konferencia család keresztény Kis János evangélikus lelkész Petőfi Sándor Általános Iskola nevelés értékek

Ha nincs családod, közösséged, akkor nincs múltad amibe kapaszkodhatnál!

Kerekasztal beszélgetés „ A család jövője, a jövő családja!” című konferencián!

Miért szükséges a család szerepének felértékelése? Milyen kapaszkodókat tud adni az ember életében? Tanítsuk meg a gyermekeinket az örök értékekre. Beszélgessünk sokkal többet egymással, keressük más családok társaságát, ne zárkózzunk be a magunk világába. Szükség van a tartalmas együttlétekre. Ezek hangoztak el többek között A család jövője, jövő családja konferencia kerekasztal beszélgetésén!

Dr. Szabó Ildikó a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója, Kis János evangélikus lelkész, valamint Ivanics Zoltán plébános kerekasztal beszélgetésének fókuszában a család állt mint formálható, megmenthető örök érték. Hogy létezik-e ideális család, arra egyértelmű nemmel válaszoltak, hiszen modellmeghatározás nem lehetséges, családtípusok léteznek viszont.

- Ideális család nincs. Van egy család, amely állandóan formálódik. Tulajdonképpen a saját, az adott problémákat kell megoldani. A család ajándék. Nem jó az embernek egyedül, szeretnének segítő társat, az ideális az, ha a családokon rajta Isten áldása is - osztotta meg gondolatát Kis János evangélikus lelkész

Ha nincs családja valakinek, elveszik!

A kerekasztal résztvevői azonban azzal egyet értettek, hogy családban élni jó és hogy a mintákat, amiket továbbadunk gyermekeinknek innen merítjük, ezt visszük tovább.

- Mindannyian a saját életünkkel tudunk erre reflektálni. Én azt tapasztaltam meg az elmúlt pár évben, hogy kaptunk elég sok próbatételt. Volt világjárvány, körülöttünk menekültek vannak, háború van, olyan élethelyzetekbe kerültünk többen, amelyekben, ha nincs családja valakinek, nincs közössége, nincs múltja amibe kapaszkodhatna, akkor elveszik. Én úgy éltem meg, hogy egy olyan megtartó erő, ami a mindennapokhoz is ad. A legtöbb ember tovább akar jutni, másokon segíteni, ezt a mintát lehívjuk a családból, hogy hogyan segítünk a betegen, a bajba szorulton.  Hogyha ez nincs, akkor az a legkisebb egység, ami megtartja az egyént megbomlik és akkor nem lesz közösség. Olyan, mint egy puzzle, minden család hozzátesz valamit ahhoz, hogy egy nagy közösség, egy nagy kép kialakuljon, ha ebből egy elem hiányzik, akkor a kép nem teljes – érzékeltette dr. Szabó Ildikó, a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója.

A viselkedési mintát a család adja meg!

Vagyis család nélkül nem működik semmi. "Ez Isten tökéletesnek alkotott rendje. – ahogy Kis János, evangélikus lelkész fogalmazott. Továbbá elmondta – A család egy olyan jó rendje az Istennek, amit tökéletesnek alkotott meg. Hogy mi csonkává tesszük, tönkretesszük vagy máshogy értelmezzük ez a mi ügyünk. Én ezt sírig tartó folyamatnak érzem. Tulajdonképpen a születés pillanatától kezdve végig kísérjük egészen a temetőig a családokat. Fontos az óvoda és fontos az iskola, de a mintát a család adja meg. Én kis faluban nőttem fel, ahol mindenki ismert mindenkit Nagytarcsán. Nekem köszönni kellett mindenkinek, mert ha nem köszöntem mindenkinek, akkor azt számon kérték. Ez egy jó rend volt, így működött a családban. Amit ott tanultam soha nem fogom elfelejteni!”

A gyermekközpontúság nem egyenlő az önző egyéniségek nevelésével!

A gyermeknevelésben sok szülő fél a neveléstől, pedig az ösztönük megadja rá mindig a választ, csak hallgatni kell rá.

- Amit én tapasztalok, az a gyermekközpontúság fogalmazásának rossz értelmezése. Én azt érzékelem sokszor, hogy a szülők mintha félnének attól a feladattól, hogy egy gyermeket néha valóban nyesegetni kell, hogy a helyes útra visszatereljük. Sok egyéniség nevelődik, akik önmaguk feláldozásra, lemondásra, a közösség igényeihez való igazodásra vagy szinte képtelenek, vagy olyan áldozatnak élik meg, amire nem biztos, hogy hajlandóak. Tehát nekem nagyon tetszett ez a gondolat, hogy végre valaki felvállalja, hogy a gyermekközpontúság nem egyenlő az önző egyéniségek nevelésével. Ehhez kell a szülőnek bátorság és egy olyan őszinte, tiszta szeretet, ami megsúgja, hogy mikor fegyelmezzek és mikor dicsérjek. Ez a belső hang egyébként az a tudás, ami megszületik már a szülővé válással. Merni kell néha nyesegetni is és tiltó táblákat állítani az útra. Én úgy látom, hogy ettől fél a mai szülőgeneráció – reflektált dr. Szabó Ildikó, a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója.

Olyan működő értékeket próbálunk átadni, amik nélkül nincs boldog élet!

A legnagyobb probléma az egymással való kapcsolatteremtés. Legfőképp ebben a televízió és számítógép koncentrált világban.

- Mi az iskoláknak olyan működő örök értékeket próbálunk átadni - bármelyik felekezetről beszélek - amik nélkül nincs boldog élet. A család, az óvoda, az iskola ehhez nagy lehetőséget ad, hogy eldönthetjük milyen iskolába járjunk. Azt érzem, hogy megtanítjuk őket arra, hogy nem a tömeggel, nem az árral kell menni, hanem igenis ki kell állnunk amellett, amit Isten elkészít neked és neked akar ajándékozni. Nagyon nehéz ma, én nem nagyon szeretnék ma gyermek lenni. Ezt őszintén mondom. Borzasztó nagy a kihívás, nagyon sokat kell tanulniuk a gyermeknek. Hetedik, nyolcadik órám is van, és van, hogy nem ettek a gyerekek, fáradtak, feszültek stb... – osztotta meg tapasztalatát Kis János evangélikus lelkész.

Nem veszekedni, hanem vitatkozni kell!

- A családtagok nem beszélgetnek rendesen egymással. Nem veszekedni kell, hanem vitatkozni. Értelmesen vitatkozzunk, ne szembe széllel ússzunk, hanem próbáljuk meg a mi saját gondolatainkat megfogalmazni. Szerintem a félelem ebből adódik, hogy nem vagyunk képesek arra, hogy leüljünk, megbeszéljünk, megmutassuk azt, hogy mi az amiben egyet értünk, mi az amiben nem értünk egyet – csatlakozott a beszélgetéshez Ivanics Zoltán plébános.

Kütyüknek áll a világ, amíg hagyjuk!

Dr. Szabó Ildikó, a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója elmondta, hogy 2019-ben készült egy reprezentatív felmérés a felnőttek és gyermekek olvasási szokásairól és ez érintette a kütyühasználatot is. Kimutatták, hogy a középiskolás vagy egyetemista 20 percenként nézi meg a telefonját, mert ha ezt nem teszi, akkor úgy érzi lemaradt valamiről.

- Az én meglátásom az, hogy nagyon sok jó tartalom elérhető már ezeken az eszközökön. Az iskola feladata megmutatni, hogy például hittanos anyagok is vannak az interneten vagy jó olvasmányok is. Ezeket együtt nézzük meg és ne a gyermek kezébe adjuk, hogy nézegesse, hanem nézzük együtt azt a mesét vagy szöveget. Talán ezzel lehet ezt a helyzetet jól kezelni - osztotta meg véleményét az iskolaigazgató.

Kis János evangélikus lelkész egy napos kihívásnak nevezte a kütyüproblémát vagy televízió függőséget egy olyan helyen, ahol se térerő, se készülék.

"Nálunk jó helyen van a tábor, mert lefedettség nincsen, sem mobil szinten sem televízió szinten, a Tőserdőben vagyunk. Az első nap megkérdezi tőlem egy kisfiú: János bácsi hol a tévé? Mondom a pincében. Lemegy megnézi, de látja, hogy ott van a tévé, csak kibelezve. Lehet nézni, csak nem lát benne semmit. Tabletet is hoznak, ez se működik nálunk. Mikor arról beszéltünk velük, hogy ha lenne egy olyan időszak amikor le kellene mondaniuk valamiről, akkor miről nem tudnának lemondani? A gyerekek 80%-a azt mondta a mobiljáról nem tudna lemondani, az internetről, a sorozatokról nem tudna lemondani. Böjti feladatnak például azt kapták, hogy kevesebbet számítógépezzenek. A táborban a második nap már nem kell a számítógép. Van tábortűz, buli, beszélgetünk. Akkor kell, amikor unatkozol. Szülőként viszont nagyon el kell gondolkozni azon, hogy mikor veszem meg neki a mobiltelefont, mikor adok olyan lehetőséget, hogy minden tartalmat meg tudjon keresni. Nehéz szembesülni ezekkel a problémákkal. Olyan értékeket kell felmutatnunk, hogy ne kelljen a kütyü egész nap. Menjünk kirándulni, focizni stb… Én látom reggelenként, hogy a refisek és mások is odamennek az iskolához már 7 órakor és bandáznak, mert kell a társaság. Sajnos nem tudunk nekik olyan helyet biztosítani, ahol összegyűlhetnének beszélgetni, de ez az én véleményem csak.”

Ivanics Zoltán plébános szerint ezekre a kütyükre rá vagyunk szorulva, ha el akarjuk a fiatalságot érni. Szükség van a személyes találkozásokra is, de kényelmesebb telefonálni vagy messengeren üzenni, mint elmenni valakihez. Ezért szükséges az, hogy az iskolák is fent legyenek a közösségi oldalakon, mert szükség van rájuk, hogy így elérjék a gyermekeket.

Élményparkok nem pótolják a nagymamánál töltött időt!

Egy-egy családban, amikor eltávoznak a nagyszülők szinte megszűnik a családi összetartás. Nincs hova menni egy közös beszélgetős ebédre, mert senki nem hívja meg a másikat vagy ritkábban. Az is előfordul, hogy sokkal többet vagyunk távol gyermekeinkkel, minthogy meglátogatnánk a nagyszülőket, akik viszont egyedül vannak.

Dr. Szabó Ildikó, a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója: Kevesebbet találkozunk egymással. A gyerekek és a dolgozók is leterheltebbek, sokat dolgoznak. Megnövekedtek a feladatok és az elfáradás egyik feltöltődési formája lehet a másikban való megfürdés, de kényelmetlenséggel is jár: menni kell, utazni kell hozzá. Nagyon gyakran azért választják a családok az otthonmaradást, mert ez kényelmesebb. Nem mozdulnak ki hétvégén, esténként. Az élményadás is megváltozott, nem csak a beszélgetés és az együttlevés típusát választják a szülők, hanem mindig menni kirándulni, élményparkba, kalandparkba. Sokan érzik úgy, hogy így adnak élményeket. De ezek az ajándékok nem biztos, hogy betöltik ugyanazt a funkciót, amit egy nagymamánál kaphatnának a gyerekek, vagy mintha az utcai gyerekekkel közösen játszanának.

Nem lehet 15 évesen valakit családcentrikussá nevelni!

- Időben kell elkezdeni a családcentrikussá nevelést – kapcsolódott a beszélgetésbe Kis János, evangélikus lelkész

"Nem lehet 15 évesen családcentrikussá tenni egy gyermeket. Az adott élethelyzetben, a közösen elvégzett munkával töltött időben kell megtalálni azokat a kapcsolódó pontokat, – nem rájuk erőltetni, mert az nem megy – megszerettetni velük azt, amit csinálunk. Olyan dolgot találni amire fogékonyak, ez mindenhol másképp működik, de ha a gyerekbe nem tokozódik be, nem érzi sajátjának, nem az ő érdeklődési köre, akkor megutálja. A közösen eltöltött idő nem arról szól, hogy számon kérjük, hogy mi volt az iskolában, hanem bekapcsolódunk. Sokszor hívjunk meg barátokat, csináljunk ilyen programokat együtt.”

Rossz látni, hogy idős emberekhez nem jönnek a családok!

- Mikor gyermekek voltunk mindig körbejártuk a családtagokat. Rossz volt látni, hogy az idős mamákhoz, papákhoz nem jönnek a családok. Az a tapasztalatom, hogy kevés olyan család van már, aki fontosnak tartja, hogy fenntartsák a családnapokat. Az én családomban is az volt, hogy az öregek kihaltak, akik összetartották ezt a közösséget és valahogy ezt nem sikerült továbbadni a fiatal generációnak, hogy akkor lesz a családból kapcsolat, ha találkozunk. Pandémia idején felerősödött a telefonos kapcsolat, de a személyes találkozás az más, beszélgetni kell. Csináljunk családi programokat, családi összetartó foglalkozásokat, közösségi rendezvényeket  – osztotta meg tapasztalatát Ivanics Zoltán plébános.

Ne legyen tabu a családban a nemiséget érintő beszélgetések!

- Én azt látom az egyházi iskolák egyik lehetőségének, hogy a családnak mi életre nevelő programokat kínálhatunk, szervezhetünk. Vannak olyan szakemberek, akik kimondottan a keresztyén családi életre szakosodtak illetve külön fiús és lányos iskolai programokat szervezünk. Ezeket a szülők nagyon hálásan fogadják, hiszen ez egyfajta biztosíték arra, hogy ezekről a témáról olyan szakemberektől hallanak, akik ezen a területen biztos szilárd keresztény alapokkal állnak és így tudnak beszélgetni – mutatta be az iskola életének szeletét dr. Szabó Ildikó a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója.

A nemiségről beszélgetni kell a gyermekekkel, érdekli őket és nincs kivel megbeszéljék a felvetődött kérdéseket, kételyeket. 

- Gimnáziumban két év kellett ahhoz, hogy két osztályban is olyan bizalmi viszonyt tudjak kialakítani, hogy beszélhetünk bármiről. Utána minden hónapban volt egy óra, hogy odaültek körém és mindent elmondhattak magukról, mindenről beszélhettek. Megtapasztaltam, hogy olyan dolgok érdeklik őket, amelyekről nem tudnak senkivel sem beszélgetni. Ott látom a mi felelősségünket, hogy szakembereket vonjunk be. Nem kell egy papnak mindent megoldania, hanem szakembereket kell hívni. Azért vannak az egyházban is ilyen szakemberek, akiket bátran használjunk  – konstatálta Ivanics Zoltán plébános.

A családi minta garantálja a jövőt!

A családi beszélgetések alkalmat adnak arra, hogy megismerjük a gyökereinket. Megtudjuk mivel foglalkozott a dédnagyapa vagy dédnagymama, hogy ismerkedtek meg, milyen szigorú szabályok között találkozhattak stb…

- A gyökerek nagyon fontosak, hogy erről beszélgessenek a szülők-nagyszülők a gyerekekkel. Arról, hogy milyen volt az ő gyermekkoruk. Az onnan hozott példák, életsorsok, történeket nagyon sok olyan mintát, tanulságot hordoznak, amit az ember lehet nagyon sokszor tudattalan, de ismételjünk. Én nagyon sok erőt merítettem abból, amit a saját családom élettörténetéről megtudtam. Azt gondolom szülők-nagyszülők beszélgetéseiből lehet olyan mintákat kapni, ami a jövőt is garantálhatja – osztotta meg véleményét dr. Szabó Ildikó, a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola igazgatója.

Nem szabad beállni a divatvilágba!

- Én nagyon nehéznek látom a családok szempontjából a jövőt. Itt a kereszténységnek nagyon össze kellene fogni ezen a területen, mert Isten jó rendje van veszélyben. És nem az Istent fogjuk megbántani, hanem azt tesszük tönkre, amit Isten jónak és tökéletesnek alkotott. Fontos, hogy a családoknak, gyermekeknek, unokáinknak mutassuk meg, mondjuk el, amit a Jóisten alkotott. Az  őszinte segítő szeretetnek megtartó ereje van és lehet. Nem szabad beállni a divat világába! Mindenki azt mondja, hogy úgy csinálja ahogy akarja, de amikor rólad meg a gyermekedről van szó te is elgondolkodsz. Egyedül nem tudjuk megcsinálni, kell fentről is a segítség hozzá. Ne vegyük ki az Isten kezéből ezt a dolgot, ne akarjunk mi megmondani mindent, mert a gonosznak ez a kísértése, ez rajtad múlik, ezt te döntöd el. Kereszteljük meg a gyermekeinket, bízzuk rá a Jóistenre, Isten a legjobb befektetés. Egy megelőlegezett szeretetet adni és kapni, Isten az életadója, ő tartja kézben a családjainkat és nem a legjobbat akarjuk? De! - osztotta meg véleményét Kis János evangélikus lelkész.

Ivanics Zoltán plébános hozzátette:

„Végezzünk közös imádságokat. Találjuk meg azokat a családokat, hasonló gondolkodású közösségeket, akikkel együtt tudunk haladni, segíteni egymást abban, hogy ez a keresztény családmodell fel tudjon állni.”

•