Belépés
Regisztráció
2024. Május 12. Pongrác 
Beáta és Luca a világ körül: Ez nem az az India!
2019.12.03. 12:04
Bár már három hónapja úton vagyunk, az első igazán távoli úticélunk mégis India volt. Bejártuk előtte Spanyolországot a Caminoval, önkénteskedtünk olajbogyó-szüretelésen Portugáliában, élveztük a megfizethető luxust az Emírségekben, de az első ország, ahol mégiscsak kultúrsokknak kellene érnie, az itt van. Vagyis itt kellene lennie? - írta nekünk Matuszka Beáta, miközben épp a Goa felé tartó éjszakai vonaton ültek szerelmével, Lucával. Íme világkörüli útjukról készült következő beszámolójuk!
Galéria
Már két hete koptatjuk India utcáit, és sehol sem tapasztalom azt, amiről mindenki beszélt. Olvastunk cikkeket, hallgattunk podcastokat, elővettünk minden egykor hallott tudásunkat Indiáról, és azt vártuk, hogy jellegzetes illat csapja meg az orrunkat, amikor lelépünk a repülőről (ezt egy Indiát 20 éve járó ismerősünk mondja), teheneket lássunk az utcákon, Krisna szobrok legyenek minden lépésünknél vagy szemét lepje be az utcát.
Ennek ellenére az érkezésünk Indiába már-már tökéletes volt: a fapados Indigoval landoltunk a Dubaj melletti emírségből, Sharjah-ból, ahova egyszerű és olcsó volt eljutni az Ubernek hála. Az Indigo, annak ellenére, hogy ugyanolyan gépekkel repül, mint a Wizz Air, sokkal jobb kiszolgálást nyújt: mivel nemzetközi járatunk volt, 30 kilogrammos poggyászt adhattunk fel, a poggyászfeladás már 4 órával a járat indulása előtt megnyílt és nem volt tömeg. A beszállítás utashidakon történt, sorok szerint, pont úgy, mint a nagyobb társaságoknál. Éjjeli járatunk volt, így kora reggel landoltunk Trivandrumban, ami Kerala, a délnyugat-indiai állam fővárosa. Ez az állam India legsűrűbben lakott, legműveltebb és legtöbb fajta vallású régiója, az analfabetizmust teljesen sikerült itt felszámolni és itt a legmagasabbaz írástudók aránya is.
Eleinte nem tudtuk, hogy ennyire szerencsés lesz ide venni a repjegyet, csupán az vezérelt minket, hogy Dubajból 20 ezer forintért érkezhetünk ide (Dubajba pedig már 7 ezerért volt repjegy idén novemberre, szóval alig 30 ezer forintból a havazásból a 34 fokba és trópusi tengerpartra lehet repülni!). Amikor megérkeztünk, csupán az első két éjszakára volt szállásunk, mert más világutazóktól megtanultuk, hogy az egyik legnagyobb hiba túltervezni magunkat – ebbe egy picit magunk is beleestünk, hiszen a repjegyünk már megvan a következő országba (amire csak rákérdeztek a vízum ellenőrzésnél, viszont senki nem nézett rá), és körbe akartuk járni az országot, de gyorsan beláttuk, hogy erre nincs esélyünk. Így a foglalások hiányának hála a helyiekkel való beszélgetésekre bíztuk magunkat az országban töltött közel 6 hetünk megtervezésénél.
Trivandrumban egyik este csatlakoztunk egy Couchsurfing találkozóhoz („kanapészörf”, az az online platform, ahol felajánlhatjuk a kanapénkat, hogy utazók megszálljanak nálunk), ahova Kerala különböző városaiból jöttek indiaiak. Mivel mi voltunk egyedül nem helyiek - és mintha egész Trivandrumban ez lett volna a helyzet, mint kiderült, nem ok nélkül -, gyorsan átfordult az este a mi idegenvezetésünkbe.
Kipróbáltunk pár helyi ételkülönlegességet a tengerparti kocsikról (ezekkel a streetfoodos helyekkel csak óvatosan Indiában!), ittunk egy chait (tea tejjel és jó sok cukorral), elvittek minket egy keresztény templomhoz, ahol éppen fesztivál volt (erre sem gondoltunk volna, hogy az egyik legszebb keresztény templomot épp itt találunk) és gyorsan lebeszéltek minket arról, hogy következő állomásként Kollamba menjünk.
Bár a vonatjegyünket épp egy órával előtte vettük meg (ami körülbelül 200 forint volt a 1,5 órás útra), azt ajánlották, hogy félúton, Varkalánál szálljunk le. Másnap így is tettünk, de mielőtt továbbszaladnánk az Arab tenger partján északra, legyen még pár szó Trivandrumról!
Az eredeti 2 éjszaka helyett 3-ra maradtunk, de ez leginkább a monszunnak, nem pedig a város szépségének tudható be. A helyiek is azt mondták, hogy ide csak hivatalos ügyeket járnak intézni és egyedüli különlegessége a városnak a temploma, Sri Padmanabhaswamy. De micsoda templom ez! Az elmúlt években felnyitották pár kincsestárát (és még nem is az összeset!), és már minden bizonnyal a világ leggazdagabb temploma a 2011-ben 17 milliárd dollárra becsült kincseivel. Bejutni az öltözködési szabályok és a tömeg miatt nem sikerült, ezért a kinti tömegben rekedtünk. Luca, aki egy fejjel magasabb nálam, megállapította, hogy lehet, maradni kellene egy picit, mert a sok kis indiai fej fölött átnézve épp nagy készülődést lát. Így maradtunk egy 6 évente megrendezésre kerülő ünnepségen, aminek a nyitóestéjén csodás hangszerekkel és táncokkal bűvöltek el mindenkit az előadók.
Trivandrum után északra vettük az irányt és felavattuk az első indiai vonatos élményünket egy rövid, fél órás úttal. Szerencsére ebből a városból indult a vonat, így a hátizsákjainknak is hamar helyet találtunk a fejünk fölötti rekeszekben és bár megtelt a vonat, a helyiek nagyon kedvesen segítettek minket a lekászálódásban. Varkalaba érkezésünkkor egy dolog tűnt fel: itt bizony nem igazán van közvilágítás. A fél órás sétát a tengerpart melletti szállásra (amit a Couchsurfing segítségével találtunk egy indiai-francia párnál) zseblámpáink romantikus fényében tettük meg. A kezdeti előítéleteinkhez visszanyúlva: Trivandrum is csak pár helyen volt szemetes (őszintén Nápoly sokkal rosszabb volt), nem végezte mindenki a dolgát az utcán, úgy, ahogy a rémtörténeteket hallottuk, és ez alatt az éjjeli sétánk alatt nem féltünk egy pillanatig sem.
Varkalat kis Goaként emlegetik, hosszú, homokos tengerpartja fölé drámai vörös sziklák magaslanak. Elég sok európaival találkoztunk itt, az árak is kétszer olyan magasak voltak, közép-európai szinten mozogtak. Itt volt szerencsénk egy kis eldugott színházra lelni, ahol megcsodálhattuk a kathakalit. Ez a többszáz éves tánc rövid történeteket ad elő beszéd nélkül, a szem, arc és végtagok játékával mesélve el a sztorikat. Az előadás a sminkeléssel és az öltözéssel kezdődik, aminek a nézők is részesei lehetnek. A másik híres keralai előadás a Kalarippaya, ami egy harcművészeti bemutató, ezt később, Fort Kochiban csodálhattuk meg.
Varkalából egy hajnali vonattal Kollamba vezetett az utunk, ahonnan gyorsan tovább is álltunk, mert a híres keralai vízi rendszer (backwaters) érdekelt minket. Egy helyi ismerősünk szerint azért hívják backwatersnek, mert az Arab tengerből visszafele ömlik a víz. Itt sokan lakóhajót bérelnek, de egy este egy ilyen hajón a költségvetésünk negyedét vitte volna el, ezért gyorsan olcsóbb megoldások felé néztünk: a helyiek által használt komp minden reggel 10:30-kor indul Alleppey felé (és egy onnan is indul visszafele), 8 órán keresztül csordogálva a csatornarendszeren, csodás pálmafák által övezve, ebédre és uzsonnára megállva.
A kapitány szerint módfelett szerencsések voltunk, hiszen hétköznap utaztunk, így olyan volt, mintha csak a miénk lett volna az egész hajó! Alleppey városa ezekről a lakóhajókról híres, tehát ezután már nem volt túl érdekes számunkra, csak a tengerparta tettünk egy sétát a szokásos rekkenő hőségben. Viszont ha nem lenne időtök az egész napos kompútra és belefér nektek a keretbe, mindenképp nézzétek meg ezeket a lakóhajókat (ún. „houseboat”-okat)!
Alleppey után Fort Kochi felé vettük az irányt, ami az utolsó állomásunk lett volna Keralaban. Ez a város holland, portugál és később brit fennhatóság alatt állt és mai napig viseli ennek a nyomait. Megszállni olcsóbb Ernakulamban (ahova például Fort Kochi ostroma alatt a Síva templomot is áthelyezték), viszont helyi komppal 16 forintért juthatunk át a szigetre! A vonatállomástól 13. századi kínai halászhálók mellett sétáltunk el a pezsgő piactérre, ahol chillis-sós ananászt és jégkockákkal leöntött halakat árultak (pontosan ezért nem szabad tengeri herkentyűket enni Indiában!).
Ebben a városban temették el Vasco da Gamat is, aki háromszár járt itt élete során, később helyezték át sírját a végső nyughelyére, a meseszép lisszaboni Szent Jeromos kolostorba.
Ennyi lett volna a keralai utunk, ha a helyiek nem győztek volna meg minket, hogy hatalmas hibát követünk el, ha nem megyünk el a Brit Birodalom egykori hegyi üdülőhelyeinek egyikére, a méltán hírás Munnarba! Mivel 1500 méter magasan fekszik, vonat nem vezet ide, a buszmenetrend is sokszor inkább ajánlásként szolgál. A mindenhol 7:30-as buszként emlegetett járatot céloztuk így be, ami 7:10-kor indult (ki gondolta volna, hogy van olyan, hogy előbb indulnak itt a tömegközlekedési eszközök, mint később, ugye?), és a 400 forintos jeggyel nem csupán egy 4,5 órás útra, hanem egy igazi hullámvasútra is befizettünk.
Indiában megtanultuk, hogy a fék helyett a dudát használják a sofőrök, ha azt hisszük, hogy baloldali közlekedés van, akkor tévedünk, mert leginkább „mindenoldali” van és az egyik barátnőnk is azzal nyugtatott, hogy látott már kamiont a szakadékban egy hajtűkanyarnál. Éljen! Viszont mivel ez az írás megjelent, így legalább tudjátok, hogy túléltük az utat oda- és visszafele is. :)
Munnart kihagyni viszont a megpróbáltatások ellenére valóban hatalmas hiba lett volna! Ha valaki szenved a 34 foktól (ami a páratartalom miatt alig érződik csak 45-nek), annak Munnar igazi megváltás a 25 fok körüli hőmérséklettel, csodálatos dzsungelével, a szemet gyönyörködtető fűszer- és teaültetvényeivel. Viszont nem csupán a látvány nyűgözött le minket teljesen, hanem sikerült egy olyan hostelbe helyet foglalnunk (szintén helyiek ajánlására), ahol nem csak a vezetőség, hanem minden vendég egy csoda volt.
Annyira jó volt a társaság, hogy együtt reggeliztünk és vacsoráztunk, hajnalig ültünk az asztalnál és a világ dolgairól és az otthoni életünkről meséltünk (két fiú is autista fiatalokkal foglalkozik otthon és olyan energiával és hatalmas szeretettel beszéltek róluk, hogy öröm volt hallgatni, hogy ennyi fantasztikus emberrel dolgozhatnak együtt és hogy ennyi hihetetlen emberrel ülünk egy asztalnál), reggelente a napot jógával kezdtük a tetőn és napközben együtt jártuk be az ültetvényeket. Az egy napos túrák alatt megcsodálhattuk a gumifákat, az út mentén termő gyömbért, a kakaófákat, az értékes vaníliát, gyönyörködhettünk a vöröses arabica kávéban, és teljesen elámultunk a hatalmas teaültetvények elképesztő zöld színén.
Ha valakit esetleg érdekel India, de fél azoktól a történetektől, amit az országról lehet hallani, Dél-Indiát és legfőképp Keralat ajánlom, mert ez nem az az India!
Beáta és Luca korábbi kalandjait ITT olvashatják!
percről percre
-
12-08
20:55Ünnepvárás a Vásárhelyi Pál Iskolában -
12-08
20:10Folyamatos a Széktói Stadion modernizációja -
12-08
19:06Esti gyors - A nap hírei 1 percben -
12-08
18:43Csomagautomatákról és postapartneri-hálózatról egyeztet Kecskemét polgármestere -
12-08
18:39Újabb áldozatot követelt a lakástűz -
12-08
17:56Vita Kecskemét jövő évi költségvetéséről -
12-08
16:36Kamion ütközött vonattal Kunszentmárton határában -
12-08
16:11Christian Wolff: a Mercedes-gyár munkatársai megérdemlik a magas szintű bérfejlesztést -
12-08
16:03Zajlik a téli felkészülés a Volánbusznál -
12-08
15:20Kezdődhet Kecskemét és Ballószög víziközmű-hálózatának fejlesztése -
12-08
14:4745 millió eurós beruházást valósít meg a Nissin Foods Kecskeméten -
12-08
14:131000 forintba kerül majd a havi diákbérlet Kecskeméten -
12-08
13:44Elmarad szombaton a Péczely Saroltával való beszélgetés a könyvtárban -
12-08
12:58Alsóházi rangadóra készül hazai pályán a KNKSE -
12-08
12:49A baloldal frakcióvezetője az elmúlt év nehézségeiről beszélt
fő híreink
-
01-05
16:34Kertitraktor és vonat ütközött -
12-16
08:26Küldöttgyűlés, mesterlevelek és az idei TOP 100 kiadvány a Gazdasági Ablakban -
10-20
14:42Dobogós Kecskemét a donorjelentő kórházak között -
10-02
19:28Százötödik születésnapján köszöntötték Terike nénit -
10-02
11:02Újabb egy évre Finta Zita az egyetem kancellárja -
09-28
16:55Több százan vettek részt a Hosszú utcai ovi Mihály napi vásárán -
09-28
14:24Már az első órában több mint 300 futó a 24 órás futáson -
09-28
13:28Elkezdődött a KARC40 nemzetközi utánpótlás rögbitorna -
09-23
11:45Közel száz kisgyermeket fogad a megújult nyárlőrinci óvoda -
09-22
20:4325 éves a Kecskemét-Aomori Baráti Kör -
09-22
12:19Gereben Lívia megkapja a harmadik kemoterápiás kezelést, majd következik a csontvelő transzplantáció -
09-09
15:07Elkezdődött a Széchenyiváros ünnepe -
05-20
18:23Közösségek hete - Kecskeméti Városi Civil Kerekasztal Találkozójának beszámolója -
02-08
17:19Daniel SPEER Brass Quintet a Rákócziban -
10-18
06:00A siker az embereken múlik - 70 éves az Univer
