Dr. Sikorszki László laparoszkóp Kecskemét laporoszkópos műtét műtét Bács-Kiskun Megyei Kórház

Miskolcról jöttem, mesterségem címere: a laparoszkóp

Szeptemberben múlt egy éve, hogy megérkezett Kecskemétre és átvette a Bács-Kiskun Megyei Kórház Általános Sebészeti Osztályának vezetését. Irányítása alatt a minimál invazív (laparoszkópos) műtétek száma 25%-kal nőtt, Kecskemét - ahol eddig nem volt hasnyálmirigy-sebészet, máj-sebészet és nyelőcső-sebészet, sok szervi eltávolítást igénylő radikális onkológiai sebészet -, egy év alatt vezető centrummá vált. Az első évről és második évet nyitó sebészeti kongresszusról beszélgettünk dr. Sikorszki László főorvossal.

-  Október közepén Sebészeti Endoszkópos kongresszust tartottak városunkban, melyet az ön által vezetett osztály szervezett. Milyen eredménnyel zárult a Kecskeméten először megszervezett esemény?
- Osztályunk egyik fő profilja a minimál invazív endoszkópos, és az onkológiai sebészet. Ez a kettő sikeresen ötvöződött ezen a háromnapos eseményen. A kongresszus ötven előadásából tizenkettőt a kecskeméti sebészeti osztály prezentált, az előadások nemzetközi mércével mérve is magas szintűek voltak. Kollégáim nagy munkát fektettek bele, köszönet illeti őket érte. Nagy sikert értünk el.

Ahogy Svébis főigazgató úr mondta: „a kongresszus Kecskeméten Kecskemétről szólt”.

- Minek köszönhető ez a sok előadás?
- Hogy ennyi előadást tudtunk prezentálni a kongresszuson annak köszönhető, hogy nagyon széles profilon dolgozunk az osztályon. A lágyéksérv-sebészettől kezdve az ügyeletben végzett akut tevékenységig (gyomorperforáció, vakbélműtét), mind-mind laparoszkóposan történik anélkül, hogy felvágnánk a beteg hasát. De ugyanígy történik a napi munkában is, a többi műtét elvégzése során. Nagy számban operálunk vastagbél-végbélrákos betegeket, nyelőcső-gyomorrákos betegeket, hasnyálmirigy, máj, és még sorolhatnám hosszasan. Minden esetben törekszünk a laparoszkópos megoldásra, mert ez a betegnek sokkal jobb. Csak akkora metszést ejtünk a hason, amekkora szükséges ahhoz, hogy a műszert bejutassuk, és az eltávolítandó részt kivegyük. Akár a teljes gyomrot, vastagbelet, fél májat, hasnyálmirigyet is. Persze van olyan laparoszkópos műtét, ahol nem is kell nagyobb mini metszést ejtenünk, mert beteg szervet nem kell eltávolítani, csak rekonstruálnunk kell pl. sérvet, rekeszsérvet stb. Az előnyök megkérdőjelezhetetlenek. Természetesen nem minden esetben tudjuk ezt a módszert alkalmazni, de amennyiben a beteg és a betegsége is lehetővé teszi, ez az első választandó módszer. Ahhoz, hogy mindezt a lehető legmagasabb szinten végezzük, megfelelő eszközpark és tudás szükséges. Úgy gondolom, hogy ezen a téren is jól állunk, bár fejleszteni és tanulni mindig szükséges, soha nem állhatunk le.

- A napi munka mellett hogyan zajlott az országos szakmai kongresszus szervezése?
- A szervezés motorja dr. Svébis Mihály főigazgató úr, aki egyben sebész is, ráadásul nem is akármilyen, és még aktívan operál az osztályon. Emellett egy nagy tapasztalatú rendezvényszervező cég (Convention Budapest) segítette a munkánkat, akikkel régóta dolgozunk együtt. Miután elnyertük a jogot, meghatároztuk, milyen témákban várunk előadásokat. Továbbképző előadások, felkért referátumok estén személyes egyeztetések, felkérések történtek a különböző témákban járatos expert személyekkel. Az előadók, a prezentációk kiválóak voltak, a háromnapos kongresszus minden szempontból sikeres volt. Kecskemétnek, a kecskeméti kórháznak, a sebészeti osztálynak egyaránt.

- Szeptemberben volt egy éve, hogy Kecskemétre került. Ez a kongresszus egyfajta gyertya volt az évfordulós tortán? Hogyan értékeli az elmúlt egy évet?
- Amikor felkértek az osztály vezetésére, annyi volt az elvárás, hogy próbáljam meg folytatni azt a munkát, ami addig végeztem. Így tettem, ennek eredményeként pedig annyira bővült a kecskeméti sebészeti osztály beteganyaga és profilja, hogy az mindenképpen követendő és iránymutató. Egyre több a minimál invazív (laparoszkópos) műtét, 25%-kal megnőtt a műtéti tevékenységünk.

Kecskeméten soha nem volt hasnyálmirigy-sebészet, egy év alatt a vezető centrum lettünk. Emellett nagy számban operálunk nyelőcső- és májrákos betegeket is. Utóbbi kettővel is az élbolyban vagyunk,

műtéti szint és műtéti tevékenység tekintetében egyaránt.

- Hogy birkózik meg a kórház ezzel a rendkívül dinamikus fejlődéssel?
- Ezzel együtt, sajnos, a terhelés is megnőtt mind a nővéreket, mind pedig a társszakmákat illetően. Mert ez csapatmunka, tehát kell hozzá a műtősfiútól az adminisztrátorig mindenki, műtősnő, aneszteziológus orvos, asszisztens, intenzív osztályos szakemberek, jelentős intenzív osztályos háttér és kapacitás, sokkal több nővér stb. És ez csak a közvetlen betegellátás! Emellett az irányítási és a háttérben lévő szervizfeladatok is ott vannak.  Tehát, ha növeljük a „termelést”, a rájuk váró feladat is nagyobb. A műtői és az intenzív osztályos terhelés is.

- Ön hozta ezt a módszert Kecskemétre?
-  A minimál invazív sebészet az egész világon nagyon jól prosperál, Kecskeméten is jelentős számban operáltak már minimál invazív módon. Volt sérvműtét és vastagbél-műtét is. Ezt a tevékenysége növeltük és szélesítettük ki igen jelentős mértékben. A minimál invazív sebészet és a gastrointestinalis onkológiai sebészet volt az én szakterületem. Huszonegy évet dolgoztam Miskolcon, ott nagyon sokat  operáltam. Ez tehát adott volt. Amire szükség volt még, az a megfelelő onkológiai és gasztroenterológiai háttér. Szerencsére nagyon jó a gasztroenterológiai és az onkológiai centrum is a városban, így sok beteg jön el hozzánk, vagy éppen küldik más intézményből. Úgy gondolom, minden adott, hogy ez jól működjön. Nehézségek mindenhol vannak és lesznek is, de egy kis segítséggel meg lehet csinálni. A vezetéstől eddig is megkaptuk a támogatást, és ha megkapjuk a jövőben is, akkor a kecskeméti sebészet, és ezzel együtt a kecskeméti kórház oda kerül, ahova való: a magyar egészségügy egyik bástyájává kell, hogy váljon. Ezen az úton vagyunk.

- Hogyan alakult ki a csapat?
-  Anno annyit mondott a főigazgató, hogy van itt négy-öt fiatal orvos, akik alig várják, hogy tanuljanak tőlem. Ez így is volt. Egy év után úgy gondolom, már önállóan is el tudják ezeket a beavatkozásokat végezni, de azért nagy biztonságot ad nekik, hogy ha gond van, akkor tudnak segítséget kérni. Ez a csapat egyik része, de jól működik az osztály emlősebészeti profilja is. Több kongresszust is szerveztek már, itt említeném meg dr. Maráz Róbert főorvos nevét, aki az emlősebészet oszlopos tagja az osztályon, és ezt a profilt viszi. Beszélnünk kell a mellkassebészeti részlegünkről is, ennek a vezetője Kovács Károly főorvos úr, aki a Magyar Mellkassebész Társaság elnöke is egyben. Nem lehet kihagyni az érsebészeti részlegünket sem, Cserényi, Raskó főorvos urak vezetésével. És van plasztikai sebészetünk is, Fekete főorvos úr vezetésével. Emellett minden kollégámat felsorolhatnám, mert mindenki maximálisan kiveszi a részét az osztály mindennapi kemény munkájából, éjjel-nappal. Az ügyeleti terhelés jelentős, általában 5-7 sürgős éjszakai műtét történik. Ügyeletben nincs pihenés, reggelente, mint a kifacsart citrom, úgy néznek ki a kollégáim. Az elmúlt évtizedben az egészségügyi átszervezésekkel, bezárásokkal, leépítésekkel talán az ügyeleti terhelés vált a legrosszabbá, sokszor már szinte megoldhatatlan, de erőn felül is teljesítve, beteg nem marad ellátatlanul.

- Voltak/vannak súrlódások?
- Nekem semmi bajom nincs a kollégáimmal. Meglepő módon, sokkal rosszabbra számítottam. Én is igyekszem reális kompromisszumokat hozni, és úgy látom, hogy ők is. Úgy gondolom, ha az ember elismeri az ő képességeiket, tudásukat, és esetleg olyat tud, amit ők nem, akkor ez egyensúlyba hozható, akkor a dolog működik. Ne gondolom, hogy vezető-beosztott viszonyt kellene kialakítani, hanem kollegiális viszonyt. Azt gondolom, ha közösen hozunk valami szabályt, az rám is vonatkozik. Itt példamutatásra van szükség, és úgy látom, itt a jó példa megfelelő eszköz.

- Egy éve annak, hogy Kecskemétre került családjával. Kiderült már, hogy az Alföld csak Petőfi számára szép, vagy elbűvöli a hegyvidéki embert is?
- A feleségemnek és az anyósomnak is tetszik. Szeretik Petőfit és az Alföldet is, mondhatjuk, hogy elbűvöli őket és természetesen engem is. A három fiunk is jól érzi magát, az új barátoknak köszönhetően egyre inkább megkedvelik Kecskemétet. És nem mellesleg a szüleikkel vannak hétközben is. Az albérlettől nem messze van az iskola ahová járnak, ez is megkönnyíti kicsit a dolgukat. Öt gyerekünk van, a nagyobbik lányom Miskolcon maradt, oda jár egyetemre, ő vigyáz a lakásra, a kisebbik az idén budapesti egyetemista lett. Én is szeretem az Alföldet, de azért hegypárti vagyok, bár nem illik ilyet mondani, és nem is akarok.

Az elmúlt 46 évben a Zemplén és a Bükk közelsége határozta meg életemet.

Sárospatakon születtem, a Zemplénben nőttem fel, állandóan a hegyeket jártam. Szüleim Bodrogolasziban laknak. Az aggteleki karsztvidéken, Szögligeten is van egy nagyon régi parasztházunk, ahova szeretünk kijárni pihenni, túrázni. Borosgazda is vagyok, van két szép pincém a történelmi Avas szívében, Miskolcon. Imádom a szőlőt a borvidékeket, hegyalját. Kecskemét és környéke tekintetében egyelőre csak a várost sikerült kicsit feltérképeznem. Az első évben nem sokat láttam a környékből, hiszen a munka kitöltötte a mindennapjaimat. Úgy tűnik, ez egyelőre így is marad, bár már nagyon szeretném, ha felfedezhetném a vidéket. Mindenesetre jelenleg és a jövőben is dolgozom, ahogy csak bírok, és remélem, tudásomat, tapasztalatomat mielőbb át tudom adni kollégáimnak, akik tovább fognak majd menni ezen az együtt megkezdett úton. 

•