Hálás vagyok, hogy itt lehetek
Interjú Hatházi Róberttel
2016.12.06. 20:43
Robi atyát, Kecskemét leglazább plébánosát nagyon sokan ismerik. Én azonban elmondhatom, sokuknál jobban ismerem. Az Angolkisasszonyokban találkoztam vele először, ahol hittanórákon olyan alapot és tartást tanultam tőle, amire a mai napig büszke vagyok. A mai napig felkeresem néha, ha tanácsra van szükségem, és ezzel nem vagyok egyedül. Most is megkerestem, de ezúttal nem rólam, hanem róla beszélgettünk.
Hogyan kerültél Kecskemétre?
Egészen egyszerűen: ide helyezett az Érsek atya. Egyébként nem is nagyon ismertem Kecskemétet. Budapest után fantasztikus élmény volt ide kerülni, ebbe az átlátható, szép városba.
Mit gondolsz a helyi plébániai közösségről?
Nagyszerű, hogy a plébánián az elődeim munkájára építkezhetek. Lajos atya lerakta az alapokat, Sándor atya épített rá, én pedig már csak cicomázgatom, amit kaptam. Van egy nagyon erős bázis, sokféle kiscsoport, több mint 30 közösség gyűlik össze hetente-havonta ebben a házban. Élettel teli. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, nagyon élvezem.
Egyszer, még a gimnázium alatt megkérdeztem, miért lettél pap. Akkor azt mondtad, nem tudtál jól kapálni… Most megkérdezem újra.
(nevet) Isten hívott meg erre a feladatra. Mindannyiunk hivatástörténetében van egy titok-rész. Valami megfoghatatlan. Annyit mondhatok, hogy a végső döntés pillanatában azért határoztam el magam, mert azt éreztem, hogy ebben bontakozik majd ki az életem, így leszek boldog.
Sikerült? Boldog vagy?
Igen. A legfontosabb, amit itt megélek, hogy szükség van rám: mint papra, lelki vezetőre, atyára, minden szegmensére a hivatásomnak. Ennél több nem is kell ahhoz, hogy boldog legyek.
Egyetemre jársz, lelki vezető vagy, miséket, temetéseket és esküvőket celebrálsz, rengeteg dolgot csinálsz. Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni? Nem merülsz ki?
Szerencsére olyan munkatársak vesznek körül, akik sokat segítenek, tartják a frontot, amíg például egyetemen vagyok. Emellett olyan hívek vannak körülöttem, akik, ha már nagyon rosszul nézek ki, oda mernek jönni és megmondják: „Robi atya, nagyon rosszul nézel ki, pihenjél egy kicsit szerintem.” Előző félévben egy esti mise alkalmával két anyuka is odajött hozzám, egymástól függetlenül és hasonló mondatokkal próbáltak pihenésre bírni. Ezen persze nem sértődöm meg, inkább a törődést látom benne. Az ember folyton feszegeti a határait, nem lát magából annyit, mint a környezete. Ilyenkor megfogadom a tanácsot, fél napra-egy napra bezárkózom, kinyomom a telefonom és pihenek kicsit. Mindenki más is elfárad, aki gyereket nevel abban, aki mást dolgozik, abban, én meg itt fáradok el. De ez jó, mert az jelenti, hogy csináltam valamit.
Hogyan tudsz kikapcsolódni? Van hobbid?
Lehetne, de nincs, alkalmam sincs rá. Általában igen feszes a menetrendem. Ami engem kikapcsol, az az, amikor semmit sem kell csinálnom. Nagyon szeretek filmeket nézni, beszélgetni a barátaimmal, meginni egy sört. Eljárok moziba, különböző előadásokra, nemrég még orgonakoncerten is voltam. A lelki feltöltődésben rengeteget segít a lelki gyakorlat, tagja vagyok egy papi közösségnek, a Nyolc Boldogság Papi Testvériségnek, havonta találkozunk, közösen imádkozunk, beszélgetünk, eszünk. Velük meg tudom osztani a nehézségeimet és az örömeimet is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hivatásomban is rengeteget kapok.
[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]
Mikor visszakerültél a Szentcsaládba, néhányan ide is követtek. A miséiden nehéz ülőhelyet találni. Mit gondolsz, minek köszönhető, hogy ennyien és ennyire szeretnek?
Az, hogy hányan vannak, egy közös, össznépi munka. Nyilván kell hozzá az én személyiségem is, de ennél jóval többről van szó. Hogy valaki visszajön-e hozzánk, vagy nem, egy esküvő egy temetés egy elsőáldozás után, mindannyiunk feladata. Az apró gesztusok fontosak. Azt én is látom, hogy minden évben picit többen vagyunk: egy-egy család itt ragad.
Ha már az apró gesztusoknál tartunk: a közösségi oldalon gyűjtöd az esküvő utáni szelfiket a fiatal párral és veled. Honnan jött a gondolat?
Annyi mindenről csinálunk szelfit, gondoltam, akkor miért pont erről ne legyen. Az első pár, akikkel fotózkodtam, egy francia fiú és egy magyar lány voltak. Mára odáig jutottunk, hogy kifejezetten kérik a friss házasok esküvő után. Ennél korábban nem is lehet fénylépet csinálni róluk férjként és feleségként, mint hogy kilépünk az ajtón és megköszönjük egymásnak az esküvőt.
Több helyen tanítottál, az ezzel járó feladatokat hogyan élted meg?
Szép korszak volt, még ha nem is mindig volt diadalmenet. Nyilván beleszuszakoltuk a tanórákba a tananyagot is, de az, hogy őszinte kérdéseket tettetek fel, erre pedig őszinte válaszokat kaptatok, szerintem mindennél többet ért. Fontosnak tartom, főleg ebben a korosztályban, hogy ne csak a könyvet bújjuk, hanem a felmerülő kételyekre adjunk választ. Nekem azért is különösen jelentős az az időszak, mert a kezdeti papságomban éltem meg, a maga küzdelmeivel.
Konkrét tapasztalat híján hogyan lehet jó tanácsokat adni? Hogyan tudsz például családdal, párkapcsolattal kapcsolatos kérdésekre válaszolni?
A tapasztalatnak két formája van. Az egyik a saját magam által megélt tapasztalat, a másik pedig azoknak a vallomása, akik ezt megélték. Nem lehet azt mondani, hogy utóbbi kevesebbet ér. Elolvasok egy könyvet, az író tapasztalatát, és elhiszem. Vagy matematikából megtanultuk, hogy egy meg egy az kettő, én elmondhatom másnak, pedig nem én találtam ki, de attól még igaz marad. Két kezemen sem tudom megszámolni, hány család belső életébe látok bele, mint lelkiatya, gyóntatópap. Rengetegen jönnek tanácsért vagy az életükről mesélni. Személyes tapasztalatom talán ilyen módon nincsen, de ez a tapasztalatforrásom valósággal kiapadhatatlan. A gyóntatások során én azt is meglátom, amit a mindennapi életben mindenki előtt eltitkolunk, elrejtünk. Ez hatalmas ajándék.
Mi volt a legnehezebb dolog eddigi pályád során?
Az különösen nehéz volt számomra, amikor káplánkoromban sokat kellett bejárnom a kórházba. Noha minden vasárnap úgy jöttem ki onnan, hogy pozitív élményekkel is gazdagodtam, mégis nehéz szívvel tértem be, ez a mai napig így van. Ha hívnak, természetesen megyek, de sosem könnyedén. A másik korszak, ami nagyon nehéz volt, mikor elkerültem a Barátok Templomába, nagy kihívás volt megtanulni a városon belül az egyensúlyt: a Szentcsaládba is visszajárni, amikor hívnak, ugyanakkor maximálisan ellátni a feladataimat az új helyemen is.
Ez a fajta létbizonytalanság nem nagyon rossz?
Az ember jobban teszi, ha a hétköznapokban nem tipródik ilyesmin. Nekem most az az elsőszámú feladatom, hogy a Szentcsalád Plébánia plébánosa legyek. Mindig ez is lesz az első. Mikor már tudtam, hogy el fognak helyezni, akkor azt mondtam, hogy teljes erőbedobással teszem a dolgom addig is. Majd jön, aminek jönnie kell. Ez a természetemből fakad: ha jön egy kihívás, megküzdök vele, de előre nem trenírozom magam.
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
Hirdetés