Kecskemét varga lászló ügynök rágalmazás Király József

Varga László: "Meg sem próbáltak ügynöknek beszervezni"

A tavalyi önkormányzati választási kampány véghajrájában robbantotta a helyi MSZP az elmúlt évek talán legnagyobb politikai bombáját Kecskeméten. Király József frakcióvezető – belső, fideszes forrásokra hivatkozva – feszegetni kezdte, vajon igaz-e, hogy iratokkal bizonyítható módon egy korábbi, helyi, jobboldali országgyűlési képviselő ügynök, azaz besúgó volt a szocialista időkben. 

Az interneten megjelent cikkekből arra lehetett következtetni, hogy az ügynökvádak egyértelműen Varga László, korábbi Fidesz-KDNP-s hon-atyára utalnak. A vádaskodás nem lendített az MSZP nyerési esélyein – ám a történtek után Varga László nyugalmazott református lelkész rágalmazási pert indított Király József és Riczu Péter, az MSZP tavalyi választáson indult önkormányzati képviselőjelöltje ellen. A vádakról sokat, sok helyen lehetett olvasni, hallani, ám a megrágalmazott fél még senkinek nem nyilatkozott az ügyről. Varga László most megtörte a csendet, és részletes interjút adott a Kecskeméti Lapoknak.

– Az egész ügy akkor indult, amikor Király József egy azóta már megszűnt lapban az önkormányzati választás előtt nyílt kérdést intézett a volt és akkor még tisztségben lévő parlamenti képviselőkhöz. Azt tudakolta, hogy ki lehetett közülük annak idején III/3-as ügynök. Értesülései szerint ugyanis az egyik valamikori képviselő évtizedekkel korábban sikkasztási ügybe keveredett, amivel a hatóságok megzsarolták, és beszervezték a hálózatba. Az illető a későbbiekben aztán önként is jelentett. A szóban forgó lapot nem szoktam volt olvasni, nem is hallottam erről az esetről. Akkor figyeltem fel rá, amikor szóltak nekem róla. Mondanom sem kell, azonnal visszakerestem az ügyben addig megjelent híradásokat...

– Addig nem is foglalkozott ezzel az üggyel?

– Ahogy már említettem, nem tartoztam az azóta már megszűnt lap olvasói közé, de ha olvastam volna is, nem különösebben érdekel a téma. Ha idejött volna hozzám Király úr, vagy bárki, akit érdekel a véleményem, szívesen elmondom, amit tudok.

– Vagyis? Mi történt volna, ha akkor egy újságíró megkérdezi önt, hogy igazak-e a vádak?

– Nagyon szívesen elébe tártam volna az ügyben született, nem csekély számú okiratot, amelyek egyértelműen igazoltak, már többször is. De nem kerestek... Király József főtéri sajtótájékoztatója másnapján a nevemmel láttak napvilágot a besúgó múltat sugalmazó cikkek. Ekkor már komolyan kellett vennem az ügyet. De mit lehet ilyenkor tenni? A jogászaim egyértelműen fogalmaztak: ez bizony rágalmazás, még akkor is, ha látszólag kérdésbe foglalják a nevemet ilyen mocskos összefüggésben. Meggyőztek, hogy ne csak polgári peres úton próbáljak jogi elégtételt venni, hanem – mivel az új büntető törvénykönyv a rágalmazást bűntényként kezeli –, bűnvádi eljárás keretében is.

– Mind a polgári perben, mind a büntetőügyben voltak már tárgyalások...

– A polgári peres ügyben már meg is született az elsőfokú ítélet – a javamra. Király József urat 300 ezer forint megfizetésére ítélték. Természetesen másodfokon folytatódik az ügy. A bíró bekérte a történelmi levéltárból a személyi anyagomat. Ennek alapján hozta meg döntését, miszerint minden alapot nélkülöz az ügynök-vád. A történelmi levéltárban ugyanis alaposan átnéztek valamennyi, engem érintő dokumentumot. Eddig kétszer kellett igen szigorú szűrőn „átmennem”.

Először, amikor püspökjelölt voltam 2002-ben – akkor megtörtént az első átvilágításom. Amikor pedig 2010-ben az országgyűlési választáson képviselő lettem, a KDNP soraiban, a frakció-vezető úr, Harrach Péter azt mondta, hogy bár nincs előírva, nem kötelező, de azt ajánlja mindenkinek – mivel előbb, vagy utóbb úgyis előkerülnek a sötétből a rágalmazók –, hogy mindenki világíttassa át magát.

Készségesen megtettem újra. Nem is volt baj, hiszen ekkor már nem csak egy papírt kaptam arról, hogy „tiszta vagyok”, hanem odaadták azt az anyagot is, mely tartalmazta, kik és miként figyeltek meg, és jelentettek rólam.

– Tehát valóban vannak dokumentumok önnel kapcsolatban a III/3-as ügyosztályról, csak éppen megfigyeltként, s nem jelentőként...

– 20-25 oldalnyi anyagot kaptam, és meg kell mondanom, megdöbbentőek voltak. Akkor szembesültem azzal, hogy volt kollégáim – a megfelelő fedőneveken – mi mindent jelentettek rólam.

– Mi érdekelte akkoriban az ügyosztályt?

– Leginkább az ifjúságnevelői munkám iránt érdeklődtek, különösképpen pedig azt nyomoztatták, alkalmas vagyok-e esperesnek, vagy sem. Kétszer is előfordult, hogy az akkori püspök esperesnek jelölt. Arról persze sejtelmem sem volt, hogy az államrendőrség ilyen élénken gyűjtötte az információt ebben az ügyben.

Egy rendőrtiszt – az anyagban csak monogrammal szerepelt – írta, hogy semmiképpen sem ajánlják, hogy én esperes legyek, mert akkor vélhetőleg fellendül a megyében az a fajta ifjúsági munka, melyet Kecskeméten addig is végeztem. Ezt pedig a dokumentum szerint nagyon nem szerették volna.

– És akik önről jelentettek – az egyházközség tagjai, alkalmasint lelkészek voltak?

– Egyikük, „Tiszai” fedőnevű jelentett rólam, és még egy másik fedőnevű „kolléga” is. Elképesztő részletességgel, szinte szó szerinti idézetekkel megspékelt jelentések is készültek rólam. No, hát, sok évvel később ezeket az anyagokat nyomták a kezembe a történelmi levéltárban. Nagyon érdekelte például az ügyosztályt, miféle külföldi kapcsolatokkal rendelkezem. Több svájci gyülekezettel tartottunk kapcsolatot, például az Emmaus-ház építésére is kaptunk tőlük támogatásokat. Mint kecskeméti lelkész fogadtam a svájci segélyszervezet egy küldöttségét. Erről a találkozóról szó szerinti jelentés készült: mi hangzott el, hol aludtak, mit csináltak, kivel találkoztak, én hogyan viselkedtem velük. Aki ezt a jelentést írta, természetesen ismertem, a dokumentumokból kiderült, kit takar a fedőnév. A zsinati iroda külügyi osztályán dolgozott.

– A kézhez kapott dokumentumokban talált kellemetlen meglepetéseket is?

– Bizonyos beszélgetések szó szerinti idézése – nyilván belső, egyházi forrásból – fájdalmasan érintettek, még sok-sok évtized távlatából is. Amit szintén sajnálok, hogy a dokumentumokból az nem derült ki, hogy itt helyben, aki rólam a legtöbb jelentést írta, ki volt. Utólag talán már kár találgatni...

– Miért önt támadták? Miért éppen akkor?

– Rajtam keresztül Szemereyné Pataki Klaudiát vették célba, hiszen akkoriban dőlt el, hogy ő lesz a Fidesz polgármester-jelöltje, és nem más. Egy kis rágalmazás nem tűnt nagy árnak a szemükben, hogy befeketítsenek engem. Az sem volt mellékes, hogy Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke rám bízta néhány nappal korábban a kecskeméti egyetemfejlesztés alapítványi tisztét. 12 milliárdos fejlesztési projektről van szó; azonnal értékes célponttá váltam.

A büntetőperben persze gyorsan kiderült, hogy a történelmi levéltár dokumentumai éppen azt bizonyítják, hogy rólam jelentettek, és nem én jelentettem. Király úr és Riczu úr ügyvédje ekkor fordított egyet a dolgon, és indítványozta a beszervező tisztek meghallgatását. A tárgyaláson két nevet említett, akik akkoriban a III/3-as ügyosztályon dolgoztak. Egyikük volt a főparancsnok – ezt akkor is tudtuk róla.

– Ezt csak úgy, lehetett tudni?

– Hogyne. Ennek az illetőnek, aki alezredesi rangban vezette a helyi ügyosztályt, a kecskeméti értelmiség, köztük írók, egyházi személyek megfigyelése, beszervezése volt a fő feladata. Ezt lehetett akkoriban is tudni. Amikor a per során a bíró megkérdezte, ismerem-e az ilyen és ilyen nevű volt rendőrtisztet, tudtam, kire gondol. Hát persze, hogy tudtuk, ki az. A bíró itt leállította a dolgot, mondván, az nem tárgya a tárgyalásnak, hogy a beszervezők kicsodák is voltaképpen. Mellesleg, milyen érdekes, hogy nem nagyon hallani a beszervező tisztek ellen indult eljárásról, nem? Mint-ha még ma is valamiféle búra védené őket... No, mindegy. Király úrék ügyvédje viszont kérte, hogy engem szembesítsenek ezzel az alezredessel. Az ügyet januárig felfüggesztették.

– Ezek szerint lesz szembesítés?

– Nem tudom. De abszurdnak érzem az egész helyzetet. Volt III/3-as ügynökök nyilatkoznak majd bizonyítékok nélkül? Ha ez az ember azt mondja, hogy nem ismer, hazudik. Ha azt mondja, hogy ismer mint kecskeméti lelkészt, rendben van. De mi van, ha azt hazudja, hogy beszervezett? Hiszen bármit mondhat. Valóban ismertem: az unokáját én kereszteltem. Most meg várhatom, hogy mivel próbálnak bemocskolni.

Tudja, mi a furcsa? Tisztességgel végigküzdött pálya áll mögöttem. Kecskeméten – mind a lelkészi szolgálatban, mind a közéletben – sokat munkálkodtam, harcoltam az egyházért, a városért, az országért. És most ilyen alantas, aljas ügyben kell bizonygatnom az ártatlanságomat. Őszintén megvallom, próbálom leplezni, de mélyen felzaklat, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.

Próbálom megedzeni a lelkemet a további fordulatokra. Ügyvédemtől tudom, hogy az úgynevezett 6-os kartonon azokat is listázták, akiket be akartak szervezni. Igaz, én még a 6-os kartonon sem vagyok rajta. Még azok között sem, akit be akartak szervezni.

– Pedig a pozíciójából kifolyólag majdhogynem természetes lett volna, hogy megpróbálják beszervezni...

– Mégsem tették. Mindig szimatoltak, rajtam tartották a szemüket, de nem akartak beszervezi. A lakiteleki találkozó idején is nagyon erősködtek, hogy menjek ki, gondolom azért, hogy majd utána kifaggassanak. Nem mentem ki, és ez nagy csalódással töltötte el őket.

– Király frakcióvezető úr arra hivatkozott, hogy az egész lavina fideszes körökből indult ki, ő is onnan hallotta a hírt, amire ő csak rákérdezett...

- A bíróságon is azzal védekezett, hogy ő csak kérdezett. A bíró rákérdezett, mire Király úr elmondta, hogy a híresztelések hallatán több képviselőt is megkérdezett, hogy ők voltak-e a III/3-as ügynök, de ők nemmel feleltek. Mondom erre: engem is megkérdezhetett volna... Szívesen feleltem volna meg rá. Nehéz megélni a tehetetlenséget, hogy nekem kell bizonyítani az ártatlanságomat. Ezt nem kívánom senkinek. A szocialista rendszer aljassága még ennyi év után is hatással van a mindennapjainkra...

Az egész ügynek a szomorúsága az, hogy még ’90-ben kellett volna Antall Józseféknek nyilvánosságra hozni az ügynökök listáját. Ez sajnos nem történt meg, cipeljük tovább a szennyest. Hogy egy napon engem is megvádolnak... no, azt soha nem hittem volna. Ezt az időszakot csak erős hittel lehet túlélni.

•