Két óra alatt pakoltak össze, hogy elmeneküljenek a háború elől
2022.04.02. 12:16
Február 24-én, az orosz–ukrán háború kirobbanásának napján menekült Magyarországra egy fiatal ungvári pár két kisgyermekével. Másnap az édesapát már nem engedték volna át a határon. Három hete Kecskeméten találtak menedéket egy műkertvárosi családnak köszönhetően.
Virágzó szilvafák veszik körbe a műkerti házat, András (az igazi nevét nem szeretné, ha leírnám) épp most festette le a nagykapu fém részeit. Azt mondja, ezzel is szeretné meghálálni, hogy befogadták, és neki is jól esik, hogy dolgozhat valamit. Egy kávé mellett ülünk le beszélgetni a házaspárral, közben kétéves kislányuk gyurmázik, hatéves nővére pedig fest, kirakózik. Ő egész nap képes alkotni, mondja apukája, aztán belekezd a történetükbe.
– Családi házunk van Ungváron, de félig Kijevben éltünk, hisz én ott dolgoztam fotósként és grafikusként – mondja András, akinek édesanyja kárpátaljai magyar, apja pedig ukrán. – Bár régóta ment az orosz fenyegetőzés, senki sem gondolta volna, hogy kitör a háború. Február 24-én reggel aztán jött egy sms, hogy nem nyit ki az óvoda.
Akkor még nem fogtuk fel, mi történt. Gyorsan végigfutottuk a híreket, sok emberrel beszéltem is, de így is kellett egy bizonyos idő, hogy felfogjuk, hogy tényleg háború van. Gyorsan be akartam menni a városba, de hatalmas volt a káosz. Hosszú sorok kígyóztak a benzinkutak előtt, lehetetlenség volt közlekedni. Rájöttem, hogy nagyon gyorsan kell lépnünk, meg kell óvnunk a gyerekeinket a háborútól.
Két óra alatt kapkodták össze a holmijukat. Ruhákat, gyógyszereket pakoltak a gyerekeknek, bekerültek a csomagba a kedvenc játékok is. Tele lett kis Skodájuk csomagtartója és az első ülés is, Natália, az édesanya hátul ült a gyerekekkel.
– Gyakran jártunk át a gyerekekkel kirándulni Magyarországra, ők azt hitték, most is csak kiruccanunk. Még örültek is, eleinte kalandként élték meg az egészet – veszi át a szót Natália (persze neki sem ez az igazi neve), aki pszichológus.
Először Debrecenbe mentek egy baráti családhoz, ott azonban nagyon szorosan voltak, nem is akartak a terhükre lenni, így a Facebookon találtak rá a kecskeméti család felajánlására. – Valójában mindegy volt nekünk, hogy hová jövünk, úgy gondoltuk, akárhogyan is, de gyorsan lezárul a háború, és mehetünk haza, most már nem vagyunk ilyen bizakodóak.
Az első héten csak a híreket figyelték, a folyamatos stressz miatt András nyolc kilót fogyott. Azt mondja, neki sikerült legyőznie a kétségbeesést, próbál csak előre tekinteni. – Én még mindig teljesen ki vagyok idegileg, haza húz a szívem, vissza szeretnék menni – mondja Natália, el is futják szemét a könnyek.
Az ő szülei Németországban élnek, nagybátyja, nagynénje azonban kint maradt. Ahogyan anyósa is. 65 évesen már nem akarja elhagyni az otthonát. – Vigyáz a mi házunkra is, és befogadott egy Kijevből menekült családot. Ők azzal a konvojjal érkeztek, amelyben az első tíz kocsit szétlőtték az oroszok – mesélik.
Minden nap beszélnek az Ungváron maradt nagymamával, tőle tudják, hogy elárasztották a várost a menekültek. Senki sem tudja, lesz-e hová hazamenniük. A boltok üresek, napi szinten vannak légi riadók. Bár a legtöbb fiatal család elmenekült, nekik is maradt kint családos ismerősük. Szörnyű átélniük, hogy a gyerekek nem akarnak a pincében szorongani, nem értik, mi ez az egész szörnyűség.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
– Szerencsések vagyunk, hogy mi itt lehetünk együtt, örökké hálásak leszünk a családnak, akik befogadtak minket – folytatja András. – Nem volt konyhai felszerelésünk, vasalónk, hajszárítónk, mindent hoztak nekünk. A gyerekeknek is gyorsan került játék, de otthonról is küldtek nekünk át a határon egy csomagot, így mindenünk megvan.
Az első héten ki sem mozdultak, próbálták otthonossá tenni a rég nem lakott házat. Rendbe rakták az udvart is, és lassan kimozdultak a városba is. – Már voltunk a vadaskerti játszótéren, a belvárosban és az arborétumban is. Azt látjuk, hogy nagyon befogadó a város, kedvesek velünk az emberek, egy családdal is összebarátkoztunk, és néhány fotóst is megismertem a városban, akik nagyon segítőkészek voltak – mondja András.
A gyerekek még mindig nem tudják, mi a helyzet Ukrajnában. Nem kérdezték, így nem is mesélnek nekik az otthonukban dúló harcokról. A pici lány májusban lesz kétéves, neki elég, hogy szülei közelében lehet, a hatéves kislány azonban nagyon bezárkózott. Hiába mennek játszótérre, ő nem akar barátkozni, ragaszkodik az otthoni barátaihoz, nem érti, miért nem találkoznak velük.
– Bár eleinte azt gondoltuk, gyorsan mehetünk haza, már látjuk, ahelyett, hogy kifelé mennénk a háborúból, egyre súlyosabb a helyzet, egyre több az áldozat. Sajnos nem látni még a végét. A háborúval kapcsolatban olyan dezinformálás folyik, hogy el se hinném, ha nem a saját szememmel látnám. Csak annyi jut el az emberekhez a történtekből, amit láttatni akarnak velünk, ezért ma már próbálom minél kevesebbet nézni a híreket. Semmi értelme, úgysem tudok változtatni a helyzeten – jelenti ki lemondóan András.
A családfő teljes jogú magyar állampolgár, mivel azonban nincs lakcímkártyájuk, TAJ-kártyát sem kaphat. Ezért bejelentett munkája sem lehet. Van néhány otthoni projektje, amit Kecskemétről is folytatni tud, és ha adódik munkája itt, akkor intézi majd a papírjait, egyelőre azonban nem mer tervezni. Azt mondja, mindig voltak napi, heti, éves terveik, aszerint élték az életüket. Most azonban azt sem tudják, mi vár rájuk a jövő héten.
– Nem tervezünk, ahhoz le kellene zárnunk a múltunkat, azt pedig még nem tudjuk – árulja el. Volt kint náluk a védőnő, hogy felvegye a gyerekek adatait, kiderült, hogy nagylányuk mehetne óvodába is, ők azonban nem akarják új közösségbe adni. Szeptemberben pedig már kezdi az iskolát, nagyon bíznak benne, hogy ez már otthon, Ungváron lesz.
– A hírek szerint 135 gyermek halt meg eddig a háborúban, ki tudja mennyi lehet valójában – komorul el az édesapa.
– Sok gyereknek rabolták el az apukáját, még többnek a gyerekkorát. Mi ettől szerettük volna megkímélni lányainkat. Nagyon vágynak haza, nagylányunknak hiányoznak az ovis társai, barátai, de bízunk abban, hogy ennek az egész szörnyűségnek vége lesz, nem maradnak rossz emlékeik.
Andrást, Natáliát és két kislányukat a Szalkai család fogadta be üresen álló, műkerti házukba. Nemrég festettek, azt tervezték, hogy albérlőknek adják ki, amikor azonban kitört a háború, természetes volt számukra, hogy felajánlják menedéknek a házat.
– Négy gyermekünk van, két felnőtt és két kicsi, számunkra is az lenne a legfontosabb, hogy megvédjük őket a háborútól. Ezért is gondoltuk úgy, hogy befogadunk egy Ukrajnából menekülő családot, és ezzel felelősséget is vállalunk értük – mondja Szalkai Sándor. Lányuk tette ki a felajánlást a Facebookra, és nagyon gyorsan jelentkezett náluk egy ismerős, hogy ők tudnának egy családot. Két napra rá már be is költöztek hozzájuk Andrásék. – Nem kértünk fényképet, semmit sem tudtunk róluk azon kívül, hogy két kisgyermekük van, ez pont elég volt nekünk. Számunkra is a család a legfontosabb – meséli Szalkainé Csabai Tünde.
– Éjjel érkeztek, nagyon meggyötörtek voltak, a kicsik aludtak a kocsiban. Igyekeztünk mindenről gondoskodni, amire csak szükségük volt. Mi úgy tekintjük ugyanis, mintha új gyerekeket fogadtunk volna örökbe, amíg itt vannak, nem szeretnénk, hogy bármiben hiányt szenvednének. Sándor és Tünde azt is elmondták, nagyon szerény az Ungvárról érkezett család. Látszik, hogy kellemetlen számukra, hogy segítségre szorulnak.
Jó érzés volt látniuk, hogy rendbe tették az udvart, örömmel látják azt is, hogy az utóbbi időben már ki is mozdulnak ideiglenes otthonukból. És hogy meddig maradnak itt? A befogadó család bármeddig vendégül látja őket, ők hosszú távra terveztek. Nagyon bíznak abban, hogy véget ér a háború, de mindent megtesznek annak érdekében, hogy addig is otthon érezze magát a család Kecskeméten.
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés