világutazó világjáró páros világjáró Matuszka Beáta Luca Bergamini Dubai Abi Dhabi Egyesült Arab Emírségek

Beáta és Luca a világ körül: Dubai, a meglepetések városa

Világutazó bloggereink Portugália után az Egyesült Arab Emírségekbe repültek, hogy felfedezzék Dubai és Abu Dhabi különleges világát. Őket természetesen nem csak a mesterséges pálmasziget érdekelte, alkudoztak a piacon, és igyekeztek megismerni az óváros rejtelmeit is. Kalandjaikról természetesen nekünk is beszámoltak.

Galéria

Eredetileg Dubaj nem volt a világkörüli út tervei között, de amint végiglapozgattam a régi jegyzeteimet, amiket a Járatlan Utakon Fesztiválon készítettem, tudtam, hogy valószínűleg útba kell ejtenünk, mert Indiába az Emirátusokon át a legolcsóbb repülni. Erre az utazós fesztiválra mindenképp érdemes ellátogatni, ha alternatív világlátást, érdekes helyszíneket és utazási stílusokat kedvel az ember, az előadók közül volt, aki Vladivosztokból stoppolt haza, van, aki 3 gyerekével utazik a világ minden tájára egyedülálló anyaként és van, aki körbebiciklizte a Földet 4 év alatt, ez inspirált minket is a világkörüli útra!

Dubajba különféle repjegyárakat találhatunk, novemberi repjegyeket már 7 ezer forinttól foglalhattunk pár hete. Ki gondolta volna, hogy egy másik kontinensre, 5,5 repülésre ilyen olcsón találhatunk jegyeket az itteni főszezonban?

A város pár évtizede indult hatalmas fejlődésnek, eleinte a kőolaj miatt, az elmúlt időszakban pedig a turizmus tartja ezt fent. A felhőkarcolók és hotelek százai mellett még ugyanannyi áll építkezés alatt, így attól nem kell félnünk, hogy nem lesz hol megszállnunk. Ebben a hatalmas gazdagságban arra számítottunk, hogy olyan szállásárakkal találkozunk, mint amiről New Yorkban beszámolnak az emberek, ezért lepődtünk meg, amikor már 4 csillagos szállodákba is foglalhattunk meseszép szobákat fejenként 5-7 ezer forintért a booking.com-on! Ha a csodálatos Marina mellett laknánk, akkor hasonló áron találhatunk az Airbnb-n helyeket, ahol magánszemélyek adják ki a lakásaikat, így azt is megtapasztalhatjuk, milyen lehet egy felhőkarcoló tetején élni. Nem tudjuk, hogy ez volt-e a nagyobb meglepetés vagy az, hogy minden angolul is ki van írva és 1 ember kivételével minden helyivel el tudtunk csevegni angolul is, de úgy tűnik, a 70-es évek indiai és pakisztáni bevándorlói mellett Nyugat-Európából is hatalmas számmal érkeznek ide betelepülők, meglepően sok brit emberrel találkoztunk, akik itt laknak már jó ideje.

A nyugati hatás mellett azért ne felejtsük el, hogy az Egyesült Arab Emirátusokban vagyunk: alkoholt nagyrészt csupán a szállókon ihatunk (a helyiek sem tarthatnak otthon alkoholt, csupán, ha engedélyük van rá), öltözködjünk megfelelően (még ha Dubajban elnézőbbek is ezzel szemben), a nyilvános csókolózásért pedig akár börtönbüntetés járhat! A metrókon és a buszokon külön kabin van a hölgyeknek és gyerekeknek, a buszmegállóban a jegyvásárlásnál külön sor volt a férfiaknak és nőknek, illetve a biztonság kedvéért mi is pakoltunk egy karikagyűrűt, hogy egy szobában aludhassunk. (Bár ez lehet, más országokban, például Indonéziában lesz majd igazán hasznos.)

Az igazat megvallva valóban így a legegyszerűbb jellemezni Dubajt, a meglepetések városaként. Egyszerre van olyan érzése az embernek, hogy megfizethetetlen luxusba érkezik, de ennyire olcsón még sosem utaztunk egy fejlett városban sem: a fent már említett olcsó luxushotelek mellett a belvárosban, a Marina mellett budapesti étterem áron tudunk enni, ha az óvárosba megyünk, akkor egy főétel már 700 forint körül van, a metrójegy 200-400 forint körüli, taxival pedig 15 ezer forintért lehet 90 kilométert utazni. 

Különféle véleményeket hallottunk a városról az elmúlt években, így igazából nem tudtuk, mire számíthatunk, de teljesen ámulatba estünk. Az első napon a Marinát fedeztük fel, ahol sokan siklóernyőztek az épületek között, drótkötélpályán csúsztak le a víz fölött vagy hajóval járták be a csatornát.

Innen a mesterséges pálmaszigetre sétáltunk a gyönyörű házak között, viszont, ha valaki nem akar órákig bolyongani (a pálmaszigeten csak egy vonat közlekedik, aminek jelenleg csupán három megállója van és nem használható rajta a tömegközlekedési kártya, egy irányba pedig 1600 Ft a jegy rá), akkor érdemes hívni egy taxit. Taxi helyett az Ubert és Careemot is használhatjuk, ha van internetünk a városban, mert akkor előre látjuk az árakat, kártyával fizethetünk és az mobilalkalmazásban követhetjük az útvonalat. Semmiképp se hagyjuk ki a pálmasziget csúcsát (a gallériában levő képekből megtudhatják, miért!)

Az eredeti tervünk az volt, hogy első nap sétálunk el az óvárosba, de az péntekre esett és mint ahogy megtudtuk, a szombat mellett ez a szünnap itt (vasárnap pedig a hét első munkanapja), így ott minden zárva volt estig. A programok megcserélésével a modern luxusnap után következett tehát az arab világ felfedezése az Al Fahidi és Deira negyedekben. Előbbiben a régi házakat felújították és meseszép labirintusban veszhetünk el a kávézók, művészeti gallériák és múzeumok között. Ezután a török bazárra emlékeztető piacokon bolyongtunk, ahol teával kínáltak minket és textilt, fűszereket, parfümöket és aranyat árultak. Az előbbiekben az árusok nagyon tukmálták a portékájukat, az alkudozás pedig kötelező!

Az egyik oldalon azt olvastuk, hogy ne féltsük őket, sokkal dörzsöltebbek, mint mi, nem fognak tudni rosszul járni. Észre sem vettük és a két kasmír sál, amit kérdezés nélkül tekert a nyakunkba Ali Mohammed 370 dirhamról 10 dirhamra mérséklődött, tehát már 800 forintért elvihettük volna a kettőt! A stratégiája az volt, hogy próbált meggyőzni minket arról, hogy „ezt csak most és csak nekünk adná el ennyiért”, „milyen fantasztikus, magyar vagy, ezért vidd el féláron”, „milyen gyönyörű képeket tudnánk ezekben készíteni a piacon” és egyébként is, „ugye, barátom, hát nem hagynál itt engem ezzel a két sállal”?

A piacozás fáradalmait egy helyi, indiai és arab ételeket felszolgáló étteremben pihentük ki, ahol én óvatosabban próbáltam hús nélkül enni, de Luca bátor volt és nem lett semmi baja a csirkehúsos rizstől. Amint leültünk, kérdés nélkül hozzák a palackos vizet, bár nem csoda, hogy a nyári 50, a téli 30 fokban folyamatosan szomjasak az emberek. (Csapvízzel csak akkor próbálkozzunk, ha van víztisztítónk kéznél!) Az út előtt a budgetyourtrip.com oldalon próbáltuk megnézni, mennyibe kerülnek majd az ételek (a felsoroltnál körülbelül tízszer olcsóbban is ki lehet jönni, ez ne tántorítson el senkit!), és bár a szupermarketekben három-négyszeres árakon találunk dolgokat, a turistanegyedtől távol eső helyeken párszáz forintért kaphatunk már laktató főételt.

Az óvárosban a tradicionális hajókat, az úgynevezett abrákat is megtalálhatjuk, sőt, át is kelhetünk a folyón velük, csupán 80 forintért.

Menetrendjük ránézésre nincs, indulnak, ahogy megtelnek, de ez nagyon gyorsan történik és már hasíthatjuk is a hajóktól és sirályoktól nyüzsgő vizet Deira és a nagypiacok felé. Csodálatos élmény volt ez a nap is, mindenkinek ajánljuk, hogy látogassák meg ezt a negyedet, ami a zöld metróvonallal van összekötve a belvárossal!

Az estét a világ egyik legnagyobb felhőkarcolója, a Burj Khalifa lábánál töltöttük, ahol a szökőkút félóránként zenével, fényekkel és megkoreografált vízsugarakkal örvendeztett meg bennünket. A szökőkúthoz az egyik legnagyobb bevásárlóközponton, a Dubai Mallon keresztül vezetett az út, ami szintén kész labirintus volt. A hajnalig nyitvatartó, számtalan bevásárlóközpont a temérdek pénznek és az elviselhetetlen hőségnek köszönhető, itt múlatják a helyiek az idejüket, légkondicionált helységekben szórakozva. Minden társadalmi réteg megtalálja itt, amit keres: a luxusmárkák mellett (amin nem csodálkoztunk a kint parkoló Ferrarik és Lamborghinik után) hatalmas mozi, éttermek, virtuális valóság termek, vidámparkos élmények várnak ránk  a többezer négyzetméteren.

Vasárnap megint a tradicionális felé vettük az irányt: a helyi busszal 2000 forintért eljuthatunk Abu Dhabiba, ami merőben más, mint Dubaj. Itt csupán egy napot töltöttünk, de ebbe szerencsére belefért a lenyűgöző nagy mecset meglátogatása. A városba vezető kétórás út alatt a sivatag és megannyi építkezés mellett haladtunk el, de emellett pár teveverseny helyszíne is feltűnt. A táblát, ami egy sólymot ábrázolt és alatta 10 kilométer volt írva, nem tudtuk mire vélni, de lehet, itt nem szarvas-, hanem sólyomveszély van utakon! Itt hasonló áron találtunk szállást, amit érkezésünkkel még jobbra is cseréltek, így kerültünk egy többszobás lakosztályba egy éjszakára. A Camino után üdítő különbség ez, hiszen ott sokszor 150 emberrel aludtunk együtt a zarándokszállásokon.

Bár Abu Dhabi a főváros, mégis sokkal nehezebb turistaként boldogulni: a buszhálózatról nincsenek adatok a Google Mapsen, így más alkalmazásokkal próbáltunk boldogulni több, de legtöbbször kevesebb sikerrel. Az egy buszos utunkból sokszor lett négy átszállás, de szerencsére így is eljutottunk mind a meseszép tengerparta, ahol éjszaka tudtunk kicsit sétálni, mind pedig a hatalmas Zájed sejk mecset (Sheikh Zayed) mecsetbe. Utóbbit csak 12 éve adták át, nevét a mecset megálmodójától és az emirátusok egyesítőjéről kapta, akinek a mauzóleuma az épület mellett található. Kalandos volt a megérkezésünk, de hatalmas mázlival épp akkor léptük át a bejáratot, amikor egy privát túravezetővel indított kultúrális mecsetbejárás indult, így rengeteg információval gazdagodtunk és oda is eljutottunk, ahova a többi turista nem.

A megbecsülhetetlen értékű építmény több ország márványából készült, többek között olasz, görög, indiai és kínai márvány díszíti az 55 ezer fő befogadására képes épületet. Nem azért megbecsülhetetlen, mert pont az arabok ne tudnának bánni a számokkal, hanem mivel Allahnak készült, ezért adományként kezelik és nem tartják számon a költségeket.

A nagy imateremben lélegzetelállító kristálycsillárok 8-12 tonnát nyomnak, a szőnyeg pedig a világ legnagyobb kézzel szőtt szőnyege, amit két repülőgéppel szállítottak Abu Dhabiba és a Guinness rekordok könyvébe is bekerült.

Kint a kupolákat és a minareteket 24 karátos arany díszíti, az előbbiek alján különféle kalligráfiával idéznek a Koránból. Érdekes volt látni a különféle írásstílusokat, a vezetőnk elmondta, hogy párat még ő is alig tud elolvasni.

Összességében nagyon örültünk, hogy ez volt az első ázsiai állomása a világkörüli útnak, és úgy gondoljuk, mindenképp visszatérnénk még! Mi is csak ezt tudjuk ajánlani, hogy látogassanak el ide: az idő csodás (csak ne nyáron induljunk, még ha olcsóbb is a repjegy!), fürödhetünk a tengerben, mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek találhatunk programokat (gyerekeknek vidámparkok, víziparkok, Warner Bros Studio, felnőtteknek hajókirándulás, sivatagi túra, vagy akár siklóernyőzés a felhőkarcolók között), láthatjuk az arab világot, és egy teljesen multikulturális környezetben tölthetjük a napjainkat!

Az első esténken készítettünk egy (angol nyelvű) videót, amin megcsodálhatjátok a Marinát reggel és este is: 

•