egymillió forintos polgármesteri fizetés mellett. Ezt hogyan tudjuk kontextusba helyezni?

– Egyfelől a felügyelőbizottsági tagságnak van egy anyagi felelősségi köre, a saját tulajdonommal tartozom minden egyes döntésünkért. Az egyetem és az alapítvány együttes vagyonállománya közel 100 milliárd forint. Egyébként erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy közösségi célra ajánlom fel ezt az összeget.

– Például?

– A városi szociális alapítványon belül létrehoztunk egy krízisalapot, ahová rendszeresen utalok.

– Áprilisban kiírta a Facebookra, hogy Kecskemétnek a mostani nehéz helyzetben nem előválasztási kampányra és politikai csatározásra, hanem nyugalomra van szüksége. Ez már úgy jelent meg az ellenzéki sajtóban, hogy ön támadta az előválasztási kampányt. Mi volt a kijelentése mögött valójában?

– A baloldaliak közül jelenleg négy kecskeméti önkormányzati képviselő készül országgyűlési képviselői kampányra. Miközben március vége felé, amikor a harmadik hullámmal elszabadult a pokol, kollégáim betegedtek meg, kerültek nagyon rossz állapotba, ráadásul a kiskunhalasi járványkórház miatt gócpont lettünk, szóval nagy súly volt a városon, eközben az ellenzéki képviselők a saját kampányuk előkészítésével voltak elfoglalva. Hangsúlyozom, önkormányzati képviselőkről beszélünk, helyi feladatokkal. Ezek után felmerül bennem a kérdés, hogy ezek szerint az önkormányzati munka számukra csupán ugródeszka? És ha igen, akkor helyi szinten mennyire lehet őket komolyan venni?

– Érezhető az ellenzéki szándék, hogy az említett kollégák igyekeznek országos narratívát, színezetet adni a helyi, kecskeméti ügyeknek. Tipikusan ilyen a szemét ügy. Például a mai napig nincsenek szelektív kukák Kecskeméten. Miért?

– Azért szemét ügy a szemétügy Kecskeméten, mert volt egy rövid időszak a város életében, amikor a szocialista–liberális oldal irányította a várost. Akkor más, alapvető infrastrukturális vagyonelemek mellett eladták a város szemétdepóját is. Amikor uniós forrásból megtörtént a helyi hulladékgazdálkodási térség kialakítása, úgy alakult, hogy Cegléd lett a konzorcium központja, így sokáig Cegléden hozták meg a döntéseket Kecskemét szemétügyei fölött. Négy éve szerezzük vissza folyamatosan a város korábban eladott vagyonelemeit, hogy megszüntessük a kiszolgáltatottságot, melynek eredményeként most már végre mi rendelkezünk a saját hulladékgazdálkodásunk fölött. Tavaly tudtunk először arra a hulladékgyűjtő edényzetre pályázni, azokra a kék és sárga szelektív kukákra, amelyek más régiókban, városokban már rég jelen vannak.

– Korábban egy tévéinterjúban azt mondta, a hasonló ellenzéki támadások ártanak a város nemzetközi megítélésének. Mire gondolt pontosan?

– Mindez valóban komoly téttel bír, mert még a pandémia alatt is több új, milliárdos kecskeméti beruházást is bejelentettünk. Például a Mercedes elindította elektromosautó-gyártását, ahogy egy indiai tulajdonú, svájci székhelyű napelemüzem is létesült. Amikor egy külföldi befektető megérkezik egy polgármesterhez, köttetnek megállapodások, amelyekhez tartania kell magát egy városnak, egy városvezetőnek. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha politikailag nem egy l'art pour l'art társaság vagyunk, hanem egy megbízható csapat, stabil szereplőkkel. Különös tekintettel a polgármesterre, aki a befektető szemében egy igazodási pont.

– Ha jól értem, most elrettenő példaként gondol arra, amikor a helyi Jobbik 2018-as országgyűlési kampányban még a Mercedes előtt táblázott, és azzal riogatott, hogy az önkormányzat által kialakított dolgozói apartmanokba ukrán vendégmunkásokat fognak beköltöztetni.

– Igen. És a jelenlegi jobbikos pártigazgató, aki pár éve ehhez adta a nevét, ma bent ül a kecskeméti közgyűlésben, és pártja jelöltjeként indul a baloldali előválasztáson. Emlékszem, 2006–2007-ben volt arra példa, hogy ellenzéki önkormányzati képviselő hozott üzleti kapcsolatokat, együttműködéseket a városba. Ezzel szemben a mai kecskeméti baloldal ilyesmit nem tud felmutatni. Az ellenzékkel anno együtt hoztuk meg a döntéseinket, a mai politikájuk viszont nem erről szól. Az együttműködés helyett a káoszteremtésben érdekeltek.

Forrás: Index.hu

•