Kecskemét Medina Adománybolt Gál Zita Védőháló Karitatív Egyesület

Civilként küzdenek a mélyszegénység ellen

„Megtapasztaltuk, milyen euforikus érzés önzetlenül adni”

Egy gyesen lévő újságírónő nagyot gondolt, és létrehozott egy csoportot a facebookon a kecskeméti mélyszegényekért. A csoportból egyesület lett, az egyesület adományboltot nyitott, és ehhez alig több mint egy évre volt szükség. Az internetes közösség már 2900 tagot számlál, több mint 360 rászoruló családnak nyújtottak segítséget. Hogy hogy sikerült a semmiből felépíteni egy ilyen karitatív szervezetet? Erről beszélgettünk az alapító Gál Zitával és Bartos Virgillel, az egyesület gazdasági vezetőjével.

- Az egész úgy kezdődött, hogy megismertem új szomszédomat, Kocsis Pálné Zsókát, aki családsegítő volt, és amikor nyugdíjba ment, otthon folytatta a munkát - idézi fel a kezdeteket Gál Zita. - Korábban nem igazán voltam szociálisan érzékeny, ez az új barátság azonban felnyitotta a szememet. Saját szememmel láttam, hogy önkéntesként is lehet segíteni a bajba jutott embereken. Így aztán, amikor egy nap arra mentem haza, hogy egy cigányasszony derékig turkál a kukámban, nem sétáltam el egyszerűen mellette, mint korábban tettem volna. Perceikig agyaltam, mit tegyek, végül megszólítottam: mondja meg, mi kell neki, és adok. Engem is meglepett, amikor bevallotta, hogy éhes. Most menekült el otthonról alkoholista férje elől, és valami alkalmi ruhát keres, hogy elmehessen gyereke hegedűkoncertjére. Zsókával együtt segítettünk neki, ekkor kapott el gépszíj, és innen már nem volt megállás.

Zita szomszédja példáját követve gondolkodás nélkül mindent oda adott a rászorulóknak. Volt olyan időszak, amikor szinte kiürítette saját otthonát. Gyerekei sokáig szivacson aludtak, mert a bútoraikat is elajándékozta, sőt a biciklijeik is szegény gyerekekhez kerültek. Amit nem tudott előteremteni, azt barátaitól szerezte be. Amikor pedig egy ismerősének szomszédjától el akarta venni gyerekeit a gyámhatóság, olyan sok mindent kellett volna összeszedni, hogy egyedül nem lett volna képes rá. Ezért posztolta az esetet egy facebookos baba-mama csoport oldalán.

- Olyan hihetetlen adománylavinát indítottam el ezzel a poszttal, hogy szinte egy nap alatt tele lett a garázsunk. Nekem semmibe sem lelt, hogy szabadidőmben összehozzam, egy család viszont együtt maradhatott a segítőknek hála – mondja Zita. - Ezért indítottam el tavaly szeptember 28-án a Kecskeméti Mélyszegényekért facebook csoportot, amelynek azóta 2900 tagja lett. Nem csak Kecskemétről, de külföldről is sokan csatlakoztak hozzá, van olyan poszt, amit 45 ezren láttak.

Amellett, hogy elárasztották a csoportot az adományok, sokan szerettek volna önkéntesként is részt venni a munkában. Mára mintegy 50 önkéntes segíti, hogy a megfelelő helyre jussanak el az adományok. Nyugdíjasok, családanyák, könyvelők, pénzügyesek, sőt egy ELTÉ-n végzett szociológus csatlakozott a közösséghez. De vannak átmenetileg munka nélkül maradt segítők is, akiknek jó érzés, hogy hasznosak lehetnek. Van, aki szortírozást, raktáros munkát vállalt, mások a rászorulókkal való kapcsolattartásért felelősek. Ők az elmúlt egy évben úgy megismerték „pártfogoltjaikat”, hogy még a lábméretüket is fejből tudják.

A csoport tagjainak bővülésével, a felajánlott adományok mértéke is csak nőtt és nőtt. Amikor pedig a nagy raktáruk is tele lett, ruhastopot kellett bevezetniük.  Adta magát az ötlet, hogy adományboltot nyissanak, ahol jelképes áron kínálják a felajánlott ruhákat, tárgyakat. Ennek érdekében idén januárban alakították meg a Védőháló Karitatív Egyesületet. Gál Zita az elnök, Kocsis Pálné Zsóka pedig az alelnök lett, hisz az ő álma volt az adománybolt és ő adja a szakmai hátterét munkának. 

Hosszú előkészítés után június 20-án, a Múzeumok Éjszakáján nyitott meg a Csongrádi utcán az egyesület Medina Adományboltja. - Sokáig mérlegeltük, érdemes-e belevágni, lehet-e rentábilisan működtetni egy ilyen „üzletet”, az elmúlt közel fél év azonban minket igazolt – mondja Bartos Virgil, az egyesület gazdasági vezetője. - Úgy tűnik, óriási volt az igény rá, reggelente sorok állnak, hogy bejuthassanak, naponta kétszer kell feltölteni az árukészletet, olyan gyorsan elkapkodják az 50-100 forintos ruhákat, használati tárgyakat. Ugyanakkor annyit termel ki a bolt, hogy télen valószínűleg tudunk fűteni. A bevétel legnagyobb részét pedig arra fordítjuk, hogy hetente átlagosan öt helyre tudjuk kiszállítani az adományokat. 

- Nagyon sok szegény család jár hozzánk, sokszor együtt sírunk, máskor velük örülünk – veszi vissza a szót Zita, aki délelőttönként ült a pénztárgép mögött az adományboltban. - De a rászorulók mellett sok kincskereső is rendszeres látogatónk. Nemrég bejött például egy cigány jazz zenész, aki rövid nézelődés után adományként beadott hozzánk egy bontatlan Bulgari parfümöt. Volt, aki Gucci estélyit halászott ki magának, más százezret érő kézi készítésű cipővel ment haza nagy boldogan.

Az adománybolt, amellett, hogy a nélkülözőket támogatja, sikeres kulturális programoknak is helyet adott. A Múzeumok Éjszakáján romkocsmává alakult az udvar, több százan fordultak meg z Afrodzaqum koncertjén, és az élet a régi Kecskeméten csoport filmvetítésén, de a későbbi színházi borestek is nagyon népszerűek voltak. – Sokan jelezték, hogy szívesen jönnének hasonló rendezvényekre, ezért a nyáron 12 estés programsorozatot szervezünk az udvarra. Ebben lesz kabaré, Fiú, lány, bor és slam poetry est is – mondja Virgill, aki egyébként saját kezűleg festette ki az adománybolt falait.

Ha siker titkáról kérdezem Zitát és Virgilt, csak mosolyognak.  - Számunkra is meglepő mivé nőtte ki magát ez az egész - mondják. - Az alapötlet az volt, hogy összekössük az adományozókat és a rászorulókat, hogy ha valakinek van egy felesleges hűtője, az ne a garázsában rothadjon, hanem kerüljön oda, ahol évek óta nem jutott rá pénz. Miután azonban kiépítettük ennek rendszerét, sikerült létrehoznunk egy olyan karitatív egyesületet, amely önfenntartó, nem függ pályázati támogatásoktól. Valószínűleg az a siker titka, hogy nem szociális területről érkeztünk, így a cél az volt, hogy profitot termeljünk, amit a rászorulókra fordíthatunk.

Hatékonyságunkat látva számos cég jelentkezett, hogy támogatna minket. A Ver-bau a bolt kialakításában segített. Nemrég pedig egy hipermarket keresett meg minket azzal, hogy éves támogatási keretüket az egyesületnek adnák. Nekik ez aprópénz, nekünk viszont az éves rezsink lenne. Most éppen egy olyan szoftvert kapunk ajándékba, amelynek köszönhetően egy mobil applikáció révén olyan nyilvántartásunk lesz a rászorulókról, amely az egész világon egyedülálló.

Zita és Virgil azt is bevallja, hogy nem volt diadalmenet számukra ez az egy év. Bele kellett tanulniuk a szociális szakmába, és persze előfordult, hogy mellényúltak. - Megtörtént, hogy kiszállítottunk egy szekrénysort egy családnak, aztán később kiderült, hogy eltüzelték. Azóta sem tudjuk, hogy nem becsülték meg az adományt vagy egyszerűen csak fáztak - mesélik. - Előfordult olyan szélsőséges eset is, amikor egy drogos nő szinte követelte tőlünk, hogy vegyünk családjának lakást. Őt végül ki is zártuk a csoportból, és most a RÉV-hez jár. Azt is meg kellett tanulnunk, hogy néha azzal segítünk, ha nem segítünk. Van, akinek arra van szüksége, hogy maga oldja meg a problémáját, ne mindig ránk támaszkodjon. 

Visszagondolva az elmúlt egy évre, olyan ez a csoport és az egyesület, mintha egy folyton növekvő, fejlődő élőlény lenne, amely előbb-utóbb úgyis megszületett volna. Szükségszerű volt, hogy létrejöjjön, hisz a mélyszegénység odáig fajult, hogy átlépte az emberek ingerküszöbét, sőt sokaknál ki is verte a biztosítékot. Mi pedig megtapasztaltuk, milyen jó önzetlenül adni, segíteni. Az a fura az egészben, hogy végül már nem is önzetlenül ad az ember, hanem azért, hogy újra és újra átélje ezt az eufórikus érzést…

•