Kecskemét Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat Molnár Ferenc drog kábítószer dizájner drog

Kecskeméten is pusztítanak a dizájner drogok

Herbállal gyógyul, amikor a kristály már kicsinálta

Szüleikkel, nagyszüleikkel drogozó gyerekek, terhes nők, akik már a méhükben függővé teszik csecsemőjüket, elmaradott falvak, ahol az alkoholizmus helyett a dizájner drogok vették át az uralmat. Ilyen hírektől hangos az országos sajtó, és naivitás lenne azt gondolni, városunkat nem érintik ezek a súlyos problémák. Egy aktív használóval beszélgettünk tapasztalatairól, a valós kecskeméti droghelyzetről. Interjúnk a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál készült, a szakmai kiegészítéseket Molnár Ferencnek, az intézmény vezetőjének köszönhetjük.

- 17 éves voltam, amikor először kipróbáltam a drogot egy haveri társasággal Pesten, a 22 kerületben – kezdi történetét „Gabriel”. - Lázadó korszakomat éltem, kerestem, mibe tudnám beleölni a fájdalmamat. Egy srác bevitt egy 30-35 fős bandába. Fiúk lányok vegyesen voltak, láttam, hogy sorban állnak, mindenki tartja a zacskóját, amibe valamit beleöntenek. Ez volt a hígító. Amikor először kipróbáltam a szipuzást, akkor tudtam, hogy ez az életem. Teljesen betöltötte bennem az ürességet. Teltek az évek, szinte éjjel-nappal a számon volt a zacskó, azzal keltem, azzal feküdtem. Hallucinációim miatt sokszor nem is tudtam megállapítani, ébren vagyok-e vagy alszom. Aztán jött a fű, ami ellazulást hozott az életembe, de nem volt elég. Amellett használtam extasyt, speedet, spurit, heroint vagy amihez hozzájutottam. Persze akkor még nem volt annyiféle drog, mint most.

- Honnan szereztél rá pénzt?

- Különböző okosságokból, lopásból. Ami 100 kilónál könnyebb volt, azt mind elvittük, és pénzzé tettük, hogy meglegyen a napi drogunk. Csak az volt a baj, hogy egyre több kellett hozzá, így egyre többet kellett lopni.

Egyre keményebbek anyagok

- Mikor találkoztál először a dizájner drogokkal?

- Öt-hat éve lehetett. Amikor először szúrtam, nagyon bejött. Nehéz leírni az érzést. Teljesen kiegyensúlyozott leszek. Önmagam tudok lenni. Nincsenek gátlásaim, nem félek kommunikálni. Tudok emberek között lenni. Csak mondom és mondom, vág az agyam, jól érzem magam. Nincsenek félelmeim, úgy érzem, mintha felemelkednék a földtől… bumm, bumm, bumm… felgyorsul a szívem, tele vagyok energiával és nem bírok leállni. A világot körbe tudnám futni vagy húszszor. Olyan, mint egy orvosság. Pont azt váltja ki, amire a legnagyobb szükségem van. Csak az a baj, hogy ez a flash egyre rövidebb ideig tart.

- Mi jön azután, ha véget ér?

- Amikor vége a cucc hatásának, pont az ellenkezője következik. Teljesen bepánikolok, üldözési mániám lesz, félek mindentől, minden rezzenésre, mozdulatra összerezzenek, …jönnek, jönnek, elvisznek, lebukok. csak még egy utolsó adagot beszúrok… ez az őrület, bele lehet bolondulni. Ezután jön a kettős látás, nem tudom, merre vagyok, nem érzékelem a világot, csak tapogatózom. Feltúrom az egész házat, hogy anyagot találjak.

- Azt mondják, az utóbbi időkben sokat változtak ezek a drogok.

- Sokkal keményebbek, mint régen. Mindig egyre több kell, már nagyon sokat kell szúrni, hogy kiüssem magam.  Sokszor az érzés is más, amit kapok. Egy nagyon hirtelen kábulat jön. Mintha hirtelen leszedálnának, és nem tudom irányítani a dolgokat. Totál kész vagyok. A szervezetet meg teljesen szétcseszi. Eddig úgy tudtam, hogy a heroin az egyetlen olyan anyag, ami szétmarja az ereket, pedig nem. Ez egy marás – mutatja a karját. Csomók vannak a szúrás nyomán, és van egy tűzcsíkom is.

Amikor beszúrom az anyagot, iszonyatos égést érzek végig a karomon. Annyira fáj, hogy azt hiszem, belehalok, de tudom, hogy elmúlik, ezért bevállalom.

- Hány adagra van szükséged naponta?

- A régiből nem kellett sok, három-négyszer elég volt. Most 20-25 alkalommal is szúrok. Az a baj, hogy ezek az anyagok úgy vannak megcsinálva, hogy soha ne legyen elég. Amikor benyomom az első adagot, akkor egy tíz perc múlva már érzem, hogy kell a következő.

Egy ezresért is kapható

- Könnyű beszerezni a dizájner drogokat Kecskeméten?

- Az a baj, hogy nagyon. Először bejött a kristály meg a biofű és a herbál, ami a fűt akarja helyettesíteni, de mégsem azt az érzést adja, mint amikor elszívsz egy jó spanglit és akkor elvagy magaddal. Attól függ, hogy ütik fel az anyagot, hogyan áztatják be, milyen arányban. Veszélyesek ezek is, meg állandóan változik az összetételük. Én általában kristályt fogyasztok, abból is van többféle. Most van ez a hókristály, ami nagyon jó. Onnan kapta a nevét, hogy fehér és csillámlik, de ebből is van több féle. Van a kekszes, az nagyon szar, attól lettem rosszul nemrég. Az fel van ütve. Amikor én hígítom, és belerakom a vízbe, látom az oldódásból. A kristály egyből feloldódik, ami hozzá van rakva, később. Én mindig megszűröm a filterrel, amit a Révnél kapok.

- Mennyiért adják jelenleg a drogpiacon ezeket a szereket?

- Nagyon olcsók. Egy ezresért már lehet kapni anyagot. Nekem mondjuk az nem sokáig elég.

- Mi van akkor, ha mást kapsz, mint amire számítasz?

- Mivel folyamatosan változik az anyagok összetétele, a díler sem tudja, mit ad el nekünk. Számomra is csak akkor derül ki, amikor beszúrom. Régen, amikor ránéztem a cuccra, meg tudtam mondani, milyen anyag, érdemes fogyasztani vagy nem. Most hiába nézem, nem tudom, mi a tökömet veszek. Elmegyek a következő utcába, bokorba, és beszúrom. Lehet, hogy ott halok meg abban a bokorban, mert szar cuccot vettem. Annyit tehetek, hogy többször nem megyek ahhoz a dílerhez, de találok helyette a környéken még tíz másikat.

- Voltál már életveszélyben a rossz anyag miatt?

- Sokszor. Pár napja a díler rossz anyagot adott, mert ő is azt vett, és el kellett adni. Azt mondta, régóta odajárok, többet ad. Nekem mohó természetem van, egyből beszúrom az egészet, bármennyit ad. Megcsináltam az anyagot, felszúrtam és akkor bumm, végem is lett. Izzadtam, hánytam, mintha elvonási tüneteim lennének. Mentem a másik dílerhez, hogy jobban legyek a másik cucctól. Volt, hogy kihívták rám a mentőt, mert úgy kiütöttem magam, hogy nem emlékeztem semmire, de kórházba még nem kerültem.

- Árakban vannak különbségek?

- Nem jellemző, inkább a mennyiségben vannak eltérések.

- A dílerek is használják?

- Ők sosem. Hisz tudják, mivel keverik. Nehogy már ők haljanak bele.

- Jobb lett volna, ha nem jönnek ezek az új drogok?

- Jobb, ez maga a pokol. Az előzőekkel nem volt ennyi gáz. Akkor még jól éreztem magam a társaságban is. Most öt-hat napig nyomom, aztán kell néhány nap pihenő. Ilyenkor eszek és próbálom kúrálni magam.

A herbál a gyógyír

- Hogyan kúrálod magad, amikor már rosszul vagy a kristálytól?

- Veszek egy gramm herbált, cigibe betekerem és elszívom. Az valamilyen szinten nyugalmat ad, könnyebben le tudok jönni a cuccról. Akkor tudok aludni, pihenni. Van, aki a gyógyszert használ erre, Rivót (Rivotril) meg ilyesmit, most rájöttünk arra, hogy a biofű vagy a herbál jól megfelel erre a célra, csak ebből is töménytelen mennyiség kell.

- A herbált magadnak készíted?

- Azt másik dílertől szerzem be. Ő maga készíti el a házában, ott előttem önti rá a dohányra azt az anyagot, amit megrendel. Én is tudom az összetételét, valójában meg tudnám csinálni, mert internetről minden beszerezhető. Nekem azonban nincs számítógépem, amikor telefonom volt, azt is mindig eldrogoztam.

Gyerekek is szúrják magukat

- Egyedül vagy társaságban szúrod magad?

- Ez személyiségtől függ. Én egyedül szoktam nyomni a cuccot. Bemegyek egy kocsmába vagy a pláza vécéjébe szúrom be magam, máskor meg az utcán egy bokorban, elszorítom a karom, aztán beadom magamnak. Nem szoktam várni. Persze vannak szúrós haverjaim, akikkel időnként együtt nyomjuk. De ez az anyag teljesen megváltoztatja az embert. A régi cuccoknál - egy spuri, egy bogyó vagy egy tabi vagy egy bélyeg után, jó volt a társaság, összetartóbbak voltunk.

Ez az anyag azonban erőszakot vált ki. Ha nincs, akkor képesek vagyunk bármire. Annyira legyengít, amikor nincs, hogy ordibálva megyek végig az utcán, tépem a hajamat. Őrült feszültség van bennem, a cucc hiánya szétszedi az agyamat. Ilyenkor bármire képesnek érzem magam. Egyszer majdnem raboltam is, hogy szerezhessek.

- Szóbeszéd szerint nagyon fiatalok is használják ezeket az anyagokat.

- Én Kecskemétnek olyan részén járok, ahová a legtöbben be se mernek menni. Itt 13-14 éves gyerekek is szúrják magukat, nem is tudják, hogy mivel. Rossz látvány, és pont ők a legagresszívebbek köztünk, mert nekik még nincsenek gátlásaik. Körbeállnak hárman-négyen, ha arra megy egy idegen, rá is támadhatnak. De ezt már egymással is megcsinálják.

MF: Egészen szélsőséges agresszív megnyilvánulásokat is képes az anyag kiváltani a használókból. A verbális agresszió, a fenyegető fellépés mellett a tettlegességig is elmehetnek, ugyanis teljesen kontrollálhatatlanná válnak.

- Ennél fiatalabbakat is láttál már drogozni ezen a környéken?

- 10-11 éveseket. Ők gőzöléssel kezdik. Alufóliára rászórják az anyagot, alulról meggyújtják, és elkezd párologni, a gőzt pedig szívókán keresztül beszívják. Az idősebbek közül sokan áttértek már a szúrásra is.

Együtt nyomja apa és fia

- Mennyire általános a dizájner drogok használata ebben a városrészben?

- Azon a környéken az a ritka, ha valaki nem csinálja. Én legalább 300 drogost ismerek közvetlenül vagy távolabbról két utcában, amerre járok.

A tinédzserek 60-70 százaléka nyomja az anyagot. Az utcalányok közül szinte kivétel nélkül mind rabja, ezekkel irányítják őket a stricik. Együtt nyomja apa meg fia, ez nem gáz ebben a közegben. Sőt olyankor még nagyobb az összetartás a családon belül. Olyan is van sajnos, hogy kiskorú gyerek anyja-apja zárt helyiségben gőzölik az anyagot, vagy szúrnak. A gyerek elvan a fotelben, csecsemő az ágyban. Hiába mondom nekik, a kicsi is függő lesz, az anyag fontosabb mindennél.

- Terhes nőt láttál anyagozni?

- Saját szememmel láttam. Akkor már megvolt az első gyereke és a másodikat várta. Ezen én már nem is csodálkozom. Borzasztó kemény világ ez. Látom, hogy mindenhol ürülék meg fecskendők. Amikor nincs tiszta tű, fognak egy használtat, nem érdekes, kiét. Épp így terjednek a betegségek.

- Te ügyelsz a fertőzésveszélyre?

- Amikor nincsenek épp elvonási tüneteim, viszek a Révből steril eszközöket. Adok másoknak is, a legtöbben ugyanis nem bíznak az idegenekben, nem fordulnának ilyen intézményhez. Amikor azonban én viszek nekik, örülnek a steril tűnek.

- A Révbe miért jársz?

- Jó, hogy meghallgatnak, és nem vetettem el a rehabilitációra való bejutás tervét sem. Ebben csak ők segítenek. Nem vagyok egy sikeres rehabos. Nyolc-kilenc helyen voltam, két hét volt a maximum, amit kibírtam. A segítőm sokat segít, egyedül ő nem mondott még le rólam a balhéim miatt.

- Hogy képzeled el a jövődet, meddig mehet ez így?

- Húsz éve vagyok drogfogyasztó, tudom, hogy már nem húzhatom sokáig, ha így folytatom. Nincs egy ép erem. Többen meghaltak már a környezetemben. Olyan ez, mint az orosz rulett. Az életemmel játszom, amikor naponta 20-szor szúrom magam, és még több és még több kell. Ilyenkor látom, milyen szörnyű, amikor szarba-húgyba mászva, négykézláb keresem a tűt, mert már tíz perc után vágyom a következő adagra. Persze szeretnék úgy élni, mint a többi ember. Egy hobbi, tanya, kert, állat, békesség, kiegyensúlyozottság, olyan munka, amiért érdemes felkelni. Valahogy mégis úgy érzem, nem közéjük tartozok. Van egy lányom, akinek apára van szüksége. Megvan tehát a motivációm is, de még nem vagyok elég erős hozzá. Most második napja lesz, hogy tiszta vagyok, de csak az kattog az agyamban, mennyire hiányzik a cucc…

Új stratégiára van szükség
A dizájner drogok megjelenése és rohamos elterjedése komoly kihívás elé állította a kábítószerekkel foglalkozó szakembereket. Az eddig ismert hatóanyagoktól néha csak részben, néha azonban teljesen eltérő szerkezetű vegyületek valamint ezek élettani hatásainak azonosítása problémát jelent a laborokban dolgozó és a fogyasztókkal kapcsolatban álló szakemberek számára is. Kecskeméten az elmúlt években – különösen a város délkeleti részén –jelentősen megnövekedett a különféle néven nevezett stimuláns plusz a mefedron intravénás használata.
A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum információi is alátámasztják, hogy főként ebben az elmaradott városrészben grammonként 3000 forintért nagy mennyiségben árusítanak stimulánsokat és katinonszármazékokat – mondja Molnár Ferenc. - Sajnos az itt élők rendkívül bizalmatlanok az intézményi ellátással szemben, így nekünk kell lépnünk feléjük. A Mezei Utcai Közösségi házban már tartunk ügyeletet, de meg kell erősítenünk az utcai jelenlétet is ezen a területen. Az elmúlt hetekben egyszerűen megfogalmazott szórólapokat juttattunk el az itt élő családokhoz. Gondolkodunk azon is, hogy a legfertőzöttebb területen bérlünk egy szerény kapcsolattartó pontot.
Erre az új problémára új válaszokat kell találnunk. Ezért is döntött úgy az önkormányzat által létrehozott társadalmi testület, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, hogy az új helyzethez alkalmazkodva megújítja a város kábítószerellenes stratégiáját. Ez a munka már megkezdődött, előreláthatóan áprilisra már az első felmérések eredményeit is látjuk.

•